Kezdőlap Címkék Velőscsont

Címke: velőscsont

Különös szilveszter

Nálatok mi lesz a menü szilveszterkor? Halászlé és rántott ponty. Szilvesztert mondtam, nem karácsonyt! Hallottam. Karácsonykor sonkát ettünk, keménytojással, foszlós kaláccsal és ecetes tormával. Dehát azt húsvétkor szokás enni. Kicsit megcsúsztam a házimunkával!

És akkor mi volt a menü húsvétkor? Ettünk az ország tortájából és megszegtük az új kenyeret! Aztán meglocsoltam a férjemet, meg a fiamat. Kaptam tőlük piros tojást. Apósodnak meg elmondtad, hogy zöld erdőben jártam, szép traktorost láttam, fel akart kurblizni, szabad-é lottyintni? Pontosan, ahogy mondod. Kíváncsi vagyok augusztus húszra. Ettünk virslit… Szakszervezetit? Nem, juhbeleset! Hozzá ropogós zsemlyét és csípős mustárt. Az egészet leöblítettük egy korsó serrel. Mindig így csinálunk május elsején.

Ti mindent ilyen összevissza csináltok? Nem összevissza, nálunk a Jézuska kétszer is megszületett, karácsonykor is meg húsvétkor is. Dupla öröm. Most megfoglak! Mikor jön nálatok a Mikulás? Gyereknapon, május utolsó vasárnapján. A gyerekek kipucolják a cipőjüket és vesznek az anyukájuknak hóvirágot. Hóvirág nőnapkor van, márciusban. Mi akkor tartjuk az Anyák napját. Minden anya májusfát állít. Ti teljesen meg vagytok kergülve! Nálunk már teljesen bevett szokás a „halovin”. Ijesztgetitek egymást és pulykát esztek? Te vagy elkeveredve! Pulykát hálaadáskor eszünk. Az csak Amerikában van. Meg nálunk is, hálát adok, ha az anyósom „influenziás”. De miért? Mert akkor nem jön hozzánk ebédelni. Egymaga képes bezabálni egy egész pulykát. Nálunk már Apák napja is van. Nálunk minden nap az van. Hogyhogy?

A férjem minden este mogyorót zabál a tévé előtt, sört vedel, aztán „berúgik” és horkol, mint állat. Egy állat nem horkol! Akkor te még nem aludtál együtt egy komondorral! Te együtt aludtál egy kutyával? Csak egyszer, de nagyon kedves volt. Nem aludt el mindjárt utána. Te akkor tüzeltél? Nem akkor, azelőtt. Jól megraktam. A kutyát? Nem, a tüzet! Megrakom a tüzet, mégis elaluszik, nincs az a szerelem, „aki” el nem múlik. Kivéve a komondorét! Hagyd már azt a kutyát, ezerszer megbántam. Bolhás volt? Megcsalt egy tacskóval.

Egy fiatalabb sráccal? Nem, egy kisebb kutyával. Akkor mentem hozzá a férjemhez. Az is úgy tud ugatni, ha nem kap csontot. Milyen csontot?

Velőscsontot.

Elég volt a kutyálkodásodból! Mit csináltok például március 15-én? Kitűzzük a kokárdát. Végre egy normális dolog. Utána elénekeljük a Mennyből az angyalt. Mondom, hogy ti meg vagytok húzatva. Ugyan már, ti például nem danoljátok el november hetedikén, hogy április négyről szóljon az ének, felszabadulva zengje a nép, felszabadítónk hősi nevét. Ti tényleg dilisek vagytok! Mi önálló egyéniségek vagyunk. A gyerekek június 15-én elindulnak az iskolába. December elsején kezdődik a nyári vakáció. A tavaszi szünet ősszel van, az őszi szünet meg tavasszal. És augusztus 20-án jön a Gyuszi.

Nem a nyuszi? Nem, a Gyuszi! Csak nem a komondor? Á, azon már túltettem magam. Ez egy német juhász. Jézusmária! Nem, Hanzi! Salzburg mellett juhász, háromezer eurót keres havonta és úgy tud jódlizni, mint egy havasi gyopár. A havasi gyopár az egy csöndes virág.   Tudom. Hanzi mindig gyopárt hoz nekem a nevem napjára. Az mikor van? A születésnapomon. Neked a születésnapodon van a névnapod? Pont fordítva! A névnapomon van a születésnapom. December 31-én. Akkor Szilveszter napja van. S tudtommal te nem vagy férfi. Ezt még a komondor is tudja. Már rég kimúlt szegény. Azóta senki? Hol egy dakszli, hol egy pincsi. Te még egy pincsivel is összeállsz, te szégyentelen kanca?! Erről jut eszembe, mindjárt jön az uram oszt mén. Mén?! Az hát, mondtam, hogy olyan, mint egy állat. Zabál, oszt mén a kocsmába!

Koreanapló 12. – A velőscsont

Este fél tízenegy van, a lakásban közel harminc fok, minden ablak nyitva, kint ömlik az eső, még kétszáz millimétert mondanak éjjelre. A szőnyegeket fel kell ilyenkor szedni, mert nedves a parketta is a párától, a fürdőben gyakorlatilag folyamatosan megy a páraelszívó. A férjem ma kint volt az első, magánúton szerzett munkáján, valami különleges tapéta volt, csak este hét után ért haza, de látta, hogy pocsékul vagyok, nosza megmelegítette a csontlevest amit tegnap főzött gyógynövényekkel, monszun alatt mindent bevet az ember, hogy túlélje. Kitálalta, cserébe én megmutattam neki, hogy kell velőscsontot enni, illetve kiszívni a besózott velőt. Nap közben tettem bele fejes káposztát, paprikát, és paradicsomot egyet, meg két shitake gombát, szóval olyan lett mint a házasságunk, vegyes de igen ízletes, és egyáltalán nem unalmas.
A monszun esők régen nem hoztak vihart, de már évek óta hoznak. Ma is volt, hatalmas villámokkal és mennydörgéssel jött, de nemigen lehetett elkülöníteni a vihart és a monszunt, úgy tűnt, hogy egyszer csak a semmiből dörög és villámlik, az eső addig is ömlött. A hegy, ami tövében lakunk, az Uam hegy, magas, és hosszú, várrom is van rajta, kiránduló útvonal és buddhista kolostor, meg szép tó a másik oldalán. Elméletileg hűsítenie kéne a közeli, nagy kiterjedésű erdőnek a levegőt, gyakorlatilag viszont megfulladunk a párától és a hőségtől egyszerre.
Nemrég bekapcsoltam a számítógépem, szinte azonnal maximumra kellett állítanom a hűtést, úgy pörgött a ventilátor.
A leves jót tett azért, bár azt hiszem különösebb erőfeszítés nélkül végig tudnám aludni az elkövetkezendő egy hónapot, és még jobban is járnék. Ugyanakkor a virágaim tobzódnak, olyan, mint gyermekkoromban a budapesti állatkertben a pálmaház, ahová épeszű emberek nyáron nem mentek, télen viszont klassz kis megfázást lehetett kijövet összeszedni. Azért persze szép, ahogy mindig szép, amikor az ember alkotta dolgok felett átveszi az uralmat a természet, és az külön élmény, hogy a koreaiak nem akarnak megváltoztatni semmit, alkalmazkodni próbálnak.
Ilyenkor ötven milliónyian szenvedünk, és az közelebb hoz bennünket egymáshoz, figyelünk a másikra. Nehéz, és veszélyes közlekedni, ma több halálos baleset is történt az országban, nagy tűz keletkezett Szedzsong ultramodern városában, egy új felhőkarcoló építkezésén, hárman ott is meghaltak ma, ilyenkor tízszer annyira kéne figyelni, mint egyébként, de lomha teknőssé válik az ember agya is, és nem csupán a külföldié. Villám áradások ma még nem voltak, de az ilyenkor szokásos árvizek máris megindultak, az ártereket lezárták.
A napokban volt Trump születésnapja, ahol divatbemutató is volt, annak a végén egy kimonó szerű ruhába öltözött nő, aminek a koreai viselethez semmi köze, és a karjára volt varrva két fekete, vastag szalag, olyasmit pedig a sámánok, és a kísértő szellemek viselnek errefelé. A zavarba ejtő performance alatt Észak-Korea nemzeti himnusza szólt, majd sok fiatal, és szexi lány vonult be testre simuló ruhában, mindegyikre az volt írva, hogy „make Amerika great again”. Mit mondjak, egész rácsodálkoztam a dologra, legalább annyira, mint áfonyaszedés idején a háztulaj méhész sapkájára, de éljen a béke, a Déliek már amúgy is építenék az autópályát és a vasutat Északra, épp ma láttam a nyomvonal terveket. Olyan aranyosak, mert nekik mindig is az volt a frusztrációjuk, hogy az országuk nem közelíthető meg szárazföldön, ezért mostanában a legkomolyabb politikai elemző műsorokban is szégyellősen, de roppant kíváncsian kérdezik a szakértőket, hogy akkor az tényleg igaz, hogy majd autóval, vagy vonattal elmehetünk akár Európába is. Persze az elemzők erre azt válaszolják, hogy a selyemút létezik, elméletileg igen, el fogunk tudni jutni repülő nélkül is az Eurázsiai kontinensen bárhová. Erre aztán a reakció minden esetben egy nagyon boldog mosoly, majd a műsor komolyságához mérten némi krákogás, és mimika igazítás. A két Korea is folyamatosan tárgyal, monszun ide vagy oda, Pánmundzsamban igen nagy a forgalom. Augusztusban lesz a szétszakított családok találkozója, ami már csupán szimbolikus, alig ötszáz ember él még közülük, azok is nyolcvan felett vannak, a szervezésbe a vöröskereszt is segít. Kétszáz amerikai katona maradványait szolgáltatta vissza Észak-Korea a napokban az amerikai hadseregnek, Hawaira vitték őket azonosítani. Szóval megy a dolog, nem is lassan, bár nagy robbantás, látványos leszerelési attrakció még nem történt Szingapúr óta, de a szándék már csak nagyon kevesekben ébreszt kétségeket. Úgy tűnik, Észak valóban felcseréli jólétre az atom fegyvereket. Most megint nagyon esik, mintha erős zápor lenne, csak folyamatos, az intenzitása változik egy keveset olykor. Még nagy a forgalom, az autók felverik a vizet, de egyébként csak az eső hangja szól, késő éjszaka ez igen meditatív élmény, olyankor szeretem, ám a késő éj az itt úgy hajnali kettőkor kezdődik, a koreaiak igen keveset alszanak, élni viszont nagyon szeretnek.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK