Kezdőlap Címkék Utca

Címke: utca

Tíz éve történt – Utcát neveztek el Puskás Ferencről Kispesten

0

2007. november 17-én a Független Hírügynökség beszámolt arról, hogy hivatalosan is Puskás Ferenc nevét viseli az egyik kispesti utca.

Az Újtemető utcát jelképesen már áprilisban átnevezték, de hivatalosan ez csak a fővárosi közgyűlés jóváhagyásával történhet meg a szabályok szerint. A testület szeptemberben döntött az ügyben, és szombaton tartották az avató ünnepséget.

Az egy éve elhunyt világhírű labdarúgóról azért lehet már most utcát elnevezni, mert 2001-ben megkapta a Budapest díszpolgára címet. A vonatkozó rendelet szerint egyébként csak 25 évvel a halála után lehet utcát elnevezni valakiről a fővárosban.

A szombati ünnepségen Demszky Gábor főpolgármester mellett Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes és Burány Sándor, a kerület országgyűlési képviselője is ott volt, valamint Szepesi György és Rákóczi László. Rajtuk kívül Gajda Péter kispesti polgármester és Gács Pál, a Honvéd ügyvezető igazgatója vett részt az eseményen.

Az utcanév-tábla avatása után megkoszorúzták azt az emléktáblát is, amelyet a világhírű labdarúgó 80. születésnapja alkalmából helyeztek el tavasszal a Bozsik Stadion bejáratánál.

Az őszi utcai zavargások részletes menetrendje

– Halló, Zavargásügyi Államtitkárság?

– Igen. Utcai Zavargások és Állampuccs Főosztály.

– Kubatov urat keresem.

– Üdvözlöm, én vagyok. Milyen ügyben?

– A 666. hu portáltól vagyok. A tervezett őszi zavargásokról szeretném kérdezni.

– Mi érdekli?

– Mikor kezdődnek, hány ezer emberrel számolnak, hol lesznek a csomópontok?

– A részletes programot még csak most véglegesítjük.

– Itt az ősz, és maguknak még nincs kialakult programjuk?

– Valóban úgy tűnhet, hogy késésben vagyunk. De biztosíthatom, hogy időre elkészülünk mindennel. És azt is megígérhetem, hogy a költségeket sem lépjük túl.

– Hallhatnánk azért részleteket?

– Már szeptemberre is tervezünk kisebb csetepatékat, de a nagyobb volumenű összecsapások októberben várhatók.

– Ez hagyomány Önöknél.

– Igen, 2006-ban is bevált.

– Azt mondta, hogy nem lépik túl a költségeket.

– Bennünket gyakran vádolnak azzal ellenfeleink, hogy túlságosan vastagon fog a ceruzánk…

– Úgy szokták mondani, hogy Önök lopnak.

– Igen. Nos, örömmel jelenthetem, hogy az előirányzott költségeken belül maradunk.

– Elárulná, melyek lesznek a legnagyobb tételek?

– A legtöbb pénzt szervezésre, és a zavargók mozgósítására költjük. Szerencsére uniós pénzekkel is számolhatunk.

– Spontán tömegek nem is lesznek?

– Lesznek ilyenek is, de mi a profikban jobban bízunk. A tapasztalataink azt mutatják, hogy rájuk sokkal jobban lehet támaszkodni.

– Mire költenek még?

– Nem elég az embereket fizetni, de ki is kell képezni őket. Kiváló kődobáló trénereink vannak még 2006-ból, és az akkori autóborogató- és gyújtogató szakemberek is a rendelkezésünkre állnak.

– Idén is tervezik a Kossuth tér összehugyoztatását?

– Igen, ezzel külön munkacsoport foglalkozik.

-Összességében elégedett a dolgok állásával?

– Teljes mértékben.

Vagyis?

– Felbolygatjuk fél Budapestet, aztán szépen elfojtjuk a megozdulásokat, és a végén kihirdetjük a szükségállapotot.

– Ez utóbbi nem lesz túlságosan durva intézkedés?

– Nem tudom. Ilyet még tényleg nem csináltunk. De bízunk az embereink szakértelmében, és reméljük a legjobbakat.

Eladták az utcát a lakók “feje fölül”

0

Egy teljes utcát megvásárolt egy magánbefektető házaspár San Francisco legdrágább részén mindössze 90 ezer dollárért (23,2 millió forint).

A Presidio Terrace egy ovális alakú, magántulajdonban lévő utca, amelyet kapu zár el a Presidio Heights névre hallgató elegáns környék többi részétől. A pálmafákkal és több millió dolláros villákkal szegélyezett utcában több neves politikus is lakott.

Egy árverésen azonban Michael Cheng ingatlanbefektető és felesége, Tina Lam megvásárolta az egész utcát: tulajdonosa lett az autóútnak, a járdának és más közös használatban lévő területeknek. Az utcát legalább 1905-től egészen mostanáig a háztulajdonosok lakóközössége kezelte.

Mint kiderült, az utca lakóközössége elfelejtett megfizetni egy évenként 14 dolláros (3600 forint) adót, ami kötelező San Francisco mind a 181 magánkézben lévő utcája esetében.

A város adóhivatala ezért az ingatlant egy online aukción meghirdette 994 dolláros áron (256 ezer forint), hogy hozzájusson az összeghez, az adóhátralék miatti büntetéshez és kamatokhoz. A házaspár végül 2015 áprilisában nyerte meg az árverést a mintegy 90 ezer dolláros licittel.

Scott Emblidge, a lakóközösség jogi képviselőjének a városvezetéshez írt levele szerint azért nem fizették be az adót, mert a számlát a város egy olyan könyvelőhöz küldte, aki már az 1980-as évek óta nem dolgozott a Presidio Terrace-i lakosoknak.

Elmondta azt is, hogy a lakóközösség, amely most bírósághoz fordul az ügyben, egyáltalán nem tudott az utca elárverezéséről egészen idén májusig. A befektető házaspár ekkor egy cégen keresztül megkereste őket, érdeklődve, hogy valaki visszavásárolná-e az utcát a háztulajdonosok közül.

Michael Cheng és Tina Lam szerint más módokon is jövedelmezővé tudják tenni a befektetésüket, például bérbe adhatnák az utca 120 parkolóhelyét. “Az ingatlan törvényes tulajdonosaként sok lehetőségünk van” – fűzte hozzá a férfi, aki beszélt arról is, hogy egyáltalán nem fogadták őket barátságosan.

A tacskótlan ember

Milyen kutya ez? Ezt kérdezi tőlem a férfi. Még meg sem válaszolhattam a költői kérdést, már mondta is tovább. Hogy neki is van kutyája, akkora, mint amelyik velem van, csak az övé tacskó. És épp ez az ő nagy problémája, hogy már évek óta nem láthatta. A felesége ugyanis nem engedi. A volt felesége, pontosabban.

Aki papíron még mindig az ő asszonya, de már külön élnek, évek óta. Ez az egykori asszony nem hagyja, hogy lássa a kutyát. Néha messziről meglesi persze, innen tudja, hogy él, és jól van. Már amennyire a gazdája nélkül egy kutya jól lehet. Merthogy, mondja, a kutyát kicsi kora óta ő gondozta. Sétáltatta, etette, vele volt, minden szabadidejében. És az asszony most így akar rajta bosszút állni.

Alaposabban is megnézem a tacskós embert. Végigmérem a cipőjétől a feje búbjáig, és várom, hogy mikor kér valamit. Mert ezek a történetek többnyire úgy végződnek, hogy kellene neki egy kis pénz. Kenyérre, ruhára, vagy buszra, vonatra. Hogy hazajusson. Van, aki egyből kér, mások szemérmesebbek. Vagy csak újak még a szakmában, nem szoktak bele ebbe a létbe, bennük még a megszokás, hogy meg kell dolgozniuk a pénzükért. Ezért mondják el a történeteiket, afféle előjáték ez a valódi aktushoz. Utójáték már nemigen van – miután átveszik a pénzt, szinte azonnal újabb áldozat után néznek.

De a tacskós férfi nem kér semmit. Elmondja még egyszer, hogy mennyire hiányzik neki a kutyája, és hogy nem tehet semmit, mert az asszony, aki már csak volt az asszonya, ha meghallja a hangját, leteszi a telefont.

Megszánom az embert. Lehet az is, hogy unom is már egy kicsit. Miért nem vesz magának egy másik kutyát? Vagy fogadjon örökbe egyet, mondom neki. Rengeteg gazdátlan kutyus van a telepeken, az egyikükkel legalább jót tenne.

Rám néz, mintha megőrültem volna: másik kutyát? Ha maga nem láthatná a gyerekét, elfogadna helyette egy másikat?

Próbáltam neki valami bíztatót mondani, búcsúzóul, hogy ha már pénzt nem kért, legalább kapjon valamit. De nem volt kéznél nálam semmi bölcsesség. Ami meg igen, azt megtartottam magamnak. Mert ahogy indultunk hazafelé a mellettem vidáman bandukoló kutyával, az jutott az eszembe, hogy hiába rossz a világ, nekem mégiscsak jó dolgom van.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK