700-ra növelné a jelenlegi 330-as létszámot a norvég kormány, amely egyre jobban tart Oroszországtól.
Jens Stoltenberg NATO-főtitkár, aki korábban Norvégia miniszterelnöke volt, többször is hangsúlyozta, hogy Oroszország egyre aktívabb a térségben. Nemcsak a norvégok tartanak az oroszoktól Skandináviában – a svédek, akik nem tagjai a NATO-nak, egyre többet költenek katonai célokra, hogy ellensúlyozzák az orosz fenyegetést. A balti államok, Lengyelország és Románia is kérték Amerikát, hogy fokozza katonai jelenlétét a térségben. Varsó kétmilliárd dollárt ajánlott az Egyesült Államoknak, ha egy amerikai páncélos dandárt állandóan Lengyelország területén állomásoztat. Washingtoni válasz egyelőre nincs.
Trump viszont Kanadában azt javasolta: hívják meg újra Oroszországot a G7 csúcsra, mely így ismét G8 lenne. Az európaiak nem szavazták meg Trump ötletét.
Oroszországot azt követően zárták ki a nagyhatalmak elit klubjából, hogy annektálta a Krím-félszigetet 2014-ben.
Októberben nagy NATO-hadgyakorlatot tartanak Norvégiában illetve a tengeren. Norvégiának több mint 200 kilométeres közös határa van Oroszországgal. Jó, hogy közösen gyakorlatozhatunk – mondta Norvégia hadügyminisztere.
35 ezer NATO katona vesz részt a hadgyakorlaton, melyen 70 hadihajó és 130 harci gép demonstrálja az Észak-Atlanti Szerződés katonáinak a felkészültségét. A norvégokat különösen az aggasztja, hogy az amerikai tengerészgyalogosokat a sivatagi hadviselésre képezik ki, ezért nem boldogulnak könnyen Norvégia északi területein, melyek túl vannak a sarkkörön.
A norvég kormány reméli, hogy Washingtonban rábólintanak a 700 tengerészgyalogos küldésére, akiket közelebb helyeznének el az orosz határhoz, mint eddig. Moszkva természetesen cáfolja, hogy céljai lennének Skandináviában, de a múlt őszi nagy orosz hadgyakorlat a NATO-államok határán azt mutatta:
Oroszország gazdasági nehézségei ellenére újra katonai nagyhatalomnak érzi magát.
Ezt a fenyegetést pedig a kis európai államok csakis amerikai támogatással csökkenthetik, hiszen saját erejük nem elegendő.
A közös európai hadsereg egyelőre csak terv, melyet sok NATO- és EU-tagállam, köztük Magyarország is támogat.
Izraeli ejtőernyősök is résztvesznek a NATO hadgyakorlaton Oroszország határainál. A Baltikumban és Lengyelországban júniusban rendezik a Kardcsapás hadműveletet, 18 ezer katona részvételével. Bár a NATO európai parancsnoksága hangsúlyozza, hogy a hadgyakorlat nem irányul Oroszország ellen, Moszkvában természetesen értik a finom célzást.
A NATO 6000 katonát állomásoztat a Baltikumban és Lengyelországban, hogy elrettentse az orosz erőket. Moszkva természetesen tagadja, hogy lennének katonai elképzelései bárminemű fellépésre a Baltikumban illetve Lengyelország határán, de
sem Varsóban sem a három balti állam fővárosában – a meglehetősen rossz történelmi tapasztalatok miatt – nemigen hisznek az oroszoknak.
Nem véletlen, hogy Lengyelország a közelmúltban ajánlatot tett az Egyesült Államoknak: állomásoztasson egy egész harckocsizó dandárt lengyel földön, mégpedig úgy, hogy a kétmilliárd dolláros várható költségeket a lengyelek állják.
Izrael, amely nem tagja a NATO-nak, de szoros szövetségese az Egyesült Államoknak, először vesz részt egy olyan NATO hadgyakorlaton, melyet az orosz határok közelében rendeznek meg. Több tucat ejtőernyős érkezett Izraelből a helyszínre –számol be a Haaretz című lap. Izrael elkötelezettsége azért különösen érdekes, mert Avigdor Lieberman hadügyminiszter nemrég járt Moszkvában, hogy elérje az iráni és a libanoni Hezbollah katonák kivonását a Golán fennsíkról, ahonnan heves rakétatámadás érte Izraelt. Szergej Lavrov külügyminiszter ezt meg is ígérte, de valamiféle izraeli kompenzációt emlegetett.
Korábban Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök járt Oroszországban és elérte, hogy Moszkva nem szállítja le az S 300-as rakétavédelmi rendszert Szíriának. Ez azért fontos Izrael számára, mert a zsidó állam harci gépei rendszeresen támadják az iráni katonai célpontokat Szíriában. Ha ezeket szíriai rakétavédelmi egységek védelmeznék orosz tanácsadók támogatásával, akkor fennállna a veszélye egy közvetlen konfrontációnak.
Ezt tehát sikerült elintéznie Benjamin Netanjahu miniszterelnöknek Putyinnál, de legfontosabb követelését az oroszok nem teljesítették, azaz nem vették rá Iránt arra, hogy vonja ki a csapatait Szíriából.
Márpedig ezt Izrael létfontosságúnak tekinti a saját biztonsága szempontjából hiszen Irán mindmáig nem hajlandó elismerni a zsidó államnak még a létét sem. Minden valószínűség szerint ez magyarázza azt, hogy a történelem során először Izrael résztvesz egy NATO hadgyakorlaton Oroszország határainak közelében, noha nem tagja az észak-atlanti szövetségnek.
Tegnap délelőtt 11 órától, egészen délután négy óráig tartott Észak-Koreában, az 5 ország újságírói előtt tartott a földalatti atomfegyver kísérleti telep felrobbantása. Az újságírók még nem értek vissza a bázisra, így élő képeket csak az Északi televízióban láttunk a robbantásról. A kísérleti telep felrobbantása beletartozott a Koreai-félsziget békéjének kialakítása érdekében Kim Dzsong Un által tett ígéretek közé, amit a délieknek tett, mikor találkozott Mun Dzse In elkökkel Pánmundzsamban. Az ígéretek között szerepelt az órák átállítása déli időre, ami szintén megtörtént. A forró drót élesítése is megtörtént. Hátra van még a szétszakított családok találkozójának megszervezése. Ez csak augusztusban esedékes, erről nem tudni, hogy áll. Végül a Keszánkongdáng közös ipari létesítmény újraindítása, amelyben jelenleg Dél-Korea részéről lehetetlen az előrelépés az ENSZ szankciók Északot érintő intézkedései miatt. Itt van még Mun elnök őszi Északra látogatása, amiről ismét csak nem tudjuk, vajon megvalósul-e.
Az ígéretekben ugyan nem szerepelt kémek elengedése, amerikai kémeké végképp nem, ámbár azt senki sem mondta ki, hogy ők kémek, ellenben senki sem verte az asztalt a szabadon bocsájtásukért, ami arra utal, hogy mégis azok voltak. Mindazonáltal Kim személyesen adta át őket Pompeonak, aki az elmúlt rövid időszakban két alkalommal is járt Észak-Koreában, Kim Dzsong Unnal találkozni.
Eközben Kim Dzsong Un két alkalommal is találkozott a Kínai nagy emberrel, Si Dzsin Pinggel. A két találkozás között meglátogatta őt a kínai külügyminiszter is, másik három idős úr kíséretében, és szemmel láthatóan megfenyítették a fiatal diktátort. Si párttitkár első alkalommal kissé fagyosan, második alkalommal roppant kedvesen viselkedett Kim Dzsong Unnal, azonban, hogy mi hangzott el köztük, azt nem tudja senki.
Kétségtelen tény, hogy ezt követően Kim Dzsong Un retorikája ellenségesre váltott Dél-Koreával és az USA-val szemben. Nehezményezte, hogy soha nem látott fegyverarzenál felvonultatásával közös hadgyakorlatot tart az Egyesült Államok és Dél-Korea. Hangot adott annak a véleményének, hogy Észak-Korea nem fog Líbia sorsára jutni, mert, hogy John Bolton egyre másra ezt szorgalmazta. Déli, ellenzéki politikusok bizalmatlansága ellen is felemelte a hangját, végül Pence alelnököt nevezte hülyének, mert amikor Mun elnök kérésére Bolton csendben maradt, akkor Pencet adott interjút és ő ismét a líbiai modellt emlegetett.
Ezzel együtt a hangulat nem durvult el annyira, mint azt korábban láthattuk, a rakétakísérletek idején.
Május 22-én Mun Dzse In elnök rövid időn belül harmadjára utazott Washingtonba, hogy tető alá hozza a Trump – Kim találkozót, mint mediátor. Azon a közös sajtótájékoztatón már Trump említést tett arról, hogy lehetséges, hogy Szingapúrban mégsem fog találkozni Kim Dzsong Unnal, tekintettel arra, hogy nem biztos, hogy az előkészületek addigra befejeződnek. Arra senki sem gondolt, ami történt, mármint, hogy Trump elnök hivatalos levélben mondja le a találkozót, melynek hangvétele ugyan szokatlanul szofisztikált, ám a tartalma mégis csak szimpla fenyegetés. Az előző nap még az előkészületekre hivatkozó amerikai elnök a levélben a nyíltan ellenséges hangvételt nehezményezte Észak-Korea részéről, de azért hagyott egy kiskaput Kimnek, miszerint, ha meggondolta magát, akkor jelentkezzen.
Nem tudom a világon más országok mire számítottak, de Dél-Korea ezt a lépését Trumpnak nem várta, az egyszer biztos. Itteni idő szerint éjjel egy órakor Mun elnök vészhelyzeti külügyi kormányülést hívott össze, kiértékelni Trump levelét, és az azt követő pár mondatát, amiben már azt emlegette, hogy kész a konstruktív párbeszédre Kim Dzsong Unnal, amennyiben az szavaival és viselkedésével is ezt óhajtja, valamint folytatja atomfegyverei leszerelését és csatlakozik a nemzetközösséghez.
Kim adminisztrációja ma, azaz május 25-én délelőtt tíz órakor közleményben azt írta, hogy az ő álláspontjuk nem változott, bármikor, és bárhol hajlandóak a Koreai-félsziget békéje érdekében tárgyalni az Egyesült Államok vezetésével. Erre válasz az USA-ból még nem érkezett.
Trump elnök semmibe vette Mun Dzse In elnököt, ráncigálta a kezét a kézfogáskor, amit eddig nem tett. Vállon veregette, és azt mondta, hogy A++-t adok neked, azaz leosztályozta a közvetítői munkáját, mint egy gyereknek, említette, hogy amennyiben Mun elnök erre igényt tart, ezentúl a két Koreát egyként említi, majd távozása után pár órával kiadta a levelét, amivel nem elsősorban Kim Dzsong Unt sértette vérig, hanem Dél-Korea elnökét, Mun Dzse Int.
Akik most örülnek, azok kétségtelenül Pence, Bolton, és Si Dzsin Ping, Ábe.
Akik most nagyon nehéz helyzetben vannak, azok Mun Dzse In, Kim Dzsong Un, és az egész Koreai-félsziget minden lakosa.
Mindenképp nagy csalódás ami történt, meglátjuk, hogyan alakul a helyzet a továbbiakban, vajon reagál-e Trump Kim Dzsong Un ismételten kinyilvánított tárgyalási szándékára, vajon enyhül-e Észak és Dél ismét fagyos viszonya, vajon mennyire képes befolyásolni Kína Északot, mert most, mintha behúzta volna a csőbe a fiatal Kimet, legalábbis nagyon úgy tűnik.
Egyre élesedik a konfliktus az USA és Németország között az Északi Áramlat 2 gázvezeték miatt.
Az Egyesült Államok megfenyegette Oroszországot és Németországot: szankciókra számíthatnak, ha megépül a gázvezeték. Válaszul Peter Altmaier német gazdasági miniszter az Ard televíziónak elmondta: ha Amerika a maga gazdasági érdekeit állítja az első helyre, akkor ne csodálkozzon, ha Európa is ugyanezt teszi.
Az Egyesült Államok azonban a saját cseppfolyósított földgázát akarja eladni, és ezért bírálja a vezetéket, amely a Balti tenger alatt kötné össze Oroszországot és Németországot.
Ugyanerről a témáról tárgyalt pénteken Angela Merkel kancellár Szocsiban Vlagyimir Putyin elnökkel. Egyetértettek abban, hogy az ukrajnai gázranzit az Északi Áramlat 2 megépülése után is fennmarad majd.
Putyin arról beszélt, hogy az amerikai cseppfolyósított földgáz 25-30 százalékkal kerülne többe Európának, mint a csővezetéken érkező orosz gáz. Az amerikai nyomásgyakorlással kapcsolatban kijelentette, hogy Donald Trump amerikai elnök azzal az Egyesült Államok érdekeit képviseli, de Putyin is úgy gondolja, hogy az új gázvezeték nemcsak Németországnak, hanem más európai országoknak is az érdeke a csökkenő brit és norvég kitermelés miatt.
Tegnap és ma, sok érdekes dolog történt a Koreai-félsziget békefolyamatának történetében.
Először is, Trump elnök, egy roppant sárga fotelban, körbevéve újságírókkal, tájékoztatta a nagyérdeműt, hogy semmiféle John Bolton által emlegetett líbiai modellről nincs szó, ez Trump-féle egyezség lesz, illetve ígéretet tett arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok megvédi és hatalmon tartja Kim Dzsong Unt, nem úgy, mint annak idején Kadhafit, akinek senki sem tett ilyen ígéretet szerinte.
Ez idő alatt az elnök társaságában, ám a sarokban igencsak duzzogva állt John Bolton, aki legalább akkora ellensége a Koreai-félszigeten kötendő teljes békének, mint amennyire a főnöke Béke Nobel díjának. A jogvédő szervezetek azonnal megtámadták Trumpot, hogy ígéretet tett egy diktátor hatalomban tartására, ámbár nem tudom, nekik vajon jobban megfelelne e egy háború a térségben, megspékelve némi atomfegyverrel, ami ha jól tudjuk, bizony képes elérni mainland Amerikát is akár.
Tegnap Dél-Korea jelezte, hogy akkor küldenék azt az öt újságírót Északra az atomfegyver kísérleti telep robbantására akiket Észak meghívott. Ehhez a hivatalos út az, hogy az újságíróknak vízumot kell kérniük a Kína területén található Észak-Koreai nagykövetségen, nem lévén ilyen intézmény Délen. A vízumkérelmüket beadták, de arra nem kaptak választ, se igent, se nemet. A többi ország képviselőinek kérelmét, akik hivatalosak az eseményre, már elbírálták, pozitívan.
Ennek okán Dél-Korea kezdeményezte, hogy függesszék fel a folyamatban lévő amerikai-dél-koreai hadgyakorlatot, csökkentendő a Félszigeten lévő feszültséget. Kétségtelen ugyanis, hogy Mun elnök valóban aláírt egy béke szerződést Kim Dzsong Unnal a nagy találkozás napján Pánmundzsamban, amiben szerepel, hogy mindkét fél tartózkodik a jövőben a másik katonai provokációjától, azonban az is igaz, hogy Kim Dzsong Un akkor azt mondta, bizonyos mértékben megérti és elfogadja a hadgyakorlatok szükséges voltát. Csakhogy a folyamatban lévő attrakcióra az amerikaiak 8 darab Raptort és 2 darab B52-es bombázót hoztak, amivel durván két óra alatt porig lehetne bombázni Északot. A legfeszültebb helyzetben sem volt Délen több, mint 6 darab raptor, ez valóban nem egy visszafogott és védelmi jellegű hadgyakorlat, mint amilyen volt az előző, és amire Kim áldását adta. Tehát éjjel elrepültek a bombázók Japánba, a raptorokkal nem tudni mi lesz, de a hadgyakorlat erősen mérsékelt jelleget ölt, így a vége felé.
Kim Dzsong Un elsõszámú észak-koreai vezetõ, a Koreai Munkapárt elsõ titkára, a Nemzetvédelmi Bizottság elsõ elnöke a Koreai Munkapárt központi katonai bizottságának kibõvített ülését vezeti Phenjanban 2018. május 18-án. (MTI/EPA/KCNA)
Eközben, koreai idő szerint ma hajnalban, egy északi hadihajóról levált egy kisebb hajó a Nyugat-tengeren, abban egy katonatiszt és egy civil tartózkodott, akik átlépték a két ország közti tengeri határt, és menedékjogot kértek Dél-Koreában. Katonatiszt ilyet utoljára 2008-ban tett, azóta ez az első eset. Erről az esetről semmi egyebet nem tudni, a két embert vizsgálati fogságba helyezték, ahogy azt ilyenkor szokásos. A katonatiszt máris jelezte, hogy Dél-Koreában szeretne élni. Nem tudni, vajon ez az eset milyen hatással lesz Észak és Dél viszonyára, de Dél-Korea az eddigi protokoll szerint jár el az északi menekültekkel, azaz ha a vizsgálat azt támasztja alá, hogy ők valóban azok, akkor déli állampolgárságot és letelepedési segítséget kapnak.
A marionett figurákat mozgató másik kéz, Si Dzsin Pin pedig ajánlatot tett Trump elnöknek a köztük folyó külkereskedelmi háborúban, miszerint elősegítené az amerikai befektetéseket az országában, ha Amerika cserébe eltekint a kínai befektetések bizonyos területeken történő megtiltásától. Trump szeret alkudozni, nem volt elutasító Sivel szemben, mi több, még az is lehet, hogy megegyeznek, pláne, hogy Trump is tisztában van azzal, hogy a Nobel díja azért mégiscsak Kína örökös párttitkárának kezében van.
Észak-Korea még nem békül velünk, de ma már olyasmit mondtak, hogy figyelemmel kísérik erőfeszítéseinket a hibáink helyrehozására.
Megkérdeztem ismerős koreait, aki tájékozott, művelt, középkorú férfi, vajon mi a véleménye a történtekről. Ő reprezentálja az átlag középosztálybéli férfiakat itt. Azt mondta, hogy Észak-Korea külpolitikája sok tekintetben sokkal sikeresebb és okosabb, mint Dél-Koreáé. Nem engedik senkinek, hogy alábecsüljék őket, lám kivívták azt a tárgyalási pozíciót, amit szerettek volna, déllel szemben pedig belföldnek mutatják, hogy erős a hatalmunk, velünk nem szórakozik senki.
Magát a békefolyamatot az illető nem érzi veszélyben, hiszen ez Észak-Korea és Kim Dzsong Un érdeke is, de egyértelműnek véli, hogy Észak-Korea függ Kínától, Kína semmilyen Marshall-tervben nem érdekelt, majd ad ő beruházást, Amerika csak pénzt adjon, de ne tegye be Északra a lábát, továbbá véleménye szerint abban a tempóban, amelyben közeledik Észak, Kína felé, ugyanúgy fog Dél is közeledni, ha valóban nyitott határokat és gazdasági beruházásokat szeretne véghezvinni Észak-Koreában.
A dél-koreai elemzők meglepően hasonló véleményen vannak, így most már egészen pontos értelmet nyert Mun Dzse In elnök korábbi kijelentése, miszerint úgy érzi, hogy tojásokon egyensúlyoz, egy törékeny kristály tállal a kezében.
A kínaiak elégedettek az amerikaiakkal folytatott kétnapos kereskedelmi tárgyalásokkal: fontos, hogy az egyenrangúság alapján tárgyaltunk – hangsúlyozza az államilag irányított sajtó Pekingben. Kína és az USA a kereskedelmi háború szélére került, és ezt sikerült elkerülni. Áttörés ugyanakkor nem történt…
Trump elnök legfontosabb gazdasági embereit küldte Pekingbe, hogy rávegyék a kínaiakat: exportáljanak kevesebbet Amerikába és ne kényszerítsék az amerikai cégeket arra, hogy átadják technológiájukat, ha Kínában akarnak működni.
Wilbur Ross kereskedelmi miniszter indulás előtt egyenesen „gonosz praktikákat” emlegetett a CNBC televízióban Kína kapcsán. Nem a kereskedelmi miniszter vezette a delegációt, hanem Steven Mnuchin pénzügyminiszter, aki a globalizáció elszánt híve Trump csapatában. A küldöttség tagja volt még Larry Kudlow, Trump új gazdasági főtanácsadója és még sokan az elnök gazdasági csapatából.
Örülünk, hogy Amerika tárgyalni akar – mondta Li Ko-csiang miniszterelnök a Hszinhua hírügynökségnek, miután fogadta Elaine Chao amerikai közlekedési minisztert Pekingben.
Arról persze szó sem volt, hogy Pekingben hasra estek volna a népes amerikai küldöttség láttán.
A New York Times tudósítójának magukat megnevezni nem kívánó magasrangú kormánytisztviselők elmondták: nem engednek a zsarolásnak. Nem hajlandóak arra, hogy csökkentsék az exportot Amerikába, arra pedig még kevésbé, hogy leállítsák az informatikai szektor bőkezű amerikai támogatását. Ezzel kapcsolatban a pekingi vezetés véleményét hűen tükröző Global Times vezércikkében megírja: megállíthatatlanul tör előre Kína az informatika terén.
Peking fair playt követel Amerikától, amely a maga részéről ugyanezt teszi. Közben mindkét fél tudja: egy kereskedelmi háború sokkal nagyobb kárt okozna mint valamiféle kompromisszum. Ezért miközben mindkét félnek meg kell mutatnia, hogy igen elszánt a nemzeti érdekek védelmében ki kell találnia valamilyen kölcsönösen elfogadható megoldást. A kínaiak előnyösebb pozícióban vannak, hiszen tavaly ősszel Hszi Csin-ping elnök megerősítette pozícióját a pártkongresszuson, és nyugodtan koncentrálhat arra a célra, hogy Kínát az USA-val egyenrangú szuperhatalommá tegye.
Trumpnak viszont gondolnia kell arra, hogy ősszel időközi választások lesznek az Egyesült Államokban,
ahol pártja elveszítheti a többséget a szenátusban és a képviselőházban. Ezért meg kell mutatnia a törzsszavazóinak, hogy mindent megtesz Amerika 375 milliárd dolláros kereskedelmi deficitjének csökkentésére, hiszen az elnök szerint a kínaiak amerikai munkahelyek millióit „rabolták el az elmúlt évtizedekben”.
Trump egy 50 milliárdos büntetőcsomag után újabb 100 milliárd dolláros „figyelmeztetést” akar Pekingnek küldeni. De ehelyett inkább magasrangú delegációt küldött, mely két napon át tárgyalt a kínai fővárosban. Ha ugyanis a kínaiak kemény választ adnak, mint ahogy eddig tették és a jövőben is ezt ígérik, akkor csakugyan veszélybe kerülhetnek amerikai munkahelyek és hatalmas profitok, melyeket amerikai cégek Kínában szereznek.
Trump azzal fenyegetőzik például, hogy büntetővámot ró ki a Kínából az USA-ba exportált mobil telefonokra és autókra. Mi lesz akkor az amerikai cégek Kínában működő gyáraival? Mi lesz, ha Kína válaszul részben kizárja az amerikaiakat a világ potenciálisan legnagyobb piacáról? Jelenleg körülbelül 400 millió olyan fogyasztó él Kínában, aki komoly vásárlóerővel rendelkezik. Ez több mint az USA lakossága. Ráadásul Kína szegényebb része, a maradék mintegy egymilliárd ember is rohamléptekkel zárkózik fel. Ilyen hatalmas piacnak egyetlen részét sem szívesen hagyná kiaknázatlanul egyetlen amerikai cég sem.
Trump nagyon téved, ha azt hiszi, hogy külön alkut kényszeríthet rá Kínára
– ezt a véleményt fogalmazták meg azok a szakértők, akik a China Dailynek nyilatkoztak. Peking kiáll a szabadkereskedelmi normák mellett, melyeket a WTO fogalmazott meg – mondják ezek a kínai gazdasági szakértők. Mindenki más elfogadja a Világkereskedelemi Szervezet normáit, az Egyesült Államok is tegye ezt – javasolják mosolyogva Pekingben, ahol a keményebb véleményeket nem az állami vezetőkkel, hanem a szakértőkkel mondatják ki. Vagyis Trumpnak azt javasolják, hogy mondjon búcsút az America First programnak, mellyel a választást megnyerte.
Trump gazdasági emberei a South China Morning Post szerint mindenekelőtt emlékeztették Kínát arra, hogy Hszi Csin-ping sok mindent megígért az első amerikai-kínai csúcstalálkozón, melyet Donald Trump floridai birtokán tartottak. A Hongkongban megjelenő angol nyelvű lap szerint Hszi Csin-ping állítólag megígérte: a jövőben nem kényszerítik az amerikai cégeket technológiájuk átadására, ha le akarnak telepedni illetve működni kívánnak Kínában. Ebből eddig semmi sem valósult meg.
Márpedig Kína 2025-re a nemzetközi élvonalba akar kerülni az informatikai ágazatban, a mesterséges intelligencia fejlesztésében és a robotok előállításában. Az amerikaiak semmiképp sem szeretnék feladni vezető szerepüket ezen a téren, és még kevésbé szeretnék, ha a kínaiak a saját fejlesztéseiket jelentős részben épp az amerikai technológia koppintása révén valósítanák meg.
A szellemi tulajdon jogi kezelése évtizedes probléma Kínában. Ezért is beszélt „gonosz praktikákról” Wilbur Ross kereskedelmi miniszter, akire a rossz rendőr szerepet osztotta ki Donald Trump. A jó rendőr a delegáció vezetője, Mnuchin pénzügyminiszter. Csodákat persze egyikük sem produkálhatott, hiszen Trump és Hszi Csin-ping találkozása sem hozott átütő eredményt, csak jó PR-t a két szuperhatalom első számú vezetőjének.
Eddig csak látványháború volt Trump beígért kereskedelmi háborúja Kína ellen, és a népes amerikai gazdasági küldöttségnek arra kellett törekednie, hogy ez így is maradjon hiszen az amerikai elnöknek több a vesztenivalója, Hszi Csin-pingnek ugyanis egyelőre nemigen kell töprengenie az újraválasztási esélyein.
Donald Trump első dolga volt a Fehér Házban, hogy felmondja az ázsiai és csendes-óceáni szabadkereskedelmi szerződést, melyet elődjének, Barack Obamának az idejében dolgoztak ki. Most utasítást adott gazdasági főtanácsadójának, hogy nézzen utána: lehet, hogy mégsem olyan rossz ez a nemzetközi szerződés?!
Japán és 11 másik állam – függetlenül Trump vétójától – megalakította a TPP rövidítésű szabadkereskedelmi régiót, mert úgy látták, hogy nekik megfelel. A TPP célja ugyanis az volt, hogy Kínát mint a régió legnagyobb gazdasági hatalmát kizárják az övezetből. Így akarták megállítani a kínaiak nyomulását …
Trump időközben kereskedelmi háborút hirdetett Kína ellen. Nyilvánvalóan ez is motiválhatta döntését, hogy mégiscsak megfontolja az USA tagságát az ázsiai és csendes-óceáni országok szabadkereskedelmi szerződésében. „Ha ez igaz, akkor üdvözöljük az USA szándékát!”- mondta óvatosan Aso Taro japán pénzügyminiszter. Nem véletlen a japán pénzügyminiszter óvatossága hiszen Trump „új és jobb szerződést akar”! Japán a világ harmadik legerősebb gazdasági hatalma, amely kívülről szemléli az első kettő kereskedelmi háborúját. A japánok a nyolcvanas években nagyon megjárták Amerikával amikor olyan számukra hátrányos pénzügyi megállapodásra kényszerültek, mely hosszú évekre padlóra vitte a japán gazdaságot. Akkor Amerika Kínát támogatta Japánnal szemben. Most Trump mintha az ellenkező megoldást választaná, de Tokióban nem feledkeznek meg Trump jelszaváról: America First! A bizniszben pedig nincs barát vagy szövetséges, csakis érdekek vannak. Donald Trumpnál ezt kevesen igazolják jobban…
Pekingben a nemzetgyűlés újabb öt évre államfőnek választotta Hszi Csinpinget, alelnökévé pedig a jobbkezét, Vang Csisenget. Ez azt is jelenti, hogy szokatlan módon nincs kijelöt utód a legfelső vezetésben.
Az országban évtizedek óta a vaskézzel kormányzó kommunista párt főtitkára az államfő is egyben. Régebben azt választották meg alelnöknek, akiből a következő időszakban első embert akartak csinálni. Így maga Hszi Csinping is öt éven át volt Kína második embere, most viszont nincs kijelölt utód. Ennek megfelelően az alelnök nem egy feltörekvő fiatal káder, hanem az uralkodó legfőbb szövetségese lett. Vang Csiseng idősebb az államfőnél, akinek ifjúkori jóbarátja. Ő kapta a legnehezebb feladatot: a nagy korrupcióellenes tisztogatást, amelynek során magasrangú vezetők is börtönbe kerültek. A vezetésből elsősorban azokat vádolták meg, akik szemben álltak Hszi Csinping elnökkel.
A kommunista párt kongresszusa most új embert állított a korrupcióellenes kampány élére, Vang Csiseng pedig nyugdíjba ment – legalábbis a Politikai Bizottságból, ám a politikai karrierjének korántsem nem lett vége.
A South China Morning Post értesülései szerint a veterán vezető továbbra is részt vesz a legfelső irányító csapat ülésein, elmondhatja a véleményét, bár szavazni már nem szavazhat.
És hogy mi lesz a feladata? Ő lesz a diplomácia legfőbb irányítója – legalábbis ezt állítják jól értesült pekingi tudósítók. Ez nem egészen új feladat Vang Csisengnek, aki korábban külgazdasági vezetői tisztet töltött be a Politikai Bizottságban. Most pedig Trump beindította a kereskedelmi háborút, s emiatt fekete felhők gyűlne a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok fölé. Egyelőre még nem vetettek be komolyabb fegyvereket, de Pekingben attól tartanak: erre előbb vagy utóbb sor fog kerülni.
Kereskedelmi atombombának tartják – egyébként mind Washingtonban, mind pedig Pekingben – azt az amerikai tervet, hogy a szellemi tulajdonnal való visszaélések miatt szankcionálják Kínát.
Vang Csiseng alelnöknek kell elérnie, hogy a világ második legnagyobb gazdasága a lehető legkisebb veszteséggel kerüljön ki az amerikai- kínai kereskedelmi háborúból. A cél pedig változatlan Pekingben: megelőzni Amerikát és meghatározó szerepet játszani a globális gazdaságban.
Az amerikai elnök a tervek szerint csütörtökön vagy pénteken írja alá azt a rendeletet, mely 25%-os külön vámot vet ki az acél és 10%-ot az alumínium importjára. Az Európai Unió pénzügyi biztosa, Pierre Moscovici ezt megelőzően nyilatkozott egy belga televíziónak arról, hogy milyen válaszlépésre készül Brüsszel.
Moscovici szerint el kell fogadnunk azt, hogy a világban az önzés uralkodik. Ezért az EU olyan árukat akar import vámmal büntetni, melyek Trump választóit érintik! „Meg akarjuk értetni a washingtoni kongresszussal, hogy a kereskedelmi háborúban mindenki veszít!” – mondta Moscovici. Aki szerint az USA narancs, dohány és bourbon exportja kerülhet bajba Európában. A narancs, a dohány és a whisky az amerikai Dél fő exportcikkei közé tartozik- Donald Trump itt a legerősebb.
Közben szakértők arra mutatnak rá, hogy Trump acél és alumínium extra vámja semmilyen komoly hatást nem érhet el viszont jelentős ellenérzéseket kelthet Amerikával szemben az egész világon. Gary Cohn, az elnök gazdasági főtanácsadója emiatt mondott le Washingtonban. Trump a nemzetbiztonságra hivatkozott a rendelet kapcsán, de Kínából az acélt importnak mindössze a 3%-a érkezik az USA-ba. A legnagyobb külföldi acél szállító Kanada az amerikai piacon- ebben aligha van különleges nemzetbiztonsági kockázat. Szembe állíthatja viszont Kanadát az Egyesült Államokkal! Nemrég az IMF vezérigazgatója, Christine Lagarde asszony figyelmeztetett arra, hogy Trump külön vámja olyan kereskedelmi háborút indíthat el a világban, melynek eredményeképp mindenki rosszul jár.
Védővámok bevezetését fontolgatja az EU az acél- és alumíniumtermékekre – közölte az Európai Bizottság reagálva arra, hogy Donald Trump amerikai elnök bejelentette: a jövő héttől 25 százalékos importvámot vezet be ezekre az árukra. Cecilia Malmström, az EU kereskedelmi főbiztosa annyit közölt a Financial Times tudósítása szerint, hogy bármilyen ellenintézkedés előtt megvárják a formális washingtoni bejelentést.
Korábban Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke is hasonló lépéseket helyezett kilátásba, Sigmar Gabriel német külügyminiszter erre fel is szólította az unió vezetőit.
Trump szerint a védővám „jó dolog”, egy hasonló uniós vagy kínai lépés azonban könnyen kereskedelmi háborúhoz vezethet. Malmström a Financial Timesnak arról beszélt, dominóhatást válthat ki a csütörtök este bejelentett intézkedés.
Nem lelkesednek Trump ötletéért a piacok sem: a tőzsdék világszerte eséssel reagáltak a bejelentésre. Ráadásul az sem biztos, hogy az amerikai gazdaság profitál egy ilyen vámból: Európa legnagyobb háztartásigép-gyártója, a svéd Electrolux bejelentette, hogy felfüggeszti Tennessee-be tervezett gyára megvalósítását. Ezzel egy 250 millió dolláros üzlet hiúsulhat meg.
Donald Trump amerikai elnök csütörtökön jelentette be, hogy akár már a jövő héten 25 százalékos importvámot vezet be az acél és 10 százalékot az alumínium bevitelére. Trump szerint az elmúlt évtizedekben egyes országok tisztességtelenül kereskedtek ezekkel a termékekkel, ezért meg kell védeni az amerikai termelést az olcsó külföldi konkurenciától.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
