Orbán Viktor, a szokásos péntek reggeli közrádiónak adott nyilatkozatában, egyebek mellett kitért arra is, hogy előfordulhat-e, hogy az unió forrásokat vonjon el Magyarországtól, illetve beszélt arról is, hogy miként is kell viszonyulni ezekhez a pénzekhez. A miniszterelnök kijelentette, hogy teljesen elképzelhetetlen az ilyesmi, ezeknek a fenyegetéseknek semmilyen jogalapja nincs az uniós jogrendszerben.
Azt is hozzátette, hogy elfogadhatatlan a magyar és az uniós pénz közötti különbségtétel, mert az „mind a mi pénzünk”. Az EU-tól mi egyetlen fillér ajándékot sem kapunk – hangsúlyozta Orbán -, minden fillérért adunk valamit. A kormányfő nem először beszélt arról, hogy lényegében a szaldó kiegyensúlyozott helyzetről tanúskodik; az uniós országok komoly befektetési lehetőséghez jutnak Magyarországon.
A Független Hírügynökség megkereste Jávor Benedeket, a Párbeszéd Európa parlamenti képviselőjét, vajon Brüsszelben is azonosulnak-e a magyar miniszterelnök véleményével?
Az uniós pénzek a tagállamok adóinak befizetéseiből származnak, az elosztást pedig különböző elvek mentén szabályozzák – kezdte válaszát a képviselő. – Ezen elvek egyike, hogy a rosszabb helyzetben lévő tagállamok felzárkózását támogatni szeretnék a magasabb jövedelmű tagállamok. Ez célozza a kohéziós politika; a felzárkózás, a gazdasági különbségek csökkentése a cél. Ezen az alapon tehát Magyarországnak valóban jár pénz.
Vagyis ezeket a pénzeket feltétel nélkül kapjuk?
Nem egészen.
„Pont az a probléma, hogy Magyarországon az uniós pénzek egy jelentős része nem a gazdasági felzárkózást szolgálja.”
Hanem?
Egyrészt korrupt csatornákon folyik el és a Fidesz gazdasági holdudvarát szolgálja. másrészt meg teljesen értelmetlen projektek valósulnak meg belőle. Akár a választási sikereket segítendő, akár azért, mert az értelmetlen beruházásokból lehet könnyen kiemelni a korrupciós részeket. Szóval nem csak az vész el, amit ellopnak, hanem az sem hasznosul rendesen, amit úgymond beépítenek, értelmetlen kilátókra vagy felcsúti kisvasútra.
Most akkor kell az uniónak pénzt adnia, ahogy Orbán mondja, vagy nincs ilyen előírás?
Nincs ilyen kötelezettség, az meg különösen elfogadhatatlan, hogy egyes tagállamok gazdasági holdudvara szemérmetlenül ellopja a pénzt.
Korábban is tapasztalhattunk ilyet, még sem történt semmi…
Azért nem, mert a korrupció, az uniós pénzek ilyen mérvű lenyúlása korábban nem volt jellemző, nem volt ilyen gyakorlat az unión belül. Ez, amit ma a magyar kormány megvalósít, maga a rendszer szintű korrupció. Ezért indult meg az intenzívebb gondolkodás a közösségen belül, hogy miként lehetne elérni, hogy ez így érkező pénzek valóban az adott ország felzárkóztatását szolgálják, ne pedig egy szűk üzleti kör gazdagodását. Arra senki nem kényszerítheti a nyugati országok adófizetőit, hogy Mészáros Lőrinc és Garancsi István zsebét tömködjék.
De mit tesz ténylegesen az unió?
Most kezdődik a 2020-as költségvetési időszak előkészítése, ezért már elindult az a gondolkodás, hogy miként lehet jobban célozni ezeket a pénzeket, tehát nem elvenni az országoktól, hanem azt elérni, hogy valóban a társadalom javára hasznosuljanak. Orbán nem azért van felháborodva, mert hazánk rosszabbul járhat, hanem mert a gátlástalan és ellenőrizetlen lopás lehetőségét látja elúszni. Az új költségvetési időszakban jobban összekötik majd a tagországokat az uniós pénzek felhasználásával kapcsolatban, szándék van arra is az unió és a parlamentje részéről, hogy megfelelő korrupció ellenes intézményhez, például az uniós ügyészséghez kössék az források ellenőrzését. Ma úgynevezett megosztott menedzsment működik, ami azt jelenti, hogy az unió adja a pénzt, a tagállamok pedig elköltik. Ahol az ellenőrzést akadályozzák, könnyen lehet, hogy más módszerek lépnek majd életbe.
„A magyar kormány hisztérikus reagálása pontosan azt bizonyítja, hogy a szabadrablás rendszerét félti, azt a rendszert, amelyben lényegében szabadrablásra használják az uniós pénzt.”
Az szinte biztos, hogy 2020-tól sokkal kevesebb pénzt fog adni az EU a britek kilépése miatt jelentősen csökkenő költségvetésből. Magyarország számára rossz hír, hogy a döntés előtt álló javaslatokból kiolvashatóan az euróövezethez kötődő „szuper Európa” is kialakulhat, az ebből esetleg kimaradók (magyarok, lengyelek) számára marginális beleszólás és pénz jutna. Az alapjogok követelménnyé tétele és a közös ügyészség létrehozása szinte készpénznek vehető, és felvillantják a csak az euróövezetre készülő költségvetést és bővülő támogatások lehetőségét. Sőt, szó lehet a schengeni határ szűkebbre vonásáról is.
Nem csupán a következő (2020-2026) uniós költségvetési ciklus tervezése indult el már most, amit aztán jövő év közepén terjeszt be az Európai Bizottság tagállami vitára. Mindeközben gőzerővel zajlik
a közösség működését akár felforgatni is képes átalakítás az Európai Unió pénzügyeinek jövőjéről.
Ennek ki nem mondottan három politikai pillére látszik. Az első már megtörtént, Franciaországban a közösség alapos reformját pártoló Emmanuel Macront választották öt évre elnöknek, nemsokára, szeptemberben harmadik hetében szinte bizonyosan Angela Merkel kap újabb négy évre felhatalmazást kormányzásra (csak az a kérdés, hogy egyedül vagy koalícióban, és akkor kivel), a kettő között pedig Jean-Claude Juncker bizottsági elnök tartja meg helyzetértékelését az unióról. (Ekkor kiderülhet, hogy egyként kezelik-e hazánkat és a lengyeleket, vagy nem.)
Ezzel összeállhat a Berlin-Párizs-Brüsszel-hármas. Ennek mindegyik tagja kinyilvánította elszántságát ez EU nagyszabású reformja iránt.
Ezt tükrözi az Európai Bizottság éppen két hónapja közzétett, az eddigi szakanyagokat is összegző vitairata az EU pénzügyeinek jövőjéről. Ez az anyag – ha óvatosan, és csak néhány elrejtett megfogalmazásában is – arra enged következtetni, hogy akár az eddig megismert úgynevezett kétsebességes Európa pályáját is elhagyhatják,
és létrejöhetne egy amolyan szuper-Európa és a kimaradó „futottak még”, jelenleg Magyarország és Lengyelország.
A következő költségvetési ciklus elkerülhetetlen változása lesz, hogy a mostani 1085 milliárdos költségvetésének közel egytizede kiesik a Brexit következtében, és ezt – az eddigi nyilatkozatok alapján – a maradó nettó befizetők nem óhajtják pótolni. Az ennek apropójaként is felfogható bizottsági vitairat nyolc súlypontot emel ki a versenyképes szociális piacgazdaságtól a megnövelt közös védelmen át az erős, hatékony közszolgálatig bezárólag.
Egyik sarokpontja az anyagnak a gazdasági-monetáris (pénzügyi) unió (GMU) mélyebbé tétele. Már itt felsejlik annak ki nem mondott beismerése, hogy nem minden tagállam tartja magát a csatlakozáskor vállalt alapjogi (jogállami) kötelezettségekhez. Ennek előfutára volt (ahogyan a Vasárnapi Hírek írta) a német kormány június eleji javaslata a 2020 utáni kohéziós kifizetések rendjére. Ez azt tartalmazza, hogy egyes országokra külön szabjanak kifizetési feltételeket,
és felveti, hogy a felzárkóztatási támogatásokat összeköthetnék a jogállami elvek betartatásával.
Nos, a bizottság ezt a javaslatot megismételve, és ezen kissé túl is lépve már „egyértelmű kapcsolatot” feltételez a jogállamiság és a költségvetésből támogatott beruházások hatékonysága között. Általánosságban is sürgeti a bizottság, hogy a pénzelosztás felülvizsgálatakor mindenféle kritériumot vegyenek figyelembe.
Egyik leghangsúlyosabb iránya az átalakításnak a bürokratikus akadályok részbeni elbontásával rugalmasabbá és gyorsabbá tenni a programokat, a kifizetéseket. A nagy nyilvánosság előtt a bizottság tagjai is ezt emelték ki eddig, az azonban kiderül a vitairatból, hogy ez korántsem egyirányú utca lenne. A lazább központi (brüsszeli bizottsági) szabályokért cserébe például
minden beruházáshoz és eljáráshoz egységes szabálykönyvet rendelnének,
hogy erősítsék az átláthatóságot.
A kohéziós rendszer reformjának része az is, hogy a bizottság javasolja „a nemzeti társfinanszírozási szintek” növelését a szerep- és felelősségvállalás növelésének jegyében. Ez akár azzal is járhat, hogy ha adnak is pénzt a felzárkózási programokra, nagyobb részt várnának el a tagállamoktól (Magyarország esetében eddig átlagosan nagyjából 85-15 százalék volt a közösségi és a saját erő aránya). A kevesebb, de rugalmasabb eszközök ellensúlyozásához azt javasolja a brüsszeli testület, hogy a fejlesztési célokat (programokat) tematikus vagy regionális szempontok mentén osszák újra.
Marad-e alattunk a pénzszőnyeg? Forrás: Pixabay
A bizottsági tisztviselők szavaiból kiderült, hogy látják azt a feszültséget, ami azért támadt néhány tagállamban (és politikai áramlatok körében), mert sokan eltúlzottnak tartják a centralizált uniós döntést és pénzosztást. A közreadott vitairat azonban ezen nem a kormányok újra-megerősítését javasolja, hanem őket kikerülve egyes kiadásokat regionális és helyi önkormányzati szintekre leszállítását. Mindezt persze azzal párhuzamosan, hogy például a gazdasági-pénzügyi unióval további feladatokat és döntési szinteket venne át a közösség a tagállamoktól. Vagyis a bizottság a jogköröket két irányban szabná át,
a kormányok nem csak „Brüsszel”, hanem a régiók és helyi önkormányzatok rovására esnének el egyes döntésektől.
A támogatási pénzmegosztás (EU-saját erő) szigorúbb kezelését szolgálhatja egységes beruházási alap létrehozása, és ezzel párhuzamosan annak igénye, hogy az uniós költségvetésen kívüli további eszközök igénybe vételét a lehető legkisebb mértékűre csökkentsék. Mert ezek
„homályossá teszik a költségvetés értelmezését, és kockázatot jelentenek a demokratikus ellenőrzés, az átláthatóság és a megfelelő pénzgazdálkodás szempontjából”.
A vitairatot tanulmányozva úgy tűnik, hogy a sokat emlegetett (és a magyar kormány által már azonnal elutasított) uniós ügyészség létrehozását – és határokon átnyúló határozott tagállamokbeli fellépését – kész tényként kezeli a bizottság. Legalábbis ez olvasható ki abból, ahogyan a „rugalmasság és ésszerűbbé tétel” igényének többedik megismétlésekor akként fogalmaz, hogy
„az európai ügyészség kihasználása hozzájárulhat az uniós költségvetés egyszerűsítéséhez és védelmének hatékonyabbá tételéhez”.
Szinte megbúvik a vitairat egyik legfontosabb és legmesszebbre mutató lehetőséget felvillantó elképzelése. A reformterv stabilizációs funkció pontjában felvázolja a bizottság a magunk mögött hagyott válsághoz hasonló sokkok enyhítésére „rossz napokra” szóló alap létrehozását, esetleg a jelenlegin felüli tagállami befizetésekből. Lehetőségként hozzák szóba, hogy ezt leszűkítsék az euróövezetre. Sőt, a vitairat megemlíti
csak az eurót használó országokra korlátozódó költségvetés elfogadását,
amely „tágabb célokat”, „nagyobb forrásokat” és több saját bevételt eredményezne.
Végezetül a bizottság vitára bocsátott öt forgatókönyvet: minden megy tovább a jelenlegi keretekben; a 27 tag együtt tesz a mostaninál kevesebbet közösen; egy tagállami csoportnak lehetővé teszik, hogy előrelépjenek; gyökeres átalakulással egyszerre tennének többet és kevesebbet egyes területeken; mind a 27 tag közösen fejlesztené a szakpolitikai területeket. Nagyjából a harmadik pont fedné a kétsebességes Európát, de a jogállami követelmények megkövetelése a támogatásokhoz, a közös ügyészség és gazdasági-pénzügyi unió elmélyítése, valamint a döntéshozatal és programok végrehajtásának kétirányú átszabása inkább afféle „szuper-Európát” eredményezne a néhány kimaradó kárára.
Egyetért ezzel az értékeléssel Ujhelyi István (MSZP) európai parlamenti képviselő. Szerinte a vitairat hangsúlyos javaslatai kivétel nélkül ellentétesek a magyar (és a lengyel) kormány törekvéseivel. Orbán Viktor stratégiája a jelenlegi döcögős uniós rendszer fenntartása, nem az erősödő, hanem a gyengülő Európa, a bizottság céljai összeférhetetlenek a NER-rel – mondta Ujhelyi. A jogállamisági követelmény, a közös ügyészség, a pénzügyi unió (közös pénzügyminiszterrel), tehát a nagyobb ellenőrzés a tagállamok pénzköltése felett mind annak belátását tükrözi, hogy Magyarországon az alapjogokat felszámoló maffiaállam épült ki – fogalmaz sarkosan a szocialista politikus.
Az EP-képviselő szerint az öt forgatókönyv sorsáról még idén ősszel dönteni kell, ő úgy véli, hogy a bizottság „eldobja” ezeket. Ha így történne, akkor a „szuper-Európa” szerveződne össze a valódi pénzügyi-gazdasági érdekek mentén,
a kiesők pedig a mostaninál sokkal kevesebb kohéziós támogatáshoz jutnának 2020 után.
Sőt, Ujhelyi szerint, az EU nem csak a vitairatban foglaltakkal lépne túl a kétsebességes közösségen, hanem szó lehet arról is, hogy a schengeni határokat összehúznák az euróövezetbe tartozó országok köré, vagyis a szabad mozgás lehetőségétől elesnének az integrációt elutasító tagországok. Mivel a térségben az eurót használók mellé már bejelentkezett Csehország és Bulgária, és Románia is kinyilvánította integrációs szándékát, „Magyarország és Lengyelország totál egyedül marad” – mondta Újhelyi, úgy vélve, hogy a szuper Európa létrehozásához nem szükséges az alapszerződés módosítása. Szerinte Magyarország – ha jövőre nem lesz váltás a kormányzásban – 2018-19-ben, a következő költségvetés alkuja során a legrosszabbkor lesz a leggyengébb pozícióban.
Ezermilliárdok a tét
Rengeteg pénzről van szó. Amit nem tudunk, mert még idő előtti: mekkora összeget szán az EU felzárkózási támogatásra. Amit tudunk: Magyarország népességarányosan a legtöbbet kapta erre a célra, 2007-13 között mintegy nyolcezer milliárd forintot, a 2014-20-as ciklusban (árfolyamhatást figyelembe véve) hasonló összegre számíthatunk. Az előző hét év utolsó esztendeiben évente a bruttó hazai termék 5,5-7 százaléka áramlott Magyarországra. És ha a közösségi tagság által lehetővé vált tömeges külföldi munkavállalás nyomán hazautalt 3 százaléknyi GDP-arányos összegeket is ideszámoljuk, akkor elmondható: a rendelkezésre álló pénz 8-10 százalékát nem az országban termelték meg. Ha ennek fele-harmada (netán még több) elveszne 2020 után, az azonnali recesszióba lökné a gazdaságot. Pedig a kormány felkérésére készült elemzés szerint 2006-15 között a rengeteg pénz dacára mindössze 4,6 százalékkal nőtt a gazdaság, a külső segítség nélkül 1,8 százalék mínusz lenne a mérleg. Minden adat (lakossági fogyasztás, beruházások) ugyanerről tanúskodik: a tengernyi pénzzel a magyar gazdaság éppen a felszín felett maradt, és most szinte kizárólag az EU pénzéből finanszírozzák a fejlesztéseket; 2020 után ez az egyetlen motor leáll. Sőt, a kifizetések voltaképpen már most állnak, csak sejthető, hogy a súlyos kifogások miatt, így mostanra az odaítélt pályázati támogatások 1100 milliárdját a költségvetés előlegezi meg.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
