Hiába vittek mindent a választáson, a Fidesz ötös számú párttagkönyvének birtokosa nagyon dühös. Előfordul ez nála, időnként elgurul a gyógyszere és kivetkőzik önmagából.
A szélsőjobb írástudója legújabb szösszenetélben a tüntető fiataloknak megy neki – egyelőre csak virtuálisan, de a szöveg végén ott a komolyan veendő, fizikai fenyegetés.
„Záros határidőn belül utcára fogunk mi is vonulni, mindannak védelmében, ami nekünk fontos és szent. És dühösek leszünk. Úgyhogy egy darabig még őrjönghettek az utcákon, megpróbálhatjátok feldúlni a Parlamentet, a minisztériumokat, a Fidesz székházat, a köztársasági elnöki hivatalt, neki mehettek a rendőröknek, megtámadhatjátok az újságírókat – még egy darabig.
Aztán majd nem.
Aztán majd megtapasztaljátok, milyen érzés üldözöttnek és fenyegetettnek lenni. Mondom: már mi is nagyon dühösek vagyunk. Világos?”
Most tekintsünk el attól, senki nem dúlta fel a minisztériumokat, a Fidesz székházát, és a többi említett intézményt. Tudjuk be annak, hogy a Fidesz kommunikátorai megtanulták a leckét: ha sokszor mondják, a legprimitívebb hazugság is hihetővé válhat.
Ami Bayer dühét illeti, arra viszont van magyarázat. Úgy győztek, hogy tudták, hogy csaltak. Rossz érzés lehet úgy ünnepelni, hogy tudják, el kellene bujdokolni szégyenükben. Mert lejtett a pálya, a bíró velük volt, a szabályok úgy változtak, hogy az ellenfélnek esélye se legyen semmire.
Rossz lehet úgy örülni, hogy közben az ember tudja magáról, hogy csalással győzött. Egyetlen szabolcsi házba kétszáz ukránt bejelenteni – mondjuk így: szokatlan. Busszal utaztatni ezeket az ideiglenesen hazánkban állomásozó ukránokat a kifejezetten az ő kedvükért megnyitott határokon: különös. Levélben szavaztatni a megbízható határon túli honfitársainkat, miközben más magyaroknak órákat kellett utazniuk és sorban állniuk a zuhogó esőben: tisztességtelen.
Érthető hát Bayer és meg nem nevezett társainak a dühe: nem teljesítménnyel, hanem fondorlattal győztek.
Valahogy le kéne nyugtatni Bayert és társait. Az országnak már sok kárt okoztak – nehogy még magukban is kárt tegyenek.
