Orbán külpolitikai stratégiája és a Moszkva által beépített emberek miatt van azután az, hogy a NATO láthatólag elzárja az információkat a magyar partnerek elől. A nyugati kollégák legfeljebb terrorgyanú esetén kaphatóak az együttműködésre. Úgy gondolják, hogy ismereteik a magyarokon keresztül eljutnak az oroszokhoz.
A magyar kormány ugyan nyitott Kelet felé, ám az országban még mindig az egykori szovjet titkosszolgálat diktálja a tempót, és a rendszer ismételt feudalizálásában csupán egy szűk politikai kör érdekelt. Így ítéli meg a helyzetet Káncz Csaba, független elemző. A Der Standardban írt vendégkommentárja szerint a Nyugat pontosan érzékeli, hogy a magyar vezetés nem a jogállam és az átláthatóság, hanem a Közép-Ázsiában honos viszonyok felé navigál. A hatalom gyakorlásának technikája és a jogállamról alkotott felfogás mind inkább közeledik ahhoz, ami Törökországban, Oroszországban és Azerbajdzsánban van. Orbán még mindig nem árulta el a népnek, hogy milyen messzire akar elmenni a Moszkva felé vezető úton.
Nem hallani a keleti üzleti stratégiáról sem, pedig arra hatalmas pénzek mentek el, noha az ötlet eleve halva született. A letelepedési kötvények szintén közelebb viszik az országot Közép-Ázsiához. És itt érdemes egy pillantást vetni az egykori szovjet titkos szolgákra, a szilovikokra, akik még mindig meghatározónak számítanak mind az orosz, mind a magyar politikában. Egyik képviselőjük lett nemrégiben a magyar hírszerzés főnöke, noha 30 éve Bonnban kémkedett a Szovjetunió javára. Orbán külpolitikai stratégiája és a Moszkva által beépített emberek miatt van azután az, hogy a NATO láthatólag elzárja az információkat a magyar partnerek elől. A nyugati kollégák legfeljebb terrorgyanú esetén kaphatóak az együttműködésre. Úgy gondolják, hogy ismereteik a magyarokon keresztül eljutnak az oroszokhoz.
