Kezdőlap Címkék Timothy Garton Ash

Címke: Timothy Garton Ash

Másképp kell reagálni Orbán illiberális politikájára!

A magyar miniszterelnök ma azért bírálja elsősorban a liberális demokráciát, mert az nem alkalmas az identitás megerősítésére és növekvő egyenlőtlenséget teremt, amely aláássa a társadalom stabilitását – Timothy Garton Ash politológus, aki annak idején Orbán Viktort is tanította Oxfordban, erre hívja fel a figyelmet a Der Spiegelnek adott interjújában.

A liberális demokrácia híveinek épp ezért korszerűsíteniük kell nézeteiket, hogy hatékony válaszokat találjanak Orbán és a Kaczynski bírálatára.

A német modell

A brit politológus a németek sikeres modelljének elemzését és reklámozását javasolja mondván, hogy az NSZK eredményes volt az NDK átalakításában és megteremtette Európa első számú nagyhatalmát. Németország ma stabil liberális demokrácia, melyet jóval kevésbé fenyegetnek populista tendenciák mint az Európai Unió déli és keleti tagállamait.

Pénz híján a német modell csak álom marad

Németországban a liberális demokrácia azért stabil, mert a lakosság 80%-át alkotó középosztály jólétben él. Ezért a szélsőséges Alternative für Deutschland nem képes áttörni, és nem jelent igazi politikai veszélyt. Ámde Európa keleti és déli részén a gazdasági helyzet sokkal rosszabb: a lakosság igen jelentős része él az európai szegénységi küszöb alatt – 1000 euró/fő /hónap. Ilyen körülmények között tág tere nyílik a populista pártoknak, melyek az EU-t teszik felelőssé azért, hogy a lakosság többségének életszínvonala nemcsak, hogy gyenge, de még romlik is a válság miatt. Ha tehát a liberálisok hatékonyan akarják bírálni Orbán Viktor politikáját, akkor életképes gazdasági – társadalmi alternatívát kellene kínálniuk az EU gyenge tagállamai számára, melyek egy frusztrált társadalommal néznek szembe, amely hajlamos hitelt adni a populista politikusok ígéreteinek.

Meg kell akadályozni, hogy Orbán Viktor lebonthassa a demokráciát

Európának véget kell vetni a szégyennek, hogy Orbán Viktor lebontja a demokráciát, és mindenekelőtt nem szabad megválasztania Manfred Webert az EU-Bizottság elnökévé – követelte a brit liberális lapban megjelent cikkében Timothy Garton Ash neves történész.

Az EU brüsszeli csúcsa elé időzített írásban a szerző megállapította: Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke és de facto legfőbb vezetője az elmúlt évtizedben valójában lerombolta hazájában a liberális demokráciát, és az EU anyagi támogatásával, az EU adófizetőinek pénzével konszolidálja illiberális rezsimjét.

A választások utáni új Európai Parlamenttel és az új intézményi vezetőkkel az Európai Uniónak meg kell mutatnia, hogy megvédi a demokráciát a tagállamaiban, ellenkező esetben az alapszerződés 2. cikkelye semmit sem ér.

Garton Ash leírta: Magyarország már nem demokrácia. Ez erős állítás, és sokat olvasott és gondolkodott, mire eljutott ennek kimondásához. Gyakran Orbán meghatározását használják, az „illiberális demokráciát”, de ez önmagában ellentmondás. Emellett hasznos lehet ahhoz, hogy leírjuk a liberális demokrácia eróziójának egy átmeneti fázisát, mint amilyet például Lengyelországban látunk, de Magyarország messze túl van ezen.

A szerző megemlítette, hogy Magyarország idén egyetlen uniós tagállamként viselte azt a szégyent, hogy a Freedom House a „részben szabad” kategóriába sorolta. Garton Ash számára a legsemlegesebb még használható leírás a hibrid rezsim: nem demokrácia és még nem teljesen diktatúra.

Csak néhány példa az Orbán által kialakított NER-re – mennyire imádta volna Orvell ezt a meghatározást –: a kormányzó Fidesz annyira átitatta a közigazgatást és az államapparátust, hogy

Magyarország már újra egypárti állam.

A történész beszámol arról, hogy legutóbbi látogatásán sok példát látott arra, hogyan használják fel rutinszerűen az állami szerveket a politikai ellenőrzés eszközeiként.

Az államigazgatás Orbán haverjainak és családjának kedvez a közbeszerzéseknél, önkényes adóhivatali vizsgálatokkal bünteti a független sajtóorgánumok tulajdonosait, a civil szervezetek és az ellenzék támogatóit, közpénzeket használ fel a Fidesz propagandájának finanszírozására, mi több, megtagadja az engedélyeket egy Fidesz-ellenes beállítottságáról ismert helyi építésztől.

A Fidesz hatékonyan lerombolta az igazságszolgáltatást, amint azt az EP Sargentini-jelentése dokumentálja. Megváltoztatta saját javára a választási törvényt – írta a szerző, és ezt adatokkal illusztrálta. A már egyébként is Orbánhoz közelállók által uralt médiát egy alapítványban, gyakorlatilag egy kormánypárti kartellben konszolidálta. A sajtószabadság-indexen az ország idén a 87. helyre csúszott le.

Szólt a szerző a civil szervezetek ellen irányuló jogszabályról, és megállapította: az gyakorlatilag elűzte az országból a Nyílt Társadalom Alapítványt, akárcsak a CEU-t, miközben a Soros elleni kampánnyal a kormány antiszemita gyűlöletet szít, és a kampány plakátjai az európai történelem legszörnyűbb időszakaira emlékeztetnek, most pedig épp az az MTA intézeteit vonja ellenőrzése alá a kormány. „Mindezt úgy teszi, hogy fenntartja az európai normáknak megfelelő liberális demokrácia látszatát” – írta Garton Ash.

Leszögezte: a legnagyobb botrány az, hogy az EU pénzét használja fel illiberális céljaira és haverjai bőkezű megjutalmazására. Magyarország évente nettó több mint 3 milliárd eurót kap, ami a GDP nem egészen 3 százalékát teszi ki.

Az állampárton át ezek az összegek egyenesen azokhoz folynak, akiknek a Fidesz kedvezni akar. Hatalmának konszolidálására a brüsszeli tortát, és ezzel párhozamosan a „Stop Brüsszel!” propagandát használja fel. „Mindezek ellenére Manfred Weber és az Európai Néppártja (EPP) ugyan felfüggesztette a Fidesz tagságát, de még mindig a tagjai közé számítja a Fidesz 13 képviselőjét, és ez szégyen” – írta a szerző.

Rámutatott: Orbán rombolása nem visszafordíthatatlan, végső soron az 1989-ben véget ért poszt-totalitárius rendszer is visszafordíthatónak bizonyult, és ennek a hibrid rezsimnek annál sokkal több sebezhető pontja van. Az őszi közigazgatási választáson az ellenzék hatékony koalíciója visszaszerezheti Budapestet. Az EU is sokat tehet: legelsősorban Webert nem szabad megválasztani az EU Bizottságnak elnökévé, főleg azért, mert nincs magas szintű kormányzati tapasztalata, de azért sem, mert a Fidesz EPP-ben tartásával legitimálta azt, ahogyan Orbán lebontja a magyar demokráciát.

„Az EPP-nek – a Három Bölcs jelentése nyomán – végre ki kell zárnia a Fideszt. És ha a Három Bölcs nem látná, amit ez a cikk is részletez, akkor vakok és alkalmatlanok feladatuk elvégzésére.

A Fidesz kizárásának önmagán messze túlmutató jelentősége van, mert a civilizált középjobb pártok számára korunk imperatívusza, hogy nagyon egyértelmű határt húzzanak önmaguk és az idegengyűlölő, populista szélsőségesek között.

„Aztán az EU-nak véget kell vetnie a tragikus bohózatnak, hogy Orbán az unió pénzét használja fel az unió értékeinek aláásására. A román Laura Codruţa Kövesit kell megválasztani az Európai Ügyészség élére, mert ő pontosan tudja, hogyan is fest a posztkommunista kelet-európai korrupció.

Emellett az EU-nak tovább kell lépnie abba az irányba, hogy

a támogatásokat egyre nagyobb mértékben közvetlenül a helyi önkormányzatoknak és civil szervezeteknek adja, és ne hagyja, hogy ezeket a pénzeket egy korrupt pártállam hatalmas, centralizált alapként használja fel.

„Nem utolsó sorban minden európai intézménynek és kormányfőnek folyamatosan reflektorfényben kell tartani ezt az Európa szívében zajló tragédiát. Orbán soha nem engedi magát visszafogni az udvariasság szabályaitól – az európai vezetőknek sem szükséges udvariaskodni vele. Amit az EU tesz Magyarország ügyében, az nem csak a magyaroknak, hanem Európa egésze számára fontos. Az európai kontinensen sok különböző féle rezsim van, de az Európai Uniónak a demokráciák közösségének kell lenni” – írta Timothy Garton Ash.

Ara-Kovács Attila

Ash: új népszavazást!

0

Nagy-Britannia csupán egy része Európa válságának, amelyben még rejlik némi esély – írta Timothy Garton Ash a Prospect című vitamagazinban. Az ismert történész újabb népszavazást követel a brexit leállítására, mert úgy látja: van némi esély arra, hogy az ősszel olyan új erőviszonyok alakuljanak ki az EU-ban – benne egy erős orbáni nacionalista-populista ellenzékkel –, amelyben az Európa-barátok szövetsége kerekedik felül.

A brexit – Ash szerint – nagy léket üthet Európa hajójába, míg egy visszalépés sarkalatos momentum lehetne Európa gyógyulásában, méghozzá egy olyan pillanatban, amikor egy újabb népszavazás és a döntés az unióban maradásról a megfelelő pillanatban ahhoz adhat lendületet Európának, hogy olyanná legyen, amilyenre szükségünk van a 21. században.

Szólt a szerző az Észak és Dél, valamint Kelet és Nyugat között húzódó választóvonalakról, és megállapította: az előbbieket politikai-gazdaságtani tényezők okozzák, az utóbbiak mögött az alapvető európai értékek megkérdőjelezése áll.

Az Orbán Viktor vezette Magyarország még nem teljesen kibontakozott diktatúra, de már bizonyosan nem liberális, pluralista demokrácia, és a nagyobb tiltakozások ellenére errefelé halad Lengyelország is. A Magyarországgal szembeni határozottabb fellépés az EU-ban nem utolsó sorban azért maradt el, mert az Európai Néppárt nem akarja nélkülözni a Fidesz szavazatait. Éppen az EU demokratizálását célzó mechanizmus – a páneurópai pártok és a csúcsjelölti rendszer kialakítása – ásta alá a készséget arra, hogy megvédelmezzék a demokráciát egy tagállamban.

Európa belső problémái erősítik a határain túli erők esélyeit. Putyin elfoglalta a független Ukrajna egy részét, ilyet Európa Hitler és Sztálin óta nem látott, és Európa nem tudott sokat tenni ellene. Emellett Kína is azon van, hogy – növekvő gazdasági befolyását felhasználva – minél közelebb kerüljön az EU döntéshozatalához. Az Egyesült Államok is egyre inkább a tagállamokkal – de különösen Párizzsal és Berlinnel – akar üzletelni, és Trump nacionalizmusa tovább gyengíti az EU-projekt, annak értékei és érdekei támogatását, Nagy-Britannia pedig az első távozó állam lehet. Mindez együtt hatalmas terhet ró Németországra, amely nincs jó állapotban ennek kezeléséhez. A menekültek valós (Európa közép-nyugati részén) és állítólagos (Középkelet-Európában) beáramlására adott reakció aláásta az európai integráció 30 évének nagy vívmányát: a schengeni övezetet.

Olyan nacionalista retorikát hallani, amely a harmincas éveket idézi. Magyarországon a Fidesz összeesküvés-elméletek terjesztésével gyűjt szavazatokat. Vajon csak az EU újabb válságáról van-e szó, vagy az egész európai projekt válságáról? A szerző történelmi példákat hoz, és elemzi, hogy mikor is kezdődött valójában az EU válságos időszaka. Ehhez Ian Kershaw Hullámvasút (Roller-Coaster) című kötetét idézi, amely az 1950-2017 közötti időszakot öleli fel, és amely óvatos derűlátással zárul.

Ash megállapította: miközben az EU 27 tagállama a májusi európai választások felé közeledik, az Orbánok és Salvinik vannak előretörőben, a középjobb pártok megpróbálják magukra ölteni az ő ruháikat, de valójában az ő füttyszavukra táncolnak. Kialakulóban van azonban egy erős ellenmozgalom, amelyet nem a régi középbal pártok vezetnek, hanem Macron.

A brexit egy közelgő katasztrófa galvanizáló hatásával bír: Ash máris azt látja mindenhol, hogy a brexit kilátása növelte az EU támogatottságát. Ennek alátámasztására a szerző az Eurobarometer statisztikai adatait hozza fel, és megállapítja: ezek az adatok azt mutatják, hogy van még szilárd alap az új reformnapirend lefektetéséhez. Macronnak van ilyen elképzelése, és nem kell egyetérteni minden részletével ahhoz, hogy üdvözöljük a hatását. Van némi esély arra, hogy az ősszel olyan új erőviszonyok alakuljanak ki az EU-ban – benne egy erős orbáni nacionalista-populista ellenzékkel –, amelyben az Európa-barátok szövetsége kerekedik felül. Ennek vizsgája az lenne, hogy képes-e hozzákezdeni a rég esedékes reformokhoz.

Timothy Garton Ash felidézte ezzel kapcsolatban, hogy a brüsszeli Bruegel Intézet érdekes javaslattal állt elő: a vámunió és az egységes piac köré épülő „csontváz-EU-t” javasolnak, amelynek lényegét kizárólag a vámunió és a piac működtetését szolgáló politikák alkotnák. Ezeken belül négy klub lenne: gazdasági és monetáris unió; migráció, menedék és Schengen; biztonság és külpolitika; és egyéb politikák – és ezekhez a klubokhoz a tagállamok saját belátásuk alapján csatlakozhatnának, az egészet pedig egy közös bírósági rendszer felügyelné. A részletekről lehet persze vitatkozni, de egy így felépülő unió jobban kezelné azokat a különbségeket, amelyek olyan nagy feszültségeket hoznak ma. És egy ilyen unióban talán helyet lehetne találni Nagy-Britanniának is.

Nagy-Britanniának, ha kilép, nincs esélye az unió megreformálására. Ha azonban egy újabb népszavazással az unió tagja marad, akkor hozzájárulhat ehhez a fordulathoz – írta a szerző, és elemezte a lehetséges pozitív hozadékokat, valamint azt, hogy mely erőkhöz csatlakozhatna egy reformpárti új brit kormány. Ahhoz azonban, hogy mindez a lehetőség megnyíljon, a brit parlamentnek le kell szavazni azt, amit Theresa May tett le az alsóház asztalára megállapodásként, és aztán vissza kell utalnia az alapvető kérdést a nép elé. Már csak hetek állnak rendelkezésre, és lehet, hogy amire e cikk eljut az olvasóhoz, már késő lesz. De ha nem lesz késő, akkor mindenkinek mindent el kell követnie ennek érdekében.

John F. Kennedyvel szavait a helyzetre alkalmazva: nem azt kell kérdezni, hogy mit tehet Európa Nagy-Britanniáért, hanem hogy Nagy-Britannia mit tehet Európáért. Most van itt ennek a pillanata – írta a történész.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!