Van egy olyan „velünk született probléma”, hogy minden üggyel szeretnénk szaladni az orvoshoz”. Ezt mondta Németh Szilárd, a Fidesz alelnöke, amikor a közelmúltban nyilvánosságra került, a sürgősségi ellátáshoz kapcsolódó halálesetekről kérdezték. Majd, mintha maga is érezte volna, hogy ez így kevés, mintegy megerősítésként hozzátette: „Én például tegnap szögbe nyúltam, és evvel is elrohanhattam volna, de megpróbáltam magam megoldani” .
Sejthettük volna, hogy itt van a kutya elásva. Mi vagyunk a hibásak, a saját mohóságunk matt kerülünk bajba, vagy halunk meg. Túlságosan leegyszerűsítjük a világot, ha éhesek vagyunk, eszünk valamit, ha elromlik az autónk, szerelőhöz visszük, ha betegek vagyunk, orvoshoz megyünk.
Ez ment eddig, de mostantól ez is másként lesz, mert ez korszerűtlen és sehova nem vezető gondolkodás.
Mert hogy ezer más módja is van a gyógyulásnak. Ha – Németh Szilárd szép hasonlatánál maradva – szögbe nyúlunk, akkor nincs más teendő, minthogy kihúzzuk a szöget, megköpködjük a helyét, bekötjük, és már mehetünk is a dolgunkra. Fölösleges minden csip-csup üggyel az amúgy is túlterhelt egészségügyet háborgatni. Az egészségügy nem azért van, hogy a betegek bemenjenek a kórházba és ott rendes ellátást kapjanak, hanem azért, hogy a mindenkori kormányok elmondhassák, hogy milyen sokat költenek az egészségügyre.
Ha bizonytalanok vagyunk, hogyan kell egy vakbélgyulladást kezelni, biztosan van olyan ember a rokonságban, akinek volt már hasonló baja és hasznos tanáccsal tud szolgálni. De ha nincs ilyen ismerősünk, akkor is találunk megoldást. Ma már, hála az internetnek, a legtöbb betegséget otthon, házilagosan is gyógyíthatjuk. Beütjük a Gugliba, hogy mi a baj, a derekunk fáj, a fejünk hasogat, esetleg annyira szédülünk, hogy fel sem tudunk állni, és máris tucatnyi megoldást találunk arra, hogyan gyógyíthatjuk meg magunkat az amúgy világszínvonalon álló hazai egészségügy igénybevétele nélkül. Lám, Németh Szilárd is milyen szépen meggyógyult, nem is látszik a mozgásán, hogy egy nappal korábban szögbe nyúlt.
Ha valaki azt gondolja, hogy Németh Szilárd mostani megnyilvánulása előzmények nélkül való, az nagyot téved. Néhai Marosán György, akit pék múltja miatt Buci Gyurinak becéztek (csúfoltak?) a magyar dolgozók, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának ülésén így üzent az életszínvonaluk miatt elégedetlenkedő munkásoknak: Nem a zsemle kicsi, elvtársak, hanem a pofátok nagy!
És ez, vegyük tudomásul, ma sincs másként. Nem a várólisták hosszúak, hanem a betegek vannak túl sokan. Tessék kevesebben lenni, és ha valami fáj, azt odahaza orvosolni! Meghalni sem muszáj kórházban, ma már erre is megvannak azok a technikák, amelyek segítségével kényelmesen, orvos közreműködése nélkül, odahaza is elhunyhatunk.
