A vírus aranyos jószág. Nem táplálkozik, nem szaporodik, tehát nem is élőlény, ő csak trükkösen, mondhatni, álkulccsal bejut egy vegyigyárba (sejt).
A vírus önmaga az üzenet plusz szigorú parancs: mostantól, kedves sejt, olyanokat kell százszámra gyártanod, mint én vagyok, és mikor már nem férünk el benned a haverokkal, akkor pusztulsz, szétesel, mi kiszabadulunk, és elkezdünk sodródni. Hogy merre? Valamerre. Nekünk aztán tökmindegy hova. Ha a mi kedves szülősejtünk egy más sejtekkel sűrűn teleszórt szervezet egyik eleme, akkor nagy valószínűséggel egy másik sejthez érkezünk, hol is a fenti lépések megismétlődnek, és így tovább, és így tovább. Amennyiben már elég sok a vírus, és komolyan zavarják a szervezet működését, az védekezni kezd. Egyrészt hővel akarja a betolakodókat elpusztítani, másrészt ellenanyag termeléssel, és ha minden szerencsésen összejön, az agresszor legyőzetik.
A vírus persze nem tudatosan csinálja ezt. Ilyenre alakult ki a többmilliárd év során, és jobb meghatározása a fenti folyamatnak, hogy csinálás nincs is benne, mert a dolgok véletlenszerűen történnek a vírussal meg velünk. Mi, emberek a vírussal ellentétben tudatosak vagyunk, és a tényekből kiindulva az emberiség nagyjai által felfedezett és igaznak hitt törvényszerűségek alapján próbáljuk a jövőt kitalálni (tervezés), többnyire sikerrel, ami nagy szerencse, mert anélkül ma nem működne gyakorlatilag semmi. Tudatos előrelátással hozzuk létre a dolgokat, melyek általában úgy is működnek, ahogy elképzeltük, így aztán hasítunk is, mint a delfinek! Sajnos van egy-két ember, aki sohasem tanult meg úszni, ezért összevissza csapkod, amivel aztán jut, ahová jut. Neki a csapkodás a lényeg. Az a legrosszabb, ha vezető pozícióba jutva vannak követői, akik hisznek benne, így akármit képes végromlásba vinni.
Az, hogy miért hisznek neki ennyire, teljesen érthetetlen… illetve nem az, mert ha a vízben kizárólag ennek a csapkodónak van a hátára kötött megafonja, amelyik állandóan azt üvölti, hogy „Erre gyertek, én mutatom a jó irányt!”, akkor a sok hívő, akinek a jó irányról fogalma sincs, hajlamos követni, még ha gyanús is nekik, hogy a sziklás vízesés van arra, nem a parti kunyhó, ahol várják a hazaérkezőket.
A tudomány embereit nem választják, hanem az eredményeik alapján ők maguk választódnak ki. A tudomány ugyanis nem demokratikus. Szavazásból semmi, a tények uralják a piacot, melyeket még kétharmados aránnyal sem lehet megbuktatni, pedig a kétharmad aztán hatásos egy valami. Ahogy néhány helyen látni, még a hülyeség is igazolható vele.
A tudósok között sajnos vannak olyanok, akik az eszüket nem a tudomány, hanem egy (több) cég szolgálatába állítják, de a nagyobb részük azért inkább az emberiség helyzetének jobbítását tekinti célnak. Persze ők sem önzetlenül, náluk a hiúság, a díjak, de főleg a kíváncsiság a hajtóerő, és ha szakmailag jól sikerül egy kutatás, még pénzt is kapnak érte.
A Mammont szolgáló tudósok abból ismerhetők fel, hogy az adott tudományos területen dolgozó többi tudós nagyjából konszenzusos véleményével úgy mennek szembe, mint Orbán Viktor az Európa Tanáccsal. Ott van például a klíma. Sok állam él abból, hogy a területén neki fölöslegben található fosszilis energiahordozókat (olaj, gáz, szén) kibányássza, és jó pénzért eladja, sok nagy cég is érdekelt az üzletben, óriási pénzek forognak kockán, a cégek és államok bukása hatalmas lehet, ezért vállalkozik több tudós is arra, hogy „valakik” megbízásából megkérdőjelezze az eredményeket, mondván, nem is biztos, hogy a klíma melegedését a CO2 egyre növekvő kibocsátása okozza. Ezen tudósok szerint az egyik adat is bizonytalan, meg a másik mérés is bizonytalan, a harmadik következtetés meg pláne az, a valószínűség nem száz százalékos, a széndioxidos hívőknek tehát nincsen igaza.
Az igazi tudós ezt hallva természetesen nem hátrál meg, hanem azt mondja, teljesen egyetértek veletek, az elmélet valószínűsége valóban nem száz százalék, hanem csak, mondjuk, hetvenöt, ezért ha hoztok egy másik okot, amelynek a valószínűsége nagyobb, mint a széndioxid hatásé, például nyolcvan százalék, akkor elfogadom az álláspontotokat. Ilyen valószínűbb okot a „szkeptikusoknak” eddig nem sikerült hozniuk. Lehet, hogy azért, mert nem is tudják, hogy kellene, ugyanis ezt az érvelést még nem hallottam sehol. Igazi tudósoktól sem.
Az emberiség nagy szerencséjére a tudomány volt oly szíves, és COVID ügyben is intézkedett. A vírusokat illetően már régebben rendelkezésre álltak a tapasztalatok, miszerint ha egy típusból legyengített, pláne elölt vírusokat juttatunk az emberi szervezetbe, amelyek fertőzni nem tudnak, vagy csak elhanyagolható mértékben, akkor a szervezet a könnyű győzelemből megtanul az adott vírus ellen védekezni, így, mikor vad és erőteljes egyedek támadják meg, még a nagymértékű elszaporodásuk előtt annullálja ezeket. A betegség el sem kezdődik a szervezetben. Ezért mondható, hogy az emberek megvédésére alkalmas módszer biztonsággal rendelkezésre áll. „Heuréka!” – kiáltana föl Arkhimédész, és igaza is volna, ha nem lennének buktatók. De abból van mindig. Sajnálatosan.
Az oltással való védekezéshez először is a vírus ismeretében és felhasználásával kitalált és legyártott oltóanyag szükségeltetik. Amíg nincs vírus, nincs oltóanyag sem. Kiszámítható, hogy az oltóanyagnak mennyire kell hatékonynak lennie, hogy a továbbterjedést meg tudja akadályozni. Ha egy ilyen hatékony oltóanyaggal a vírus megjelenése után pár napon belül az egész emberiséget beoltották volna, akkor a vírus kipusztul, és soha többé nem kell számolni vele. Ez persze több okból nem történt meg, ezért a COVID-nak immár vagy negyven féle mutációja terjeng a bolygón. Sajnos a sejtek által zsákszámra gyártott vírusmásolatok nem sikerülnek mindig pontosan ugyanolyanra, mint a sejtbe bepofátlankodott mintavírus, és hiába az a helyzet, hogy a véletlenszerű mutációk 99,9999 százaléka a vírusként való üzemelésre képtelen, a maradékban mindig akad egy-két olyan, amelyik képes. Sőt, miután más, mint az eredeti, még képesebb. Ezért van az, hogy hiába találunk ki újabb és újabb oltásokat, a vírusmásolatok közül egy-kettő mindig tud változni annyira, hogy immár vadonatúj vírusként az akár többfajta oltóanyaggal beoltott embereket is meg tudja fertőzni. Jó lett volna kötelezővé tenni az oltást akkor, mikor a COVID-nak még csak néhány variánsa volt, de mivel ez nem történt meg, most már velünk marad, mint az influenza. Még szerencse, hogy a nagyon veszélyes változatok, amelyek sok és gyors halált okoznak, vagy hosszas otthoni pihenőre kényszerítik a fertőzöttet, a gazdaszervezet elpusztításával, illetve a többi embertől való távoltartásával önmaguk terjedését gátolják, és így rövid idő alatt eltűnnek a palettáról. Az enyhébb, de azért még mindig elég kellemetlen mutációk itt maradnak, hogy minden télen, immár az influenzával kombinálva keserítsék meg rengeteg ember életét. Ne feledjük, hogy ketten együtt veszélyesebbek, mint egyedül. Főleg az idősekre, a fiatalokra és a betegekre.
Túllépve az olyan hülyeségeken, mint hogy az oltásban egy mikrocsip rejtőzik, amely révén a „tudjukkik” minden lépésünket ellenőrizhetik, a COVID elleni oltás kötelezővé tételét illetően mondható, hogy sok ember a személyes szabadságának megsértését látta benne. Értelmes emberek is, híres emberek is, akiknek példáját sokan követték, ezért tudott a vírus a szükségesnél lényegesen több halált és súlyos megbetegedést okozni a Földön.
Sokan mondták már nekem, hagyjam a francba a kötelező oltás forszírozását, oltassam be magam én, akkor nem kapom el, aki meg nem oltatja be magát, az magára vessen, ha komoly baja lesz. Sajnos kevesen értik meg, hogy ha valaki nem oltatja be magát, és így kiteszi a szervezetét a betegségnek, az nem csak az ő dolga, mert sajnos az történik, hogy komoly megbetegedés esetén az ő szervezetében milliószámra keletkeznek vírusok, így sokkal nagyobb az esélye egy olyan mutáns létrejöttének, amelyik még engem, a beoltottat is meg tud fertőzni, mintha beoltva nem betegedett volna meg. Így aztán pórul járok én is, mert az eredeti variáns ellen hiába oltattam be magam. A beoltatlanok így saját szervezetüket kínálják föl a COVID-nak az újabb és újabb mutációk kitenyésztéséhez, azaz a beoltottak megfertőzéséhez is, így válik semmivé egy ország akár hatvan százalékos beoltottsága, mert egy új mutáns ellen a régi oltásnak védőhatása nincs.
Persze azt, hogy mindenki feltétlenül oltassa be magát, már csak szerettei védelmében is, ha már neki a többi embertársa smafu, az embereknek nem maguknak kell kitalálni, hanem ezt az erre hivatott szakembereknek egy megfelelő, a fentihez hasonló érveléssel el kellett volna mindenkinek mondani. De nem. Nem volt ilyen. Sok ország egészségügyi szervezetének nem tellett ennyire. Így aztán kötelezővé sem tették az oltást, ami pont olyan, mintha mindenkinek hagynák, hogy az ablakából lövöldözzön véletlenszerűen a négy égtáj felé. Érzelmi („De igen!”, „De nem!”) veszekedés akadt számtalan, ám racionális vita egy se, így aztán a COVID-nak kinyitottuk a Föld ajtaját, és azt mondtuk: Welcome. Most már sokáig itt lesz velünk. Hogy milyen sokáig? Nagyon sokáig, azt mondhatom.
Ami érdekesség, a maszkkal szinte ugyanez a helyzet. Sokkal jobban védi a többieket tőlünk, mint minket a többiektől, ezért vírusveszélynél embertársaink érdekében mindenütt kötelező lenne hordani. De még csak ez sem sikerült elintéznünk. Érdekes összehasonlítás, hogy a keményen fegyelmezett, fullmaszkos Kínában a COVID okozta halálozások száma 5272, nálunk meg ugyanez a szám 48881. Ebből az egymillió lakosra jutó halálozások száma náluk 3,8, nálunk meg 5039,3. Az arány 1335-szörös.
Javasolnám az iskolákban egy „Közhasznú ismeretek” óra bevezetését, mert a vírus ellen sem az ima, sem a jó erkölcs nem segít. Utóbbi azért nem, mert a legkeresztényibb hagyományok szerint működő Magyarországon az erkölcstan órán tanított jó erkölcs nem a többiekkel szembeni pozitív hozzáállást jelenti (azaz jelen példában a feltétlen oltakozást és a szigorúan vett maszkviselést, hogy a többieket óvjuk), hanem azt, hogy az ember nemi kinézetének megfelelő viselkedésű, heteró, nem tartozik semmiféle gyanús LMBTQ+ közösséghez, felebarátja feleségét nem kívánja, és zsigerből utálja a gendert, mert kötelezően nem tudja, hogy az micsoda. Szóval a csak a szex.
Macsós egy ország. De van ilyen.
