Kezdőlap Címkék Strasbourg

Címke: Strasbourg

der Leyen: nincs kompromisszum a jogállamiság ügyében

A brüsszeli bizottság elnöke Strasbourgban az európai honatyák előtt hangsúlyozta: sosem köthet kompromisszumot a jog betartásának kérdésében. Ezt aligha lehet másképp értelmezni mint nyílt figyelmeztetést olyan renitens tagállamokkal szemben, melyek megpróbálnak szembe helyezkedni az uniós normákkal.

Elsősorban Lengyelországot, Magyarországot és Romániát érte bírálat ebben a tekintetben az Európai Unió központjában. Az európai választások eredményeit látva a románok meghátráltak: börtönbe küldték a szociáldemokraták erős emberét, aki elsősorban szorgalmazta azt, hogy csökkentsék a jogi szféra függetlenségét. Elérte, hogy leváltsák tisztségéről Laura Codreanu-Kövesi ügyésznőt, aki az elit számos tagját juttatta börtönbe visszaélések miatt.

Az EU első ügyésze épp Laura Codreanu-Kövesi lett

Az Európai parlament megmutatta, hogy a jogállamiság tekintetében nem tűr el kompromisszumot. Laura Codreanu – Kövesit épp azért találták alkalmasnak a feladatra, amiért Romániában megbuktatták: ellenszélben is vállalta az együttműködést az USA-val és az Európai Unióval annak érdekében, hogy megtisztítsa a korrupciótól a román elitet.

A Fidesz és a PiS támogatta Ursula von der Leyen megválasztását

Miután a románok meghátráltak és visszavonták jogi reformjaikat, Magyarország és Lengyelország maradt az Európai Unió célkeresztjében. Mindkét állam kormányzó pártja támogatta Ursula von der Leyen megválasztását a brüsszeli bizottság elnöki posztjára. A német politikus asszony nem kis részben ennek is köszönhette a megválasztását hiszen csak nagyon csekély többséggel ment át a vizsgán. Mind a magyar mind a lengyel vezetés gyakran emlékeztette erre Ursula von der Leyent. Aki ezért is fogadta el unió biztosnak Várhelyi Olivért. De a jogállamiság kérdésében nem engedhet az új brüsszeli bizottság sem! Erre figyelmeztette Ursula von der Leyen a magyar és a lengyel vezetést Strasbourgban.

Magyarország térden csúszva fog visszatérni az EU-ba – 2018 (szubjektív) legjobbjai

 „Orbán strasbourgi beszéde Aponyi gróf 2018-as Trianon-beszédére emlékeztetett engem… ugyanez az ostoba, arrogáns stílus volt tetten érhető Orbán beszédében, amelyből szintén kitűnt, hogy nincs a kezében semmi adu, nem tud mit kijátszani…A béka  is felfújja magát, hogy nagyobbnak látszódjék és tartsanak tőle” – mondja Radványi Miklós, a Frontiers of Freedom  jobbközép értékeket követő amerikai intézet külpolitikai kérdésekkel foglalkozó alelnöke.

  • A külpolitikáját teljesen alárendeli a belpolitikának
  • A vágyott orbáni híd szerepre senkinek nincs szüksége
  • Orbán jobban meg lesz alázva, mintha most fújt volna takarodót Strasbourgban és mea culpázott volna egyet
  • A strasbourgi történéseket Moszkva uniós belügynek tekinti, s nem fog kiállni Budapest mellett
  • Ha valaki az EU-t gyengíti, az a NATO-t is gyengíti, ez pedig sérti az amerikai érdekeket
  • Hiteles ellenzéket kell felépíteni, de nem érzelmi alapon

Hogyan áll az Orbán és több családtagja, illetve fideszes politikus ellen, a korrupció miatt a Magnitsky-törvény keretében Ön által elindított eljárás?

Halad a maga útján, annak ellenére is, hogy van egyfajta bürokratikus ellenállás a képviselőházban egy-egy demokrata, illetve republikánus képviselő részéről. Ez a magyarázata azoknak a nyilatkozatoknak is, amelyeket David B. Cornstein új budapesti amerikai nagykövet tett az utóbbi napokban. Neki nincs saját véleménye, ő csak azt mondja, amit mondanak neki.

Egy évvel ezelőtt még irreálisnak tűnt, az utóbbi időben azonban már egyre többet hallani arról, hogy létrejöhet egy Trump-Orbán találkozó. Ez nagyon jól jönne Orbánnak, különösen a nagy európai pofon után. Nem ennek az előjele a cornsteini dicséret?

Trump gyakran fogad külföldi vezetőket egy fél órára a Fehér Házban, de ennek sok jelentősége nincs. Tudni kell megkülönböztetni az árnyalatokat. Csak az állami találkozóknak (state visit) van igazán jelentőségük, amelyeket mindig egy-egy vacsora is kiegészít a Fehér Házban.

Cornstein, akit ugye Donald Trump küldött ide, gyakorlatilag dicséri a magyar kormányt, ebből az következik, hogy az amerikai elnök is elégedett a magyar kormányzati lépésekkel, s minimum elnézi, de legalábbis megbocsájtja a CEU ügyétől kezdve  a civil társadalom üldözésén át egészen a nagy orosz barátságig és Brüsszel-ellenességig nagyon sok mindent.

Egyrészt szögezzük le: egy nagykövet nem a küldő ország vezetőjét, hanem magát a küldő országot képviseli. Elvben, persze a gyakorlat néha más. Jelenleg a Fehér Ház és Mike Pompeo külügyminiszter kevés figyelmet szentel a magyar ügyekre; a fókuszuk Oroszországon, Kínán, a Koreai-félszigeten, Iránon, Szírián van.

Egyébként hogy a 78 éves üzletembert, Cornsteint helyezték Budapestre már önmagában is azt mutatja, hogy Washingtont nem érdekli igazán behatóan Magyarország.

Cornstein azonban mégis csak az amerikai diplomácia egyik vezetője, ha nem is irányítója. Nem lát ebben ellentmondást?

Ahogy említettem, Magyarország a legfelsőbb szinteken nincs fókuszban. Egyébként pedig arra számítok, hogy a novemberi választások után nagy változások lesznek az adminisztrációban. Pompeo külügyminiszter marad, de a Külügyminisztériumban lesznek mozgások. Meglátjuk, ki marad a helyén. Visszatérve az eredeti kérdésére, a Magnitsky-ügyre, a már említett novemberi időközi választások miatt minden lépés – a külpolitikaiak is – ennek vannak alárendelve. Amíg tehát túl nem leszünk a választásokon, nem lesz ebben sem érzékelhető mozgás.

De november után fel fognak gyorsulni az események.

Menyire befolyásolhatja a Magnitsky-beadvány kimenetelét az, hogy Orbánt több mint kétharmaddal leszavazták az Európai Parlamentben, saját pártcsaládjának hathatós közreműködésével?

A Magnitsky-ügy egy eleme lesz a robbanásnak. Mert szerintem Orbán politikája fel fog robbanni.

Ő blöfföl, mint a pókerben szokás – s tudjuk, a pókerben is lehetsz egyszer, kétszer, sőt, akár még háromszor is sikeres blöffel, de utána még a gatyádat is elveszíted.

Szerintem nem is kell majd túlságosan sokat várni arra, hogy kiderüljön: a király meztelen. Mindenki számára nyilvánvalóvá fog válni, hogy a külpolitikáját teljesen alárendeli a belpolitikájának. S bár egyelőre még például itt, Washingtonban nem reagálják le – aminek az oka a már említett választásokra való koncentrálás –, azért rögzítik azokat a belpolitikai, önös érdekek által mozgatott külpolitikai lépéseket, amelyeket tesz.

Például itt is mindenki tisztában van azzal, hogy Orbán szeptember 18-án nem Putyin kezdeményezésére, hanem saját kérésére látogat el Moszkvába. Ezt itt, az Egyesült Államokban nem veszik jó néven.

De hát Trump is közeledik Putyinhoz, Washington számára mi tehát a gond ezzel a magyar törekvéssel?

Ne képzeljünk ebbe semmi titkos, szofisztikált dolgokat, a külpolitikának és a külügyi stratégiának vannak alapkérdései, s ezek alapján lehet az Ön felvetését is megválaszolni. Egyéb érdekei mellett Orbánnak egyik fő célja a nemzetközi porondon, hogy egyfajta közvetítővé váljék Putyin és az EU, illetve Putyin és az USA között.

Arra vágyik, hogy olyan szerepet töltsön be, mint amilyent a rendszerváltás előtt Ausztria játszott. Csak azt nem veszi észre, hogy a kutyának sincs erre szüksége.

Ugyanakkor ezzel a dörgölődzéssel egyértelműsíti, hogy valójában gyengíteni akarja az Európai Uniót, ami azonban nem felel meg az USA érdekeinek sem.  Már csak azért sem, mert ha gyengíti az EU-t, akkor a NATO is gyengül – az uniós tagállamok java ugyanis az észak-atlanti szövetségnek is tagja.

Akkor nem a magyarországi demokrácia-deficittel, a CEU-üggyel, a civilek elleni fellépéssel, a sajtószabadság állapotával, stb. van gondja az USA-nak, hanem pusztán azzal, hogy Orbán gyengíti az EU-t és így a  NATO-t?

Ezek csak az orbáni politikai tünetei, s alapvetően sok bajuk van az orbáni politikával. De nem ez a lényeg.

Ám sajnos nem csak az amerikai sajtó, de az európai is elsősorban ezekkel a szimptómákkal foglalkozik, és nem a lényeggel.

Rögzítsük, Ön szerint mi tehát a lényeg?

Az EU és ennek következtében a NATO gyengítésére irányuló politikája. Ahogy már mondtam, Orbán nagy hibája, hogy a külpolitikát teljesen alárendelte a belpolitikának, olyan értelemben is, hogy a nacionalista hangvételt  megpróbálja kivetíteni nemzetközi színtérre is, s Magyarországot úgy feltüntetni, mintha tényező lenne az EU-n belül és azon túl is. A híd szerepére aspirál, ám közvetítésére egyik szereplőnek sincs szüksége, s ennek megfelelően

messze nem veszik őt annyira komolyan, mint ahogy szeretné.

Valójában tehát az egész külpolitikája ostoba, irrealitásokra épülő illuzórikus külpolitika. Tudja, hogy mit tesz a béka: felfújja magát, hogy nagyobbnak látszódjék és tartsanak tőle.

Moszkva sem veszi komolyan?

Végignéztem, miként reagálta le az orosz sajtó a keddi és szerdai strasbourgi történéseket. Az egyes televíziós csatornán, az esti fő-műsoridőben, 8 és 9 között sugárzott híradónak (Vesznyik)valahol a felénél került szóba az ügy. Amit nem úgy tálaltak, hogy milyen tökös legény Orbán, hogy ellenáll a többségnek és hajlandó kockáztatni a 7. cikkely alkalmazását –  arról beszéltek, hogy valóban komoly probléma az emberi jogok korlátozása, s hivatkoztak Jean-Claude Juncker megállapítására, nevezetesen, hogy ha Magyarország nem tartja be a jogállamiság kereteit és az emberi jogi normákat, akkor nincs helye az Unióban. Az pedig nem tudható be a véletlennek, hogy közvetlenül ezután a hír után olvasták be Szergej Lavrov orosz külügyminiszter nyilatkozatát, amelyben arról van szól, hogy Moszkva nem akar konfrontálódni az USA-val, nem akar sem fegyverkezési versenybe vagy akár kereskedelmi szankciók licitjébe bocsátkozni.

Ennek üzenetértéke van: a strasbourgi történéseket Moszkva uniós belügynek tekinti, s Moszkva nem fog kiállni Budapest mellett.

Az amerikai sajtóban az egyik hangsúlyos vonal a migránsellenesség volt, ami ugye egybevág Trump politikájával is. De szélesebb kitekintésben inkább azzal foglalkoznak, hogy most majd a lengyeleket veszi elő az EU, s valahol olyan a felhang, hogy az újonnan csatlakozó országokat nehezebb integrálni az Unióba, mint ahogy azt korábban hitték. Máig értékrendszer-beli és intézményi deficit van ezekben az országokban. A szabad választás egy dolog, de az intézményrendszerek nem úgy működnek, mint egy egészséges demokráciában – a parlament egyértelműen szavazógép a mindenkori kormánypárt mellett, illetve ellen,  nem valósul meg a bíróságok önállósága, stb.

Nézte Orbán strasbourgi beszédét? Amelyet ugye magyarul mondott el, azaz valóban úgy tűnik, elsősorban a magyaroknak „hazaszólt”, nem pedig igyekezett megvédeni az országot.

Orbán beszéde Aponyi gróf 1918-as Trianon-beszédére emlékeztetett engem: ő akkor a románokat szellemileg alsóbbrendűnek nevezte, s ezzel akarta indokolni, hogy Erdélynek Magyarország részének kell maradnia.

Ugyanez az ostoba, arrogáns stílus volt tetten érhető Orbán beszédében,

amelyből szintén kitűnt, hogy nincs a kezében semmi adu, nem tud mit kijátszani. Beszédében arra igyekezett hajazni, hogy utánozza Trumpot, akinek Amerika az első, Orbán azt próbálta sulykolni, hogy számára Magyarország az első, s nem hagyja megalázni a magyarokat, Magyarország önállóan dönt. Sajnos ez nem magyar jelenség – komoly európai probléma is, a lengyelek, a románok, a bolgárok, sőt, még a szlovákok, de akár Ausztria és Olaszország is ebbe az irányba tendálnak. Ez pedig már nem csak magyar vagy akár V4 probléma, ez európaivá nőtte ki magát, s akár katasztrófába is torkolhat.

Az Egyesült Államok ebben biztosan nem lesz partner, mert nem érdeke, hogy gyengüljön az EU és a NATO.

Ugyanakkor az vitathatatlan, hogy Orbán egy sor kérdésben Trumphoz hasonlóan politizál. Akár a migránskérdést vesszük, akár a nemzeti érdekek már-már nacionalista sulykolását, látható a  trumpi példakövetés.

Orbán azt hiszi, ha lemásolja Trump migránspolitikáját, akkor emiatt jó fiúnak fogják tartani a Fehér Házban. Azt nem veszi észre, hogy az USA számára sokkal fontosabb kérdés az EU egysége, ami kihat a NATO erejére, a katonai egységre  – mindezt már nem csak az oroszok, hanem a kínaiak is megpróbálják fellazítani. Ebben a játszmában pedig Orbánnak nincs se stratégiai, se politikai, se pénzügyi, se katonai jelentősége, mivel semmit nem tud adni egyik félnek sem. Erről kevés szó esik a sajtóban, még a magyar sajtóban is.

Idehaza azonban Orbán népszerűsége továbbra is töretlen, s szemmel láthatóan nincs ellenszere. És ebben nagy szerepet játszik az, amit  nemzetközi porondon művel, pontosabban, ami lejön belőle a közvélemény számára.

Pedig el fog jönni az a pont, amikor Magyarország térden csúszva fog visszatérni az Európai Unióba. Ennek ára lesz, Orbán jobban meg lesz alázva, mintha most fújt volna takarodót Strasbourgban és mea culpázott volna egyet.

Ám addig is a magyar demokratáknak is lenne feladatuk, nem is kicsi: fel kellene építeniük egy hiteles ellenzéket, de nem érzelmi alapon.

Nem hazafiságban – lásd Újhelyi teátrális kokárdás jelenetét– és  populizmusban kellene versengeni Orbánnal.

A Magnitsky-feljelentés
Kilenc személy ellen született a bejelentés az idén tavasszal, azok ellen „akik az elmúlt nyolc évben megsértették az emberi jogokat azáltal, hogy kulcsszerepet játszottak a magyarok és nem-magyarok szabadságának a korlátozását maga után vonó törvények és szabályok megalkotásában, továbbá korrupciós ügyekben vettek részt/részesültek azok hasznából”.
A feljelentettek (tavaszi pozíciójuk szerint):
Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, Lázár János, miniszterelnökséget vezető miniszter,  Rogán Antal, a miniszterelnök miniszteri rangú kabinetfőnöke, Polt Péter,

Magyarország legfőbb ügyésze, Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Orbán Győző, Orbán Viktor édesapja, Lévai Anikó, Orbán Viktor felesége, Mészáros Lőrinc, Felcsút polgármestere, Tiborcz István, Orbán Viktor veje

Bíróság elé kerül a bevándorlási különadó ügye

0

A Magyar Helsinki Bizottság panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz és az Emberi Jogok Európai Bíróságához a menedékkérők segítőit börtönnel fenyegető új büntetőszabályok miatt. A „bevándorlási különadót” csak Strasbourgban támadhatja a civil jogvédő szervezet, mivel a kormányerő már évekkel ezelőtt elvette az Alkotmánybíróság jogát az adószabályok vizsgálatára.

Mint közleményükben írják, a jogvédő szervezet mostani beadványaiban alkotmányos és emberi jogi érvekkel bizonyítja, hogy az új szabályok a civilek megfélemlítését szolgálják és alkotmányosan nem igazolhatók, sértik az emberi jogokat.

A kormányerő egyre dühödtebben, a jogállami normákat áthágva támadja a neki nem tetsző, független civil szervezeteket.

A hatalom arra törekszik, hogy munkájukban akadályozza és elhallgattassa őket. Az évek óta tartó folyamat újabb állomását jelentette, amikor a parlament nyáron elfogadta a menedékkérőknek segítséget nyújtó személyek elleni büntetőszabályokat és bevezette az ún. „bevándorlási különadót”.

A Magyar Helsinki Bizottság kedden e jogsértő szabályok miatt az Alkotmánybírósághoz és strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult. A jogvédő egyesület mindkét bíróság előtt megtámadta azokat a büntetőszabályokat, amelyek börtönnel fenyegetik a menedékkérők segítőit.

Nem csupán a Helsinki Bizottság munkatársai vannak veszélyben, hanem minden jó szándékú polgár, aki embernek tekinti a menekülőt és segít neki.

A büntetőjogi korlátozás szükségtelen és aránytalan. Ráadásul az új rendelkezések homályosan vannak megfogalmazva – talán nem véletlenül, hiszen így tág tere nyílik az önkényes hatósági alkalmazásnak.

A Magyar Helsinki Bizottság – amint azt a bevezetőben írtuk – az Alkotmánybíróságnál azért nem támadhatja meg a különadót bevezető törvényt, mert az Alaptörvényben a kormányerő mindenkitől elvette a lehetőséget, hogy adóügyekben az Alkotmánybírósághoz forduljon. De a strasbourgi bíróság előtt továbbra is van mód erre. Éltek is vele a civil jogvédők.

A Magyar Helsinki Bizottság szerint a 25 százalékos különadót kivető törvény tisztességtelen:

a kormány egyszerűen megsarcolja a neki nem tetsző véleményeket,

ahelyett, hogy vitatkozni próbálna velük. Az új adószabályozás indokolatlanul megnehezíti a civilek munkáját, mert szándékosan annyira homályosan van megfogalmazva, hogy a támogatók elbizonytalanodhatnak. Noha a jogszabályszövegből nem, az elfogadását kísérő kormányzati kommunikációból azt is lehet tudni, hogy mely szervezetek megleckéztetésére alkották meg a különadót: az egyik ilyen a Magyar Helsinki Bizottság, amelyik bízik benne, hogy egy valóban független bírói fórum előtt érvényesíteni tudja az igazát.

Orbán beszéddel indul a hét

0

Orbán Viktor beszédével indul az Országgyűlés őszi időszaka. A miniszterelnök napirend előtti felszólalásában borítékolhatóan sok szó fog esni az EP-n a múlt héten történtekről

Nem állhatunk messze az igazságtól, ha azt írjuk, hogy hogy a beszéd a tavaszi európai parlamenti kampány fideszes kampányának lesz a szerves része, migránssal, Sorossal, civilekkel. A várakozások szerint – erről szót ejtett a kötcsei találkozón – szóba hozza az új alkotmányozási elképzeléseit is.

Az 1 órakor kezdődő ülés első szónoka lesz Orbán. Beszédére a frakciók válaszolhatnak.

Ami a konkrét feladatokat illeti – a programban szerepel a jegybank új felügyelőbizottságának a megválasztása, továbbá interpellációk és azonnali kérdések és válaszok.

Az őszi ülésszak december 10-én ér majd véget.

Juncker évértékelője Strasbourgban

Ötéves elnöki mandátuma alatt ez volt Juncker negyedik – és egyben utolsó – évértékelő beszéde. Juncker arra kérte fel a brüsszeli testület minden főigazgatóját és tagállami képviselet vezetőjét, hogy írjon egy olyan mondatot a beszéd szövegébe, amelyet fontosnak tart. Írásunk folyamatosan frissül.

Az Európai Unió a béke záloga a kontinensen

„Örüljünk neki, hogy békés kontinensen élhetünk, olyan Európában, amely az uniónak köszönhetően békés” – mondta Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke évértékelő beszédében az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén.

Az Európai Unió a béke záloga a kontinensen, ezért nagyobb tiszteletet érdemel, nem szabad bemocskolni, mondta. Utasítsuk el azt a nacionalizmust, amely bűnösöket keres az együttélést lehetővé tévő megoldások helyett.

Az Európai Unió jóval nagyobb haladást ért el a migrációs helyzet kezelése terén, mint azt egyesek elismerik,

az elmúlt években töredékére esett a Földközi-tengeren érkező menedékkérők száma – közölte szerdai évértékelő beszédében Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén.

Európának a nyitás és a tolerancia kontinensének kell maradnia

Az Európai Uniónak még inkább szuverén szereplőként kell fellépnie a nemzetközi porondon, eljött az ideje annak, hogy a kontinens saját kezébe vegye a sorsát. Juncker az Európai Parlament (EP) strasbourgi plenáris ülésén hangsúlyozta, hogy az EU szuverenitása a tagállamok szuverenitásából ered, nem lép annak helyébe.

A nemzeti szuverenitás megosztása erősebbé teszi az unió országait mondta. „Az európai szuverenitás soha nem mások ellen irányul, Európának a nyitás és a tolerancia kontinensének kell maradnia. Európa soha nem válhat erődítménnyé, amely hátat fordít a világnak, a szenvedők világának”.

Afrikának nem adományokra, hanem partnerségre van szüksége

A volt luxemburgi kormányfő végezetül javaslatot tett az Európa és Afrika közötti beruházási és munkahelyteremtési partnerség létrehozására, amelynek nyomán várakozásai szerint már öt éven belül akár 10 millió munkahely jöhetne létre Afrikában. “Afrikának nem adományokra, hanem valódi és tisztességes partnerségre van szüksége” – mondta Juncker, s ez az EU-nak is hasznára válna, mivel 2050-re Afrika lakossága eléri a 2,5 milliárdot.

“Abszurd, hogy európai cégek dollárban vásárolnak európai repülőgépeket”

Meg kell erősíteni az euró nemzetközi szerepét, hogy a közös valuta az új európai szuverenitás aktív eszközévé váljon. Juncker abszurdnak nevezte, hogy Európa az energiaimportjának 80 százalékát amerikai dollárban fizeti, miközben a behozatal mindössze 2 százaléka érkezik az Egyesült Államokból. “Abszurd, hogy európai cégek dollárban vásárolnak európai repülőgépeket” – fogalmazott.

Az elnök emellett arra is felszólított, hogy bizonyos külpolitikai kérdésekben ne egyhangúlag, hanem minősített többséggel hozza meg döntéseit a tagországok kormányait tömörítő tanács, vagyis szűnjön meg a tagállamok vétójoga.

A migráció ügyében kompromisszumos megoldásra van szükség

A Földközi-tenger keleti térségében 97 százalékkal, a középső részén mintegy 80 százalékkal csökkent az érkezők száma, és az uniós erőfeszítések nyomán több ezer ember életét sikerült megmenteni – mondta Juncker. Hozzátette, hogy a helyzet kezelését célzó hét bizottsági javaslat közül ötöt már elfogadtak.

A tagállamok ugyanakkor még nem találták meg a megfelelő egyensúlyt a felelősség és a szolidaritás között

– emelte ki, és ezért felszólította az EU soros osztrák elnökségét, hogy tegye meg a döntő lépéseket a tartós, kompromisszumos megoldás érdekében.

Ahol a jogállamiság veszélybe került

A helyzet egyes uniós tagállamokban továbbra is rendkívüli aggodalommal tölti el az Európai Bizottságot, meg kell indítani az uniós alapszerződés hetes cikke szerinti eljárást azon országok ellen, amelyekben a jogállamiság veszélybe került – mondta Jean-Claude Juncke, aki teljes támogatásáról biztosította a jogállamisági vitákban Frans Timmermanst, a brüsszeli testület első alelnökét, akinek “tárcájához” a jogállamiság kérdése tartozik.

Arról is beszélt, hogy vissza kell térni a kompromisszumkeresés művészetéhez, az ugyanis “nem meggyőződéseink vagy értékeink feladását jelenti”.

Az Európai Bizottság elnökének beszédét itt nézheti meg élőben.

Jogi kiskapu kell, hogy ne éheztessék a menedékkérőket?

Több menedékkérőt is éheztettek a tranzitzónákban, az üggyel már a strasbourgi bíróság is foglalkozott.

Éheztetik a menedékkérőket a magyar tranzitzónákban, erről szóltak a hírek az elmúlt hetekben. Az ügyet a Magyar Helsinki Bizottság tárta fel, a botrány a nemzetközi sajtóba is bekerült, több országban is írtak róla.

Júliustól ugyanis új menekültügyi szabályozás van érvényben Magyarországon: ennek értelmében Szerbia biztonságos országnak számít (pedig az ENSZ Menekültügyi Főigazgatósága szerint nem az), vagyis,

minden onnan érkező ember menedékkérelmét elutasítják.

Ahogy a Helsinki Bizottság szakértője, Zádori Zsolt a Független Hírügynökségnek elmondta, ez nem is normál eljárás keretében történik, hanem úgynevezett elfogadhatósági eljárásról van szó. Ez azt jelenti, hogy miután beengedik a határon (sokszor hónapokig) várakozó menedékkérőt a tranzitzónába, meghallgatják, megnézik, melyik országokon át jött, és ha van köztük biztonságos harmadik ország, akkor „nem elfogadhatóként” el is utasítják a kérelmet.

Miután ez megtörtént, a menedékkérő idegenrendészeti eljárás alá kerül. A menedékkérelem elutasítása ellen van lehetőség fellebbezni, három napig. A kérelem elutasítása után azonban rögtön kötelező tartózkodási helyet jelölnek ki a menedékkérőnek, méghozzá a röszkei vagy a tompai tranzitzónának egy külön részlegét.

Itt viszont már nem jár a menedékkérőknek ellátás. Vagyis,

enni sem kapnak,

kivéve a kismamákat és a gyerekeket. A Helsinki Bizottság olyan esetről is tud, hogy étkezési időben a gyerekeket elválasztották a szüleiktől, nehogy a családtagok meg tudják osztani az ételt.

Élelmiszert viszont a menedékkérők csak úgy tudnának szerezni maguknak, ha elhagynák a tábort – amely csak Szerbia felé nyitott.

Volt, aki próbált ételt vinni a menedékkérőknek, például Iványi Gábor – de nem engedték be. Elment a tranzitzónához Hadházy Ákos is, aki a Facebookon azt írta utána: negyedórás tanácskozás után beengedték, majd beszélhetett az igazgatóval is, aki azt mondta neki, „jelenleg” nincs éheztetett menedékkérő.

Azt viszont elismerte, hogy

„korábban valóban voltak olyanok, akik néhány napig nem kaptak élelmet”,

de szerinte nekik voltak tartalékaik. Ugyanakkor az igazgató azt is mondta Hadházynak: „a törvény szerint rövidesen sokan lesznek ellátás nélkül hagyott menekültek a tábor területén”.

Az idegenrendészeti eljárás végén, ahogy Hadházy fogalmazott, rendezetten, papírokkal át kell adni az elutasított menedékkérőt a szerb hatóságoknak – akik azonban nem veszik vissza őket. Így aztán magyar menekülttáborba kell vinni őket, és valódi eljárást lefolytatni.

Kivéve persze, ha az éheztetés miatt a menedékkérő már korábban úgy döntött, hogy elhagyja a tranzitzónát,

ezt viszont csak úgy teheti meg, ha visszamegy Szerbiába.

A kormány szerint minden rendben volt az ügyben, a Kormányzati Tájékoztatási Központ közleményében azt írja, „a magyar törvények világosan kimondják”, hogy mindenkinek, „aki menedékkérő státuszban tartózkodik a tranzitzónában, jár és biztosított az ellátás”. Erre a magyar állam évente fejenként több mint 700 ezer forintot költ (ez kevesebb mint napi 2000 forintot jelent). Ha valakinek viszont elutasították a kérelmét, akkor el kell hagynia a tranzitzónát.

A közlemény szerint nincs botrány, csak „a Soros-szervezetek újabb hazugsága, lejárató akciója” az egész.

Csakhogy az ügyben a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság is lépett, és

kötelezte Magyarországot, hogy gondoskodjon a menedékkérőkről.

A Magyar Helsinki Bizottság fordult a bírósághoz, nyolc konkrét eset miatt. A bíróság végül mind a nyolc esetben elrendelte, hogy kapjanak ételt a menedékkérők. Ahogy közleményükben írják: „A döntések arra alapultak, hogy az élelem megtagadása az embertelen bánásmód tilalmába ütközik, illetve a bíróság – szintén a valóságnak megfelelően – fogva tartási helynek tekinti a tranzitzónákat, ahol az államot ellátási kötelezettség terheli.”

A Helsinki Bizottság azt is írja: a bizottság ügyvédei arról is tudomást szereztek, hogy a hatóság „megtalálta a jogi kiskaput” ahhoz, hogy a menedékkérők mégiscsak kaphassanak enni. Ahogy Zádori Zsolt fogalmazott,

„megoldották okosban”,

csakhogy ezt nem lehet jogállaminak nevezni.

Annyi történt ugyanis, hogy most már nem jelölnek ki kötelező tartózkodási helyet az idegenrendészeti eljárás alá került menedékkérőknek, vagyis nem különítik el őket a táborban. Így aztán jelenleg ugyanolyan ellátásban részesülnek ők is, mint azok, akiknek még nem utasították el a kérelmét.

Iványi: a Felház egyházzá nyilvánítása a cél?

„Semjén Zsolt szándékos tévedésnek nevezhető állításaira felelnem kellett, mert csak egy irányból van tájékozódási lehetősége mindenkinek” – indokolta Iványi Gábor lelkész, miért írt nyílt válaszlevelet a KDNP elnökének legutóbbi, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget élesen támadó, azt visszaélésekkel meggyanúsító megnyilvánulására. A 13 oldalas nyílt levelet („amit jobb lett volna rövidebben megírni de kiömlött belőlem a szó”) lefordítják angolra és németre is, s eljuttatják külföldre, egyebek között az EU-ba. Iványit nem lepné meg, ha az egyházügyi törvény őszre tervezett módosítása Orbán Gáspár Felházának egyházként történő elismertetése lenne a célja.

„Mind hívő ember, reménykedem, hogy valahol meghallgatnak”  válaszolta a lelkész a Független Hírügynökség kérdésére, hogy mit remél a nyílt levéltől. Az írás Semjén Zsoltnak arra az LMP-s képviselői kérdésre („Mikor szüntetik meg végre azt a jogsértést, amit az Iványi Gábor által vezetett Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség ellen immár négy éve folytatnak?) adott válaszára született, amelyben a miniszterelnök-helyettes az Ehtv. alakváltozásait ecseteli, amelyek által – szerinte – „csökkentek a vallási közösségek közötti különbségek”, és amelyben azt állítja, hogy a 2015-ben (részben, úgymond, Iványi Gábor miatt) kudarcba fulladt módosítási kísérlet megteremtette volna Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség egyházi státuszának bírósági regisztrációját. „

Már-már komikus véleményét azzal egészíti ki, hogy a strasbourgi emberi jogi bíróság döntése nyomán részünkre kifizetett állami kárpótlással – szintén szerinte – lezártnak tekinthetik az egyházunkkal folytatott vitájukat”

– olvasható a nyílt levélben, amely azzal is megvádolja az egyházat, hogy „szociális és oktatási intézményeink (többségét – szerinte – 2010-2011 után vettük át) – nyilván a történelmi egyházak gyakorlatából következtetve – fenntartói szerepére csupán az azóta is folyamatosan érkezett „normatíva igénybevétele érdekében” vállalkoztunk” – írja Iványi, aki végül az ő elfogultságáról és realitás érzéke hiányáról elmélkedik, megjegyezve, hogy “Magyarország kétharmados többséggel megválasztott miniszterelnökét és kormányát börtönbe küldeném sátáninak nevezve politikájukat, „a hazánk biztonságát és jövőjét veszélyeztető Soros Györgyöt” ellenben Nobel-békedíjra jelöltem”.

Semjén Zsolt hazugságait félre kell tenni, hiszen még amikor féligazságokat említ, az is csak porhintés” 

– állítja Iványi, aki a nyílt levelében pontról pontra kitér Semjén vádaskodásaira, tényekkel tételesen megcáfolva azokat, megvilágítva az egyes vádpontok hátterét és gyökerét. Megállapítja: „Egy valamire való jogállamban, ahol valóban függetlenek a   bíróságok, megvesztegethetetlen a legfőbb ügyész és bátor az ügyészség, ott nemcsak  az  éppen hatalmon lévők politikai ellenfelei, hanem a hatalmukkal visszaélő és a közvagyont dézsmáló állami/közjogi vezetők is kötelesek a törvény előtt a tetteikről számot adni. Ez a bibliai alapelv is.”

Kérdésünkre, hogy egyházának milyen mozgástere maradt, Iványi kifejtette: a strasbourgi döntés nyomán az állam ugyan kénytelen volt elismerni az egyezménysértés tényét, s valamennyit fizetett is az egyháza számára, ám az alapproblémát nem orvosolta, s

„azon mesterkedik, hogy elkerülje az orvoslást”,

s nem viszik a parlament elé a négy éve húzódó ügyet. „Számunkra nem  marad más hátra, mint hogy az Európai Unióban a Miniszterek Tanácsa elé fordulni, amely egy olyan fórum, amelyen a miniszterlnöknek szóvá teszik, ha valamit nem hajtott végre.

De persze Orbán Viktort nem úgy ismerjük, mint akit zavarna ilyesmi”

– ismerte be Iványi, hozzátéve, hogy neki akkor is mindent meg kell tennie amellett, hogy „imádkozom, s bízom abban, hogy az Örökkévaló nem hagy minket cserben”.

Felvetésünkre, hogy nem gondolkozott-e abban, hogy más érintettek számára is lehetővé tegyék a csatlakozást a nyílt levélhez, Iványi elmondta, hogy ez benne is felvetődött, volt is egyszer korábban egy összefogási kísérlet, akkor pár ezer aláírás össze is gyűlt, de hát ez sem rengeti meg a hatalmat, bár legalább az emberek magukénak érezhetik az ügyet. Azonban – tette hozzá – azt látni kell, hogy a többi érintett közül sokan úgy ítélik meg: lehet, hogy jobb, ha nem kötik össze magukat a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséggel. Hiszen egyrészt az ő egyháza a leginkább érintett, másrészt ők emelték fel a leghangosabban és –határozottabban a szavukat az ügyben.

„S régi magyar reflex, hogy az emberek abban reménykednek, ha jól viselkednek egy idő múlva már nem csak barackot kapnak a fejükre”.

Iványi egy érdekes szempontra is felhívta a figyelmet: napirenden van az egyházügyi törvény módosítása, ami ősszel esedékes. Nagy kérdés, hogy az „merre kanyarog majd” – mutatott rá, hozzátéve:

„kíváncsi vagyok arra, hogyan jelenik meg majd benne a Felház felfutó pozíciója”,

s nagyon érdekelné, hogy mi lesz a sorsa annak a követelménynek, hogy öt évig kell működni ahhoz, hogy egy közösség egyházzá válhasson.  „Nem lepne meg, ha a módosítással erre törekednének” – szögezte le Iványi, aki szerint nem ok nélkül vitte ki Orbán Viktor Erdélybe, Tusnádfürdőre a fiát és mutatkozhatott be ott is Orbán Gáspár mozgalma. Felfedezte ugyanis, hogy a fiatalok megszólításában – amelyben nem remekelnek – ez nagy segítséget jelenthet.

„De ettől még magunkra nézve semmi jóra nem számíthatunk, hiszen, ha nekik jó, az nem feltétlenül jó nekünk.” 

Az uniós atombombát vetik be a lengyelek ellen

0

Magyarország után Lengyelország ellen is megszavazták az unió jogi atombombájának tartott hetedik cikkely alkalmazásának előkészítését.

Szerdán az Európai Parlamentben (EP) az erről szóló szavazáson 438 képviselő támogatta a néppártiak, szociáldemokraták, liberálisok és zöldpártiak közös kezdeményezését, 152 ellenezte, 71 pedig tartózkodott.

A határozatban azt írják, hogy

az elmúlt időszakban zajló lengyelországi történések egyértelműen az uniós értékek komoly megsértését jelentik.

Az EP ezért utasítja a belügyi, az állampolgári és igazságügyi bizottságát (LIBE), hogy készítsen különjelentést Lengyelországról. A különjelentésről aztán majd ismét szavazást fognak tartani egy strasbourgi ülésen és ha ezt megszavazzák (ekkor már négyötöd kell) , akkor a hetedik cikk szerinti eljárás indul. A szavazati jog megvonásához az Európai Tanácsban egyhangú döntés szükséges. Magyarország többször jelezte, hogy Lengyelország esetében vétózni fog.

Korábban a lengyel alkotmánybíróság azt nyilatkozta, hogy

Az Európai Bizottság nem jogosult a lengyel jogrend alakítására

Így reagáltak Frans Timmermansnak, az EB alelnökének Strasbourgban elhangzott szerda délelőtti kijelentéseire, amikor a lengyel jogállamiság helyzetéről volt szó. Többek közt azt mondta, hogy a lengyel politikai vezetésnek vissza kellene állítania az alkotmánybíróság függetlenségét és legitimitását.

A lengyel alkotmánybíróság szerint az Európai Bizottságot semmilyen előírás nem jogosítja fel arra, hogy „egy szuverén állam jogrendjét alakítsa”, Lengyelország az Európai Unió tagjaként – a többi tagállamhoz hasonlóan – nem mondott le szuverenitásáról.

Néhány hónappal ezelőtt egyszer már a tanács elé terjesztették a lengyel kérdést, és Frans Timmermans akkor arról számolt be, hogy az uniós tagállamok többsége támogatta a fellépést Lengyelországgal szemben. Ennek oka, hogy a varsói kormány szorosabban kezdte ellenőrizni a közmédiát és megnyirbálta az alkotmánybíróság hatáskörét.

Kényszervallatás miatt ítélte el Magyarországot a strasbourgi bíróság

0

Az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy a magyar hatóságok megsértették a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) roma származású ügyfelének alapvető emberi jogait azzal, hogy eltussoltak egy rendőrségi fogdán történt kényszervallatást.

A TASZ közleménye szerint ügyfelüket 2010-ben előállították a városi rendőrkapitányságra, ahol a 12 órás fogvatartás és a kihallgatás alatt állítása szerint

hat rendőr és két biztonsági őr brutálisan bántalmazta és megalázta

azért, hogy elismerő vallomást kényszerítsenek ki tőle. A rendőrök azt mondták, hogy „nem érdekli őket az sem, ha megdöglik, legalább egy cigánnyal kevesebb lesz”.

Szabadulása után néhány órával a férfi kórházba ment, az ott kiállított lelet szerint

a koponyáján, orrán, lapockáján, csípőjén, karján, kezén és combján is voltak sérülések.

A feljelentése alapján indult eljárást az ügyészség arra hivatkozva szüntette meg, hogy nem állapítható meg minden kétséget kizáróan, hogy valóban a rendőrök és biztonsági őrök verték össze.

A férfi a TASZ segítségével az emberi jogi bírósághoz fordult a kínzás, embertelen, megalázó bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelme miatt. Az eljárás során az Európai Roma Jogok Központja az intézményes rasszizmus létezésének figyelembe vételére kérte a Bíróságot.

“Az ítélet megállapította, hogy

a kormány nem tudta cáfolni az eljárás során, hogy a rendőrségi fogdán keletkeztek a sértett sérülései.

A strasbourgi bíróság szerint továbbá a magyar hatóságok nyomozása nem volt hatékony, és nem vizsgálták meg, hogy a bántalmazásnak volt-e rasszista indítéka” – mondta Jovánovics Eszter, a TASZ Egyenlőségprojekt vezetője, aki a FüHü-nek kiemelte, hogy a bíróság nemcsak eljárási hibák miatt marasztalta el a magyar államot,

az ítélet azt is kimondta, hogy a fogdán verték meg ügyfelüket.

Azt is mondta: az ítélet még nem jogerős, a kormánynak három hónapja van fellebbezni.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK