A hétfő délelőtt frissített – de még nem végleges – adatok szerint is az Európai Néppárté (EPP) lesz a legnagyobb frakció az Európai Parlamentben a választások után.
Az EP közel végleges eredményeken alapuló mandátumbecslése szerint a konzervatív erőket tömörítő pártcsalád 182 képviselőt küldhet az Egyesült Királyság európai uniós kilépésének halasztása miatt az újabb ciklus elején továbbra is 751 tagú testületbe.
A második helyezett szociáldemokraták (S&D) 147, a harmadik liberálisok (ALDE) pedig Emmanuel Macron francia elnök pártjával együtt 109 mandátumot szereztek.
A zöldek frakciója 69 tagú lehet, és így megelőzi a jelenlegi harmadik legnépesebb képviselőcsoportnak számító Európai Konzervatívok és Reformereket (ECR), amely a brit kormánypárttal kiegészülve 59 helyre számíthat ebben a régi-új konstellációban.
A hatodik legnagyobb frakció 58 képviselővel a Matteo Salvini olasz belügyminiszter által létrehozott, radikális jobboldali Népek és Nemzetek Európai Szövetsége, amelynek elődje a Szabadság és Nemzetek Európája (ENF) volt.
Ezt követi 54 hellyel az olasz Öt Csillag Mozgalom és a Nigel Farage vezette brit Brexit Párt szövetsége, amely eddig Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD) néven működött.
A legkisebb frakciót a patkó bal szélén ülő Egyesült Európai Baloldal – Északi Zöld Baloldal (GUE-NGL) fogja adni, előreláthatólag 38 mandátummal.
A függetlenként politizálóknak hat mandátumot jósolt az EP, az „egyéb” kategóriába pedig 29 képviselőt soroltak, róluk egyelőre nem tudni biztosan, hogy melyik frakcióba fognak beülni, ha egyáltalán beülnek valamelyikbe. Külön csoport létrehozásához minimum 25 képviselőnek kell megállapodnia legalább hét uniós tagállamból. A frakcióalakítási szándékot legkésőbb június 24-ig kell bejelenteni.
Az átlagos részvételi arány uniós szinten 50,82 százalékos volt, magasabb, mint az elmúlt húsz évben bármikor.
Az Európai Unióban nagyjából 426 millió választásra jogosult szavazhatott összesen több mint 15 ezer jelöltre.
A reméltnél kisebb Fidesz-siker és a szélsőjobb gyengébb térnyerése láttán nem látszik a maradás az EPP-ben. Erről beszélt Weber, és ezt mutatják az erőviszonyok.
Részvételében rekord lett az EP-választás, nálunk is, Európában is, a Fidesz azonban az óriási – a nyomasztó jelző se túlzó – propaganda és mozgósítási fölény ellenére az 52,2 százalékkal gyengébb eredményt ért el, mint tíz éve (56,4 százalék), ellenzékben. Akkor 1,6 millió szavazójuk volt, most 1,78 millió.
Nem meggyőzők a mosolyok
Nem csoda, hogy nincs őszintén kitörő öröm az arcokon: elmaradt a remélt 60 százalék körüli, kétharmados többség, meg kell elégedniük az eggyel több, 13 székkel az EP-ben. Arról nem beszélve, hogy ezt a tömeget is úgy söpörték össze, hogy a vidéket – azon belül is a legnyomorultabb helyzetűeket – szinte tarvágás-szerűen, 90 százalékkal állították maguk mellé, az ország ezen felüli másik fele lényegében nem kér Orbánékból. (Arról más írásban kell foglalkozni, miféle jövőt sejtet az ország számára az, hogy a kormány – elnézést a kifejezésért, nem sértőnek szánva – a vidéki prolikon kívül lényegében csak az általa felpumpált felső tized egy részét tudhatja maga mögött.)
Európa se arra ment, amerre „kellett volna”
Ennél rosszabb hír azonban, hogy elmaradt a szélsőjobb áttörése, noha kétségtelenül teret nyertek. Orbán legnagyobb szövetségese, az olasz Matteo Salvini Ligája várakozáson felül szerepelt, 33,64 százalékot kapott és nyert. Jelenlegi koalíciós partnere, az ugyancsak euroszkeptikus 5 Csillag 16,6 százalékal harmadik lett Olaszországban, de a két párt között alig van jövőbe mutató közös vonás. Silvio Berlusconi Forza Italiája pedig csupán 7,81 százalékot szerzett.
A Salvinivel is inkább rivalizáló Marine Le Pen Nemzeti Gyűlése kis mértékben, 24:22,5 százalék arányban legyőzte az EP-ben a liberálisokhoz (ALDE) csatlakozó Emmanuell Macron pártját, az En Marche-ot. A sokak reménye, de egyre inkább neonáci AfD a reméltnél sokkal rosszabbul szerepelt, 10,5 százalékkal nem lesz meghatározó erő.Lengyelországban viszont a magyar modell érvényesült. Az ellenzéki összefogás túlságosan sok színű lett, a kormányzó Jog és Igazságosság a négy évvel ezelőtti 32 százalékhoz és 19 mandátumhoz képest most 46,5 százalékot és 28 helyet szerzett.
Nem jött be a spanyol széljobb Vox előreugrása (6,2százalék), nyertek a szocialisták, az északi országokban is a szocdemek és a centrista erők uralták a választást. A briteknél az új Brexit-párt ugyan 32 százalékot szerzett, de ha kilépnek az EU-ból, ezek a mandátumok is megszűnnek a jobbszélen.
Forrás: Európai Parlament
A hagyományos nagy pártok komoly veszteségeket szenvedtek el. Németországban a CDU 35-ről 28-ra esett, az SPD viszont 27-ről 15,5 százalékra valósággal zuhanórepülést vett. Ez alapos figyelmeztetés számukra, és az EU-, EP-beli tisztségelosztás eddigi terveit szabhatja át, de ettől függetlenül – ahogyan azt éjszakai első értékelésünkben megírtuk – az eddig is együttműködésre készülő (kényszerülő) pártcsoportjai, az EPP, az S&D és a plusz 32 hellyel nagyon megerősödő ALDE olyan kényelmes többségben lesznek a 751 tagú EP-ben, hogy se az EPP, se a három együtt
nem szorul rá a Fidesz 13 szavazatára.
(Sőt, a Zöldek is 18 mandátummal bővültek).
Nincs visszaút?
Még úgy se, hogy a két legnagyobb erő teret vesztett. Az EPP 217 helyett 182, az S&D 186 helyett 147 széket foglalhat el az EP legfrissebb mandátumkiosztása alapján (ami pár hellyel eltér az éjfél után közölt számoktól). A többséget összehozni képes pártcsoportok közül a szocialista, a liberális (és a zöldek) ádáz ellenfelei a Fidesznek, nélkülük se EP-, se bizottsági elnök nem választható meg, az EPP tehát mindenképpen alkura kényszerül.
Ha lett volna kérdés a Fidesz jövője körül, az első jelek ezt alighanem eloszlatták.
Manfred Weber, aki jelenleg hivatalosan az EPP jelöltje az Európai Bizottság élére, leszögezte, hogy nem akar együttműködést a nacionalista pártokkal.
Ha tehát a részben megnövekedett, részben súlyt vesztett euroszkeptikus vagy éppen EU-ellenes csoportokból sikerülne is összegyúrni mondjuk a Salvini által megalapított új erőt, az eddig (legalábbis a nyilatkozatok alapján ) mintegy tucat pártot tömörítő Népek és Nemzetek Európai Szövetségét (EAPN), ez a Fidesz 13 emberével együtt se lesz képes komolyan botot dobni a küllők közé. Ráadásul, amint a Salvini-féle zászlóbontás alkalmával megírtuk, sokféle érdek feszíti szét ezeket az alakulatokat.
A velük való nyílt kiállással és Manfred Weber jelöltségének elutasításával, amikor összeborult az azóta süllyesztőbe kerül Heinz-Christian Strachéval, már látszott, hogy ha csak nem lesznek kiélezett viszonyok az EP-beli többség megszerzéséért, a Fidesznek nem nagyon van jövője az EPP-ben. Ezt vetíthette előre Orbán győzelmi beszéde is, amelyben visszatért az olyan korábbi fordulatokhoz, hogy meg akarja változtatni Európát, az EU pedig legyen a nemzetek Európája.
Elmaradt a szélsőjobb áttörése az EP-választáson. A teret vesztett két nagy pártcsoport az amúgy is szükséges harmadik partnerrel a Fidesz nélkül is összehozhatja az abszolút többséget.
Jelentősen vesztett súlyából az EP két legnagyobb pártcsoportja, az Európai Néppárt (EPP) és a Szocialisták és Demokraták (S&D), az EP nem végleges számítása szerint közel 40-et, illetve mintegy 35-öt.
Forrás: Európai Parlament
Az a korábbi becslésekből világossá vált, hogy az új ciklusban kevés lesz kettejük koalíciója. Az volt a kérdés, hogy a szélsőjobb mekkora teret nyer, illetve a lehetséges partnerek, a liberális ALDE és a Zöldek hogyan szerepelnek. A Salvini-Le Pen-alkotta
szélsőségesek nem törtek át, sőt,
az ALDE pedig a Macron-párttal kiegészülve jelentősen növelte mandátumait, ahogyan a Zöldek is.
A 751 tagú EP-ben 376 kell a többséghez. Az EPP és az S&D együtt 332 helyre számíthat. A Zöldekkel (67) kiegészülve 399, az ALDE+R-rel (105) már 437-re.
Mindkettő esetében elmondható, hogy nem szorulnak rá a Fidesz 13 emberére.
A kérdés ezután már az, hogy visszafogadják-e a Fideszt, amelynek igénye megmutatkozott Orbán Viktor legutóbbi nyilatkozataiban (például amikor nem támadólag beszélt Angela Merkelről), vagy az eredmények láttán lezárják az együttműködést. Orbán eredményértékelő beszédében mindenestre visszatért a kemény hangütéshez. Arról beszélt, hogy „meg akarjuk változtatni” Európát, és a „nemzetek Európájának” megvédését nevezte meg választói megbízásként.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
