Hosszú cikkben siratta el a sajtószabadságot Törökországban a Frankfurter Allgemeine Zeitung. „Vége a sajtószabadságnak ” – állapította meg a tekintélyes lap.
Recep Tayyip Erdogan török elnök hatalomra kerülése óta törekszik a sajtó megfélemlítésére. 2009-ben az ellenzéki média zászlóshajóját észbontóan magas visszamenőleges adótartozással sújtották: 2,7 milliárd eurónyi török lírát követeltek Aydin Dogan médiacézártól, aki értette a finom célzást, és hajlandó volt eladni két lapot Erdogan barátainak, saját birodalmán belül pedig kiadta a jelszót:
Erdogan minden bírálat felett áll!
Ám még ez is kevés volt a teljhatalomra törő török elnöknek: a balul sikerült puccs után egyre-másra börtönözte be az ellenzéki újságírókat. A sajtóban mindenki fél, és okkal is teszi: Erdogan hívei nem bánnak kesztyűs kézzel az ellenfelekkel.
Az ellenzéki újságírókat gyakran azzal vádolják, hogy együttműködnek a terroristának minősülő kurd szervezetekkel, s így a sajtó munkatársait a szigorú terrorellenes törvények alapján ítélik el olykor akár 10-20 évre. Az Európa Tanács és az Európai Unió gyakran bírálja emiatt Erdogant, aki azonban fütyül erre:
teljhatalmat akar, és tudja, hogy ennek az egyik legfőbb feltétele a média szolgalelkű szereplése.
Ma már elég egyetlen lapot megvenni Törökországban, és abban minden benne van, ami jelenleg a sajtóirányítás szerint benne lehet egy újságban. A sajtó régebben még szenzációs leleplezéseket közölt arról, hogy Erdogan családja az Iszlám Állammal üzletel – ennek vége. Ma már az egykor oly tekintélyes ellenzéki Hürriyet is beadta a derekát. Aydin Dogan ugyanis eladta a birodalmát az Erdogan elnökhöz közelálló Demiroren-családnak. Az ellenzéki újságírókat kidobják a lapoktól és a CNN Türk televíziótól. Erdogan győzelme tehát teljesnek tűnik a sajtó frontján.
A katonai diktatúra óta nem volt ilyen egységes a média és ilyen szolgalelkű a hatalom árnyékában.
Persze a globalizáció időszakában a médiaterror nem lehet igazán hatékony: az interneten sokféle tartalom érhető e – és nemcsak angolul. Az ellenzéki újságírás kiszorult a hazájából Törökországban, de török nyelven írhatnak az emigrációban élők a hazaiaknak. De hát ez elsősorban az elitnek szól,
Erdogant pedig a milliók érdeklik, akik megszavazzák iszlamista-nacionalista rendszerét.