A Sokkal több mint testőr kedves, nézhető, olykor jó humorú film, de nem valami eredeti és nem szolgál heuréka élménnyel.
A két főszereplő, Ryan Reynolds és Samuel L. Jackson hurcolja a Sokkal több mint testőr című naná, hogy amerikai akciófilmet a vállán. Froclizzák egymást, pikírtek, nagyokat káromkodnak, milliókat érő lőszer mennyiséget durrogtatnak el. Rengeteget menekülnek, persze szinte egyfolytában üldözik őket, hadseregnyi gonosz hajkurássza őket naphosszat, de úgy kell nekik, persze hullanak, mint a legyek. Hiszen a két ügyes, eszes, talpraesett, de kissé lökött, hogy kellőképpen szórakoztatóak is legyenek, főhős, mesterlövészek garmadáját is simán leiskolázná.
Mellettük bőgve, megszégyenülten mehetnének vissza a mamájuk szoknyájához a rossz fiúk, pusztítják őket rakás szám.
No jó, jó, némi sebesülést ők is kapnak, még egy lezser golyó kioperálásnak saját lábból, miközben könnyed telefonbeszélgetés is folytatható nagy lezseren, azért tanúi lehetünk. De a két rettenthetetlen fickó rendületlenül tör előre, az utolsó utáni pillanatban várhatóan csak bekövetkező boldog vég felé, miközben emberek garmadája, akár országok vannak végveszélyben, és véletlenül sem mentheti más meg őket, mint csakis ők. Közben persze van temérdek, robbanás, tűz, vér, piff-puff.
Nehéz lenne azt állítanom, hogy Tom O’ Connor forgatókönyve acélos. Reynold egy kiemelt személyek védelmére specializálódott, a szakmában magasan jegyzett, spéci ügynök, akit a szakmában szintén csúcs magasan jegyzett bérgyilkos, Jackson megformálásában, tönkre tesz azzal, hogy laza könnyedséggel, a szeme láttára lepuffantja egyik fővédencét.
Így aztán máris ugrik a renomé. Jön a sanyarú éhkopp. De hát mit tesz Isten, meg a hú, de fifikás forgatókönyvíró, a derék ügynök éppen azt a feladatot kapja, ráadásul ex szeretőjétől, akinek hát ugye most sem lehet ellenállni, hogy szállítsa le épségben a termelékeny bérgyilkost a hágai bíróságnak, hogy ott tanúskodjon egy juj, de elaljasult diktátor ellen. Ha nem sikerülne a tanúskodás, akkor szabadul, és lesz égzengés, földzengés, jaj-jaj, meg világvége. És az ilyesmit csak illik megakadályozni.
Ez így eléggé sematikusan gyermekded, meg tizenkettő egy tucat, de legfőképpen a két színész, meg a rendező, Patrick Hughes által látványosan kivitelezett néhány üldözési jelenet Európa szerte, országúton, szűk földúton, és legfőképpen Amszterdam kis utcáin, sőt még kanálisain is által, jobbára élvezhetővé teszi.
Leszámítva azt, hogy a vágó még nyeshetett volna belőle, mert vagy kétórányi játékidő azért nincs ebben a filmben.
De van benne Salma Hayek, ha nem is sokat. Igen hatásos szóáradattal korholja derék, bérgyilkos férjét, akiről egy már-már szentimentális jelenetben kiderül, hogy csak aranyból van a tulajdonképpen érző szíve, és igazából ő azért olyanokat puffantott le, akik jól megérdemelték. A Gary Oldman által játszott merev arcú diktátor, miután a vehemens ügynök ráolvassa a bűneit, egy háztetőről repül az élők sorából. Megmenekült a világ, Európa, így mázlinkra mi is, a zűrzavaros magánéleti kapcsolatok is helyreállnak. Már-már helyreáll a világbéke, míg nem jön egy újabb forgatókönyvíró meg rendező, és kezd valami egészen hasonlót elölről. A Sokkal több mint testőr kedves, nézhető, olykor jó humorú film, de nem valami eredeti és nem szolgál heuréka élménnyel.