Kezdőlap Címkék Pszichopata

Címke: pszichopata

Erkölcsi szint

Mint azt mindenki tudja, Putyin egy gátlástalan, pszichopata tömeggyilkos, és ez nem vélemény, hanem tény. Saját egyéni dicsvágya érdekében, agresszorként robbantotta ki az Ukrajna elleni háborút, amely rajta kívül senkinek az égadta világon nem jó (neki is rossz lesz, ha veszít, de már nem hátrálhat), halottak sokszázezrei (saját hazájának lakói is), egy életre nyomorékok hada (honfitársak dettó), romok garmadája, hadigazdálkodás (előbb a tank, csak aztán a többi, ha még jut rá egyáltalán. Pányimájes Másenyka?).

Az életszínvonal csökkenés (saját hazájában is), egy, illetve két szegény, tönkrement ország, és mindez egy ember beteges nárcizmusa miatt. Breivik a norvég tömeggyilkos nyomába sem ér az emberiség ezen legaljának, és még ő beszél ukrán nácikról, miközben Kijevet löveti.

Putyin pénzügyileg ugyanolyan helyzetben van, mint kies hazánkban Orbán Viktor. Minden évben az ország teljes GDP-je 100 százalékban rendelkezésére áll. Azt csinál vele, amit akar, annyit vesz el belőle és attól, akitől csak akarja, valamint annak ad belőle és annyit, amennyit csak akar, mégpedig anélkül, hogy ettől a pozíciója megrendülne. Demokratikus országokban nagyon kell vigyázni a regnálóknak, mert ha pénzügyekben rosszat lépnek, hamar leváltják őket a következő választásokon. Nem úgy a virtigli nemzetállamokban, ahol csak azt kell elhíresztelni, hogy a királynak/cárnak a Nemzet a legfontosabb, és akkor mindent, de mindent elnéznek neki. Így aztán anyagi gondjai egyiküknek sincsenek, ebből következően őket már nem a pénz, hanem az egyéni dicsőség motiválja, ha pedig ehhez még hazai korláttalanság (2/3 Budapesten, 4/5 Moszkvában) meg a szokványos saját gátlástalanság is tartozik, a világ megnézheti magát! Akkora kárt tudnak csinálni, hogy az elképesztő, mégpedig nem csak a harcoló feleknél, hanem világszerte.

A putyini népirtásba, sőt (a sajátját is belevonva) több nép irtásába torkolló cáros dicsőséghajhászás indoklásához persze rengeteg hazugság szükséges. Az egyik ordasabb, mint másik). Az ukránok, aztán az USA, végül már maga a NATO fenyegeti szegény oroszokat, akik kénytelenek lettek öt darab, a nagyhatalmak által is aláírt nemzetközi egyezményt felrúgva, puszta elővigyázatosságból legyilkolni és porrá rombolni Ukrajnát, hogy a rájuk állandóan csúnyán néző NATO-hoz „ne legyenek olyan közel”. Elfoglalás után persze sokkal közelebb lesznek, mint most, de a hazudozásban az a jó, hogy szabadon szárnyalhat akármerre, nem köti gúzsba az a sok tény, meg a szemét logika.

A normál européer úgy gondolná, ha már nem tudják a többi embertől azonnal és életfogytig börtönráccsal elválasztani ezt a mocskos bűnözőt (mert a nemzetállama – ahogy a nemzetállam szokta a tömeggyilkosokkal és egyéb gazfickókkal – megvédi), legalább messzire elkerüli mindenki, és még véletlenül sem tartanak kapcsolatot vele, nemhogy segítenék a céljai elérésében. Jóízlésű ember hányingert kap még csak a közelében is. Gondolná az européer.

De nem. A világ ettől az erkölcsi szinttől igencsak távol áll. Ahogy elkezdődtek a szankciók, megjelentek a színen a „helyzet kihasználói”, magyarán a csatatéri fosztogatók, akik ahelyett, hogy maguk is szankciókat vezettek volna be a tömeggyilkos ellen, lelkesen jelentkeznek Moszkvában, hogy ők majd megveszik a fölöslegessé vált gázt meg az olajat. Úgy mindketten jól járnak, lesz pénz Putyinnak a háborúra, a vevőknek meg lesz olcsó olaj plusz olcsó gáz dögivel. „Mert ugye piaci árat sajnos nem tudunk fizetni. Reméljük, megérti Vlagyimir Vlagyimirovics.” Cserébe mehetnek a szankciós áruk Oroszhonba, mégpedig főleg Kínából, azaz Kína a háború legnagyobb gazdasági nyertese. Sőt, politikai nyertes is, mert Kínának nagyon fáj a foga Tajvanra, és ha Ukrajna simán bekebelezhető, akkor Tajvan miért ne? Ott is volt Hszi Csin-ping a kazanyi BRICS csúcstalálkozón, méghozzá személyesen!

Merthogy rendeztek olyat. Persze nem csak a BRICS országok képviseltették magukat a legmagasabb szinten (Brazíliát kivéve, amely szegény fejsérült elnökének nem tanácsolták az orvosok a Kazanyba repülést), hanem ott volt Erdogan, sőt Guterres ENSZ főtitkár is, látványosan bemutatva, hogy az emberiség nagy része szerint a világ országait tőlük akár tömeggyilkosok is vezethetik. Putyinnak sikerült látványosan bizonyítani, hogy ő azért az emberiség megbecsült tagja, és ehhez az összes jelen lévő asszisztált. Nagyon szomorú, hogy az ENSZ főtitkár szintén. Nem vet jó fényt a világszervezetre.

Na de, próbálja magát fölvidítani az européer, az én kontinensem meg az én civilizációm legsikerültebb gyermeke az Egyesült Államok, mi teljesen mások vagyunk. Mi szankcionáljuk az agresszort, és segítünk a megtámadottnak, ahogy egy keresztény hagyományokkal bíró közösség teszi, amelyik tiszteli a tízparancsolatot, főleg a „Ne gyilkolj!”, „Ne lopj!”, „Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!” és „Felebarátod házát ne kívánd!” passzusokat. Az érthető, hogy a kommunista Kína meg a néptömegekbe fulladt India, melyek esetében keresztény hagyományokról sem beszélhetünk, negligálja az efféle passzusokat, na de hogy a szuperkeresztény Oroszország? Ráadásul ő az agresszor is, az européer már csak csodálkozni tud, hogy az Úr nem bocsát rá kénköves esőt.

Viszont Európa úgy viselkedik, ahogy kell! Igaz, 2014-ben a Krím annektálásakor nem viselkedett úgy, az akkori viselkedést ugyanis a derék Merkel asszony vezetésével annyira elbarmolta az EU, mint Szijjártó a lélegeztetőgépek beszerzését, nem csoda, hogy Putyin ügynök vérszemet kapott. Jelenleg viszont már van EU segítség a megtámadottnak, vannak EU szankciók az agresszor ellen, van harci eszköz szállítás, van pénzküldés és minden, ami kell ahhoz, hogy a megtámadott hatékonyan védekezni tudjon. Védekezik is rendesen, a villámháborúra számító cár súlyos csapdába került, amelyből csak akkor van menekvés, ha sokan segítenek neki.

Neki? A tömeggyilkosnak? Az lehetetlen, hinné az européer, mivel olyan alacsony erkölcsi szint nem létezik!

De létezik. Sajnos még Európában is. A komplett BRICS paláver demonstrálta, hogy Putyin az emberiség többségét tekintve bizony szalonképes, de hogy ez még megdöbbentőbb legyen, az EU-ban is van két támogatója. Az ötmilliós Szlovákia, meg a tízmilliós Magyarország. Jó, jó, az egyik miniszterelnökét több lövéssel súlyosan megsebesítették, megértem, hogy személy szerint dühös, de a másik kis ország miniszterelnökének viselkedése nem egészen érthető.

A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a mondott ország miniszterelnöke egyszer azt találta mondani: „Az ukránok sohasem tudják legyőzni az oroszokat!”, és mivel ő mindig nyer, valamint sohasem téved, evidens, hogy meg is tesz mindent a győzelemért. Természetesen nem az ukránok, hanem a saját győzelméért, amely győzelem ezúttal az oroszokéval lenne azonos. Ebből sokaknak úgy tűnhet, Putyinékkal van, pedig az csak egy mellékszál, ő ugyanis mindig csak önmagával szövetkezik, és az ő érdekében jár annyit Moszkvába Szijjártó (árulkodni az EU tervekről?), ezért gáncsolja Orbán az EU segélyeket, ezért hablatyol állandóan a békéről, az ugyanis az ő győzelmét jelentené. Putyinét is, de az nem annyira érdekes. A béke egyben hatalmas saját dicsőség lenne, mellékelve hozzá Putyin jóindulata, amely olcsó gáz szállításokban mutatkozna meg. Az most nagyon kell, mert Paks II. még sehol, az ország kénytelen gáztüzelésű blokkokat építeni.

Saját sikeréért küzd a derék miniszterelnök, és – amilyen mázlista – még Trump is győzhet az amerikai választásokon (azok is érzelmi lények, ugyebár). Akkor az Egyesült Államok elkezd önzőzni, az EU egyedül marad az ukrán támogatást illetően, Putyin nagy győzelmet arat, és itthon máris faraghatják a nyolcméteres fehérmárvány Orbán szobrot, vállán turul, csőrében olajággal, nyakában tábla, rajta PAX felirat, a szobor talapzatán pedig kereszt. Feltétlenül kereszt. Az olyan, mint a Vörös Csillag, mindenhova kell.

Hétvégén odajárnak majd imádkozni az általános iskolások. A rózsafüzéreket hozzá a belügy biztosítja.

Precedens

Dúlnak a háborúk. Emlékszem egy régebbiről tanultakra, mikor még az nem is volt, de a német Vezér és Kancellár több minden bekebelezése után épp a Szudéta vidékre tartott igényt.

Az angol miniszterelnök négyoldalú tárgyalást javasolt, ezt Münchenben meg is tartották, ahonnan, megegyezve a Szudéta vidék Németországhoz csatolásáról, megnyugodva ment haza, hogy még a repülőtérről közölhesse Nagy Britannia népével:

Hosszú időre szóló, becsületes békét hoztam.

Dúlnak a háborúk.

A békeangyal szerepében tetszelgő Chamberlain-nél azonban volt a Parlamentben egy okosabb ember, aki azt mondta neki: „Ön háború és becstelenség között választhatott. A becstelenséget választotta, és megkapja a háborút.” Elég hamar kiderült, hogy Churchill-nek van igaza.

A helyzet feltűnően hasonlít arra, mikor Putyin annektálta a Krím félszigetet, és ennek nem lett különösebb hatása a nagyvilágban. Ez az a helyzet, amelyben egy igazi agresszor vérszemet kap. „Ha ezt megtehetem következmények nélkül, akkor nyilván azt is”, gondolja magában, és lecsap. Churchill megmondta volna, hogy ez lesz, ha megéri a 148. születésnapját. De nem érte meg. Így aztán megkaptuk a háborút.

Meglepő módon van egy olyan miniszterelnök Európában, aki igazat ad Putyinnak. Sőt, nem csak igazat, hanem ha rajta múlna, területet is, pedig az agresszor etetése tilos, ahogy a fönti példákból látható. Jó, persze, az adott miniszterelnöknek pávatánc közben beszorult a lába a Kelet-Nyugat közötti résbe, és most próbál kiszabadulni. A nagyobb veszély keletről fenyegeti, az ottani vezérék ugyanis kőkemény egoisták (Orbán önmagával találkozott többszörös kiadásban), és mivel Magyarország energiaellátása nagyon nagy százalékban tőlük függ, a gazsulálási kötelezettségünk feléjük adott. Pénz nélkül ugyanis el lehet lenni (bank van dögivel, majd adnak hitelt), de fűtés és villany nélkül ma már nem. Sőt, más mód is van a pénzszerzésre: építtetünk a kínaiakkal kínai hitelből a kínaiak hasznára és használatára vasutat, akkor bejön egy nagy összeg a hazai vasútépítő  oligarcháknak, a felvett kínai hitelt az unokák majd visszafizetik, a GDP meg bármikor növelhető olyan gyárakkal, amelyeket szintén új haverjaink, a kínaiak hoznak az otthon kifejlesztett gyártmánnyal együtt, amely általában akkumulátor, és még munkás kezeket sem igényelnek, csak vizet, meg energiát. Igaz, abból sokat. Az építés befejezése után persze már nem sok hasznunk van belőle (addig is csak Mészároséknak), de az is valami. Más lehetőségünk az iparfejlesztésre nincs. Amikor azt kellett volna, az Orbán kormány zsíros megrendelésekkel a Mészárosokat fejlesztette, továbbá fenyegetéssel, törvényekkel (mikor hogy) állami tulajdonba vont dolgokat, amelyek egy részét aztán szétosztotta a haveroknak, akik nem annyira Fordok meg Edisonok, mint inkább Garancsik meg Szijj Lászlók. Ezért tartunk most ott, ahol.

Még szerencse, hogy Orbán, bár úgy néz ki, mintha Putyinnak kötelezte volna el magát, azért az EU szavazáskor az EU irányvonalát szokta követni. Az EU irányvonala a churchilli gondolatra épül: ha engedünk a pszichopata tömeggyilkosoknak, kivétel nélkül mindig megkapjuk a háborút. Ha sohasem engedünk, azaz nem teremtünk precedenst, és keményen visszavágunk egészen a győzelemig, a potenciális tömeggyilkosok a tapasztalatok alapján kockázatosnak látják majd a fegyveres kalandot, és nem fognak bele. Ez a győzelemig tartó visszavágás a feltétele annak, hogy a Földről eltűnjön a háború. Pszichopaták sajnos mindig lesznek, és a nemzetállamok is még sokáig fönnmaradnak, azaz az agresszoroknak lesz mire hivatkozniuk, hogy háborúba hívják, illetve küldjék az alattvalókat. Csak a végleges vereség állíthatja meg őket, azaz az eredmény nélküli befejezés. Amíg van a háborúnak számukra bármiféle dicsőséges vagy politikai haszna, addig folyton-folyvást háborúzni fognak – na persze nem ők, hanem a hangzatos szavakkal halálba hajszolt nemzettestvéreik. Az anyagi haszon nem érdekli őket, mert általában az egész ország az övék ott, ahol „miniszterelnökök” vagy „államelnökök”.

A normális világ tudja, hogy háborújuk célja egyrészt a területszerzés, másrészt ennek révén a dicsőség, amely az országgyarapítók jussa, és Putyinnak abból még semmi nem jutott. Hogy aztán azt hazudja, amit, az már természetes, mert az igazi indokot nem mondhatja ki! Abban lehet vita, hogy Putyin olvassa Nógrádit, vagy az hallgatja őt, de az egyértelmű, hogy a legfontosabb érvük szerint Ukrajna provokálta szegény oroszokat. Kihívóan viselkedett, villogtatta fogsorát, tán még hadonászó mozdulatokat is tett, és mindennek a tetejébe nem volt hajlandó oroszbarát, hajbókoló kormányt választani. Majd hülye lett volna – ismeri már a cárokat (Miklós, Sztálin, Putyin, satöbbi), mindent elvisznek, csak a halottakat meg a gondot hagyják itt a népnek. Ezért Ukrajna inkább a Nyugat felé orientálódott. Több sem kellett a Kreml fősivalkodóinak, akik jajjaj, itt a NATO, itt a NATO, jajjaj kiáltásokkal adták tudtára mindenkinek, hogy a fenyegetés immár elviselhetetlen, szegény oroszoknak valamit tenni kell, így aztán tisztán elővigyázatosságból megtámadtak egy semleges, nem NATO tag országot. Rögtön a fővárossal kezdték, de az nem volt valami jó ötlet.

A támadással Putyin a következőket érte el:

  • A világ elkönyvelte Oroszországot, mint agresszort, amely egy, a XXI. században szinte már elképzelhetetlen tömeggyilkosságot indított el (az összes háború az). Mostantól kezdve minden szempontból megbízhatatlannak fogják tartani, hiszen sokáig hatalmon tartotta a pszichopata Putyint.
  • Putyin csapatai harcban állnak. Folyamatos a veszteség mind emberben, mind technikában, ugyanakkor a háború a civil lakosságot sem kíméli. Telnek a kórházak meg a temetők.
  • Az elfoglalt rész semmiféle hasznot nem hajt Oroszországnak, létesítményei részben megsemmisültek, részben nem üzemelnek.
  • A hirtelen háborús területre került ukrajnai oroszok, akiket állítólag meg akart védeni, elvesztették normál életüket, sokan a javaikat is, és majd ha vége, Putyin ugyan aranykanállal eteti majd őket, hiszen „minden miattuk történt”, de a tragédia sokáig fogja az ottaniakat nyomasztani.
  • Félelmetes összegekbe kerül az újjáépítés. Sajnos Ukrajna részéről is.
  • A szankciók miatt Oroszország nem kap modern eszközöket ipari működéséhez, kénytelen alacsonyabb műszaki színvonalon gyártani, vagy nem gyártani.
  • Energetikai piaca Európában gyakorlatilag megszűnt, és mivel az orosz olaj és gáz kiváltása sikeres, a háború után sem fogja visszakapni.
  • A terület, amelyet egyáltalán nyerhet, talán gazdaságilag fontos, de Oroszország méreteihez és ipari teljesítményéhez képest csekély, ezért a háború az országgyarapítás dicsőségével csak nagyon halvány módon igazolható.
  • A NATO a határai mellett és közelében bővült, Finnország és Svédország belép.
  • Akárhogy végződik a háború, Ukrajna ezek után biztosan NATO tag lesz, mert a támadás bebizonyította, hogy Ukrajnának van félnivalója, nem Oroszországnak.
  • Oroszország gátlástalan, őrült vezetőjéről látszik, hogy még mindig a hidegháború korszakában él, amelynek mindenáron való, forszírozott szembenállását KGB-sként volt alkalma megtanulni.

Sokat használt az orosz népnek, az aztán mondható.

Terjednek arról szóbeszédek, hogy Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke csak akkor fogja megszavazni az Ukrajnának szánt EU segélyt, ha az ország megkapja a neki ítélt EU-s pénz legalább egy részét. Zsarol, zsarol, hát istenem, egyrészt ilyen, másrészt csinál már itthon ennél különbeket is. Német szakértők ugyanakkor arról írnak, rendkívül kockázatos lenne, ha Brüsszel a külpolitikai cselekvőképességet a jogállam rovására állítaná helyre, mert, mint fentebb láttuk, precedenst teremteni mindig veszélyes. Más EU államokban is vannak Orbán Viktorok. Igaz, azok mind okosabb országok, mert egyiküknél sem miniszterelnök a helyi egóbajnok.

Ebből következően Magyarország csak abban reménykedhet, hogy Orbán, noha ez nem korrelál „A fekete lovag mindig győz” alapállásával, beadja a derekát, mert ha nem előbb-utóbb az EU megunja, és akkor hamar kívül találhatjuk magunkat.

Sajnos az EU-n kívüli élet egy elég mély gödör, amely a briteknél is látszik, de egy kicsi, nagymértékben export-import függő, az EU államokkal százezer kereskedelmi és ipari szállal fonódó állam esetében maga a katasztrófa. Na és, mormogja a fekete lovag, kit érdekel? Legfeljebb visszavonulok Hatvanpusztára, szerető családi körbe. Lehet győzni úgy is, a zsákmányt begyűjtve pihenni ki a fáradalmakat.

Hát ja. Már eddig is sokat használt a magyar népnek, az aztán mondható, de ez lesz rajt a korona.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK