A boldogság pszichológiájának tanulmányozása már évtizedek óta foglalkoztatja a tudósokat, és számos kutatás eredménye alapján az alábbiakban összefoglalóban olvashatja, hogy mi is tesz minket boldoggá a tudomány szerint.
Kapcsolatok
Az ember társas lény. A kutatások arra utalnak, hogy a szoros, támogató kapcsolatok erősítik az ember boldogságát. Barátokkal, családtagokkal, romantikus kapcsolatban élőkkel való időtöltés és a közösségben való részvétel mind hozzájárulhat a boldogságunkhoz. Nem is muszáj embernek lennie, akár négylábú kedvenceink is lehetnek a legjobb barátaink.
FH
Pozitív érzelmek
A pozitív érzelmek, mint a boldogság, az elégedettség, a szerelem és a vidámság, erősíthetik az ember jólétét és boldogságát. Nem kell hatalmas, világmegváltó dolgokra gondolni. Néha a legkisebb gesztusok tudnak a legjobban esni az embernek. Az öröm és a boldogság átéléséhez nem feltétlenül szükségesek az élet nagyobb eredményei, az apró dolgok, mint egy mosolygós reggel, egy kedves szó vagy egy apró öröm is boldogságot adhatnak. Kicsinyesnek tűnő dolgok, de van, hogy boldogabbá teszi az illetőt és erőt ad neki a napja további részéhez.
FH
Érzelmi rugalmasság
Az érzelmi rugalmasság az ember képessége arra, hogy az érzelmeit pozitív irányba terelje, és képes legyen leküzdeni a negatív érzéseket. Az érzelmi rugalmasság fejlesztése például az önelfogadás, az empátia, a jelenben élés és a pozitív gondolkodás képességének kialakításával érhető el. Sokat segíthet a stresszes hétköznapokban, ha egy megterhelőbb nap után hallgatunk egy rövid meditációs podcastet elalvás előtt, hogy kikapcsoljuk gondolatoktól túlterhelt agyunkat.
Célkitűzések és teljesítésük
A célkitűzések kitűzése és elérése szintén hozzájárulhat a boldogságunkhoz. A tudomány azt mutatja, hogy az embereknek értelmes célokra van szükségük, amelyek számukra fontosak és megvalósíthatók. Itt sem kell hatalmas, világmegváltó dolgokra gondolni. Ha szeretnénk felújítani otthonunk, nem kell egyből arra gondolni, hogy falakat bontunk és szétszedjük a falakat. Kisebb dolgokkal, mint mondjuk egy kerti bútor megvásárlásával is fel lehet dobni a környezetünket.
A testmozgás és az egészséges életmód
A testmozgásnak és az egészséges életmódnak számos pozitív hatása van az emberi testre és az elmére egyaránt. A kutatások szerint a testmozgás, az egészséges táplálkozás, a rendszeres alvás és a stresszkezelés hozzájárulhatnak a boldogságunkhoz és az általános jólétünkhöz. Fontos, hogy mindennap mozogjunk egy keveset. Mozduljunk ki, sétáljunk egyet, vagy ha vannak gyermekeink, játszunk velük a kertben, barkácsoljunk nekik egy saját kis játszóteret, ahol biztosan nagy kedvencük lesz egy hintakészlet. Az együtt töltött idő mindig segít az ember lelki egészségén.
Összességében
A boldogság pszichológiája sokrétű és sok tényezőtől függ, azonban a kapcsolatok, a pozitív érzelmek, az érzelmi rugalmasság, a célkitűzések és a testmozgás elengedhetetlen az egészséges testhez és lélekhez.
A foci vb kapcsán is sokat lehetett a színészkedésről beszélni. Több kutatás is vizsgálta már, miért szimulálnak olyan sokszor a focisták, és érdekes eredményekre jutottak. Tudta például, hogy minél közelebb van a bíró egy színészkedő focistához, annál valószínűbb, hogy hisz neki? És hogy az állatvilágban is találni példákat hasonló megtévesztésre?
A brazil Neymar volt a foci vb egyik legnagyobb sztárja, még akkor is, ha csapata kiesett a negyeddöntőben. Vele kapcsolatban mégsem elsősorban a góljairól vagy a látványos cseleiről beszélnek sokat, hanem arról, hogy mennyit színészkedett és fetrengett. Ki is számolták:
öt meccsen összesen körülbelül negyedórát töltött a földön.
Tény persze, hogy ellene szabálytalankodtak a legtöbbet, a FIFA statisztikái szerint meccsenként átlagban több mint ötször, de sokszor alaposan rájátszott ezekre az esetekre. Olyannyira, hogy mém is lett belőle:
Persze nem ő volt az egyetlen, aki a vb-n látványosan színészkedett. A brutális szabálytalanságairól hírhedt portugál Pepe sem először mutatta meg ezt az oldalát, amikor némi vállveregetéstől összeesett:
A portugál Cristiano Ronaldo pedig rengeteg tapasztalatot szerzett korábban is a színészkedésben, a vb-n azonban új szintre lépett: miután látványosan feldobta magát, még azt is kérte, hogy a bíró nézze meg videón, mi történt:
Na de miért színészkednek ennyit a focisták? Erre a kérdésre több kutató, viselkedéspszichológus is keresett már választ. A Vox összeállítása szerint közülük többen egy olyan taktikának írják le a színészkedést a focipályán, amellyel
kritikus helyzetben előnyt tudnak szerezni.
Más, több gólt, pontot hozó sportágakhoz képest ugyanis a fociban kiemelt jelentősége van egy-egy gólnak, így például egy színészkedéssel szerzett büntető, vagy akár kiállítás is nagyobb előnyhöz juttathat egy csapatot, mint például kosárlabdában.
A színészkedés komoly indulatokat is kiválthat. Fotó: MTI/EPA/Franck Robichon
A kutatók szerint egyébként a színészkedő focisták olyan mintákat követnek, amelyekre az állatvilágban is vannak példák. A vándorrákok mondjuk pont az ellenkezőjét szokták színlelni egy-egy sérülésnél, mint a focisták, vagyis azt, hogy nem komoly a baj, különben célponttá válnának, de a cél itt is az, hogy a színészkedéssel előnyhöz jussanak.
Vagyis
a megtévesztés arra jó, hogy tulajdonképp minimális erőfeszítéssel jelentős előnyhöz jusson valaki.
Azt is vizsgálták már, hogy a fetrengés mikor milyen eredménnyel jár. Egy ausztrál kutatócsoport azt találta, hogy, kicsit talán furcsa módon, minél közelebb van a bíró egy színészkedő focistához, annál valószínűbb, hogy hisz neki. Ugyanakkor viszont annak a valószínűsége is megnő, hogy sárga lapot ad a megtévesztésért. Önmegerősítő hatást is találtak: minél többször hitt a bíró egy-egy fetrengő focistának, annál többször próbálkoztak azzal, hogy megtévesszék.
Neymarnak mindig nagyon fáj. Fotó: MTI/EPA/Taccjana Zenkovics
Az is kiderült, hogy átlagosan kétszer annyit színészkednek a focisták döntetlen állásnál, és sokkal kevesebb a példa az időhúzó fetrengésre.
a focisták akkor színészkednek igazán, ha a lehetséges előnyök felülmúlják az esetleges kockázatot.
Ezért jó ötletnek tűnt, hogy sárga lappal kell büntetni a színészkedést a focipályán, eredménye mégsem lett, ugyanis a bírók lelkivilágát is figyelembe kell venni: egyik sem akar hibázni, és esetleg elnézni egy sérülést, ezért elég óvatosak és hajlamosak hinni a komoly fájdalmat mutató focistának.
Az egyik sokszoros amerikai válogatott focista, Alexi Lalas az AP-nek úgy fogalmazott, hogy a színészkedés egyfajta képesség,
van, aki jól csinálja, van, aki rosszul.
Az viszont biztos, hogy, ha másban nem is, a szimulálásban a magyar NB1-ben játszók is abszolút a világ élvonalában tartoznak. A videotonos Danko Lazovics fetrengését ugyanis kevesen tudnák utánozni:
Elsőre furcsának hangzik a kifejezés, valójában fejlődéskutató központokról van szó, amelyek munkájába most bárki bepillanthat.
Talán kevesen tudják, de a magyar fejlődéskutatás a világ élvonalába tartozik, néhány éve például a világon először Budapesten zajlott olyan pszichológiai vizsgálatsorozat, amely héthónapos gyerekeknél figyelte, hogyan következtetnek mások mentális folyamataira. Azóta is komoly kutatások folynak, amelyek a gyerekek gondolkodási folyamatainak megismerését célozzák. Vagyis azt, hogy
mire gondolhatnak, amikor még ezt nem tudják elmondani.
Több ilyen fejlődéskutató központ, más néven babalabor is működik Budapesten. A négy legnagyobb kutatásának más és más áll a központjában. A CEU Babakutató Labor a korai gyerekkor fejlődési folyamataival foglalkozik, többek között azzal, hogy hogyan ismerik és értik meg a csecsemők az őket körülvevő világot és embereket. Az ELTE Babakutató Labor azt vizsgálja, hogy
a fejlődésük során miképp kezdik el a babák megérteni az őket körülvevő társas világot.
Az MTA Babaakadémia a kogníció és a társas képességek fejlődését, kibontakozását vizsgálja, valamint azt is, hogy hogyan értelmezik a gyerekek és a kutyák a társas környezetük jelzéseit. Az MTA Hang- és Beszédészlelési Kutatócsoportja pedig, ahogy a neve is utal rá, az információfeldolgozási folyamatok kialakulásával és működésével foglalkozik.
Ezeknek a vizsgálata egyébként játékos formában történik, most szombaton a négy babalabor meg is mutatja, hogyan, ugyanis nyílt napot tartanak a CEU-n.
Fejetlenség, szervezetlenség, pánik. E szavakkal összegezte tapasztalatait a veronai buszbaleset érintettjeinek pszichológiai ellátásában résztvevők egyike. A válságcsoport vezetője is elismerte, hogy katasztrófák esetére nem vagyunk kellőképpen felkészülve, jelenleg nincs egységes pszichológiai szakmai protokoll, mint ahogy egy esetleges beavatkozás koordinációjára hivatott állami szerv sincsen kijelölve. A Magyar Pszichológiai Társaság Katasztrófapszichológiai Szekciójának elnöke először beszélt a hiányosságokról és a problémákról.
Magyarországon a katasztrófák, tömegbalesetek érintettjeinek pszichológiai gondozása szétaprózódottan, nem pedig hálózatba rendezetten történik. Részben ezzel magyarázható, hogy
a veronai busztragédia érintettjei nem részesülhettek tökéletes ellátásban
– mondta el a FüHünek nyilatkozva Dr. V. Komlósi Annamária. A 17 halálos áldozatot követelő veronai buszbaleset sérültjeinek és hozzátartozóinak pszichológiai kezelésének koordinációjáért felelős szakember úgy fogalmazott:
„az adott körülmények között érthető, ha a sok bába között elvész a gyerek”.
Több minisztérium és állami intézmény is aktívan részt vett az ellátásban, így a belügyi tárcához tartozó Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, az igazságügyi tárcához tartozó Áldozatsegítő Szolgálat, az EMMI-hez tartozó Pedagógiai Szakszolgálat (lévén, iskolai utazásról volt szó), és – mivel külföldön történt a baleset – a Külügyminisztérium is. A problémát azonban nem a résztvevők nagy száma, hanem leginkább az okozta, hogy az illetékes hivatalok egymással nem voltak kapcsolatban.
A katasztrófák érintettjei ráadásul nem csak egyszeri beavatkozást, hanem hosszan, akár
több évig tartó, gondosan felépített, folyamatos pszichológiai ellátás biztosítását igényelnék,
és ennek a folyamatnak a lépéseit szinte az első perctől az utolsóig koordinálni kellene. Erre azonban hivatalosan felhatalmazott szervezet vagy intézmény nincs kijelölve jelenleg – hangsúlyozta a szakember.
Az olasz rendõrség által közzétett kép a buszról Fotó: MTI/EPA
A fejetlenségről és a koordináció hiányáról számolt be az ellátásban résztvevő egyik pszichológus is, aki több, eddig nem ismert részletet is elárult a tragédiát követő napokra visszaemlékezve.
A Szinyei Merse Pál Gimnáziumba a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálat (korábbi nevén Nevelési Tanácsadó) „vezényelt” ki pszichológusokat, akik – a jószándékuk dacára – tapasztalat híján
többet ártottak, mint használtak.
A „segítőket” egy gyors eligazítás után azonnal bedobták a mélyvízbe, hirtelen olyan feladatokkal találták szembe magukat, amelyekre nem voltak felkészítve, így közöttük is hamar eluralkodott a pánik. Az iskolapszichológusok képzésében ugyanis nem szerepelnek azok a – főként gyakorlati – ismeretek, amelyekre akkor szükség lett volna. Saját tehetetlenségük és a sokuk által először megtapasztalt, tömegesen jelentkező akut stressz reakciók láttán ők maguk is erősen szorongani kezdtek.
Ám ha mindez nem lett volna elég a káoszhoz, önkéntesek is megjelentek a gimnáziumban. Noha a pszichológusok közösségi oldalán gyorsan megtelt az a lista, amelyen több százan jelezték, milyen típusú ellátásban tudnának segédkezni, a szervezők nem kértek ezekből a felajánlásokból. Tárt kapukkal fogadták viszont a Magyar EMDR Egyesület önkénteseit. Ez a szervezet olyan szakembereket delegált a gimnáziumba, akik
egy manapság igencsak divatos, de az akut stressz állapotban kevésbé hatékony módszer
hazai gyakorlói. Az EMDR technika ugyanis egy speciális, szemmozgáson alapuló, jellemzően a traumák feldolgozását segítő eljárás, amelyet általában az úgynevezett poszttraumás stressz betegség tüneteitől több hónapja, netán több éve szenvedőknél alkalmaznak.
Értesüléseink szerint nem csupán az iskolában tapasztalták a szervezetlenséget és az egységes koordináció hiányát, hanem a baleset helyszínén is. Az olasz városba egy hatfős „válságstáb” utazott, amelynek tagjait egy önkénteseket tartalmazó listáról választották ki. A pszichológusok és orvosok mellett tolmácsok is segítették a munkát. Legalábbis megpróbálták. Kellő felkészítés és gyakorlat híján ugyanis a tolmácsokat igencsak megviselték a látottak, oly’ annyira, hogy
alig voltak képesek ellátni a feladatukat.
A veronai eset túlmutat önmagán. V. Komlósi Annamária a Magyar Pszichológiai Társaság Katasztrófapszichológiai Szekciójának elnökeként 2010 óta igyekszik a szakmán belüli erőket összefogni. Azok közül a kollégák közül, akik kiképzettek akár a sürgősségi pszichológiai ellátásban, akár a későbbi – szükséglet szerinti – tanácsadási vagy terápiás ellátásban, többen is tagjai a Katasztrófapszichológiai Szekciónak, és baj esetén ők azonnal mozgósíthatók. Ilyenkor mindannyian önkéntesként dolgoznak, méghozzá szorosan együttműködve az OKF KINCS (Katasztrófaintervenciós csoport) tagjaival.
Olasz tûzoltók által készített felvétel a buszról Fotó: MTI/EPA/Vigili Del Fuoco
A szakember sajnálatosnak nevezte, hogy a pszichológusoknak nincs kamarája, így hivatalos nyilvántartás sincs róluk. Hiába jelentkeztek tehát sokan önkéntesnek, a katasztrófapszichológiai ismeretek birtokában csak néhányan vannak. Ezt a jártasságot azonban nem tudták minden jelentkezőnél ellenőrizni.
Komlósi Annamária szerint fontos tudni, hogy
még súlyos katasztrófák sem egyformán hatnak mindenkire.
Az érintetteknek mindössze 15-20 százalékánál alakul ki poszttraumás stressz betegség, nekik komoly klinikai pszichológiai terápiás ellátásra van szükségük. Természetesen a többieknek is fontos a segítség, de az egyáltalán nem biztos, hogy pszichiátriai vagy klinikai pszichológiai ellátást jelent! A tanácsadás különböző formáiban képzett pszichológusokból többre van szükség ilyenkor, mint a klinikusokból.
A képzett katasztrófapszichológusnak azt is tudnia kell (meg kell tanulnia), hogy mikor és hogyan segítse elő, hogy a bajba jutott emberek a saját erőforrásaikra támaszkodva maguk, aktívan kereshessék az életük újraépítéseinek útjait – tette hozzá a pszichológus. A veronai érintettek közül V. Komlósi Annamária is dolgozott olyan szülőkkel, akiknek „csupán” a riadalmukban, bizonytalanságukban volt szükségük egy szakképzett tanácsadó támaszára. Egészséges lelkű, nagyszerű embereket ismert meg személyükben, olyanokat, akik a stabilitásukkal, morális érzékükkel – és némi pszichológiai iránymutatással – a náluk rosszabb állapotban lévő családoknak maguk is segíteni tudtak.
Fotó: MTI/EPA/Filippo Venezia
A katasztrófapszichológia olyan tudományág, aminek az ismeretanyagát nemcsak katasztrófák idején tudják hasznosítani a kollégák, hanem valójában minden egyéni, családi és egyéb krízishelyzet, trauma-hatás kezelése során is. Kifejezetten katasztrófapszichológiai képzés egyedül az ELTE szakpszichológus képzésén belül volt eddig, de ott sem elegendő óraszámban – mondta a szakember. Megjegyezte azt is, hogy – mivel égető hiányként érzékelik a katasztrófapszichológiai specializációt – az ELTE-n önálló, egyéves szakképzési koncepciót dolgoztak ki, és ezt az új képzési formát mielőbb szeretnék beindítani.
A katasztrófát, súlyos krízist, traumát átélt emberek egyedül ritkán, vagy csak hosszú idő után képesek igazán munka- és életképesen talpra állni
– jegyezte meg V. Komlósi Annamária. „Tudjuk, hogy az ellátatlan személyek hosszabban vannak betegállományban, vagy akár alkoholban, vagy drogokban keresnek enyhülést. A pszichológusok között jelenleg is sokan vannak, akik tudnának nekik segíteni, és a továbbképzés erősítésével még többen alkalmassá válhatnak erre. Ám a szervezeti rendszerük működtetéséhez és a konkrét gyakorlati munkájukhoz állami támogatásra is szükség van. Jelenleg a veronaihoz hasonló katasztrófahelyzetekben a sürgősségi pszichológiai ellátást a kollégák ingyenesen, önkéntesként végzik.”
Mint fogalmazott, ha a pszichológiai ellátásra is vonatkozna a TB támogatás, effajta kvázi „szakmai áldozathozatalra” nem lenne szükség. Ez nemcsak a szakmának, hanem az egyénnek is érdeke lenne, sőt, nemzetgazdasági szempontból is hasznos lenne.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
