Patrice Gueniffey történész, a School of Advanced Studies in Social Sciences (EHESS) tanulmányi igazgatója a Le Point számára megvitatja Emmanuel Macron június 9-i európai választások estéjén hozott döntését a Nemzetgyűlés feloszlatásáról. Szerinte tökéletes szemléltetése „a rezsim prezidencializálódása által rejtett veszélyeknek”.
A történész szerint „az ötéves mandátum felállítása, majd a hiperprezidencializálás (egy adott állam hatalmi berendezkedése egyre inkább elnöki vezetésűvé válik a gyakorlatban, méghozzá annak ellenére, hogy a kormányforma típusának megváltoztatásáról szó lenne.) megszünteti az államfő funkcióját”, a valódi kormány rovására.
Tanúi vagyunk ma az elnöki rezsim végének?
A történész szerint inkább egy újabb epizód egy súlyos válságról van szó, amely az ötéves mandátum 2002-es bevezetése óta tombol, és de facto megszüntette a miniszterelnöki posztot. Chirac alatt még jól mentek a dolgok, aztán a Sarkozy-tól kezdődően a hiperelnöki gyakorlat miatt az államfő elvesztette pozícióját, ami az V. Köztársaság lényege kellene, hogy legyen. A miniszterek már nem mások, mint államtitkárok. Annak ellenére, hogy jelentős hatalommal bírt, az elnök megőrizte domináns pozícióját. Ma, ha Emmanuel Macron elindítaná a 16. cikkelyt [amely az államfő kivételes jogkörét határozza meg, a szerk. megjegyzése], már nem államfőként, hanem egy vitatott legitimációjú kormány fejeként tenné ezt. Befejezte a denaturációs folyamatot, amely jóval előtte kezdődött.
Hogyan fejezte be ezt a folyamatot?
A köztársaság egy olyan rezsim, ahol az elnököt megillető hatalom olyan nagy, hogy az azt gyakorló személy személyisége tőketényezővé válhat. Az alkotmány által oly sok szimbolikus és valós hatalommal ruházott elnök azt kockáztatja, hogy kilóg a sorból. De Gaulle személyisége ellenére 1965-ben beleegyezett, hogy ott marad, betartva a megállapított szabályokat, demonstrálva erényét, államérzékét. Utódai is többé-kevésbé játszották a játékot.
Mit tesz Macron a választások elvesztése után? Ahelyett, hogy átalakította volna a kormányt, feloszlatta. Ez a konzultáció eredményének megtagadása.
A belpolitikában Emmanuel Macron soha nem vette figyelembe a franciák véleményét. Mint ilyen, nem értette ezt a kulcsmondatot Napóleontól:
az igazi képviseleti kormány az, amelyik a többség politikáját folytatja.
Külsőleg soha nem hagyta abba, hogy az országot európai intézményekben akarja feloldani. Alapvetően nem szereti Franciaországot és főleg a franciákat. Védelmében egy 2007 óta nagyon meggyengült rendszert örököl, és az európai alkotmányról szóló népszavazás eredményének figyelmen kívül hagyását. Káros hatású reform, ötéves mandátum, válás az elit és nép között, alapból és két évre többség nélkül megválasztott és újraválasztott elnök… Ez az eredmény.
A Köztársaság meghalt?
A jelenlegi rendszer túlságosan vertikális, már nem egy olyan sokszínű társadalom számára készült, ahol a választók nem a forradalom iránti vágyat fejezik ki, hanem végérvényesen elege van az egész rendszerből. A franciák nem kérik a holdat: kevesebb bűnözőt szabadlábon, kevesebb bevándorlás, kevesebb szabályozást, és egy olyan kormányt, amely kevésbé mutatja magát a televízióban, de… kormányoz.
