Címke: Pázmány Péter Katolikus Egyetem

„A keresztállítási ünnepség hitvallás, kiállás hitünkért, meggyőződésünkért, minden egyes keresztállítás vagy -felújítás egy-egy igen az életre, tanúságétel Jézus Krisztus, a kereszténység és a kereszténységből kinőtt kultúránk, hagyományaink mellett – mondta a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium (KTM) parlamenti államtitkára, Latorczai Csaba csütörtökön Salgótarjánban, ahol egy megújított, az út mellett álló keresztet adtak át.”

Az út mellett feltétlenül muszáj keresztnek lenni, még ha nem is volt ott baleset, és nem is halt meg senki, ez jelzi ugyanis az autósoknak, hogy a Jóisten mindig velük van, ami a mai vezetési stílust tekintve alapkövetelmény.

A keresztállítás nyilvánvalóan hitvallása annak, aki a keresztet állítja. Pontosan ugyanúgy, ahogy a vörös csillag volt jelkép hajdanán, kiállás a hitért, a meggyőződésért, minden egyes vörös csillag felszögezése valahová egy-egy igen az életre, tanúságétel Lenin és a marxi, engelsi hagyatékból kinőtt munkáskultúra mellett. Egyben az összes többi kultúra ledegradálása, és/vagy alárendeltségének bemutatása, de erről nem szokott beszélni senki.

Nem is olyan régen még vörös csillag volt kötelező. Jelenleg a keresztet erőltetik (lásd: Gellérthegy).

Mint az egyértelműen belátható, a hit lehet ugyan „meggyőződés”, de csak egyes emberek mondhatják ezt. Például: „A plébános úr azt mondta, van Isten. Engem meggyőzött.” A bizonyíthatatlan dolgok esetében a bizonyítottság, azaz dologról tényként való, tudományos alapú meggyőződés eleve lehetetlen, ebből következően a hit, így a keresztény hit is az egyének személyes ügye, abszolút, minden emberre nézve kötelező érvényt nem tulajdoníthatunk neki. Hivatalos, azaz állami keresztállítás elvileg csak akkor jöhetne szóba, ha az összes állampolgár kivétel nélkül beleegyezik, mert azzal közös, másokat nem zavaró eseménnyé válik.

A keresztény vallás nem általánosan érvényes, bizonyított igazság, mint például a 2 * 2 = 4. A többségi vélemény itt nem számít, mivel ha a többség „úgy dönt”, hogy van Isten, akkor sem biztos, hogy van, azaz egy adott országban az állami hivatalokkal és egyéb erőszakszervezetekkel alátámasztott túlerő alkalmazása a vallástalanokkal vagy egyéb, a kereszténységtől eltérő vallásokkal szemben jogtalan. Na persze, akad ám bőven autokrata, aki rá se ránt, és úgy gondolja, ha a választópolgárok, azaz a démosz a kétharmaddal korlátlan hatalmat adott neki a választásokon (ezért lehet egyáltalán autokrata), akkor a polgárok lelki élete felett is ő diszponál. Hogy a szexuális életük felett is, az meg már csak természetes, hiszen a Biblia nagyrészt erről szól. Az, hogy ő vallásos vagy vallástalan, tökmindegy, annak kell mutatkoznia, annyi elég is. A gyakorlatot illetően főleg a donáció fontos, akkor ugyanis a klérus is az övé lesz, és pont arra fogja bíztatni a híveket, amit ő szeretne. Egy ilyen ország tanulmányozásához a magyaroknak nem kell nagyon messze menniük.

Az antiszekularizáció (azaz a vallás ismételt pozícióba helyezése) a regnálók érdekeit tekintve sok előnnyel jár:

• Először is a választásokon minden vallásos választópolgár halálbiztosan a keresztény vallást előnyben részesítő pártra szavaz. Esetünkben a FIDESZ-re. Akárki álljon vele szemben, akkor is (egyedül a Jóisten kivétel, mert ha ő lenne Orbán választási ellenfele… habár… ).
• A vallásos állampolgárok tömege nem egy izgága, fölháborodós népség, jól tudják, hogy „fölfelé mindig hálásnak kell lenni”, még a csapásokért is, amelyek a regnálók jóvoltából (mostanában egyre többször) sújtják az embert.
• A vallásos állampolgárok az ora et labora hívei, azaz hasznos tagjai a közösségnek, és nem az egyéni örömöket hajszolják, mert tudják, hogy az állandó boldogság majd később jön, a halál után. Ha itt lent jól viselkedtek. Ezért viselkednek jól.
• A vallásos állampolgárok nem vesznek részt tüntetéseken, sztrájkokban, legfeljebb körmeneten meg misén, amelyek mind békés megmozdulások, így aztán sok gond nincs velük.
• A vallásos állampolgárok nem a szerzés megszállottjai, a pénz meg a vele járó világi hívságok nem vonzzák őket. Azokat minden ellenkezés, pláne ellenállás nélkül átengedik másnak, például a NER kedvezményezetteknek.
• A vallásos állampolgárok beletörődők. „Legyen meg a Te akaratod”, mondják, hiszen úgysem történhet semmi Isten akarata nélkül. Nem is próbálnak változtatni a dolgokon, mert az szembe menne az Ő akaratával. A dolgok nyilván azért vannak így, ahogy vannak, mert Ő akarta ezt.

A dolog érdekessége, hogy a magyarországi rendszer urai egyszerre viszik a kipcsák Koppány és a keresztény István vonalat, ami jelzi, hogy gyakorlatilag sehol sem vagyunk, se itt, se ott. Ez ám a szuverénség, nemde? Egyébként a regnálóink azért utálják az általuk állandóan Brüsszelnek hívott Nyugatot, mert a migránsok beengedésével felhígítja a kereszténységet, és azért szeretik Keletet, mert az nem hígítja fel. Ott ugyanis mindenki már eleve migráns.

A vallásosak sajnos ma már nem egy stabil csoport (bár nagyon sokat számít, hogy ki milyen családból jön), ezért feltétlenül ki kell építeni az utánpótlás vonalat. Ez az egyházi iskolák révén valósítható meg. Mint az újság írja:

• Egyre több gyerek jár Magyarországon egyházi iskolába.
• Oktatási szakértők szerint ebben nagy szerepe van annak, hogy a kormány közel négyszer több támogatást ad az egyházi iskolában tanuló diákok után, mint az állami iskolások után.
• Ráadásul a rugalmasabb szabályozási környezet miatt nagyobb szabadságot kapnak az egyházi intézményekben tanító pedagógusok, nincsenek kötelező állami tankönyvek.

Ezzel a módszerrel lehet azt a következő vallásos nemzedéket kinevelni, amely szavazataival biztosíthatja a regnálók további uralmát, egyben azt az állami alkalmazott hivatalnokréteget, amely az állam mostani, deszekularizált alapon való működtetését folytatni tudja. Az alapfokú és középfokú oktatást biztosító intézményeken túlmenően az egyház által működtetett egyetemek biztosítják a felsőfokú képzést. Ezek egyike a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, melynek szomorúan kellett tapasztalnia, hogy a nagy reményekkel indult piliscsabai Campus elhalálozott. Nem azért, mert az ott tanító Lackfi János író „Makovecz-féle hungaro-Disneyland”-nak nevezte, hanem mert nem a fővárosban volt. Nem is jelentkezett oda senki, jelenleg már csak az enyészet lakik benne.

Ezért most rászorultsági alapon, otthagyva a bukott helyszínt, új Campust építenek. Nem ők, hanem nekik. A Nemzeti Múzeumhoz közel, a Palotanegyedben lesz, végre az intézményhez illő színvonalú városi környezetben, ahová a hallgatók immár elégedetten járhatnak be olcsó belvárosi albérleteikből.

A projekt állítólag 200 – 250 milliárdba kerül. Nyilván a hívek dobták össze. Gondolom.