Mint ismeretes, a Nemzeti Választási Bizottság elkaszálta a volt LMP-s politikus népszavazási kérdéseit.
Hadházy Ákos szerint fontos lett volna, hogy az emberek véleményt mondhassanak az ország jövőjének egyik legfontosabb ügyéről, ahogy ő fogalmazta, „az ocsmány és öncélú kormánypropagandáról, a néphülyítésről”.
Hadházy Ákos Facebook-bejegyzése itt olvasható:
„Patyi Úr mai utolsó munkanapján mind a négy népszavazási kérdésünket lesöpörte nevetséges indokokkal. A kérdések az ellenzék és az ország jövőjének egyik legfontosabb ügyét érintették: az ocsmány és öncélú kormánypropagandát, a néphülyítést tiltotta/szabályozta volna. Természetesen nem adom fel, ez a kör csak a második lépés volt. Patyi egyébként ma lemondott a „Nemzeti“ Választási Bizottság éléről, tette ezt azért, hogy ő legyen az új közigazgatási főbíró.
Ha egy embert kellene megnevezni a hatalmat kiszolgáló prostituálódott értelmiség szobrának, akkor őt választanám. Tudni kell, hogy Patyi előre menekül: az eddig általa vezetett egyetem sokmilliárdos pénzherdálását intenzíven vizsgálják az unió biztosai. Számára létkérdés ennek a hatalomnak a fenntartása, ezért asszisztálhatott minden választási csalás eltussolásához.”
Patyi András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora, a Nemzeti Választási Bizottság elnöke lehet a közigazgatási felsőbíróság vezetője. A bíróságok tervezett átalakításáról Fleck Zoltán, az ELTE tanszékvezető professzora is elmondta a véleményét.
Jó ideje belengette már a Fidesz, hogy átalakítaná a bíróságokat és helyzetbe hozna egy másik, közigazgatási bíróságot. Ennek élére szemelték ki Patyi Andrást, aki a szélesebb nagyközönség előtt a választási kampányban vált ismertté, amikor egy óvodai látogatása után 345 ezer forintra bírságolta Orbán Viktort. A tiltott kampányolásért kiszabott bírság mély nyomot hagyhatott a miniszterelnökben, s feltehetőleg nemcsak azért, mert a vagyonbevallása szerinti 700 ezer forintnyi megtakarításának a felét elvitte a bírság befizetése.
Orbán nem is hagyta ezt szó nélkül, nem sokkal a választás után – amint az a mellékelt videón is látszik – némiképp megalázta Patyi Andrást.
Ezzel együtt a jelek szerint Patyi nem lett bukott ember – a miniszterelnöknek ugyanis nem ez volt a szándéka vele. A kínosnak mondható, feudális viszonyokat idéző megszégyenítéssel mindössze azt szerette volna jelezni a maga módján, hogy Patyi (és mindenki más) az ő tenyeréből eszik, ezért az ő akaratát kell, hogy végrehajtsa.
Nem titok, és számos kormányzati szereplő több alkalommal is tett rá utalást, hogy
a kormány sok esetben elégedetlen a bíróság működésével, pontosabban azok ítélkezési gyakorlatával.
Számos esetben nehezményezték kormányoldalról, hogy egyes, a kormány számára fontos perekben nem a nekik tetsző ítélet született, ám a bírák függetlensége határt szabott a beleszólásnak.
Eddig. A Hende Csaba és Bajkai István által június 26-án benyújtott, a bírák jogállását és javadalmazásáról rendelkező 2011-ben elfogadott törvény mostani módosításával az eddigi bíróságok mellett a közigazgatási felsőbb bíróság is komoly szerephez jutna. Ennek a bíróságnak – amelynek vezetésére Patyi András esélyes – gondosan kiválogatott bírái tárgyalnák a kormány számára fontos, vagy éppen kínos ügyeket, amelyekben a kormánynak nem mindegy, hogy milyen ítélet születik.
Fleck Zoltán jogász, az ELTE Jog- és Társadalomelméleti tanszékének március végén a Magyar Narancsnak, majd e hónap elején a Független Hírügynökségnek is igen kritikusan nyilatkozott a bíróságok helyzetéről, különösen arról, hogy mi várható az átalakítások során. Akkor azt mondta: az csak a látszat, hogy a bíróságok függetlenek, és ennek a látszatnak az oka, hogy vannak esetek, amikor egyes ügyekben valóban független ítéletek születnek. A valóság azonban az, hogy egy diktatórikus rendszerben a bíróságok sem lehetnek függetlenek, ők is osztoznak a környezetük sorsában.
Fleck akkor elmondta azt is: nem tudható, hogy az alaptörvény melyik módosításakor – legutóbb már hetedszer írták át a születésekor gránitszilárdságúnak mondott alaptörvényt – szűnt meg a jogállam. Szerinte ez egy folyamat része, de mostanra olyan helyzet alakult ki, hogy már nem beszélhetünk jogállamról.
A két nappal ezelőtt benyújtott, ismertebb elnevezéssel Lex Patyinak nevezett törvényjavaslat kapcsán Fleck Zoltán a Független Hírügynökségnek azt mondta:
sok új lépés várható, és csak lassanként derülnek ki a szándékok.
Nemcsak a legfelső szintek átalakítása van ugyanis napirenden, – Handó Tündének nincs hatalma a Kúria felett, és ezen az állapoton mindenképpen változtatni szeretnének – nem csupán a hierarchia felső szintjét, de az egész közigazgatási bírósági struktúrát átszervezik, vagyis a legfelső szint mellett a helyi szinteket is irányításuk alá vonják.
A Kúria döntése ugyanis hat az egész szakmai területre. Most a Kúriának a közigazgatással foglalkozó részétől veszik el a végső döntéseket hozó, meghatározó szerepet és cserélik ki egy különbíróságra. Ez a tétje ennek a tervnek. Olyan különbíróságot hoznak létre, amelynek a vezetőjét a mostani politikai rendszer vezetője fogja kiválasztani. A tervek között az is szerepel, hogy a Kúrián dolgozó független bírákat nyugdíja küldik – például úgy, hogy magas összeggel díjaznák, ha elmennek nyugdíjba. A még ott dolgozó régi motorosokat, akik hozzászoktak ahhoz hogy függetlenül dolgoznak, saját, megbízható embereikkel váltják fel.
Fleck Zoltán felhívta a figyelmünket arra, hogy július 4-én a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézete és az Országos Bírói Tanács – A bírósági igazgatás rendszere – tapasztalatok és kilátások címmel – kerekasztal-beszélgetést szervez. E konferencia alapgondolata is a bíróságok tervezett átalakítása, vagyis az, hogy az Országos Bírói Tanács működése és Országos Bírósági Hivatalhoz való viszonya a közérdeklődés homlokterébe került. A kerekasztal-beszélgetés célja, hogy hozzájáruljon az egyes álláspontok tudományos szempontrendszer szerinti elemzéséhez, az érintett szervezetek közötti dialógus kialakításához.
Az esemény vitaindítójaként Vadász Viktor Krízis a bírósági igazgatásban? című tanulmánya szolgál. E tanulmány apropója, hogy, mint az a bevezetőből kiderül, „az elmúlt időszak közéleti és politikai hírei között több, az Országos Bírósági Hivatal elnöke és az Országos Bírói Tanács között kialakult konfliktussal foglalkozó cikk és interjú is megjelent. Észlelhető ezek kapcsán, hogy – részben az érintett szereplők közreműködésével, részben félremagyarázások útján – valótlanságok, esetenként csúsztatások láttak napvilágot, melyek jogászokat és nem jogászokat egyaránt tévútra vittek. Elérkezett az idő, hogy a téma visszakerüljön arra a helyre, ahová tartozik: a közjog és a nemzetközi közjog értelmezési tartományába.”
Indiában élt barátom évekig mesélte, milyen nyomasztó élménye volt a szent tehenek látványa. A szerencsétlen patások girhesen kóborolnak az utcákon, azt eszik, amit találnak, sokszor napokig kénytelenek néhány korty vízzel beérni.
Kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere is megteremtette a maga szent és érinthetetlen teheneit. A különbség csupán annyi, hogy amíg Indiában a tehenek soványak, nálunk a nép lesz egyre girhesebb, miközben a „tehenek” híznak. Hájasodnak, egyre szemtelenebbül lakmároznak a közösből. Csupán az érinthetetlenségük hasonlít amazokéhoz ott a szubkontinensen.
Az az érzésem,
nagyot hibáznak azok, akik felhánytorgatják a kormányzat viselt dolgait,
a korrupciót, a hivatali visszaélést, az uniós támogatások elsikkasztását, a piszkos vagyonok külföldre síbolását. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, túlzásnak gondolni a miniszterelnök egy hasonló ügyben már kifejtett álláspontját: ha például valaki szóvá meri tenni a semmibe sem vezető, mindössze néhány kilométeres felcsúti kisvasút ügyét, majd gondoskodik róla, hogy tovább épüljön. Ha sokat bosszantják vele, akár Bécsig is.
Ilyen körülmények között miért történne bármi érdemleges Kósa Lajos fehéren-feketén is több éves börtönt érő ezer milliárdos „vagyonkezelése” ügyében? Miért gondolja bárki, hogy az a fajta szigor, amivel az egykori szocialista politikusra, Simon Gáborra, gyanús származású, „csekélyke” kétszáz milliója esetében azonnal lesújtottak, majd a NER egyik szent tehene esetében is megteszik?
Miért kapnának Polt ügyészei azonnal a vezetőszíjuk után,
amikor már a gyanú esetében is legalább egy kiadós előzetes kijárna a fideszes miniszternek? Miért tennék, ha azt látják, a főnökük még a szemöldökét sem ráncolja?
Simon Gábor (bűnös, vagy mégsem, ez máig nem derült ki), a vád szerint is piti módon csak Bécsig menekítette csekélyke vagyonkáját. Nem úgy, mint az a Szabó Zsolt államtitkár és a felesége, akik a gyanú szerint a maguk 1,2 milliárdocskájával egészen Belize-ig szaladtak. Úgy gondolták, oda talán nem kapnak kiszállási engedélyt a nyomozók. És nem is tévedtek. Nyugodtan aludhatnak villácskájukban, mert úgy látszik, azzal, hogy az ellenzék tette szóvá a stiklijüket, ők is megkapták a szent teheneknek kijáró védelmet.
Miért indítana már csak hivatalból is eljárást valamelyik illetékes hatóság egy olyan dokumentum láttán, ahol ott virít a hivatalos pecsét és okmánybélyeg, ott van a közvetítő offshore cég képviselőjének és a közjegyzőnek az aláírása is?
Ők nem hisznek sem a vádaskodóknak, sem a szemüknek,
ők egyedül az államtitkárnak hisznek, aki azt állítja, hogy ő nem az a Szabó Zsolt, akiről a leleplező cikk szól.
És manapság az sem tartozik a nyomozó szervek hivatali kötelességei közé, hogy megvakarják a fejük búbját és elgondolkodjanak azon: jó-jó, lehet, hogy tényleg nem ez a Szabó az, aki ennyire meggazdagodott, de nem kéne kicsit megvakargatni a pénzügyeit, hátha, mégis…? Vagy ha nem ő, nem kellene utána nézni, mégis ki az a Szabó, akinek ott a távolban 1,2 milliárd forintnak megfelelő dollárszámlája szundikál? Sokan volnánk, akiket érdekelne egy ilyen kutakodás eredménye. De erről hallgat az ügyészség.
Lassan itt van a választás. Szinte naponta találtak holt lelkek ajánló aláírásait, hamisított támogatásokat, de a jelöltek között is ott vannak már a szent tehenek. Azok a fideszes politikusok, akiket csalással akkor sem mer megvádolni a nemzetinek nevezett választási bizottság, ha szinte az orruk előtt követték el azt: több ezernyi ajánlást gyűjtöttek be néhány óra alatt. Ott téblábolnak a senkit sem képviselő, csak a saját zsebüket nagyra nyitó kamupártok,
közöttük is ott vannak az érinthetetlenek, akik most ott bújtak ki a politikai posvány fövenyéből,
ahol a kormánynak szüksége volt rájuk. Kényelmesebb szemet hunyni, gondolja Patyi elnök úr.
Már csak azért is, mert a napokban lassan kezdenek csorogni (özönleni?) a külhoni választók levélszavazatai. S miért akarná fejére szabadítani a dorgálás cunamiját, azzal, ha netán kutakodni kezdene a bélyegzők után? Ha megpróbálná kiszűrni, melyik szavazó levele valós és melyik hamisított? Nem dolga, miért tegye?
Hiszen azok is szent tehenek, akik a postára adják a borítékokat.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.