Évek óta tart a vita arról, hogy ízléses-e Orbán Ráhelt, a miniszterelnök lányát kritizálni, csak azért, mert az apját Orbán Viktornak hívják. A vélemények megoszlanak, pedig a kérdésre maga az érintett, Orbán Ráhel adta meg a választ. Mégpedig néhány évvel ezelőtt, amikor 15 millió forintba kerülő svájci iskolai tandíja kapcsán közölte a nyilvánossággal, hogy hagyják békén az apját, ő felnőtt ember, aki családjával együtt a saját lábán áll.
Mindez azért került reflektorfénybe, mert néhány héttel ezelőtt, a Fidesz kötcsei piknikjére érkező Orbán Ráhel karján egy hozzávetőlegesen 12 millió forintba kerülő karóóra volt látható. Sokan felháborodtak, mondván, hogy a sokmillió szegény ember Magyarországán kirívó dolog ilyen drága órával hivalkodni.
Persze, olyan is volt, aki megvédte Orbán Ráhelt, sőt kifejezetten erényként állította be, ha valaki drága órát visel. Az Echo TV Sajtóklub című műsorában Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője nem kevesebbet állított, minthogy
„olcsó órát komoly ember nem vesz fel.”
Amúgy, ő az a Bencsik András, aki a pártállami időkben a Népszabadság pártrovatában belülről bomlasztotta a rendszert. Orbán Ráhel egyébként nem az első azok sorában, akiket Bencsik főszerkesztő a védelmébe vett. Amikor 2016-ban kiderült, hogy a Rogán házaspár helikopterrel utazott Rogán felesége barátnőjének lakodalmába, Bencsik a miniszter védelmére kelt: „Miért kell ezt a retek, proletár demagógiát nyomni a Népszabadságban? Félmillió forint egy ilyen helikopter-bérlés, minden középosztálybéli ember ki tudná fizetni, ráadásul Rogánnak ingyen volt.” (A mondat második fele arra utalt, hogy a magyarázatok szerint Rogán Antal feleségének cége barterben ellentételezte a helikopteres kiruccanást.)
Rogán Antal egyébként nemcsak az elhíresült helikopterezéssel verte ki a biztosítékot a közvéleménynél.
Egy néhány évvel ezelőtt készült fotón az ő karján is drága óra villog, méghozzá egy
3-5 millió forintba kerülő Hublot Big Bang karóra, amelynek limitált változatáért 6-8 millió forintot is elkérnek.
Nem csupán fideszes, de szocialista és szabaddemokrata politikusoknak is voltak óraügyei. 2003-ban arról írt az akkor épp Orbánékat szolgáló és éppen ezért még létező Magyar Nemzet, hogy „egyik operabálból a másikba jár a Kóka János gazdasági miniszter, aki a szombati budapesti esemény után ma a bécsi elitnek mutathatja meg másfél millió forintos arany karóráját.”
Vannak politikusok, akiknél a Rolex a menő. Ez csak a hétköznapi emberek számára számít drágaságnak, a hírességek világában még cikinek is mondható. Botka László szegedi polgármester szocialista miniszterelnök-jelölt korában például egy Rolex Datejust II. viselt a karján, míg Lázár János a Rolex Bubbleback változatát részesíti előnyben – hozzáértők szerint ez menőbb, és értékesebb is, mint Botka órája.
Persze, nemcsak negatív viszonyulások kapcsolódnak a politikusok drága óráihoz,
vannak esetek, amikor kifejezetten jótékony célokat szolgálnak ezek a köznapi ember számára elérhetetlennek tetsző drágaságok.
2003. szeptemberében – te jó ég, milyen régen volt, már 15 éve – egy jótékonysági óraárverésről számolt be az MTI. Közel negyven parlamenti képviselő karóráját árverezték el, s a befolyó összeggel a rászoruló gyermekek étkeztetését támogatták. A felhívásra elsőként Gusztos Péter szabad demokrata képviselő jelentkezett, akit a következő két hétben a négy parlamenti párt majd negyven képviselője követett.
Néhány órának igen érdekes története van. Rogán Antal elmondása szerint egy alkalommal kénytelen volt zálogba adni óráját, hogy elutazhasson Indiába, és csak kalandos úton jutott az vissza hozzá.
A legmagasabb licitek Medgyessy Péter miniszterelnök és Orbán Viktor óráira érkeztek, másfél millió forintos nagyságrendben. Medgyessy Péter órája az uniós tagságról szóló népszavazással volt összefüggésben, ráadásul cserélhető hátlapjai az euróra váltott országok korábbi pénzérméit idézik, Orbán Viktor pedig a reggeli futásai idején használta a felajánlott órát.
A leütött órák vételáraként befolyó összeget a szervezők a Gyermekétkeztetési Alapítvány támogatására fordítják.
S ha márt a politikusok és közszereplők által viselt drága óráknál tartunk, állon itt egy érdekes adalék: Kara Ákos órája igazi kuriózum. Nem az értéke miatt, sőt, épp ellenkezőleg: az államtitkár által márkás órának hitt darabról ugyanis állítólag kiderült, hogy tízdolláros hamisítvány.
A Die Welt német konzervatív lap úgy látja, hogy a gender tanulmányok örve alatt Orbán Viktor körmönfontan gondolta ki a legújabb támadást a balliberálisok ellen a kultúrában, a tudományban és az oktatásban, de a fő célpont a CEU. Emellett Magyarországon jól megfigyelhető, miként választja egy szabad társadalom önkéntesen az utat, amely a szabadság hiányához vezet.
Az újabb fideszes választási győzelem birtokában olyan kor fenyeget, amelyben uszítanak az idegenek ellen, antiszemita hadjáratokat folytatnak, megsértik az EU alapszerződését és megvetik a tanszabadságot. A hatalom nagyon ügyesen tervelte ki, hogy leállítja a gender szakok finanszírozását, de a lépés frontális támadás a kutatás és a tanítás függetlensége ellen. Mert a liberális demokráciában az egyetemek dolga eldönteni, hogy mit oktatnak.
Csakhogy az Orbán-kormány szemében a felső szintű tanintézetek már így is a nyugtalanság fészkének számítanak, mármint hogy onnan indul ki az elit dekadenciája és hatja át a társadalmat a liberalizmus. A kampánytól különösen sokat szenved a Közép-Európai Egyetem, amelynek rektora úgy nyilatkozott az újságnak, hogy állandó akadályokat kell leküzdeniük, mégis 1600-an iratkoztak be hozzájuk a most induló tanévre. 10 új tanáruk is lett. Ki akarnak tartani Budapesten, de ezzel együtt már kidolgozták a szükségtervet, hogy átmenetileg Bécsbe költöznek át. A berlini önkormányzat illetékes tanácsosa teljességgel elfogadhatatlannak nevezi, hogy egy egyetem nem működhet szabadon. A német Rektori Konferencia volt elnöke érti, hogy a CEU maradni kíván, noha a magyar kormány alattomos módszereket vet be. Ám mint mondja, komolyan fel kell tenni a kérdést, hogy lehet-e az EU-tagja egy olyan ország, amelyben ennyire semmibe veszik a tudomány szabadságát.
Ignatieff is azt szeretné, ha a CDU-CSU foglalkozna ezzel a dilemmával, Merkelt is beleértve, miután semmiképpen sem érthetnek egyet Orbán demokrácia-felfogásával. De Seehoferrel az élen a keresztény szociálisokat is úgy ismeri, hogy azok a tudomány szabadsága mellett állnak ki. Arról az igényről pedig, hogy magyar miniszterelnök magáénak akarja Európában a kereszténydemokrata örökséget, az igazgató úgy gondolja, hogy a kancellárnak nagyon is végig kell gondolnia, kisajátíthatja-e a magyar vezető ezt az örökséget.
Simicska Lajos lófejet talált az ágya végében, de megtarthatta a milliárdjait, Ungár Péter és az LMP átvágta az izraeli kampánygurut, de a végén megint a zsidók járnak jól, Szijjártót évente 500 millió forintért őrzi a TEK. Heti összefoglaló.
Simicska találta ki a rendszert, Orbán működteti
Ezen a héten minden bevégeztetett: Simicska Lajos visszavonulót fújt. Már az április 8-i választás után látszott, hogy lejtmenetben van, és most közleményben jelentette be, hogy eladja birodalma minden ékkövét: a Közgépet, a Hír TV-t, a hirdetési cégeket, mindent, ami Orbán Viktorra veszélyes lehet. A pénzét megtarthatja, szabadon elvonulhat, de a Főnököt mostantól nem veszélyeztetheti tovább.
Volt idő, amikor Orbán joggal félhetett Simicskától. A G-nap után például, amikor az egykori jó barát már a létével is Orbán létét fenyegette. Simicska találta ki az Orbán-rendszert, az ő ötlete volt az orbánizmus. Ő vezényelte le a Kaya Ibrahim és Joszip Tot lopott útlevelével véghez vitt cégvásárlásokat, neki köszönhető a Fidesz székházának eladása, a máig tisztázatlan Hosszú Bájtok éjszakája, és tőle származik a rendszerváltozás utáni korszak talán legcinikusabb mondata: mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni.
Ő találta ki Orbánt. Orbán ugyanis előtte nem volt. Pontosabban: nem az volt, aki most. Orbán kezdetben liberális, demokrata volt. Illetve, annak látszott. Lehetett volna bármi, de akkor éppen ez hozott hasznot. Amikor Simicska szólt, hogy a liberális oldalon nincs már hely, Orbán zokszó nélkül átment a másik oldalra. Miután kiderült, hogy Medgyessy, miniszterelnökként nem fogadja el az ajánlatát, vagyis, hogy osszák ketté a köztévét, egy kormánypárti és egy ellenzéki részre, akkor elkezdett médiabirodalmat építeni.
Ezt sem a saját kútfejéből tette, Simicska Lajos segítette ebben is.
A választás előtt Orbán ellenfelei abban bíztak, hogy Simicskánál van a csodafegyver és előbb, vagy utóbb borul a bili.
Az volt a vélekedés, hogy Simicska készül valamire. Halálos csapásra Orbán ellen. Közben sorra kapta a pofonokat, de ettől még a győzelem is benne volt a pakliban. Mert egy bokszmeccsen is elég egy nagy ütés, és minden, ami addig volt, érvényét veszti.
Mostanra eldőlt minden. Hogy mi volt az oka annak, hogy Simicska Lajos feltett kézzel jött elő rejtekéből, egyszer talán azt megtudjuk. Lehet, egy lófejet talált az ágya lábánál. Vagy egyszerűen, tényleg elege lett mindenből. Az általa támogatott Jobbik vesztett, Simicskának már csak az maradt, hogy mentse a bőrét. A miniszterelnök meg partner volt ebben. Ő szeret háborúzni, de ennyi front neki is sok. Harcolnia kell Soros ellen, a brüsszeli bürokratákkal, le kell győznie Európát.
Gyors lehetett a megegyezés, Nyerges Zsolthoz került minden ingóság, ami Simicskánál volt. Onnan meg a hírek szerint Mészáros Lőrinchez bitangol a jószág. Azaz, Orbánhoz. De Simicskát már nem érdekli, megmaradt az élete, megmaradtak a milliárdjai, már fél lábon is kihúzza egy távoli országban valameddig.
Ungár vs Werber
Azért az LMP-ben sem minden fenékig tejfel. Nagyon nem az. Kocsmai szintű verekedés, kilépések tizedelik Szél Bernadett (egykor Schiffer András) amúgy sem acélos pártját. Ármány – szerelem nélkül.
Fotó: Youtube
Ungár Péter, a párt elnökségi tagja egy most kiszivárgott videón arról beszélt, hogy milyen jól becsapták Ron Werbert, az LMP egykori kampánytanácsadóját. Aki a kampány utolsó heteiben ugyan összerúgta a patkót megbízóival, és ott is hagyta őket, ám addig mindenki megelégedésére végezte a dolgát, s tanácsaival segítette a pártot.
„Én ezt azért írtam alá úgy, hogy erre semmi jogom nem volt, hogy semmilyen módon ne legyen jogilag kötelező ez ránk nézve. Valószínűleg a bírósági perben ez még nagyon jól fog nekünk jönni, amúgy Ron Werber úgy kért sikerdíjat, hogy egy hónappal előbb fejezte be a szerződést, mint ami addig szólt, értelemszerűen a választások utánig szólt”. Ezt mondta Ungár a felvételen.
Vagyis, Ungár az ominózus videón azzal dicsekszik, hogy szándékosan úgy kötött szerződést a kampányguruval, hogy a szerződés ne legyen érvényes. Még nem volt felhatalmazása ugyanis arra, hogy aláírjon egy ilyen megállapodást.
Amit Ungár elkövetett, az vagy csalás, vagy okirathamisítás. Előre megfontoltan, aljas indokból elkövetett gaztett. Azok, akik idáig nem értették, mit jelent az, hogy Lehet Más a Politika, most ízelítőt kaptak ebből. És abból is, hogy a XXI. századi pártok – így nevezi magát és lehetséges szövetségeseit az LMP – miben politizálnak másképp, mint elődeik. Például, hogy a pártvezetés szíves beleegyezésével szándékosan becsapják a nekik dolgozó kampánygurut.
A történetnek itt még nincs vége: Ungár Péter lés az LMP nehezen nyerhető pereknek néz elébe. Folyt. köv.
Szijjártó az egyik legdrágább magyar
És ez volt az a hét, amikor megtudtuk, hogy mostantól 500 millió forintért védi Szijjártó Pétert a TEK. Jövőre 600 millióért. Idáig csak a miniszterelnöknek (Orbán Viktor) és a legfőbb ügyésznek (Polt Péter) járt védelem a TEK-től, mostantól Szijjártó is biztonságban érezheti magát.
Kérdés, miért, s kitől kell őt védeni, s miért ilyen sok pénzért. Naponta másfél millió forintjukba kerül ez a drága ember a magyar adófizetőknek. Pontosabban, csak a védelme kóstál ennyit, ezen kívül fizetést is kap, költségtérítést. Irodát, meg hát utazik, amerre csak lát.
Sokba van nekünk ez a langaléta külügyminiszter, de nem méltatlankodunk, mert akik ezt a döntést hozták, biztosan tudják, hogy mit miért tesznek. Már csak az van, hogy mi is szeretnénk tudni, hogy miért ilyen drága Szijjártó Péter? Válaszokat „Demokrácia” jeligére a szerkesztőségbe várjuk.
Először évekkel ezelőtt hallottam a magyar emberről. Szijjártó Péter mondta, de lehet, hogy maga Orbán Viktor: a magyar emberek visszautasítják a bukott baloldal mesterkedéseit. Később azt mondták, hogy a magyar embereknek joguk van eldönteni, hogy kikkel akarnak együtt élni, és kikkel nem. A magyar emberek nem kérnek abból, hogy Brüsszelből, vagy Amerikából (a megfelelő aláhúzandó) oktassák őket demokráciából. Most legutóbb pedig azt lehetett hallani, hogy a Stop Sorost azért kell elfogadtatni a parlamenttel és beleírni az alaptörvénybe, mert a magyar emberek nemet mondtak arra, hogy bevándorlóország legyünk.
Érdekelni kezdett, hogy milyen a magyar ember. Márcsak azért is, mert magam is magyar ember vagyok, ráadásul olyan magyar ember, aki magyar emberek között él. De ezek szerint másmilyen magyar emberek is vannak.
Nem hagyott nyugodni a kíváncsiság: milyen lehet az a magyar ember, akiről a kormányzati kommunikáció beszél, és akit példaképül állít elénk. És igen! Ha nem is könnyen, de megtaláltam a magyar embert. Hosszan beszélgettem vele, és most leírom a tapasztalataimat.
Magyar ember nem menekül. Nem tölti idejét utcán, pályaudvarokon, befogadó állomásnak csúfolt börtönökben, vonatra, regisztrációra, meleg ételre, hideg vízre várva. Magyar ember jó helyre születik, olyan országban látja meg a napvilágot, ahonnan (egyelőre) nem az életéért kell menekülnie.
Magyar ember jövedelemmel rendelkezik, rendezett körülmények között él, nem ismeri a nélkülözést, a kilátástalanságot. Magyar ember nincs életveszélyben, nem kell menekülnie reménytelenségből a bizonytalanságba.
Magyar ember nem zsúfolódik be sokadmagával levegőtlen furgonokba, labilis lélekvesztőkbe, nem fullad meg. Nem fizet embercsempészeknek, hogy elvigyék oda, ahová nem viszik. Magyar ember ott van, ahol van.
Magyar embernek nincs baja az idegenekkel. Ezt azzal is alá tudja támasztani, hogy neki a zsidók ellen sincs kifogása. Neki is van egy zsidó barátja, aki nagyon rendes. Annyira rendes, hogy akár magyar ember is lehetne, kár, hogy az illető zsidó. Magyar ember szereti a zsidó ételeket, a zsidó vicceket, valamint a zsidó komikusokat, mert azoknak olyan vicces az észjárásuk. Egyedül azt nem szereti a zsidókban, hogy zsidók.
Magyar ember a cigányokat sem utálja. A cigányzenét és a cigánypecsenyét például kifejezetten szereti, a Farkas Jancsi pedig, hiába volt cigány, a világ legjobb futballistája volt. Kár, hogy már nem él, és nem ma focizik, megmutatná ezeknek a maiaknak. Magyar ember szerint a cigányok nem tehetnek arról, hogy lopnak és bűnöznek, ez genetikailag benne van a fajtájukban.
Magyar ember válaszol a nemzeti konzultáció kérdéseire. Nem rajzol f…t (férfi nemi szervet), p…t (női nemi szervet) a miniszterelnöknek írott levélre, nem ír neki ordenáré dolgokat. Magyar ember tartózkodik a politikailag inkorrekt kifejezésektől és megnyilvánulásoktól.
Magyar ember imádkozik Orbán Viktorért. Tudja, hogy ezek a mostaniak szétlopják az országot, de hát ez már így lesz mindig, amíg világ a világ, különben is, a másikak is loptak. Magyar ember tudja, hogy a kormányon lévők lopnak, az országban nagy a korrupció, a vezetők és csókosaik gazdagodnak.
Magyar ember, miközben sajnálja Orbánt, amiért ennyi gazemberrel van körülvéve, nem gondol bele abba, hogy Orbán maga vette körül magát ezekkel a gazemberekkel.
Politikusokat bemutató sorozatunk mai folytatásában a május 26-án 70. születésnapját ünneplő Tarlós István pályaképét vázoljuk fel. Tarlós, aki 1990 és 2006 között volt Budapest III. kerületének (Óbuda-Békásmegyer) polgármestere, jelenleg, 2010 óta, Budapest főpolgármestere, 2010-ben néhány hónapig országgyűlési képviselő is volt.
Leverem a szemüvegedet, és rá is ugrok!
A sokáig csendben, minden feltűnést kerülő óbudai polgármester nevét 2006-ban ismerte meg a nagyközönség, amikor az óbudai önkormányzat rendkívüli ülésén azt mondta Szénási János MDF-es képviselőnek: „Ide figyelj, Szénásikám, te summantottál az MDF-székházügyben is. Most elmondtad a mondandódat, újra visszatértünk az ügy tárgyalására, úgyhogy ne ravaszkodj, mert leverem a szemüvegedet, és rá is ugrok!”
Az ügy előzménye, hogy a III. kerületi önkormányzat egyik ülésén „Szénási kifogásolta, hogy szerinte a kerület túl olcsón adná oda a területet egy ingatlanfejlesztő cégnek, amely 35 éven át évi tízmillió forintért bérelhetné.”
A Népszabadság tudósítása szerint a következő napirend a kerületi MDF-székház sorsának rendezése volt és „Tarlós ekkor vált indulatossá, amiatt, hogy éppen egy MDF-es képviselő hivatkozik az önkormányzat érdekeire, miközben a párt január óta halogatja a székház adásvételi szerződésének megkötését.
Tarlós ekkor jegyzőkönyvbe diktáltatta, hogy Szénási erőszakosan és visszatérően valótlanságot állít. Ezt követően leelvtársazta és tuloknak nevezte az MDF-es városatyát, aki szerinte arra utazik, hogy a pártjához hasonló sunyisággal lejárassa a polgármestert.”
Tarlós utóbb kijelentette, hogy sajnálja, hogy erős kifejezést használt, és elnézést kért.
A szociális népszavazás
Feltehetőleg már csak kevesen emlékeznek arra, hogy, amint arról a Független Hírügynökség is beszámolt, Tarlós István jelenlegi főpolgármester vezette 2008-ban a Fidesz népszavazási kampányát, mely végül
a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj eltörléséhez vezetett.
A Fidesz és a KDNP 2007 őszén kezdte meg az aláírásgyűjtést, s az igen rövid idő alatt összegyűlt aláírásokat Tarlós István adta le 2007. október 24-én, Sólyom László akkori köztársasági elnök pedig 2008. március 9-ére tűzte ki a szavazás időpontját.
A 2007 őszén megkezdett népszavazási előkampány vezetője, Tarlós István számos vidéki települést keresett fel, hogy a népszavazáson való részvételt és az igen válaszokat népszerűsítse. A Fidesz a szavazás előtt egy hónappal kezdett utcai plakátkampányba, a párt utcai- és óriásplakátokon, illetve rádiós- és televíziós hirdetésekben is az igenek támogatására buzdított. A népszavazás 50,51 százalékos részvétel mellett érvényes és eredményes volt. Mindhárom kérdésben – átlagosan 80 százalékban – az igenek győztek, vagyis, a népakarat a díjak megszüntetésére irányult. Az Országgyűlés március 17-én mindhárom díj visszavonásáról döntött.
Ha úgy vesszük, Tarlós István elévülhetetlen érdemeket szerzett a sokak által azóta visszasírt 200 forintos vizitdíj, a kórházi napidíj, valamint a tandíj eltörlésében.
Dörner György az Új Színház igazgatója
2011 őszén nagy indulatokat kavart, hogy az akkor már
a Tarlós által vezetett fővárosi önkormányzat a Jobbikhoz közeli Dörner Györgyöt bízta meg az Új Színház vezetésével.
Ám hiába voltak tüntetések és petíciók, az MTI 2012 január végén arról számolt be, hogy Dörner György átvette az Új Színházat és a teátrum február 1-jével kinevezett igazgatója, valamint Márta István addigi igazgató között lezajlott az intézmény átadás-átvétele.
Márta István a procedúra befejezése után az MTI-t arról tájékoztatta, hogy az eseményen „átadták a megfelelő okiratokat, a színház pecsétjét és az igazgatói iroda kulcsát. Az eseményt követően Márta István és a társulat újvidéki vendégjátékra utazott az Erdő című darabbal.”
Dörner György, ugyancsak az MTI-nek nyilatkozva azt mondta: az átadás-átvétel rendben lezajlott.
Tarlós esete Orbánnal és Lázárral
Tarlós István nem a Fidesz tagja, de pártonkívüliként a 2010 óta kormányon lévő párt támogatását élvezi. Már amennyiben élvezetnek nevezhető az a játék, amit Tarlós István, Orbán Viktor és Lázár János – egészen ez utóbbi távozásig – játszottak.
Tarlós István, akitől nem áll távol a kormány és a Fidesz politikája, igyekszik úgy beállítani a saját helyzetét, mintha nem a kormányt és a Fideszt kedvelné, hanem Budapestet. Ezért járt pávatáncot, időnként felfelé, jelesül Lázár János kancelláriaminiszterre mutogatva, volt olyan is, amikor nem válogatta meg a szavait, és azt mondta, hogy vannak a kormányban jóhiszemű emberek és vannak rosszhiszeműek. És a rosszhiszeműek rendszeresen megtévesztik a jóhiszeműeket.
Ezt mondta a budapestiek türelmét próbára tevő, évekig húzódó, és a meghibásodások révén rendre az újságok címlapjára kerülő 3-as metróvonal felújítása kapcsán is.
„Találkozni fogok a miniszterelnök úrral”, szokta mondani megnyugtatásul a budapestieknek
Tarlós István, mert a miniszterelnök, Tarlós szerint legalábbis, eddig mindig segített.
Orbán valójában persze nem segített Tarlósnak, sem pedig a budapestieknek. Ha Orbán segített volna Tarlósnak és a budapestieknek, akkor már évekkel ezelőtt elkezdődik és be is fejeződik az életveszélyessé vált 3-as metró felújítása. A miniszterelnök csak ígérgetett Tarlósnak, már amennyiben tényleg ígért valamit neki. Kettőjük négyszemközti megbeszélésén egyetlen egyszer sem volt jelen a sajtó, csak arra támaszkodhatunk, amit ők mondanak. És ezekről a megbeszélésekről Orbán soha nem mondott semmit, Tarlós pedig általában azt nyilatkozta, hogy a miniszterelnök már megint segített a budapestieknek.
Olimpia, Nolimpia
2017. januárjában újabb próbatétel elé került Tarlós István. Mint ismeretes, Budapest a fővárosiak megkérdezése nélkül megpályázta a 2024-es olimpia megrendezését, ám valamilyen, máig ismeretlen okból kifolyólag az akkor új pártként induló Momentumnak sikerült átvernie a máskor igen szigorú hatóságokon egy népszavazási kérdést.
Tarlós István akkor az olimpia megrendezése és a Fidesz mellé állt. Mint mondta, aki nem támogatja, hogy olimpiát rendezzenek Budapesten, és aláírja az olimpia elutasítását támogató népszavazási íveket, az nem szereti Budapestet. Nagy vitát váltott ki ez a kijelentés, voltak, akik szerint éppen Tarlós az, aki nem a főváros érdekeit, hanem a Fideszt szolgálja. Ha Tarlós szeretné Budapestet, így az ellenzők, akkor nem támogatná, hogy közpénzen mobilgátat építsenek a Római parton – olyan ingatlanok megvédésére, amelyek ártérre épültek, és nem a közjót, hanem magánemberek kényelmét és gazdagodását szolgálják.
Nem támogatná a Városligetbe tervezett értelmetlen, fölösleges és költséges múzeumi negyedet, hanem egy tisztességes népszavazáson megkérdezné a budapestieket, hogy milyen Városligetet szeretnének.
Az olimpiai történet ismert: a Momentum – az összes ellenzéki párt támogatásával – a népszavazáshoz szükségesnél több aláírást gyűjtött össze. Ám mégsem lett népszavazás – a főváros ugyanis ezt megelőzendő – visszavonta az olimpiai pályázatot.
Kaparj kurta!
Futólag említettük már a 3-as metró körüli problémákat. Azt, hogy az elavult hálózaton közlekedő korszerűtlen metrókocsik gyakran meghibásodtak, nem növelve ezzel a főpolgármester és személyén keresztül az országot kormányzó Fidesz népszerűségét.
2016 októberében Tarlós István bejelentette, hogy megtalálták a problémát, ami a felújított orosz metrókocsik meghibásodását okozta.
Az ok sokkal egyszerűbb, mint gondolták volna. Van két 15 kilométeres optikai kábel, ezeket rosszul dugták össze. Ezért nem nyíltak ki az ajtók, amikor kellett volna, és ezért nyíltak ki ott is, ahol nem várta senki, hogy kinyíljanak. Mindenkit megnyugtatott, hogy a hiba nem jelentős, és az orosz mérnökök hamarosan úgy fogják összedugni a kábeleket, hogy a 40 éves, fürge metrószerelvények újból szárnyalhassanak a síneken, mindannyiunk örömére és épülésére.
Aztán persze elkezdődött a már halaszhatatlan felújítás – igaz, a viták is tovább folytatódtak. 2017. novemberben a kerekesszékesek a 3-as metró egyik aluljárójában tüntettek. Akkoriban kezdték el a vonal felújítását, és az eredeti tervek úgy szóltak, hogy a 20 megállóból 8 nem lesz akadálymentes – magyarul nem építenek lifteket a mozgáskorlátozottaknak, a bottal járó időseknek vagy a babakocsis kismamáknak. Budapest vezetése pénzhiányra hivatkozott.
„És mikor kiderült, hogy hátha sikerül összekaparnunk saját forrásból a szükséges összeget, azt most ne kérdezze, hogy honnan, mert több helyről, meg mindegy is, hogy honnan, akkor kezdtek ezek a megbeszélések és egyeztetések igen konstruktívvá válni” – mondta Tarlós István főpolgármester az akadálymentesítésről szóló megállapodás ünnepélyes aláírását megelőzően.
Budapest vezetése 5,6 milliárd forintot „kapart össze”, így végül a 3-as metróvonal húsz állomásából tizennyolc lesz akadálymentesen megközelíthető. A Dózsa György úton, az Arany János utcánál, a Ferenciek terén, a Kálvin téren, a Corvin-negyednél és a Klinikáknál ferdepályás felvonókat alakítanak ki. A Pöttyös utcánál és az Ecseri úton egyelőre ideiglenesen korlátlifteket építenek.
Megy, marad, vagy el sem indul?
A 2018-as választás országosan tarolt a Fidesz, ám a fővárosban a választókerületek kétharmadában (baloldali) ellenzéki siker született. Ezért biztosan nem dicsérte meg Tarlós Istvánt Orbán Viktor, bár a kudarc nagyrészt nem az ő sara.
A hetvenedik évét napokon belül betöltő Tarlós állítása szerint még nem döntötte el, hogy indul-e a jövőre esedékes önkormányzati választáson.
Kérdés, az ő döntése lesz-e ez egyáltalán, vagy valaki mást, nála nagyobb eséllyel pályázót talál a Fidesz. Tarlós pozícióját mindenesetre erősíti, hogy egyik fő ellenfele, Lázár János távozott a kormányból, s a főpolgármester most abban bízik, hogy az új kancelláriaminiszterrel, Gulyás Gergellyel zökkenőmentesebb lesz az egyeztetés Budapest ügyeiről. Tarlós legutóbb szokásos Budapestinfóján beszélt erről, ahol arra is kitért, hogy az önkormányzati rendszer változtatásairól egyeztet a kormányfővel. Igaz, azt is kilátásba helyezte, hogy 2019-ben csak akkor indul, ha megmarad a közvetlen főpolgármester-választás.
Tarlós István – miközben nem titkolta örömét a kancelláriaminiszter-változás miatt – mindezt azzal indokolta, hogy „főpolgármesterként szüksége van a közvetlen választás adta legitimitásra, ezért ha a törvényeket úgy módosítják, hogy a posztot más módon töltik be, nem vállalja a feladatot.” Hozzátette: úgy tudja, megmarad a közvetlen főpolgármester-választás intézménye.
Hogy valóban marad-e a mostani rendszer, arra nem vennénk mérget. A most megalakuló új kormány illetékesei nem, vagy csak igen homályosan fogalmaznak ezzel kapcsolatban. Hogy Tarlós István tudja-e, hogy mit tervez Orbán az önkormányzatokkal, nem utolsósorban Budapesttel, vagy számára is kérdéses még, előbb, vagy utóbb biztosan kiderül.
Utoljára 16 éves koromban üvöltöttem olyan dolgokat, amiket nem én találtam ki. Akkor, 1967-ben, a Szabadság téri amerikai követség előtt tüntettünk a vietnami háború ellen. Kivittek bennünket, gimnazistákat. Szép volt az idő, a végén még jégeső sem esett, nem kellett suliba menni, és ha jól emlékszem, egy igen helyes lány állt előttem.
Azt kiabáltuk, hogy „Inkább ma legyünk aktívak, mint holnap rádióaktívak”. Meg azt, hogy „Inkább tüntessünk az atombomba ellen, minthogy ő minket eltüntessen.”
Akkor ez még elment, bár két évvel később már nagyon cikinek tartottam. Azóta csak akkor tapsolok, ha magamtól jön, és csak azt mondom, amit jónak tartok.
Ha több ezer ember előtt azt kérdezik tőlem: „Akarjuk-e, hogy Orbán Viktor eltakarodjon, nem fogom több ezer emberrel együtt azt mondani, hogy igen.”
Még akkor sem, ha azt akarom.
És nem emelem fel a kezem, ha a szónok azt kéri tőlem. Még akkor sem, ha egyébként egyetértek azzal, amiért másokkal együtt nekem is föl kellene emelnem a kezem. Tornaórán annak idején felemeltem, de az akkor testmozgás volt, nem kormányellenes tüntetés.
És nem kiabálom hangosan, hogy nem hagyjuk! Sem azt vezényszóra, hogy mocskos Fidesz.
Miközben… lásd, mint fenn.
Hívő vagyok. A magam módján. Magamban hiszek. Hiszem, hogy vannak gondolataim, és azokat a magam módján meg is tudom fogalmazni.
Szívesen hallgatok persze másokat is. Főleg olyanokat, akik nem mondják, hogy emeljem fel a kezem, vagy sokadmagammal kórusban válaszoljak egy olyan kérdésre, amelyben egyébként benne van a válasz.
Olyan is van, hogy tapsolok. Nem felállva, ütemesen, hanem úgy, ahogyan nekem tetszik.
Legközelebb, ha lesz még olyan tüntetés, amire elmegyek, tessék rám jobban odafigyelni.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
