A BBC idézte a Lancet című orvosi hetilapban megjelent tanulmányt, amelynek keretében 195 országban vizsgálták meg az alkoholfogyasztás és az egészség összefüggéseit az 1990 és 2016 közötti időszakban. 15-95 évesek adatait elemezték, összehasonlították az egyáltalán nem ivók egészségét azokéval, akik naponta egy alkoholos italt fogyasztottak.
A szerzők azt elismerték, hogy
a mérsékelt fogyasztás talán véd a szívbetegségekkel szemben, ám ez az előny nem akkora jelentőségű, mint a rák és más betegségek kockázatának emelkedése.
Azt találták, hogy százezer absztinens közül 914-nél alakul ki alkohollal kapcsolatos betegség, többek között rák. Akik napi egy alkoholos italt fogyasztottak, azok közül ennél néggyel többen betegedtek meg, ami 0,5 százalékos emelkedést jelent, akik napi kettőt, azok közül 63-an, ez 7 százalékos növekedés. A napi öt alkoholos italt ivók között 37 százalékkal, vagyis 338-cal többen lettek betegek.
„Korábbi tanulmányok megállapították az alkohol védő hatását egyes betegségekkel szemben, azonban
az alkohollal összefüggő egészségi kockázatok már a legkisebb mennyiséggel is emelkednek.
Ugyan a napi egy itallal kapcsolatos kockázat kicsi, azonban meredeken emelkedik az egyre nagyobb mennyiségekkel – mondta Max Griswold, a kutatás vezetője, a Washingtoni Egyetem egészségügyi mérésekkel és értékeléssel foglalkozó intézetének munkatársa.
Sonia Saxena, a tanulmány egyik szerzője szerint kutatásuk a témában végzett eddigi legnagyobb jelentőségű munka, mert elemezték 694 forrás adatait, amelyek mind egyéni, mind a populációs ivási szokásokról tartalmaztak adatokat, valamint 592 tanulmány eredményeit, amelyek az alkoholfogyasztás kockázatairól szóltak.
Becsléseik a korábbiaknál pontosabbak, mert a bevalláson alapuló egyéni adatokon kívül figyelembe vették az alkoholeladásokat, az otthoni előállítást és a csempészetet.
A legtöbbet ivó nők tízes toplistáját a tanulmány szerint Ukrajna vezeti, napi négy egységet meghaladó mennyiséggel,
A nők között Magyarország nem került az élmezőnybe, azonban a férfiak között a tizedik helyen áll.
Ennek a listának az élén Románia található, ahol átlagosan napi nyolc egységnyi italnál többet fogyasztanak. Egy egységnek számít tíz gramm alkohol, ami egy kis pohár borban, egy doboz sörben vagy egy kis adag röviditalban van.
A világon háromból egy ember fogyaszt alkoholt a becslések alapján. A 15-49 éves korosztályban a halálozások majdnem fele kapcsolatba hozható az alkohollal.
Azok a rákos betegek, akik úgynevezett kiegészítő terápiákhoz folyamodnak, nagyobb valószínűséggel fordulnak el a hagyományos kezelésektől és teszik kockára a túlélési esélyeiket – ez derült ki egy átfogó amerikai tanulmányból.
A tudósok 1290 amerikai beteg adatainak elemzésével azt találták, hogy akik kiegészítő terápiákat – többek között speciális diétát, vitaminkúrát, akupunktúrát, jógát – használnak gyakrabban utasítják el az életmentő műtétet vagy kemoterápiát.
A JAMA Oncology című szaklap friss számában megjelent, a BBC által idézett tanulmány készítői 258 olyan beteg adatait vizsgálták, akik legalább egy hagyományos kezelés mellett kiegészítő terápiákat is igénybe vettek. Az adatokat összevetették 1032 olyan betegével, aki csak hagyományos kezelésben részesült.
Azt találták, hogy a kiegészítő kezeléseket kapó betegek kisebb aránya éri meg a terápia kezdetétől számított ötödik évet, mint a csak hagyományos módon kezelt betegek (86,6 százalékkal szemben 82,2).
Több mint kétszer akkora volt annak az esélye, hogy a kezelés elejétől számított kilenc évben meghalnak az alternatív terápiákat igénybe vevők,
mivel elutasították vagy halogatták a hagyományos kezeléseket.
A kiegészítő terápiákat használók és az azok nélkül gyógyulók adatait összehasonlítva kiderült, hogy az első csoport 34 százaléka utasította el a kemoterápiát a második csoport 3,2 százalékához képest, a sugárterápiát elutasítók aránya 53 százalék volt az első csoportban, 2,3 százalék a másodikban, a műtétet 7 százalék nem vette igénybe az első csoportból, 0,1 százalék a másodikból.
Az alternatív terápiákat nagyobb valószínűséggel vették igénybe nők, fiatalabbak, gazdagabbak és egészségesebbek.
Noha
a túlélés kisebb esélye a kutatók szerint azzal függött össze, hogy a kiegészítő kezeléseket használók elutasították vagy halogatták a hagyományos eljárásokat,
Skyler Johnson, a Yale Egyetem Orvostudományi karának munkatársa, a kutatás vezetője a BBC-nek elmondta, az is lehetséges, hogy egyes alternatív terápiák hatnak a hagyományos kezelések eredményességére.
Arról nem voltak adatai a kutatóknak, milyen kiegészítő kezeléseket vettek igénybe a vizsgálat alanyai, de valószínűnek tartják, hogy inkább vitaminkeverékekről és ásványi anyagokat tartalmazó étrend-kiegészítőkről volt szó, mint masszázsról vagy jógáról.
„Ugyan sok beteg hisz abban, hogy ezek a tudományos bizonyítékok nélküli kiegészítő kezelések javítják a túlélési esélyeket, azonban ezt semmi nem támasztja alá” – mondta Johnson.
Semmelweis Ignácot sokan a magyar orvostudomány történetének legnagyobb alakjának tartják. Ma 200 éve született, korát megelőzve tett felfedezést a fertőzések terjedéséről, de kortársai nem ismerték el, sokan ellene fordultak. Elmegyógyintézetben halt meg, mindössze 47 évesen: vérmérgezést kapott, miután ápolói brutálisan összeverték.
1818. július elsején, a tabáni Palota utcában (ma Apród utca) született meg a német származású Semmelweis József és Müller Teréz ötödik gyereke, Ignác. Szülőháza helyén található ma az Orvostörténeti Múzeum.
A Magyar Életrajzi Lexikon szerint apjának jól menő fűszerboltja volt, így fiát taníthatta is: Ignác előbb a székesfehérvári ciszterci, majd a budai katolikus gimnáziumba járt. Egyetemre is mehetett: elvégezte Pesten a kétéves bölcsészeti képzést, majd 19 évesen a bécsi jogi karon folytatta, de már az első évben átiratkozott az orvosira. A második és a harmadik évet Pesten, a többit újra Bécsben végezte el. 1844-ben kapott diplomát, nem sokkal később megkapta szülészmesteri oklevelét és sebészdoktorrá is avatták. Rögtön állást is kapott a bécsi közkórházban, a szülészeti klinikán.
Már itt felfigyelt arra, hogy a klinikán, ahol az orvostanhallgatók képzése is folyt, jóval többen halnak meg gyermekágyi lázban, mint a másik klinikán, ahol a bábákat tanították. Az Encyclopaedia Britannica szerint a szülő nők körében
a halálozási arány elérte a 25-30 százalékot.
A Semmelweis Egyetem honlapján olvasható életrajza szerint 1847-ben éppen Velencében volt, amikor boncolás közben szerzett vérmérgezésben meghalt egyik kollégája. Elkezdte vizsgálni az esetet és a kórbonctani leletek alapján rájött, hogy barátja betegsége azonos volt azzal, amit addig gyermekágyi láz néven ismertek.
Rájött, hogy a gyermekágyi láz valójában fertőzés következménye, amelyet bomlott szerves anyag okoz, és az orvos keze, a műszerek, vagy akár az ágynemű segítségével jut el a beteghez. Vagyis
a gyermekágyi lázas fertőzések egy részét az orvosok okozták azzal, hogy boncolás után vizsgálták a terhes nőket.
Azt is felfedezte, hogy ha a boncolás után az orvos klóros vízzel mos kezet, az megszünteti a hullaszagot – arra a következtésre jutott ebből, hogy ezzel a fertőző szerves anyagokat is semlegesíteni lehet. Fontos kiemelni, hogy ekkoriban nem ismerték még a baktériumokat, ehhez Louis Pasteur kutatásai kellettek az 1860-as, 70-es években.
Forrás: Wikimedia Commons
Mielőtt a klórmésszel történő kézmosást ajánlotta, több vegyszert is kipróbált, de ezt tartotta a legmegfelelőbbnek.
Nem csak az orvosokat és a medikusokat kötelezte a fertőtlenítésre, de még az ápolókat is.
Mindenkinek negyedórán keresztül, körömkefével, klórmésszel kellett kezet mosni, mielőtt belépett a szülészetre, vagy bizonyos betegeket megvizsgált.
Ez sok kollégájának nem tetszett, és őket még az sem győzte meg a hatékonyságról, hogy gyorsan csökkent a gyermekágyi lázban meghaltak száma a klinikán.
Semmelweis Ignác 1848-ban részt vett a bécsi forradalomban, a nemzeti gárda tagja lett, de munkáját is folytatta közben. Ugyanakkor hiába tartott módszeréről és eredményeiről előadásokat, a többi orvos nem nagyon hitt neki.
Pedig nem ő volt az első, aki hasonló nézeteket vallott. A Magyar Nemzet egy korábbi cikke szerint egy skót orvos, Alexander Gordon már 1795-ben azt írta:
„kínos beismerést kell tennem, sokszor én magam közvetítettem a fertőzést az asszonyok között.”
1843-ban pedig az amerikai Oliver Wendell Holmes publikálta egy bostoni folyóiratban, hogy tapasztalata szerint az orvos maga közvetítheti a fertőzést a szülő nők között.
Nekik sem hittek. Akkoriban ugyanis a gyermekágyi lázat jellemzően olyan okokkal magyarázták, mint hogy a föld kigőzölgése, a lányanyák bűntudata vagy épp az időjárás okozza. Semmelweis viszont, úttörő módon, állatkísérletekkel is igazolta felfedezéseit, ráadásul segítségül hívta a statisztikát is.
Semmelweis rendelete 1861-ből. Forrás: Semmelweis Egyetem
Közben lejárt Bécsben a szerződése, egy ideig nem is volt munkája, végül 1851-ben a pesti Szent Rókus Kórház szülészeti főorvosa lett. Itt is bevezette a kötelező kézmosást, emellett
ragaszkodott a kórtermek rendszeres takarításához,
az ágyneműcseréhez és a szellőztetéshez is. Ezután drasztikusan csökkent a fertőzések száma, hat év alatt sikerült egy százalék alá visszaszorítani a halálozások arányát.
Nemcsak ilyen irányú kutatásai voltak jelentősek. Ő volt az első, aki Magyarországon petefészek-műtétet végzett, és úttörő volt a császármetszések terén is.
Közben magánpraxist is indított, 1855-ben a pesti egyetem tanárává nevezték ki, két évvel később pedig megnősült. Weidenhofer Máriával öt gyerekük született, de csak három élte meg a felnőttkort.
Közben folyamatosan publikált: először 1858-ban, az Orvosi Hetilapban jelent meg cikke, majd 1860-ban Bécsben kiadatta A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése című, német nyelvű könyvét, két évvel később pedig 100 oldalas, szenvedélyes nyílt levelet írt a szülészorvosoknak. Tanai ennek ellenére sem igazán találtak követőkre (bár néhányan megfogadták tanácsait), sőt,
az orvosok nagy része egyre inkább ellene fordult
– köszönhetően annak is, hogy a levelében több neves professzort egyszerűen gyilkosnak nevezett.
Ekkor már erős bűntudata is volt. A Múlt-kor történelmi portál szerint egyszer így emlékezett vissza: „Gyilkoltam – jóhiszeműen tettem, de gyilkoltam – meg akartam menteni a gondjaimra bízott szülőnőket. Azt hittem, minél szorgalmasabban boncolok, annál inkább rájövök a titkos okra, mely megöli őket. Ezért boncoltam, s
az ujjamon tapadó hullaméreggel öltem meg őket.”
Forrás: Wikimedia Commons
Hangulata egyre romlott, 1865-ben aztán kollégái egyre inkább az elmezavar jeleit vették észre rajta, ennek okát a kétezres években sikerült kideríteni: úgynevezett hűdéses elmezavara (paralysis progressiva) volt, amelyhez egy agysorvadást okozó fertőzés vezetett. Ezt még fiatalkorában szedte össze, amikor megsérült a keze, miközben egy gyermekágyi lázban meghalt, szifiliszes nőt boncolt. Vagyis tulajdonképp egy
olyan fertőzést kapott, amelynek megelőzésén egész életében dolgozott.
Július 31-én bevitték a döblingi elmegyógyintézetbe – ugyanoda, ahol öt évvel korábban Széchenyi István öngyilkos lett. Itt viszont augusztus 13-án meghalt. Hogy miért, arról évtizedekig viták voltak. Korábban az volt a legelterjedtebb nézet, hogy betegsége következtében halt meg, a hivatalos boncolási jegyzőkönyv szerint vérmérgezést kapott.
Néhány évvel ezelőtt Kiss-Stefán Mónika Semmelweis arca címmel dokumentumfilmet forgatott, és az ehhez folytatott kutatásai közben sok új dolog kiderült. Például az, hogy Semmelweis nem is tudott arról, hogy elmegyógyintézetbe kerül, valószínűleg elbódították, majd már ott ébredt fel. Ettől agresszív lett, mire
az ápolók brutálisan összeverték, majd ágyhoz kötözték
– a dokumentumfilm szerint az így szerzett sérülések fertőződtek el, és ezért kapott vérmérgezést.
Forrás: Wikimedia Commons
Előbb Schmelzben temették el, felesége 1891-ben hozatta haza földi maradványait, a kerepesi temetőben kapott díszes sírhelyet, majd 1963-ban innen is kiemelték, hogy új sírba kerüljön szülőházának udvarán. Ekkor derült ki egyébként, miután Bartucz Lajos antropológus professzor megvizsgálta a koporsót, hogy csontjai között két kisgyerek maradványai is voltak – egyhónaposan meghalt fiáé és négyhónaposan meghalt lányáé.
Kultusza csak jóval halála után kezdett kialakulni, főleg miután a már említett Pasteur és Joseph Lister kutatásai igazolták az ő eredményeit is. 1906-ben utcát neveztek el róla Pesten, és szobrot is állítottak neki. Egy róla készült 1938-as amerikai rövidfilm, a Hogy élhessenek az anyák Oscar-díjat kapott.
1969-ben a budapesti Orvosi Egyetem az ő nevét vette fel, 1991-ben ezt megtette egykori munkahelye, a bécsi női klinika is. Sőt, még egy kisbolygót is elneveztek róla.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
