A liberális Európa még nem halott – állítja Timothy Garton Ash, a Guardian neves publicistája, aki hozzáteszi: védelmezőire hosszú, kemény küzdelem vár. A populizmus fojtogatja Európát, ezért az ellene harcolóknak vissza kell szerezniük a nemzet eszméjét a nacionalistáktól.
TGA szerint új politikai választóvonal alakult ki Európában, a klasszikus jobb-bal helyett. Az egyik csoportot úgy hívják, hogy Merkron (Merkel-Macron), a másikat meg Orbvini (Orbán-Salvini). Minden különbségük ellenére Angela Merkel és Emanuel Macron előnybe részesíti a liberális, európai megoldásokat, amelyek a nemzetközi együttműködés talaján állnak. Európában és a világban is.
Minden nézeteltéréseik ellenére Orbán Viktor magyar vezető és Matteo Salvini, olasz miniszterelnök-helyettes az illiberális, nemzeti megoldások híve, továbbá a bűnbakkeresésnek és azok elutasításának, akiket etnikailag vagy kulturálisan „másokként” határoznak meg.
A Guradian publicistája azt állítja, hogy Pedro Sanchez, spanyol miniszterelnök, Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke egyértelműen a Merkron csapathoz tartoznak, míg a bajor CSU, az osztrák Szabadság Párt, Jarosław Kaczyński Jog és Igazság Pártja és a Brexit pártolók többsége az Orbviniékhoz.
A merkronismus and orbvinizmus egymás elleni küzdelme fémjelezi majd a következő évet. A politikusok már melegítenek a 2019-es európai parlamenti választásokra és a legnagyobb párttömörülés, a Néppárt kétségbeesetten kapaszkodik Orbán pártjához, a Fideszhez és titkos ajánlatokat tett a lengyel kormányzó párnak attól való félelmében, hogy az Orbvini csapat egy velük versenyképes másik tábort hoz össze. Salvini az Európai Ligák Ligájával fenyeget, saját pártjának a nevével (Lega-Liga) példázódva. Már régen nem voltak az európai választások ennyire többesélyesek.
Ebben a pillanatban az Orbvini csapat nyerésre áll – írja Timothy Garten Ash. A Merkron csapat legalább olyan fáradtnak látszik, mint a német vagy spanyol válogatott a világbajnokságon.
Merkel saját jövője is igen bizonytalan, Sebastian Kurz, osztrák kancellár, aki meghatározó játékossá lépett elő az Orbvini felé hajlik.
A menekültkérdés, amely köré tömörül az Orbvini tábor, egyszerre valós és szimbolikus is. Kezdve Merkel 2015-ös „csodálatos hibájával”, ami után nagy számú menekült érkezett rövid idő alatt Németországban; 2004 után a több mint 2 millió Nagy Britanniába érkezett kelet-európai, reális gondokat is okozva hozzájárult a Brexithez; Olaszország, Spanyolország és Görögország valóban szenved a menekültek kezelésével, az északabbi partnerek nem elegendő segítségével.
A menekültkérdés szimbolikus is. A Bertelsmann Alapítvány 2017-es, az EU országaiban készült felmérése szerint a megkérdezettek 50 százaléka vallott úgy, hogy „olyan sok külföldi van az országomban, hogy már idegennek érzem magam”. Pedig 2015 óta a menekültek száma drasztikusan esett. Olaszországban ez az arány 71 százalék volt.
Mindez arra a következtetésre készteti a Guardian publicistáját, hogy a populisták elleni harc évekig fog tartani és előbb még egy kicsit rosszabb lesz, mielőtt a dolgok javulnának. De a szerző nem hiszi, hogy a liberális Európa kimúlásának lennénk szemtanúi.
