Aktualitást nélkülöző beszédet mondott zárt körben Orbán Viktor. A forradalom napján magasztos semmitmondás volt a mondanivaló.
Semmilyen napi témát se érintett a Zeneakadémián, zárt körben, kiválasztott meghívottak között tartott beszédében Orbán Viktor, nem úgy, mint hasonló alkalmakkor az elmúlt években. A miniszterelnök a következőkről beszélt:
- 1956-ban is szabad és független Magyarországot akartunk magunknak a nemzetek Európájában, október 23-án a magyar nemzet ősi jussát követelte vissza, szabadon akart dönteni arról, miként éljen.
- Szabad és független Magyarországot akartunk a nemzetek Európájában, Európa nyugati fele akkor még valóban a szabad nemzetek közös hazája volt.
- Akkor a fiatalok úgy érezték, ha folytatódik a szovjet világ, akkor a magyar életből semmi sem marad.
- Tenniük kellett valamit, fegyvert fogtak, mert úgy látták, nem lesz más kiút. Csak egyetlen út maradt: harcolni a talpalatnyi földért, ami még az övék.
- Nekünk, magyaroknak csak ez az egy hazánk van, csak itt, a Kárpát-medencében hozhatjuk létre azt a nagy közös alkotást, amit Magyarországnak és magyar kultúrának hívunk.
- A haza mi vagyunk mind, haza csak addig van, amíg van, aki szeresse, aki áldozatot hozzon érte.
- Haza csak ott van, ahol hazafiak is vannak.
- A hitványság mindig összeadódik, a kérdés az, hogy a hazafiak hajlandóak-e összeadódni.
- 1956-ban összeadódtunk, és hát csodát is tettünk, soha nem látott magasságokba emelkedtünk, és ma is ebből a csodából élünk.
- Nagy árat fizettünk érte, de a magyar csodát nem adják olcsón.
Az egyetlen, valamelyest a mának tekinthető üzenet az volt, hogy se Európa, se Magyarország nem maradhat meg, ha önmaga ellen fordul, és szembemegy mindazzal, ami élteti, ha saját múltja és ősei ellen fordul, ha szakít a szabadság, függetlenség és keresztény testvériség hármas fundamentumán létrejött életformával, amely Európát és benne Magyarországot a világtörténelem legsikeresebb földrészévé tette.
- Könnyű természetes állapotnak tekinteni, hogy van egy független, szabad, nemes eszményekre épülő hazánk, de ezt a hazát nem ajándékba kaptuk.
- A magyar nemzet 1956 őszén „felsőbb osztályba lépett” egy olyan történelmi teljesítménnyel, amelynek erkölcsi kisugárzása érezhető volt az egész Földön.
- Az ötvenhatosoknak köszönhetjük, hogy a történelem sötét óráiban, a szovjet megszállás alatt is megőrizhettük tartásunkat, felemelhettünk a fejünket, mert volt mire és kikre büszkének lenni.
- Az ötvenhatosok győztek, mert utódaikra a bátorság és a hősiesség nagyságát hagyták örökül.
- A mai pesti srácok és lányok is, ha kellene, ugyanolyan fényesen helyt állnának, mint elődeik.
- Mi, magyarok ezer év alatt nyertük el a tudást, hogy mindig az állandóra és a maradandóra tekintsünk, Istenre, hazára, családra.
- Ma sem választhatunk ennél jobb vezércsillagot.
- Dicsőség a hősöknek!
