Kezdőlap Címkék New York Times

Címke: New York Times

Merkel megmenthetné Európát, de nem fogja

FüHü
-
0
Merkel megmenthetné Európát, de nem fogja

Ha Macron vereséget szenved Orbán Viktorral szemben, Németország előbb-utóbb megfizeti az árát. Az EU jövője függ attól, hogy Merkel összeszedi-e a bátorságát és francia társával együtt valóra váltja-e annak több elképzelését, ily módon kirángatva a kontinenst az alapvető válságból.

Merkel megmenthetné Európát, de nem fogja, mert nem az európai, hanem a hazai ügyekre összpontosít, ráadásul már nem is igazán akar tenni a földrészért. Így látja ezt Biden volt amerikai alelnök nemzetbiztonsági tanácsadója, aki jelenleg a berlini Robert Bosch akadémia kutatója. Julianne Smith a New York Times-ban emlékeztet arra: a kancellár tavaly még azt ígérte, hogy az EU vezére lesz, miután az unió a többi közt az illiberális magyar fordulat miatt komoly veszéllyel néz szembe, ám ebből nem lett semmi. A szervezetet belülről (Magyarország), és kívülről(Oroszország) ostromolják az illiberális erők, a szavazók sok helyütt választanak Európa-ellenes, populistákat, ezért a vezetőknek igazolniuk kell, hogy bizakodnak a közös jövő ügyében, annál is inkább, mivel szükség van a mélyebb integrációra. Merkel pontosan érti ezt, csak éppen nem tesz semmit

A kormányfőnek nincs igazából elképzelése, miként kellene megőrizni az európai egységet, megvédeni a nyílt társadalmat, és legjobb esetben is csupán langymelegen válaszolt Macron javaslatcunamijára. Befolyásolja ebben, hogy már a német közvélemény sem túl lelkes a Párizsból záporozó ötletekért.  Ezért a politikus ezután is mindig udvariasan bólint, amikor szövetségese bedob valamit, de nem ragadja meg a kinyújtott kezet. Ily módon megmentheti a saját politikai pályafutását, ám jó volna, ha megkérdezné saját magától, mennyit veszít Németország, ha leáll a német-francia motor és kudarcot vall az európai terv? A további összefogás, a közös értékek melletti kiállás nélkül nem lehet féken tartani a populista hullámot. Ha Macron vereséget szenved Orbán Viktorral szemben, Németország előbb-utóbb megfizeti az árát. Az EU jövője függ attól, hogy Merkel összeszedi-e a bátorságát és francia társával együtt valóra váltja-e annak több elképzelését, ily módon kirángatva a kontinenst az alapvető válságból.

New York Times/Szelestey Lajos

Az újabb szankciók elriaszthatják Magyarországot is

FüHü
-
0
Az újabb szankciók elriaszthatják Magyarországot is

A New York Times szerkesztőségi vezércikkben foglalkozik a rohamosan romló amerikai-török viszonnyal és a Trump elnök barátságos szavai ellenére keményedő washingtoni állásfoglalással Oroszországgal szemben. „Bármit is mond, illetve tesz Trump, az újabb és újabb büntetések elriaszthatják pl. Magyarországot és Olaszországot, hogy túlságosan nyomuljanak a retorziók feloldása ügyében.”

Az első vezércikk szerint Törökország lefelé tartó spirálba került és Trump, illetve Erdogan ellenségeskedésével minden eddiginél törékenyebbé válik Washington és Ankara szövetsége. Pedig egy NATO-államról van szó, amelynek területén atomfegyvereket állomásoztatnak a tengerentúlról, és az amerikai elnök egyik kedvenc erős embere nemrégiben még török kollégája volt. De hát fokozatosan kiderült, hogy igazából autokrata, aki a gazdasági populizmusban, a harcias nacionalizmusban és a társadalmi konzervativizmusban jeleskedik, miközben a maga személyi kultuszát építi.

Magyarország és Lengyelország, amely a saját tekintélyuralmi pályáján halad, bizonyította, hogy az uniós tagság nem szavatolja a demokratikus liberalizmust. A török gazdaság azonban nagyobb, mint a másik kettő együttvéve, és mélyebb, továbbá régebbi kapcsolatok fűzik a Nyugathoz. Stratégiai hiba volt az unió részéről, hogy nem vonta Ankarát határozottan a saját vonzáskörébe. De ha még tovább fokozódik a feszültség, mi marad a létfontosságú török-amerikai viszonyból és képes lesz-e Trump, illetve Erdogan megjavítani azt? A török eset ismételten felveti a kérdés, hogy az iszlám értékek mennyire összeegyeztethetők a liberális demokráciával, benne az egyenlőséggel, a sajtó, a szólás és a vallás szabadságával.

Az orosz-amerikai viszonnyal kapcsolatban a New York Times megállapítja: Trump ugyan csúcstalálkozókon haverkodik Putyinnal, ám az államapparátus az újonnan elrendelt szankciókkal bekeményít Moszkva ellen. Az biztos, hogy a megtorló intézkedések ártanak az orosz gazdaságnak, mégsem befolyásolták látványosan Oroszország viselkedését. Mi több, Putyin minden egyes alkalommal súlyosabb vádakat fogalmaz meg a Nyugat ellen. És ebben a kezére játszik, hogy az amerikai elnök – saját adminisztrációja ellenében – sorban jókat mond az orosz vezetőről. Ám a mostani lépések értelme az, hogy bizonyítja: az Egyesült Államok nem hajlandó megbékélnie az orosz agresszióval vagy beavatkozással.

Ezzel párhuzamosan bármit is mond, illetve tesz Trump, az újabb és újabb büntetések elriaszthatják pl. Magyarországot és Olaszországot, hogy túlságosan nyomuljanak a retorziók feloldása ügyében. Putyin éppen az ellenlépések eltérő amerikai, illetve európai megítélése láttán mondhatja, hogy itt azok csapnak össze a nyugaton, akik egyfelől nem szeretnék, ha Oroszország ismét nagyhatalom lenne, illetve másfelől akik baráti viszonyra törekednek vele, vagyis a szankcióknak semmi közük ahhoz, amit a Kreml csinál.

A politikust csak az térítheti jobb belátásra, ha érzékeltetik vele, hogy csak saját magától függ, nem pedig a Fehér Ház kiszámíthatatlan lakójától, vagy egy pár európai populista vezetőtől: remélhet-e jobb elbánást. Viszont ha az amerikai államapparátus megosztott a kérdésben, az csak nevetségessé teszi a szóban forgó intézkedéseket.

„Szükség van az újságírásra, hogy elszámoltassák a politikusokat”

Kenderessy Milán
-
0
„Szükség van az újságírásra, hogy elszámoltassák a politikusokat”

Mi a szabad sajtó szerepe az álhírek uralta demokráciákban – erről beszélt a New York Times magyar származású munkatársa, Lipták Ádám Budapesten. Ugyan Amerikáról beszélt, de nagyon sok párhuzamot lehetett felfedezni a magyar helyzettel.

Lipták Ádám
Fotó: CEU

A második generációs amerikai, magyarul kitűnően beszélő Adam Liptak, vagyis Lipták Ádám a Yale-en végzett, majd 14 éven keresztül jogászként dolgozott Amerikában, elsősorban a sajtószabadsággal foglalkozó ügyekre specializálódott. 16 éve dolgozik a világ egyik legtekintélyesebb újságjánál, a New York Times-nál. Újságírói munkájáért több kitüntetést is kapott, mellette a University of Chicagón, a New York Universityn és a Yale-en is tart, illetve tartott órákat.

Most a CEU-n tartott előadásában arról beszélt, hogy Amerikában a sajtó korábban hihetetlenül erős volt, komoly gazdasági háttérrel,

most viszont támadás alatt áll.

Donald Trump ugyanis folyamatosan kirohanásokat intéz a sajtó ellen, leginkább azzal a céllal, hogy hiteltelenítse: ezért hívja fake news-nak vagy a nép ellenségének az őt kritizáló, vagy épp róla kínos tényeket közlő médiumokat, és ezért támad személyében is bizonyos újságírókat.

Itt kell megjegyezni: Lipták kijelentette, hogy nem ismeri a magyar belpolitikát, de az előadásában nagyon sok párhuzamot lehetett felfedezni a mai magyar valósággal.

Az újságíró azt is mondta, hogy Trump többször is „a hanyatló New York Times-nak” nevezte munkahelyét. Ő erre csak annyit reagált: „köszönjük, remekül vagyunk”,

az ilyen támadásokra színvonalas munkával igyekeznek válaszolni, és nem ijednek meg.

Sőt, ahogy fogalmazott, Trump bizonyos szempontból még segítséget is jelent nekik: az embereket ugyanis kifejezetten érdeklik a róla szóló hírek. Más szempontból viszont komoly kihívásokat jelent az új korszak: a folyamatos támadások és sértések miatt is ugyanis jelentősen csökkent a sajtóba vetett bizalom.

Trump ráadásul azt is megígérte, hogy szigorítani fogja a rágalmazásokról szóló törvényt, igaz, ezt nem igazán tudja megtenni. Egyrészt azért, mert ez nem szövetségi, hanem állami hatáskör, másrészt pedig azért, mert

az amerikai alkotmány kifejezetten védi a szólás- és sajtószabadságot,

az alkotmányt pedig az elnök nem tudja megváltoztatni.

Trump egyébként elnöksége előtt is hírhedt volt arról, hogy rengeteg rágalmazási pert indított róla szóló cikkek miatt – igaz, ezek túlnyomó többségét el is vesztette.

Lipták Ádám megfogalmazása szerint a jog továbbra is védi az amerikai sajtót – erre az is bizonyíték, hogy bármelyik elnök is támadta meg a médiát azért, mert az újságírók a munkájukat végezték, bíróságra egyik ügy sem jutott.

Annyiban viszont nehezebb lett a sajtó dolga, hogy

sokkal nehezebb lett információkat szerezni.

Itt Lipták nem a kiszivárogtatásokra gondolt, mert, mint mondta, azok a Trump-féle Fehér Házban példa nélkül, a média sokszor szinte valós időben kapja értesül bizalmas dolgokról, hanem olyan információkra, amelyet például az állami hivataloknak kellene kiadniuk. Hiába tartoznak ezek az információszabadságról szóló törvény hatálya alá, sokszor csak perrel lehet megszerezni őket, ezek viszont drágák, így sok kisebb médium nem engedheti ezeket meg magának.

Emellett az is fontos, hogy az állandó fenyegetések, még ha többnyire üresek is, a kisebb újságokat elriaszthatják attól, hogy komoly oknyomozó munkát végezzenek. Pedig, ahogy mondta, a sajtó ezt nem magért teszi, vagy kellene megtennie, hanem azért, mert a nyilvánosság, az emberek számára ők juttatják el az információkat.

Igaz, ez is változik valamennyire. Felmérések szerint ugyanis az amerikaiak többsége már nem elsősorban a sajtóból szerzi a híreket, hanem például blogokról vagy különféle „alternatív” médiumokból. És ez legalább annyira veszélyes, mint a fenyegetések, vagy ahogy Lipták fogalmazott:

„a kapuőr funkció elvesztése azt jelenti, hogy nagyon sokat vesztettünk”.

Pedig szavai szerint „tényleg szükség van az újságírásra, hogy elszámoltassák a politikusokat”. Éppen ezért, hiába kell egyre növekvő nyomás alatt dolgozniuk, mint mondta, ez nem igazán érdekli őket, ők folytatják a munkájukat.

Közeli a konfliktus Orbán és az EU között

FüHü
-
0
Közeli a konfliktus Orbán és az EU között

Egyre kevesebb uniós diplomata bízik abban, hogy a kormányfő most már visszavesz a hangból, miután a kampányban a migrációra és külföldi hatalmak állítólagos gonosz befolyására épített.

Nagyon közeli konfliktusra számít a Financial Times Brüsszel és Budapest között, mivel az új Országgyűlés várhatóan igencsak gyorsan jóváhagyja majd a Stop Soros-csomagot. A tervezet Orbán hadjáratának része az üzletember ellen, aki pártfogóból szörnyeteg lett a miniszterelnök szemében. Így most korlátoznák azoknak a civil csoportoknak a működését, amelyeket bevándorlásbarátnak minősítenek. Emberi jogi szervezetek máris tiltakoztak, és ha átmegy a javaslat, jogi következményekkel lehet számolni az EU részéről.

Egyre kevesebb uniós diplomata bízik abban, hogy a kormányfő most már visszavesz a hangból, miután a kampányban a migrációra és külföldi hatalmak állítólagos gonosz befolyására épített. A borúlátóak egyre nagyobb tábora ezzel szemben úgy véli, hogy a vártnál nagyobb győzelem csak még jobban felbátorítja a politikust. Lengyelországgal az igazságszolgáltatás reformja miatt van viszálya az uniónak, a feszültség erősödik és a kérdés lassan szétszakítja a szervezetet.

A New York Times viszont szélsőjobbosként mutatja be Orbán Viktort

az új parlament megalakulása alkalmából, hozzátéve, hogy az EBESZ szerint a Fidesz szabad, de nem tisztességes választáson nyert kétharmadot.

Politikai mondandója uralja a közmédiát, valamint a tantervet, de követői ellenőrzik a sajtó jelentős részét, az egyetemek javát és a kultúrát. A hatalmat az ideológiai állhatatosság elé helyezte, így sodródott az évtizedek során liberális ellenzékiségből a szélsőjobbra. A magyarok körében népszerű, részben a gazdaság teljesítménye miatt. Ám közgazdászok megkérdőjelezik, hogy csoda történt volna, mivel például a statisztikák magukban foglalják a külföldön dolgozókat is.

Orbán a választási hadjárat során nem árulta el, hogy mire készül, de elégtételt helyezett kilátásba a bírálóival szemben. Idetartozik a Stop Soros-csomag, továbbá az is, hogy egy sor bíró máris lemondott a felbátorodott Fidesz szövetségeseinek nyomására.

New York Times: a civilek felkészülnek

FüHü
-
0
New York Times: a civilek felkészülnek

A kormányzattal összetűzésbe került civil szervezetek arra készülnek, hogy a hatalom keményebben fellép ellenük a jövőben. Épp ezért új finanszírozási forrásokat, illetve jogi utat keresnek, hogy kikerüljék a „Stop, Soros”-t, amelynek értelmében a belügyminiszter betilthatja az NGO-kat, ha azokat nemzetbiztonsági kockázatnak minősíti – írja a New York Times a Reuters tudósítása alapján.

Azt mondják, hogy Orbán Viktor el akarja hallgattatni az általuk képviselt kritikus hangokat. Kapronczay Stefánia a TASZ-tól úgy látja, hogy a törvényjavaslat nincs összhangban az alkotmánnyal, az uniós joggal, valamint a nemzetközi normákkal. Pardavi Márta a Helsinki Bizottság társelnöke hozzáteszi, hogy a csomag jócskán befolyásolja munkájukat, mind az engedélyezést, mind azt tekintve, hogy beléphessenek a határövezetbe. Mind rámutatott, a hatalom célja egyértelműen az, hogy lehetetlenné tegye olyan csoportok tevékenységét, amely igyekeznek számon kérni bizonyos dolgokat a kormányon.

Kovács András, a Menedék igazgatója arról számolt be, hogy szükségtervet készítenek, mert a hatóságok két hónapja felfüggesztették pályázatukat az EU illetékes alapjánál. A Transparency International nem gondolja, hogy vonatkozik rá a „Stop, Soros”, mert nem foglalkozik menekültekkel. De nagy csapás volna számukra, ha minden külföldi támogatást megadóztatnának a jövőben, mert kiadásaik 13 %-ára Soros alapítványától kapnak pénzt. Martin József Péter szerint ha mégis ez következik be, akkor kénytelenek lesznek alkalmazottakat elbocsátani. Ritók Nora, a szegény roma gyerekeket felkaroló Igazgyöngy Alapítványtól szintén úgy gondolja, hogy rájuk nem érvényes a készülő jogszabály, mindenesetre próbálnak több adományt gyűjteni, mert esetükben a költségvetés 10 %-át állja a Nyílt Társadalom Alapítvány.

NYT: A fasizmus veszélye

FüHü
-
0
NYT: A fasizmus veszélye

Pár napja a volt amerikai külügyminiszter kifejtette, hogy napjainkban a fasizmus nagyobb veszélyt jelent, mint bármikor a 2. világháború óta. Amikor a 40 éves francia elnök és a 80 éves Albright riadót fúj, csak remélni lehet, hogy felébrednek a Macron által emlegetett alvajárók.

A New York Times vezércikke szerint a francia elnök két napja nem említette ugyan Strasbourgban a populistákat, így Orbánt és Kaczynskit sem, beszéde mégis úgy hangzott, mint valami bibliai prófécia. Arra figyelmeztetett, hogy Európát egyre inkább magával ragadják a demokráciaellenes és illiberális eszmék, vagyis olyan halálos irányzat alakul ki, amely a nacionalizmushoz, a szabadság feladásához vezetheti el a földrészt, azaz szakadékba. A populisták és a szélsőjobbosok a bevándorlók, az idegenek elleni gyűlölettel, a jogállammal szembeni megvetéssel, az eltérő vélemények iránt tanúsított türelmetlenséggel, a nemzetközi együttműködéssel szemben táplált gyanújuknak köszönhetik a felemelkedésüket.

Marcon nem szólt név szerint Trumpról vagy Putyinról sem, habár ők jelentik a modellt és az ihletet a szélsőségesek számára. Napjainkra

a nyugati liberális demokrácia és a tekintélyelvűség, illetve a intolerancia és a nacionalizmus közti küzdelem meghatározó kihívás lett.

A francia elnök győzelme csaknem egy éve reményt adott, hogy megfordul az illiberális hullám, ám Orbán Viktor könnyű sikere, illetve az elitellenes olasz pártok jó szereplése másról árulkodik. Macron ugyanakkor azon kevés európai vezetők közé tartozik, aki lankadatlanul hisz az EU jövőjében.

Lehet, hogy a kontinens átmeneti visszaesést él át, és hogy az elnök téved, amikor azt mondja, hogy egyfajta polgárháborút lát a felfordulásban. Ám Orbán újabb nemzeti gyűlöletkampánnyal kezdte 4. mandátumát Soros ellen. Törvényhozási eszközökkel kíván fellépni a menekülteket segítő civilek ellen. Pár napja a volt amerikai külügyminiszter, Madeleine Albright  kifejtette, hogy napjainkban a fasizmus nagyobb veszélyt jelent, mint bármikor a 2. világháború óta. Amikor a 40 éves francia elnök és a 80 éves Albright riadót fúj, csak remélni lehet, hogy felébrednek a Macron által emlegetett alvajárók.

Budapest a világsajtóban

FüHü
-
0
Budapest a világsajtóban

A világsajtó is beszámol a tegnapi budapesti tüntetésről. Egységesen arról írnak, hogy a százezres tömegben nagyon sok volt a fiatal és minden ellenzéki párt képviseltette magát a felvonulók között. Nem csak Orbán, de az ellenzék is sok bírálatot kapott. Orbán hatalmát megrendíthető folyamat indult el.

 

Százezresre teszi a tegnapi budapesti tüntetésen részt vevők számát a BBC tudósítása, amely kiemeli, hogy sok volt a fiatal, illetve, hogy minden párt prominensei és hívei együtt meneteltek a tömegben. A felvonulók a szavazatok újraszámlálását, új választási törvényt, pártsemlegesen sajtót és az ellenzéki pártok szervezett együttműködését követelték.

Nick Thorpe tudósító megjegyezte, hogy a rendőrség nagy erőkkel készült a tüntetésre, amely azonban mindvégig békés maradt. A hírügynökség idézi az egyik szervező, a 20 éves Gyetvai Viktor nyilatkozatát, amelyet az AFP-nek adott:

„Jogállamban és demokráciában akarunk élni. Ez az utolsó esélyünk arra, hogy tegyünk valamit a hazánkért.”

A szervezők jövő szombatra újabb demonstrációra hívták a magyarokat.

„Mi vagyunk többség” – ennek jegyében tartottak sokezres tüntetést szombaton este Budapesten, amelyen változásokat követeltek a választási rendszerben, amely – mint állítják – tisztességtelen előnyhöz juttatta a negyedik kormányának megalakítására felhatalmazást kapott Orbán Viktort – írja a Deutsche Welle tudósítása, amely kiemeli, hogy a nemzetközi megfigyelők is megkérdőjelezték a magyarországi választáok tisztességét.

A német hírügynökség idéz néhány skandált jelszót („Vik-tátor”, „Mocskos Fidesz”). A tudósítás idézi az Európai Unió bizottsági elnökét, Jean-Claude Junckert, aki viccesen diktátornak nevezte egyszer szemtől szembe Orbánt.  

Nagy terjedelmű cikkben számol be az újjáválasztott Orbán ellenes budapesti demonstrációról a The New York Times, amely megemlíti, hogy nem csak a fővárosban, hanem számos vidéki városban is voltak megmozdulások. A lap szerint nem valószínű, hogy ezek nyomán az újjáválasztott kormány irányt váltana, ám megmutatja azt a mély szakadékot ebben a közép-európai országban, amely a liberális nyugati értékektől való távolodás élharcosa.

A lap szerint az ellenzék romokban hever, a civil szférát erőteljes kormányzati támadások érik, a média szinte teljes egészében az állam irányítása alatt van. A lap fontosnak tartja emlékeztetni arra, hogy

Orbán a választások előtt megtorlással fenyegette meg azokat, akik vele szemben állnak. „Morális, jogi és politikai elégtételt veszünk a választások után” – idézi a lap Orbánt.  A kormánypárti Figyelő Soros-listáját ennek a jele, állítják Orbán kritikusai.

A cikk hosszasan kitér arra is, hogy az EU több tagállama számára riasztó, amit Orbán művel, de az Unió a szankciós fenyegetések ellenére sem képes megállítani a folyamatot. A NYT szerint nem valószínű, hogy ezeket a szankciókat életbe léptetnék – Lengyelországnak is köszönhetően.

Orbánt jelen pillanatban a legnagyobb veszély a magyarok részéről fenyegeti.

 

 

Orbán apokaliptikus víziói

FüHü
-
0
Orbán apokaliptikus víziói

A nemzetközi sajtó helyszíni tudósítók révén számol be a március 15-ei budapesti ünnepi megmozdulásokról. A migránsozást és a Soros elleni támadásokat emelik ki.

A Guardian szerint Orbán Viktor tegnap még rátett a szélsőjobbos retorikára a választás előtt: azt állította, hogy Európát migrációs hullám önti el. Szerinte elvesznek azok az államok, amelyek nem tesznek az invázió ellen. Egyben a parlamenti választást úgy állította be, hogy az létharc lesz Magyarország és a földrész túlélése szempontjából. A 25-perces beszéd végig a bevándorlással foglalkozott, nem tartalmazott politikai programot, vagy bármiféle jövőképet az ország számára, leszámítva azt, hogy tartsák távol az idegeneket…

A miniszterelnök olyan hangon támadta Sorost, amiről a bírálók azt mondják, hogy kódolt antiszemita üzenetet hordoz.

A hatalom úgy festi le a befektetőt, mint aki aljas módon mozgatja a bábokat és a migráció ösztönzésével Európára tör.

A The New York Times és a The Washington Post az Associated Press nyomán Orbán Viktor Nyugat-Európáról festett apokaliptikus vízióit emelte ki összeállításában. Az amerikai lapok felidézték, hogy a magyar miniszterelnök a szüntelen migránsozással már Zeid Ra’ad Al Husszein, az ENSZ emberi jogi főbiztosának haragját is magára vonta: a tisztviselő idegengyűlölőnek, rasszistának és zsarnoknak nevezte a kormányfőt, retorikáját pedig „téveszmésként” jellemezte.

A Die Welt szerint a nemzeti ünnep erőpróba lett a magyar pártok számára a választás közeledtével. Orbán Viktor százezreket vitt ki az utcára, az ellenzék csupán ezreket, a kormány mégis aggódik. A kampány a végén egészen különleges lett. A hatalom sajtója Darth Vaderként ábrázolja Soros Györgyöt, miközben az ellenzéki lapok Semjén Zsolt helikopteres szarvasvadászatát leplezik le. Azután itt van Kósa Lajos, aki nyilvánvalóan beugrott egy csalónőnek.

Hódmezővásárhelyt is idevéve, nem meglepő, hogy a Fidesz soraiban terjed az idegesség.

A válasz a Békemenet volt, amely évek óta nem indult útnak. A részvevőket busszal hozták az egész országból, megspékelve pár ezer lengyel szimpatizánssal. A tömeg politikai sikert jelentett Orbán számára. Mégis, minden felmérés ellenére, van bizonytalanság, mégpedig amiatt, nehogy összeálljon az ellenzék az egyéni jelöltek mögött. Bár a Jobbik e pillanatban nem hajlandó betagozódni. Ezzel együtt bizakodó a hangulat a baloldalon.

A Der Standard arról számolt be, hogy hatalmas tömegrendezvénnyel mutatta meg erejét a magyar miniszterelnök. Azt mondta, hogy hatalmas, minden eddiginél nagyobb harc közeledik, mert idegenek el akarják venni a magyarok földjét. Bizonyos erők azt szeretnék, tette hozzá, hogy a magyarok évtizedek alatt önként idegeneknek engedjék át az országukat. A választási kampány központi témája a félelem a bevándorlóktól, a menekültektől. A magyar kormány alig enged be menedékkérőket, és akik maradhatnak, azok is tovább mennek nyugatra, mivel Magyarországon semmiféle támogatásban nem részesülnek, nem segítik a beilleszkedésüket.

A Nyugat kezdi megérteni mi folyik Magyarországon

Bódis Gábor
-
0
A Nyugat kezdi megérteni mi folyik Magyarországon

Az utóbbi három napban három terjedelmes cikk (kettő a Guardianben, egy a New York Times-ban) foglalkozik az Orbán-kormány rendszerszintű korrupciójával. Ennek a haszonélvezője maga a miniszterelnök, családja, barátai és szövetségesei. A Balogh S. Éva által írt és szerkesztett Hungarian Spectrum a Nyugat «felocsúdását» egy régebbi Wall Street Journalban megjelent cikkhez köti.

Egy hónappal ezelőtt a tekintélyes gazdasági-politikai napilap beszámolt arról, hogy az OLAF (az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala) jelentést küldött a magyar kormánynak: vizsgálja ki a szabálytalanságokat, amelyek Orbán Viktor vejének, Tiborcz Istvánnak a vállalatában történtek, és foganatosítson törvényes intézkedéseket.

A közvagyon majd nyolc éve történő pimasz dézsmálása (ennek a 80 százaléka az EU-ból ered) után a világ kezd odafigyelni a hirtelen gazdagodó Orbán-családra – írja a Hungarian Spectrum és oknyomozó újságírókra hivatkozva mintegy 300 milliárdra forintra (több mint egy milliárd dollárra) becsüli a miniszterelnök eltitkolt vagyonát.

Jannifer Rankin az egyik Guardianben megjelent cikk szerzője felteszi a kérdést: Van-e az Európai Uniónak bátorsága, hogy valamit kezdjen az uniós juttatások lenyúlásával? Magyarország 2014 és 2021 között összesen 25 milliárd dollárt (6300 miiliárd forintot) kap(ott) az uniótól.

Mindeddig az EU nem mutatott különösen nagy elhivatottságot ezen a téren és poltikai-taktikai okokból, úgy tűnik, inkább szemet huny az egyre szembetűnőbb korrupció felett.

A vasárnapi New York Times címoldalán megjelent,  ritkaságszámba menő óriásriport címe „Fejszével a demokráciára, miközben Európa nyugtalankodik”. Ez jelent meg nyomtatásban, míg az online kiadás a következő címmel érhető el: „Miközben a Nyugat az autokraták felemelkedésétől tart, Magyarország megmutatja a lehetőségeket”.

Ami szintén figyelemre méltó újdonság, hogy a cikk részletesen tárgyalja a miniszterelnök környezetének látványos gazdagodását, és azon belül is a Tiborcz Istvánt érintő OLAF-vizsgálatot.

Hivatkozik a Direkt36 által közzétett hangfelvételre, amelyből kiderül, hogy a miniszterelnök vejének korábbi cége már másfél évvel azelőtt feltűnt egy nagy értékű projektben, hogy az arról szóló pályázatot egyáltalán kiírták volna. Idézik a Korrupciókutató Központ tanulmányát is, amely szerint Orbán Viktorhoz szorosan kötődő üzletemberek, Tiborcz, Mészáros, Habony, Garancsi és Simicska 2010 és 2016 között az állami és uniós források 5 százalékát nyerték el, majr 3 milliárd dollár értékben.

A Hungarian Spectrum megállapítja, hogy így néz ki manapság Magyarország Londonból és New Yorkból. A blogszerző szerint az OLAF-jelentés napvilágra kerülése óta az Orbán-kormány propagandája abban merül ki, hogy elkenje Orbán Viktor vejének, Tiborcz Istvánnak a felelősségét és Simicska Lajosra, az egykori bűntársra és a jelenlegi első számú ellenségre terjessze ki. Persze ez a propaganda stintjén még sikeres is lehet, de normális körülények között nem mentené meg Tiborczot a törvényes felelősségre vonástól. Nem kell azonban aggódnunk Orbán Ráhel és férje sorsa miatt: az ügyészség máris közölte, hogy a vizsgálat az ügyben hosszú és kimerítő lesz.

A Csíki Sör és a Heineken közötti vitáról ír a New York Times

FüHü
-
0
A Csíki Sör és a Heineken közötti vitáról ír a New York Times

Még Orbán Viktor miniszterelnök is reagált az ügyre, és a gazdasági nacionalizmus fontosságára hívta fel a figyelmet.

A kis erdélyi sörgyártó szembeszállt az óriással, és túlélte címmel jelent meg helyszíni riport a New York Timesban a Csíkszentsimonban gyártott Tiltott Csíki Sörről. A riport kitér a manufaktúra jogi vitájára holland Heinekennel, valamint azt is körül járja, hogy milyen szerepe volt a magyar kormánynak a vitás helyzet elrendezésében.

A lap megemlíti, hogy a kis szentsimoni sörgyárat „a bátor vállalkozásairól” ismert Lénárd András alapította egy romokban álló, korábban szeszgyárként működő üzem udvarán. A New York Times riportjában arra is kitér, hogy a Heineken és a kis gyártó konfliktusának fő forrása az volt, hogy Lénárdék Igazi Csíki Sörnek nevezték terméküket úgy, hogy a helyiek évtizedek óta Csíkinek nevezték a holland gyártó Ciuc néven értékesített sörét.

Az amerikai lap azt is megemlíti, hogy miután a holland gyártó pert indított a csíkszentsimoni manufaktúra ellen, Lénárdék erőteljes gerilla marketing akcióval válaszoltak. Azt írják, hogy a marketingakció Magyarországon – ahová egyébként a gyártó termékeinek 60%-a értékesítésre kerül – is igencsak komoly reakciót váltott ki. Kiemelik, hogy még Orbán Viktor miniszterelnök is reagált az ügyre, és a gazdasági nacionalizmus fontosságára hívta fel a figyelmet.

Leírják, hogy miután tavasszal jogerősen a Heinekennek adott igazat a romániai legfelsőbb bíróság, és elrendelte az Igazi Csíki Sör néven futó termékek megsemmisítését,

váratlan jótevő lépett a képbe Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter személyében, aki több lépéssel is nyomást gyakorolt a Heinekenre, be akarta például tiltani a logóban szereplő vörös csillagot.

A New York Times azt írja viszont, hogy a Heineken és a szentsimoni gyártó ezt követő megállapodása nem biztos, hogy ennek következtében jött létre.

Transindex

122. oldal a 2-ból

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség