Az iraki kurd szavazók több mint 90 százaléka igennel voksolt hétfőn arra, hogy Kurdisztán régió és körülötte a kurdok lakta térségek független állammá alakuljanak.
A területen szavazásra jogosult 5,5 millió fő bő 72 százaléka járult az urnákhoz – közölte a bizottság, holott korábban 78 százalékos részvételi hányadról szóltak hírek.
A külföldön élő iraki kurdok már szombattól szavazhattak.
Hivatalos végeredmény legkésőbb három nap múlva várható.
Kurdisztánon a voksolást követően éjszakába nyúló népünnepély lett úrrá: tűzijátékkal, autódudák kórusával, levegőbe lövöldözéssel tudatta örömét a függetlenségre vágyó elsöprő többség.
Rendkívül megoszlanak vélemények arról, hogy miképp fog végződni a hétfőn tartott kurd népszavazás. A Független Hírügynökség a témával kapcsolatban megkérdezte Dr. Wagner Péter a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatóját, akinek szakterülete a Közel-Kelet, Közép-Ázsia a NATO és a biztonságpolitika.
Történelmi jelentőségűnek gondolja-e a szeptember 25-i kurd népszavazást függetlenül attól, hogy mi lesz annak a kimenetele?
A kurd népszavazás mindenképpen történelmi esemény, mert manapság már ritkán születnek államok, és még ritkább, hogy egy békés népszavazáson akarják ezt megszerezni, nem pedig háborúval.
Az iraki kurd közösség több évtizede küzd a minél nagyobb önállóságért, az központi iraki hatalom pedig egyre kevésbé képes magához kötni a kurdokat.
Elképzelhető, hogy az iraki kormány – akár fegyveresen is – megakadályozza a népszavazását megtartását?
Magát a referendumot nem tudja megakadályozni, hiszen képtelen lenne Kurdisztán megszállására, talán vitatott hovatartozású területeken, ahova a kurdok 2014 után vonultak be (lásd a Fühü előző elemzését) lenne képes erre. Egy ilyen akció valószínűleg komoly áldozatokkal járna mindkét oldalon. Ám kérdés, hogy Irak a szembenállásnak ebben a szakaszában meg meri-e lépni a katonai opciót: az iraki hadsereg az elmúlt két év harcaiban jelentősen meggyengült, de egyben sok tapasztalatot is szerzett. Egyelőre nem tudjuk az iraki haderő sikerei mennyiben köszönhetőek a bagdadi kormánynak, vagy ezk mennyire az amerikai légierő légicsapásainak és a több ezer amerikai katonai tanácsadó folyamatos jelenlétének az eredménye. Az USA valószínűleg nem támogatna egy ilyen egyoldalú lépést, azaz az iraki hadseregnek és rendőrségnek egyedül kellene szembeszállnia a kurdokkal.
Hajlandó lenne-e Bagdad „elengedni” Erbílt, ha igenek győznek?
Eddig sem akarta elengedni, pont ez mutatja Bagdad gyengeségét, hogy képtelen megakadályozni a folyamatot.
Mi az Európai Unió és az Egyesült Államok hozzáállása a kérdéshez?
Mind az EU, mind az USA ellenzi az Kurdisztán egyoldalú lépéseit és ezt már többször nyilvánosan elmondták. Egyébként napjainkig, Izrael kivételével nincs olyan ország, amely támogatná a népszavazást. Ez ellenkezés oka az, hogy a világ nagyhatalmai, beleértve ide Oroszországot, vagy Kínát is:
nem szeretik az új államok megszületését, mert veszélyes precedenst teremthet.
Ez nem is elsősorban nyugati probléma, ahol ma már egységes nemzetállamok vannak, hanem inkább máshol jelent gondot. Gondoljunk csak Peking érzékenységére Tibet vagy ujgurok kapcsán, vagy Oroszország több tucatnyi, száznyi etnikai csoportjára, akik közül a csecsenek függetlenségi törekvései a világ előtt is ismertek. Minden egyes, a kurdokéhoz hasonló sikeres önállósodás – illetve azok nemzetközi elismerése – veszélyes precedenst teremthet.
Szeptember 27-én (szerdán) a Külügyi és Külgazdasági Intézetben „Iraki Kurdisztán a függetlenségi népszavazás után” című kerekasztal-beszélgetést tartanak, amelyen Wágner Péter és más közel-keleti szakértők bővebben elemzik és kiértékelik majd a kurdisztáni referendumot.
A magyar nyelvű rendezvény nyilvános, de előzetes regisztráció szükséges:
http://kki.hu/hu/esemenyek/iraki-kurdisztan-a-fuggetlensegi-nepszavazas-utan/24
Miközben a nemzetközi média egy részének a figyelme a katalánok függetlenségi népszavazás körüli botrányok köré összpontosul, addig a másik fele a „Krexitet”, vagyis a szeptember 25-én megtartott észak-iraki kurd területen lezajló referendum lehetséges kimenetelét és következményei próbálja meg felmérni. A Független Hírügynökség szintén így tesz és az elemzésünk első részében a kurdok történetét és az önálló államiságért vívott hosszú harcát mutatjuk be.
A kurd a legnagyobb olyan népcsoport a világon, amely nem egy államban él, hanem szét van szóródva több közel-keleti országban. Pontos számukat nem tudni, a különböző becslések 36 és 40 millió közé teszik őket. Körülbelül tizenegy millió él Törökországban (az ottani népesség majdnem egy negyede), öt-hat millióan Irán területén, négymillióan Irakban, Szíriában pedig 1 és 1,5 millió között lehet a létszámuk. Jelentős kurd diaszpórák vannak Azerbajdzsánban, Európában (főleg Németország), az Egyesült Államokban, Grúziában és Örményországban.
A kurd nacionalisták által elképzelt Nagy-Kurdisztán. A kép forrása: Wikimedia.
Évezredes népcsoport
A kurdokat a történészek az asszírokat kr.e. előtt 612-ben legyőző médek leszármazottainak tartják. Nyelvük az iráni nyelvcsalád északnyugati ágához tartozik. Kezdetben a zoroasztriánus vallást követték, majd az iszlám megjelenésével – többségében szunnita – muszlimokká váltak. A Kurdisztánnak nevezett terület később a perzsák és az oszmánok folyamatos ütközőzónája lett, vagyis hol az egyik, hol a másik uralkodott felettük, miközben ők számos kisebb kurd fejedelemséget hoztak létre, amelyek egymással is harcoltak. Végül Isztambul felügyelete alá kerültek, és évszázadokig nem volt komolyabb konfliktus a két csoport között.
Az Oszmán-Török Birodalom felbomlása azonban megcsillantotta számukra a lehetőséget, hogy egy önálló államot hozzanak létre. Ebben erősítette őket a 1920-as sévresi békeszerződés, amely nemzetközileg elismerte a kurd népnek az autonómiához vagy akár függetlenséghez való jogát. Abban az évtizedben több kurd állam is létrejött, de ezek egyrészt bábállamok voltak (mint például a britek Kurdisztán Királysága Irakban), másrészt pedig nem tudták megtartani a függetlenségüket. A Musztafa Kemál Atatürk által újjáalakult Török Köztársaság ugyanis elfoglalta a kurd területeket, majd az 1923-as lausannei békeszerződés értelmében az Oszmán Birodalom utódállamai (Törökország, Szíria, Irak) és Irán osztozott meg Kurdisztánon.
Ebbe természetesen a kurdok nem nyugodtak bele, a két világháború között legalább három nagy és több kisebb kurd felkelés robbant ki, amelyeknek áldozatait kétszázötvenezer és egymillió közé teszik. A kurd nyelvhasználatot korlátozták vagy betiltották, értelmiségieket üldözték és minden autonómiára vonatkozó tervezetüket lesöpörték az asztalról.
Barzani, aki a mai napig a kurdok ikonja és legnagyobb mítosza.
A második világháború után ismét lehetőségük volt egy önálló állam létrehozására. Ezúttal viszont nem a nemzetközi közösség, hanem Sztálin támogatta a kurdok célkitűzését. 1941-ben Nagy-Britannia és a Szovjetunió közösen megszállta Iránt, hogy egyrészt közvetlen utánpótlási vonalat létesítsenek egymás között, másrészt pedig hogy elejét vegyék egy németbarát fordulatnak, esetleg megszállásnak. 1946-ban, szovjet támogatással az iráni kurdok politikai szervezete, a Kurd Demokrata Párt, kikiáltotta a Mahábádi Köztársaságot, amelynek Musztafa Barzani lett az első államfője.
Ugyanakkor Sztálin csak azért támogatta az önálló Kurdisztánt, mert így akart borsot törni a britek orra alá, és úgy vélte, hogy a kurd függetlenség megadásával kiszoríthatja Londont nemcsak Iránból, hanem végső soron az egész Közel-és Közép-Kelet térségéből. Csakhogy közben nyugati nyomására Moszkva szerződést kötött Teheránnal az iráni szuverenitás tiszteletben tartásáról és a szovjet csapatkivonulásról. Mivel elvesztették a Szovjetunió támogatását, az iráni hadsereg 1947 elejére elfoglalta a Mahábádi Köztársaságot, kivégezte a függetlenségi kormány tagjainak nagy részét, Musztafa Barzani pedig külföldre menekült. A négy közel-keleti országban élő nagyobb kurd közösségek számára ezután az elnyomás és az üldözés időszaka következett, amely néha enyhült, néha pedig rendkívül intenzív volt. Önálló kurd állam vagy államalakulat azóta sem létezett, és napjainkra – ahogyan a mostani népszavazás mutatja – egyedül csak Irakban került elérhető közelségbe. Azonban nagyon hosszú és kemény út vezetett idáig.
Folyamatos elnyomás
Az 1958-as iraki forradalmat követő pár évben a kommunista Kurd Demokrata Párt (KDP) együttműködött a hatalomra kerülő iraki Szabad Tisztekkel, helyet kaptak a parlamentben, és együtt verték le a nacionalista lázadásokat (közte az 1959-es moszuli felkelést), miközben Barzani menedékjogot kapott. Csakhogy 1961-re kiújultak a harcok az iraki kormány és a kurdok között, mivel Kasszem tábornok nem teljesítette a kurdoknak tett korábbi ígéreteit. Azonban az 1963-as bukása után a későbbi iraki kormányok sem váltották valóra a kurdok követeléseit, és ezért folyamatosan hadban álltak Bagdaddal. Habár végül majd egy évtizednyi harc után 1970-ben megkapták a korlátozott autonómiát, örömük nem tartott sokáig.
1979-ben ugyanis Szaddám Huszein lett Irak köztársasági elnöke és teljhatalmú ura, aki azonnal erőszakos arabosításba, deportálásába és a kurdok kiterjedt üldöztetésébe kezdett. Az iraki-iráni háború idején a mindkét országban zajló – egyik oldalról az iraki kormány, a másik oldalról az iráni vezetés által támogatott – kurd felkeléseket kegyetlenül leverték. 1988 óta tartó hadjárat során több mint 2000 kurd települést tettek a földdel egyenlővé, az áldozatok száma meghaladta a 100 000 főt.
A kurdok elleni hadműveletek alatt Szaddám végrehajtotta a világtörténelem egyik legnagyobb vegyi támadását Halabdzsa városa ellen 1988-ban, amely során 5000-8000, többségükben civilek, vesztették az életüket. A kép forrása: The Kurdish Observer.
Az Öböl-háború (1991) alatt az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) 688-as határozatának köszönhetően a kurdok felett repülés tilalmi övezetet hoztak létre: a 36. szélességi foktól északra sikerült távozásra késztetni az iraki haderőt, a légicsapások leálltak és folyamatosan érkeztek a humanitárius és pénzügyi segélyek a kurdok lakta térségbe. Ekkor már megjelentek a kurd autonómia első csírái, vagyis demokratikus választásokat tartottak a régióban, amelyen két kurd párt erősödött meg igazán: a Dzsalal Talabani vezette Kurdisztáni Hazafias Unió (PUK) és a Maszúd Barzani – Musztafa Barzani fia – vezette Kurdisztáni Demokrata Párt (KDP). Azonban ezek a szervezetek nemcsak az iraki kormánnyal, hanem gyakran egymással is harcoltak, és az 1998-as területi és hatalmi felosztásig lényegében polgárháborút vívtak egymással.
A kurdok helyzetében jelentős javulás 2003-ban, Szaddám bukását követően állt be. A két rivális kurd párt – legalábbis papíron – egyesült. A 2005-ös iraki alkotmány elismerte a kurd régió autonómiáját, amely komoly jogosítványokat kapott Bagdadtól. A kurdok központja Erbíl lett, ahol felállították a kurd regionális parlamentet, 111 képviselővel. Kurdisztán elnöke pedig Maszúd Barzani lett.
Ugyanakkor a kurdoknak 2007-től ismét komoly problémákkal kellett szembenézniük. Először is kedvezőtlenül érintette őket, hogy a szomszédos Törökországban a Kurd Munkáspárt (PKK) terrorakciói miatt légicsapásokat hajtottak végre az észak-iraki területeken és Ankara Erbílt okolta, hogy támogatja és menedéket nyújt a fegyvereseknek. A feszültséget csak tovább növelte, hogy Irakban kiújult a szektariánus ellentét a síiták és a szunniták között, ami miatt a kurdok úgy érezték, hogy az ő közösségüket is szétfeszítik a vallási ellentétek (ez azonban nem történt meg). Mind közül azonban a legnagyobb problémát az jelentette, hogy a korábbi rivalizálás ismét felütötte a fejét a kurd közösségen belül. Ezúttal viszont nem (csak) a két régi párt folytatott hatalmi harcot egymással, hanem újabb szereplők is megjelentek, mint a 2009-ben alakult Goran nevű ellenzéki mozgalom, amely nyíltan követelte Barzani lemondását.
A mindent átható korrupció, a belharcok, a csökkenő külföldi támogatás következtében súlyos pénzügyi és gazdasági válságba süppedtek az észak-iraki kurd területek. Negatívan hatott a helyi gazdaságra az is, hogy a bagdadi kormányzat sokáig nem adta át a kurdoknak a vitatott területeken fekvő Kirkuk és más olajmezők kitermelési jogát, így az ebből származó bevétel az iraki kormány kincstárába került. Emellett az elmúlt harminc évben a kurd lakosság száma több mint a kétszeresére emelkedett, ma már negyven százalékuk 20 évnél fiatalabb, akik nehezen találnak munkát Kurdisztánban.
Váratlan lehetőség
Bármilyen furcsának is tűnhet, az Iszlám Állam terrorista szervezet (ISIS) 2014 óta tartó ámokfutása és iraki terjeszkedése a kurdok számára néhány nem várt pozitívummal járt: a korábbi belső ellentétek a háttérbe kerültek, mivel a terrorista szervezet elleni harcra koncentrált minden fontosabb kurd mozgalom. Ehhez megnyerték az akkori bagdadi kormány támogatását és a világ közvéleményének a szimpátiáját. Az észak-iraki kurd autonóm régió hadserege, a mintegy 200 ezer főt számláló pesmergák (jelentése harcosok) fegyvereket kaptak a nyugati országokból, sőt, nem egyszer amerikai és európai állampolgárok csatlakoztak önkéntesként a kurdokhoz.
Egy pesmerga harcos a kurd zászló előtt. A kép forrása: flickr
2015 elején már nemcsak sikeresen védekeztek az ISIS támadásaival szemben, ellentámadásba is lendültek: közel megduplázták az ellenőrzésük alatt lévő területek nagyságát, elfoglalva Tuz-Hurmatiot, a kőolajban gazdag Kirkutot, valamint Ninive és Dijála tartományok egy részét. Egy idő után már az ISIS is csökkentette az észak-iraki kurd települések elleni támadások számát (Szíriában viszont növelte), és emiatt a menekültek is százezrével érkeztek a pesmergák által ellenőrzött területekre.
A kialakult helyzet Barzáninak szintén kedvezett. 2015-ben hiába járt le a mandátuma, nem mondott le a hatalomról. Ráadásul az ISIS elleni harcra hivatkozva kibővítették a jogköreit, többek közt megkapta azt is, hogy a közeljövőben bármiféle jogi korlátozás nélkül hirdethet meg népszavazást. Családtagjait és politikai szövetségeseit ültette a legfontosabb politikai és gazdasági pozíciókba, ahogyan például a 2016 óta tartó egészségügyi és a szociális rendszer erőteljes privatizációja során történt.
Az ellenzéki pártokat (pl. Goran) nem engedték fellépni az erbíli törvényhozásban. Barzani azt is elérte, hogy 2015 októberétől ne hívják össze a kurdisztáni törvényhozást, és a következő parlamenti ülésre egészen 2017. szeptember 15-ig kellett várni. Azonban most is csak arra használta az alkalmat, hogy a képviselők megerősítsék a népszavazás időpontját. Barzáni a referendummal óriásit kockáztatott, hiszen ha kudarccal végződik, akkor abba belebukhat nemcsak ő, hanem a teljes KDP-PUK koalíció.
Tehát a történelmi előzményeket tekintve korántsem egy új jelenségről van szó, hiszen a független és hosszú ideig működőképes Kurdisztán létrejötte egy régi álom beteljesülését jelentené, amiért megér nagy rizikót vállalni. Ám még ha szeptember 25-én győznek is az igenek, vajon Irak vagy a nemzetközi közösség mennyire törődik bele Kurdisztán megalakulásába? Ennek megválaszolásához egy szakértő segítségét fogjuk igénybe venni.
A nap összefoglalója: hogyan cselezte ki a kormány a népszavazást, bevonult a börtönbe Császy Zsolt, eltemették Oláh Györgyöt, Trump akár a földdel tenné egyenlővé Észak-Koreát és Moszkvában szobrot kapott Kalasnyikov, a géppisztoly király:
Kicselezte a kormány a népszavazást kezdeményezőket
Kedden délelőtt a parlament egyhangúlag, 170 igen szavazattal elfogadta azt a törvénymódosítást, amely 8-ról 12 évre emeli a korrupciós bűnügyek elévülési határidejét.
A Jobbik által benyújtott és a házszabálytól eltérő gyorsasággal tárgyalt törvény elfogadása gyakorlatilag ellehetetlenítette a Vágó Gábor által kezdeményezett és a Kúria által is szentesített népszavazást.
ALÁÍRÁSOKAT ETTŐL PERSZE MÉG LEHET GYŰJTENI, ÁM A NÉPSZAVAZÁS A ETTŐL KEZDVE ÉRTELMETLENNÉ VÁLT.
Orbán Viktor kormányának nem ez az első trükkös eljárása a népszavazások megakadályozására. Amikor az üzletek vasárnapi zárva tartásáról kezdeményezett népszavazást az MSZP, akkor is a parlamenti többség sietett a kormány segítségére. Az idei év elején a Momentum gyűjtött össze a szükségesnél jóval több aláírást, hogy lehessen népszavazást tartani a budapesti olimpia rendezéséről, ám ekkor a kormány hirtelen visszavonta a korábban benyújtott olimpiai pályázatot, s ezzel kifogta a szelet az ellenzék vitorlájából.
Börtönbe vonult Császy Zsolt
Kedden délelőtt bevonult a börtönbe Császy Zsolt, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egyik volt vezetője, hogy megkezdje kétéves börtönbüntetését. Társa, Tátrai Miklós, volt vezérigazgató már néhány héttel ezelőtt elkezdte letölteni a büntetését.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Császyt ötven-hatvan ember kísérte el, többek között Gyurcsány Ferenc a DK elnöke, Herényi Károly a Császy Zsolttal közösen alapított Nemzeti Bilincs egyesület alelnöke, volt MDF-es országgyűlési képviselő és ott volt Iványi Gábor az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője.
Eltemették Oláh Györgyöt
Kedden Budapesten eltemették a márciusban az Egyesült Államokban elhunyt Nobel-díjas tudóst, Oláh Györgyöt. A Fiumei úti sírkertben Orbán Viktor és Lovász László MTA-elnök méltatta a kémikus munkásságát és személyét.
Oláh György portréja és hamvainak urnája. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Nemcsak a nagy magyar tudósok, hanem a nagy magyar hazafiak könyvében is őrizzük emlékét. Hajlíthatatlan jellemű ember volt, aki mindig saját útját járta és erről soha nem hagyta magát letéríteni – mondta a miniszterelnök Oláh György Nobel-díjas, Corvin-lánccal és Széchenyi Nagydíjjal kitüntetett kémikus temetésén kedden.
Trump kész teljesen lerombolni Észak-Koreát
Donald Trump amerikai elnök kedden figyelmeztette Phenjant, teljes megsemmisülés fenyegeti, ha az Egyesült Államoknak meg kell magát védenie.
Forrás: Wikimedia Commons
Trump szerint
„az Egyesült Államoknak nem lesz más választása, mint teljesen lerombolni Észak-Koreát”.
Az ENSZ-közgyűlés 72. ülésszakának általános vitájában első ízben felszólaló amerikai elnök kijelentette: Washington a harci cselekmények kiszélesedésének megakadályozására, valamint a politikai rendezésre törekszik Szíriában.
Trump ismételten „szégyennek” nevezte az Iránnal a hat nagyhatalom által 2015-ben megkötött szerződést, amelynek értelmében a gazdaságát sújtó szankciók fokozatos feloldásáért cserébe Teherán polgári célokra korlátozza atomprogramját.
Szobrot kapott a géppisztolykirály
Csaknem tíz méter magas szobor állít emléket a gépkarabélyok királyának is tekinthető AK-47-es megalkotója, Mihail Kalasnyikov emlékének Moszkvában. A Kalasnyikov a világon legtöbbet gyártott gépkarabély.
Forrás: Wikipedia.org
A szoborkompozíción Kalasnyikov négy méter magas alapzatra felállított ötméteres alakja egy AK-47-est tart a kezében, a háttérben a földgolyó és a sárkányt legyőző Szent György ábrázolásával, amelyek a fegyver elterjedtségét, illetve a jó és a rossz harcát jelképezik.
„Soha nem mondtam, hogy lesz népszavazás a Római-part árvízvédelme ügyében, gyakorlatilag az egész magyar sajtó félreértelmezte a szavaimat.” Ezt nyilatkozta Tarlós István főpolgármester a Magyar Nemzetnek.
Tényleg nem mondta. Egy héttel ezelőtt, hétfőn csupánazt közölte, hogy javaslatot terjeszt a Fővárosi Közgyűlés elé, hogy írjanak ki budapesti szintű ügydöntő népszavazást a római-parti mobilgátról.
Vegyük észre, hogy mindenki szembejön az autópályán.
Amúgy Tarlós főpolgármester tényleg nem mondta, hogy lesz népszavazás a mobil gát ügyében. Azt mondta, hogy javaslatot terjeszt a Fővárosi Közgyűlés elé.
Nem támogatja a népszavazást, de javaslatot tesz.
Vagyis, Tarlós főpolgármester olyan valamiről tett volna javaslatot, amit ő maga nem támogat. De most úgy néz ki, hogy mégsem tesz javaslatot, mert meggondolta magát.
Szólt neki valaki, hogy gondolja meg magát?
Megpróbáljuk röviden összefoglalni, hogy mi a helyzet a Római-parton. Induljunk ki abból, hogy az ott lévő üdülőhelyeket, vendéglőket, szállodákat időnként elönti a víz. Kiönt a Duna. Nem ma kezdte, emberemlékezet óta ez a szokása. Van gát, ami védi az embereket és az épületeket, csak nem a parton, hanem följebb, a Nánási úton. Az a gát az ottani házakat, ingatlanokat megvédi, az ártérieket nem.
Tarlós főpolgármester ez utóbbiakat is megvédené a tervezett mobil gáttal.
Fákat kell ehhez kivágni, a környezet is csúful valamelyest, de ez csak az érem egyik oldala.
A másik oldalon az van, hogy az ártérre építkezők tudták, hogy a Duna időnként kilép a medréből. Ilyenkor vizet hoz magával, és elárasztja azt, ami az útjában áll. Tudták ezt azok is, akik kiadták az – állítólag ideiglenes – engedélyeket ezekhez az építkezésekhez.
Majd csak lesz valahogy. Amit ember épített, azt az ember, ha tudja, meg is védi a természettől. Más kérdés, hogy kinek a pénzén kell megvédeni. Mert lehetne úgy is, hogy az árvíztől fenyegetett házak tulajdonosai maguk gondoskodnak az ingatlanjaik védelméről.
Ha az önkormányzat, vagy az állam nagyvonalú, és a többi adófizető polgárt is meggyőzik arról, hogy legyenek ők is nagyvonalúak, akkor segíthetnek a bajba jutottaknak. Kifizetheti helyettük az árvízi védekezés költségeinek bizonyos részét.
De hogy az egészet? Anélkül, hogy bárkit is megkérdeznének?
Tarlós főpolgármester most elmagyarázta, hogy ő nem azt mondta, amit mondott. Mi meg elhisszük. Csak azt nem értjük, hogy akkor most lesz-e helyi népszavazás a Római-parti mobil gát ügyében?
És – Karinthyval szólva – ha igen, akkor miért nem?
Kedden délelőtt a parlament egyhangúlag, 170 igen szavazattal elfogadta azt a törvénymódosítást, amely 8-ról 12 évre emeli a korrupciós bűnügyek elévülési határidejét.
A Jobbik által benyújtott és a házszabálytól eltérő gyorsasággal tárgyalt törvény elfogadása gyakorlatilag ellehetetlenítette a Vágó Gábor által kezdeményezett és a Kúria által is szentesített népszavazást.
Aláírásokat ettől persze még lehet gyűjteni, ám a népszavazás a ettől kezdve értelmetlenné vált.
Orbán Viktor kormányának nem ez az első trükkös eljárása a népszavazások megakadályozására. Amikor az üzletek vasárnapi zárva tartásáról kezdeményezett népszavazást az MSZP, akkor is a parlamenti többség sietett a kormány segítségére. Az idei év elején a Momentum gyűjtött össze a szükségesnél jóval több aláírást, hogy lehessen népszavazást tartani a budapesti olimpia rendezéséről, ám ekkor a kormány hirtelen visszavonta a korábban benyújtott olimpiai pályázatot, s ezzel kifogta a szelet az ellenzék vitorlájából.
Orbán Viktor kormánya csak akkor kedveli a népszavazás intézménylét, ha ő maga kezdeményezi azt,. Ilyen volt a kvótáról rendezett referendum, melyen a részvétel alacsony volt ugyan, ám a szavazók 98 százaléka a kormány szándéka szerint voksolt.
Nem tudni, hogy mennyire volt jó ötlet népszavazást kezdeményezni a korrupcióról, és nagy valószínűséggel ez már sohasem fog kiderülni. Mindenesetre Vágó Gábor a fuhu.hu-nak sikerként értékelte a fejleményeket.
Népszavazást kezdeményezni jó, fontos témákról megkérdezni az emberek véleményét társadalmilag hasznos cselekedet. A korrupció elleni közdelem sokakat érint, különösen egy olyan országban, mint a miénk, ahol
a közvélekedés szerint a közpénzek nem kis részének rendszerint lába kél.
Magyarország jelenleg sokak szerint következmények nélküli ország, vagyis, a korrupciós ügyekben rendszerint nem indul nyomozás. Az emberek beletörődtek, lassan már meg is szokják, hogy ilyen országban élünk, ezért is kérdéses, hogy egy ilyen valóban fontos téma, mint a korrupció, megmozgat-e annyi embert, amennyire szükség van ahhoz, hogy megkezdődhessék a népszavazás.
200 ezer érvényes aláírást kell összegyűjteniük Vágó Gábornak és segítőinek. Mindez bizonnyal nem lesz könnyű, bár megoldhatatlannak sem látszik.
Mindenesetre Vágó Gáboréknak már akkor gyanakodniuk kellett volna, amikor kiderült, hogy a Kúria „átengedte” a népszavazási kezdeményezésüket. Az elmúlt hét évben erre – az olimpiai rendezés és a vasárnapi boltzár kivételével – nem volt példa, s mindkét említett esetben
a kormány egy ügyes trükkel kifogta a szelet a kezdeményezők vitorlájából.
Most hasonló a helyzet, bár nyilvánvalóan nem ugyanaz. Miután a Kúria úgy döntött, hogy lehet népszavazás a korrupcióval összefüggő bűncselekmények hosszabb elévüléséről, Gulyás Gergely, a Fidesz leendő frakcióvezetője bejelentette: ők is egyetértenek a felvetéssel, de népszavazás nem szükséges, mert
a parlament elfogad majd egy olyan törvényt, amely megfelel a kezdeményezők elvárásának.
Vágó Gábor hiába kezdte meg a sajtó nyilvánossága előtt az aláírások gyűjtését, és hiába csatlakozott több párt is a kezdeményezéshez – a Momentum például 200 ezer szavazat „leszállítását” ígérte – egyelőre nagyon úgy néz ki, hogy ha össze is jönnek az aláírások, a népszavazás, akárcsak az olimpia esetében, okafogyottá válik.
Vágó Gábor ezzel együtt sikerként értékelte a fejleményeket. Mint a FüHü kérdésére elmondta, a kormány meghátrált, hiszen a Jobbik által benyújtott törvényjavaslatot a sürgősséggel napirendre vette, így azt már holnap, azaz a keddi napon elfogadhatja az országgyűlés.
Szabó Szabolcs, az Együtt országgyűlési képviselője benyújtja a korrupciós bűncselekmények elévülésének meghosszabbításáról szóló törvénymódosító javaslatot. Ha a Fidesznek, illetve a többi parlamenti pártnak valóban fontos a kérdés, megszavazzák az Együtt javaslatát – szögezi le a párt közleménye.
Az Együtt bejelentését megelőzően a hétvégén Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetője úgy nyilatkozott Vágó Gábor népszavazási kezdeményezése kapcsán, hogy nincs szükség referendumra a kérdésben, a Fidesz megszavaz egy törvénymódosító javaslatot a korrupciós bűncselekmények elévülésének meghosszabbításáról, ha azt valaki benyújtja az Országgyűlésnek. Az Együtt most erre válaszul nyújtja be módosítójavaslatát.
A népszavazás
A korrupciós bűncselekmények elévülésének meghosszabbításáról kezdeményezett népszavazáshoz megkezdődött aláírásgyűjtést segíti több ellenzéki párt is: az MSZP, az LMP, az Együtt, a Párbeszéd és a Momentum. A népszavazási kérdés így szól:
„EGYETÉRT-E ÖN AZZAL, HOGY A KORRUPCIÓS BŰNCSELEKMÉNYEK BÜNTETHETŐSÉGE LEGALÁBB TIZENKÉT ÉV ELTELTÉVEL ÉVÜLJÖN EL?”
Az Együtt a korrupció ellen
Az Együtt az elsők között csatlakozott Vágó Gábor népszavazási kezdeményezéséhez. A hétvégén bemutatott Európai élet az Együtt Magyarországán című programjában számos, a korrupció visszaszorítását szolgáló intézkedést fogalmaz meg. Ilyen egyebek között az hogy visszavennék az Orbán Viktorhoz kötődő személyektől a korrupcióval szerzett vagyonokat, amit kárpótlásra fordítanának, és jóvátételi adót vetnének ki a Fidesz-közeli oligarchákra. A miniszterelnöki és polgármesteri pozíciók betölthetőségének korlátozása mellett egységes állami felületeken tennék közzé az állami közbeszerzéseket és a közpénzek felhasználását, a politikusokra vonatkozó súlyosbító, speciális kategóriát hoznának létre a korrupciós bűncselekményekre a Büntető Törvénykönyvben, a megerősítenék a bejelentővédelmet a korrupciós ügyekben. Minden közpénzt érintő szerződés csak akkor léphetne hatályba, ha a szerződés nyilvánosságra került egy egységes, az átláthatóságot szolgáló kormányzati honlapon.
A korrupciós bűncselekmények elévülésének meghosszabbításáról kezdeményezett népszavazást Vágó Gábor, a Korrupcióellenes Szövetség titkára, volt LMP-s parlamenti képviselő. A gyűjtést segíti több ellenzéki párt is: az MSZP, az LMP, az Együtt, a Párbeszéd és a Momentum.
A népszavazási kérdés így szól:
„Egyetért-e Ön azzal, hogy a korrupciós bűncselekmények büntethetősége legalább tizenkét év elteltével évüljön el?”
Vágó Gábor az aláírásgyűjtés megkezdését bejelentő sajtótájékoztatón azt mondta, Polt Péter legfőbb ügyész „hiába sikálja el a korrupciós ügyeket és néz mellé”, maga az elévülési idő növelése lehetőséget ad arra, hogy azok, akik elkövették a korrupciós bűncselekményeket, bűnhődjenek is.
Szerinte
a népszavazással meg lehet mutatni, hogy megtisztulhat a közélet,
és az elévülés növelésével biztosan lesz olyan kormány, amely eltökélt abban, hogy felszámolja a korrupciót. Fontosnak nevezte, hogy olyan szervezetek tudtak felsorakozni a kérdés mögött, amelyek a választáson nem működnek együtt. Azt is mondta:
azok a szervezetek, amelyek nem csatlakoztak az aláírásgyűjtéshez, „tehetetlenségükkel a korrupt rendszert támogatják”.
Vágó Gábor szeretné még az őszi ülésszakban benyújtani az összegyűjtött aláírásokat, hogy akár még a parlamenti választás előtt meg lehessen tartani a népszavazást.
Vágó Gábor egy korábbi sajtótájékoztatón MTI Fotó: Bruzák Noémi
Az állami cégvezetők bérplafonjával kapcsolatos népszavazás aláírásgyűjtéséről azt mondta, több tízezer aláírás gyűlt már össze, és szeretné, ha egyszerre tudnák leadni a két kérdésben gyűjtött aláírásokat, hogy egyszerre lehessen tartani a népszavazásokat is. Azt is mondta: nem minden szervezet gyűjt mindkét népszavazáshoz aláírást.
Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke a sajtótájékoztatón arról beszélt:
a népszavazási kezdeményezés fontos üzenet a választópolgároknak arról, hogy a közéletet meg lehet tisztítani a korrupciótól.
Szerinte „az Orbán-rendszer Achilles-sarka az, hogy fel tudunk lépni a korrupció ellen és el tudjuk hitetni az emberekkel, hogy a politika róluk szól és nem a magánérdekek kiszolgálásáról”.
Pataki Márton, az Együtt budapesti elnöke arról beszélt, hogy
aki feladja a 2018-as kormányváltást, az a korrupcióellenes küzdelemről is lemond.
Véleménye szerint szimbolikus jelentősége is van a népszavazási kezdeményezésnek, mert ha emiatt csökken a korrupció, „már megéri”.
Kanász-Nagy Máté, az LMP szóvivője azt mondta:
a 2010 előtti kormányoknak is felelősségük van abban, hogy ennyire át van itatva korrupcióval a közélet.
Szerinte a népszavazási kezdeményezés nemcsak a lopás megállítására lehetőség, hanem arra, hogy megüzenjék Orbán Viktornak, „elég volt, takarodó”.
Molnár Gyula, az MSZP elnöke szerint
az Orbán-kormány egyik legsúlyosabb bűne, hogy állami szintre emelte a korrupciót, és az emberek már fel sem kapják a fejüket az újabb és újabb korrupciós ügyekre.
Úgy fogalmazott: minden alkalom, amikor az emberek kifejezhetik a véleményüket, „apró tégla” ahhoz, hogy 2018 áprilisában „ez a kormány eltűnjön Magyarországról”.
Hajnal Miklós, a Momentum szóvivője azt mondta: a mozgalom „teljes erővel beleáll” a gyűjtésbe, több városban, több mint 100 alapszervezet, több mint ezer aktivistája gyűjti az aláírásokat.
A Nemzeti Választási Bizottság április 10-én hitelesítette a kérdést. Az aláírásgyűjtés azt követően kezdődhetett meg, hogy a Kúria szeptember 5-én helybenhagyta az NVB hitelesítő határozatát. Január 13-áig kell összegyűjteni 120 ezer érvényes aláírást ahhoz, hogy a népszavazást ki kelljen írni.
Az aláírásgyűjtésre reagált a Fidesz is. Gulyás Gergely, az Országgyűlés törvényalkotási bizottságának elnöke az MTI-nek azt mondta:
a Fidesz is indokoltnak tartja az elévülési idő meghosszabbítását a korrupciós bűncselekmények esetében,
ehhez nincs szükség aláírást gyűjteni népszavazáshoz. Szerinte elég lenne erről törvényjavaslatot benyújtani, és azt a Fidesz is támogatná.
Nem hitelesítette a Nemzeti Választási Bizottság a kannabisz legalizálásáról és az euró bevezetéséről szóló népszavazási kezdeményezéseket.
A Magyar Liberális Párt két, a kannabisz legalizálásáról szóló népszavazási kezdeményezést nyújtott be. A bizottság egyhangú döntésekkel
megtagadta az aláírásgyűjtő ívek hitelesítését,
többek között az egyértelműség hiányára hivatkozva.
Tárgyalt a bizottság két, az euró bevezetésére irányuló népszavazási kérdés hitelesítéséről is, mindkettőt Keresztény Zoltán, a Polgári Világ Pártja elnöke nyújtotta be magánszemélyként. Ezek hitelesítését a bizottság arra hivatkozva tagadta meg, hogy
a kérdés nem az Országgyűlés, hanem a kormány és a Magyar Nemzeti Bank hatáskörébe tartozik, emellett az alaptörvény burkolt módosítására irányul,
hiszen az rögzíti, hogy Magyarország pénzneme a forint. Emellett túl megtévesztőek is a kérdések a bizottság többségének véleménye szerint.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
Kedden délelőtt a parlament egyhangúlag, 170 igen szavazattal elfogadta azt a törvénymódosítást, amely 8-ról 12 évre emeli a korrupciós bűnügyek elévülési határidejét.
