Kezdőlap Címkék Monarchia

Címke: Monarchia

Orbán és a Székelyföld

A magyar miniszterelnök szeretne valamiféle új osztrák-magyar monarchiát teremteni Budapest központtal – állitja Stefano Bottoni olasz történész, akinek erős kötődése van hazánkhoz.

Sztálin öröksége Romániában: a Magyar Autonóm Tartomány című könyve most jelent meg románul. Nemcsak azzal az időszakkal foglalkozik amikor a Maros-Magyar Autonóm Tartomány létezett Romániában /1952-1965/ hanem azzal is, hogy miért nem sikerült a Székelyföld integrálása Romániában. A szerző főbb állításai a következők: Sztálin kompromisszumot kényszerített rá a román vezetésre és a Romániában élő magyarokra. A kisebbséget nem telepítik át Magyarországra, cserébe viszont a magyarok elfogadják nemcsak a román állam fennhatóságát hanem a szovjet rendszert is. A Székelyföldön úgy tartják, hogy „Sztálin apánk murkot dugott az oláhok seggébe.” Sztálin, aki a Szovjetunió első nemzetiségi népbiztosa volt jól megértette a nemzeti kérdés fontosságát, ellentétben a Nyugattal. Ez most is így van – állitja Stefano Bottoni: Putyin sokkal jobban érti a nemzetiségi problematikát mint a nyugati világ, amely 1990 után teljesen felkészületlen volt erre.

Orbán kihasználja a lehetőséget

A magyar miniszterelnök ügyes politikusként azt használja ki, hogy a román állam elmulasztotta a Székelyföld szoft integrálását. Ma az erdélyi úthálózat Budapestre irányul – hangsúlyozza Bottoni. A Székelyföldön pedig sokan alig beszélnek románul. A magyarországi televíziókat nézik, és Orbán Viktort követik, aki magyar állampolgárságot adott nekik és pénzt ad Románia egyik legkevésbé fejlett területének fejlesztésére.

Mindez nemzetbiztonsági problémát is felvet Románia számára: nem véletlen, hogy jelentős katonai és titkosszolgálati erők állomásoznak Hargita, Covasna és Maros megyében.

Épp ez adott lehetőséget arra Orbán Viktornak, hogy megteremtse a regionális nacionalizmust illetve a periféria nacionalizmusát – állitja Bottoni. Ezen az alapon tud együttműködni a román vezetők egy részével, Vucic szerb elnökkel, Fico egykori szlovák miniszterelnökkel, Janza szlovén kormányfővel vagy Kaczynskival, a csaknem 40 milliós Lengyelország erős emberével.

Orbán despota, de európai despota

– állitja Stefano Bottoni, aki Firenzében tanítja Közép-kelet Európa történelmét.

Orbán pontosan tudja, hogy a román elit sohasem fogadja el a magyarok vezető szerepét Erdélyben. Ugyanakkor azt is tudja: a román nacionalisták utálják, de egyben csodálják is őt.

Oltásellenesség a Székelyföldön

Tragikusan alacsony az oltottság a magyar falvakban annak ellenére, hogy Orbán Viktor és a magyar televíziók mindenkit oltásra bíztatnak – állapitja meg Bottoni. Azért különösen érdekes ez, mert Romániában ortodox és nacionalista körökben van erős oltás ellenes mozgalom. A magyarok körében nincsen sem Magyarországon sem pedig Erdélyben. A Székelyföldön, ahol szembenállnak a román nacionalizmussal, átveszik annak oltás ellenes érveit. Tragikus találkozás ez két nacionalizmus között. Az viszont reménytkeltő, hogy mind Magyarország mind pedig Románia az Európai Unió és a NATO tagja. 1945 előtt amikor a nacionalizmus határozta meg mindkét állam politikáját, ez nem így volt.

Mégis figyelemreméltó, hogy Erdélyben nem alakult ki olyan drámai polgárháborús szembenállás mint az egykori Jugoszlávia területén. Mind a román, mind a romániai magyar elitben erős törekvés volt és van a kompromisszumra. Kérdés, hogy mit akar Orbán Viktor? Bottoni szerint Budapest központtal valamiféle új Közép Európát képzel el, amelyet egyesít a periféria nacionalizmusa. Ez nem feltétlenül sikerrel kecsegtető vállalkozás, de komoly politikai támogatást jelent, amellyel választásokat lehet nyerni Magyarországon.

Az EU és a Habsburg monarchia

A liberális rend megőrzéséhez a szervezetnek az eddiginél többet kell felmutatnia, mert a túl bonyolult intézmények, a nem túl tehetséges biztosok, a pazarló agrárpolitika visszásságai, a hozzá nem értő nemzeti kormányok, mind-mind ellene dolgoznak. 

Az Economist arra figyelmeztet, hogy az EU vezetői sokat tanulhatnak abból, miként bomlott fel az osztrák-magyar birodalom éppen 100 évvel ezelőtt. Merthogy az unióra is a szétesés veszélye leselkedik. Az észak leválik a délről, a keletiek másodrendű állampolgárnak érzik magukat, külső hatalmak az „oszd meg és uralkodj” módszerét próbálják bevetni.

A populista olasz kormány arra készül, hogy megküzdjön Brüsszellel a költségvetési szabályok felrúgása miatt és új, nacionalista tömböt kíván létrehozni az EP-ben. Az autokrácia teret nyer Magyarországon és Lengyelországban.

A Monarchia bukásának legfőbb tanulsága, hogy soha ne vedd biztosra egy multinacionális tömb hűségét. A Habsburgok viszonylag sok jogot adtak az alattvalóknak, de amikor az 1. világháború miatt bekövetkeztek az első nehézségek, kiderült, hogy a cserébe kapott lojalitás erősen korlátozott, miután az állam nem tudta teljesíteni az ígéreteit. Nem volt élelmiszer és üzemanyag. Így nem sokan siratták a rendszert, amikor annak vége lett. Félő, hogy a mai EU még törékenyebb: az életszínvonal ugyan magas, de a gyökerek gyengék. Ahogy egy amerikai szakértő fogalmaz: attól kell tartani, hogy sokan egyáltalán nem értik, mennyire fontos az uniós tagság.

A liberális rend megőrzéséhez a szervezetnek az eddiginél többet kell felmutatnia, mert a túl bonyolult intézmények, a nem túl tehetséges biztosok, a pazarló agrárpolitika visszásságai, a hozzá nem értő nemzeti kormányok, mind-mind ellene dolgoznak.  De szükség van a közös célra is, erősíteni kell az egyértelműbb európai identitást. Paul Lendvai úgy érzékelteti a helyzetet, hogy a szociáldemokrácia romokban, a liberálisok egymással vitáznak, a kereszténydemokratákból kihal a keresztény érzés. Ezért jobb volna, ha együttműködnének, mivel visszatérnek a múlt szellemei.

A populista K und K

Talán nemcsak a történelem pillanatnyi fintora, hogy a valamikori Osztrák-Magyar Monarchia utódállamaiban egyre jobban terjed a nacionalizmussal fűszerezett populizmus. Az úttörő azaz vírusgazda dicstelen szerepét ismét a magyarok vállalták, természetesen boldogan, magukra.

Az ausztriai választások után alig maradt fehér folt a volt császárság und királyság területén: nem feltétlenül jobboldali, de keményen nacionalista érzelmekre (sikeresen) játszó pártok vannak hatalmon minden utódállamban.

Magyarország volt az első, amely a Fidesz jóvoltából belekezdett az illiberális Putyin-állam kiépítésébe, NER fedőnév alatt. A demokrácia és a jogállam kiiktatása nyílt gyűlölködésbe csapott át a 2015-ös migránsválsággal, amely ürügyül szolgált az Orbán-kormány féktelen nacionalista tömegmanipulációjára.

Az EU szégyenlősen és kelletlenül próbálta jobb belátásra bírni Budapestet, de ez szánalmas kísérlet volt.

A kór terjedését nem tudta megállítani: jöttek Lengyelországban Kaczynskiék és most már nem egy jelentéktelen tagország kezdett illiberálisan viselkedni, hanem a legnagyobb kelet-európai tagország, a NATO egyik pillére. Az EU ismét tehetetlenül bámulta a létét is fenyegető folyamatot.

A Visegrádi 4-ek egy gittegyletből a Nyugattal nyíltan dacoló tényezővé váltak. Lengyelország és Magyarország volt az igazi rossz fiú, a csehek meg a szlovákok pedig az ideiglenesen megtévesztett jó fiúk. Csak hogy nem biztos, hogy a dolgok ilyetén állnak. Robert Fico Szlovákiájában a populizmus éppen olyan otthonias mint Orbánéknál. És hogy éppen egy „baloldali” pártról van szó, hát semmit sem jelent.

A sikeres csehek is most készülődnek búcsúzni a liberálisnak vélt kormányzástól, hiszen minden valószínűség szerint Andrej Babiš (Trump cseh hangja) üzletember ANO (igen) pártja nyeri a hét végi választásokat. Ez azonban nem lesz újdonság Csehországban, ahol a nacionalista populizmusnak legalább olyan hagyománya van, mint a Vaclav Havel fémjelezte liberalizmusnak. „Jeles” képviselőjük a Havelt követő és annak az árnyékában maradó volt köztársasági elnök, a másik Vaclav, Klaus. Vagy a szociáldemokrata jelenlegi elnök, Miloš Zeman, aki alkoholizmusa és Putyin-barátsága miatt kerül be a csehek történelmébe.

Nem hagyhatjuk ki a horvátokat is, akiknél ismét hatalomra jutott a háborús Tuđman-féle Horvát Demokratikus Közösség, amelynek miniszterelnöke ugyan egy européer, Andrej Plenković, aki azonban nem tudja megfékezni a pártja nacionalista szárnyát: emiatt feltartóztathatatlan a fasiszta múlt rehabilitálása.

Maradtak a szlovénok, aki még nem kapcsolódtak be a populista internacionáléba, de a háttérben ott várja az alkalmat Orbán jóbarátja, Janez Janša, a szlovén jobboldal büntetett előéletű fenegyereke.

És ne feledjük a volt monarchia mostohagyermekeit, a határon túli magyarokat, akik az anyaországi baloldal valóban rettenetes nemzetpolitikája miatt egyrészt, másrészt pedig saját pártjaik szolgalelkűsége miatt a magyar nacionalizmus lelkendező balekjaivá váltak.

És most bejelentkeztek a gazdag osztrákok is.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK