Kezdőlap Címkék Mihálffy Balázs

Címke: Mihálffy Balázs

Sakkfigurák lettünk

Miért is írok? Van-e valami célom? Karriervágy? Vezető akarok talán lenni? Ha más nem, akkor lélekvezető? Válasz: nincs karriervágyam és sehol sem akarok vezető lenni. A lelkekben sem.

Három célom van. Az egyik, hogy kiírom még halálom előtt, ami bennem van. Ez nem jelenti azt, hogy a halált közelben érzem, de egy 65 éves embernél bármi bekövetkezhet. A másik, hogy zombigyárakat és a megvezetés minden fajtáját látom mindenfelé. Erre kívánom felhívni a figyelmet, legalábbis arra, amit felfogok belőle. A harmadik, hogy léteznek évezredes isteni kinyilatkoztatásaink, melyek eredeti formáikban, megfosztva azokat az időközben rájuk tapadt interpretációktól, mankóink tudnak lenni abban, hogy zombikból újból emberek lehessünk.
Azt tudni kell, hogy egy hatalom célja az, hogy az alattvalók feletti uralmat gondtalanul gyakorolja. Ehhez az kell, hogy az alattvalók agyát átalakítsa. El kell hitesse velük, hogy az a legjobb világ, amiben élnek, amit ők biztosítanak számukra. Az alattvalókat tömeges szinten kiszámíthatóvá, tervezhetővé kell tenni. Ehhez igénybe veszik a kommunikációt és bizony a vallásokat! Nem a hitet, ami egy és oszthatatlan, hanem a vallásokat! Az árulókat! Isten a hitet és szabályozásait azért küldte, hogy rádöbbenj a valóságra és felismerd a Sátánt. Ők meg addig csűrik, csavarják Isten szavát, hogy eltűnik belőle a vakságot eloszlató gyógyír és plusz homályt borítanak a szemekre.

Isten felszabadította az agyakat, megtisztította a látást, hallást. Erre jön az ember és kiforgatja Isten szavát egy földi hatalom érdekében.

Értenünk kell zsidó testvéreink vitáiból. A Szentföld és Izrael állam fogalma más egy hívő és egy cionista zsidó közelítésében. A cionista, aki lényegében zsidó nacionalista, de nincs megírva, hogy hívőnek kell lennie, lehet akár ateista is, földrajzi, geopolitikai szempontok szerint szab határt az államnak, amiben él. Erre hoz létre katonaságot és intézményrendszert. A Szentföldet azonosítja Izrael állammal és ezzel a Bibliából is mandátumot nyer. Van olyan hívő, aki ezért támogatja az államot. De vannak olyan hívők is, akik nem. Az ő elképzeléseikben a Szentföld más. Teljesen mindegy, hogy milyen adminisztráció uralkodik Jeruzsálem és a Bibliában említett helyek felett, szívükből és emlékezetükből őseik küzdelmét, kötődését nem törli ki semmi. Az Ígéret Földje örökké létezik szíveikben. A kétezer éves diaszpóra létben is volt, most is van és örökkön lesz! Számukra nem létezik zsidó állam adminisztratív szempontból. Legalábbis addig nem, amíg nem jön el a messiás. Az ő értelmezésükben Izrael állam vezetői csak bitorolnak egy jogot, ami nem illeti meg őket.
Azt hihetnénk, hogy ez egy sajátos vita két zsidó felfogás között, miközben nem vesszük észre, hogy saját térfeleinken is hasonló események zajlanak.

A keresztény világ politikusai is a Bibliához nyúlnak, keresztény értékekre hivatkoznak és abból akarnak mandátumot nyerni a hatalomhoz.

Persze a hatalom gyakorlása köszönőviszonyban sincs ezekkel az értékekkel. Az egyház szerepét nem elemzem, mindenki tudja, hogy saját környezetében milyen szerepet vállal fel ebben. Gyakorlatilag megosztott. Ahogy a hívők is. Egy részük befekszik a kommunikációnak, egy másik részüknek pedig hányingere van ettől az egésztől. A legnagyobb részük pedig elfásul, közönyössé válik és kimarad a folyamatokból. Éli saját egyéni életét és nem szentel figyelmet a hatalmi játékoknak.

A Muszlim világ más, de vannak átfedések. Más abból a szempontból, hogy mi a történelemben meghatározó hatalmak számára állandó ellenségképet jelentettünk. Velünk ijesztgették a „keresztény” alattvalókat, mi voltunk azok, akiknek Dzsihádja miatt egységbe lehetett kovácsolni népeket. Ez a Muszlim oldalon hasonló ellenlépéseket váltott ki. Bár az Iszlámban vannak a földi hatalomra vonatkozó szabályozások, de ezek egyre inkább háttérbe szorultak. Emírek, kánok, szultánok léptek az Iszlám szabályozása helyére és vívtak harcot a „keresztes hadjáratok” ellen. Ma is ez a hívó szó! Hiába nem ismeri el az Iszlám a szekularizált államot, de a mai formáció már régen egy szekularizált állam, amiből az Iszlám több évszázada kikopott. Nem szavakban, hanem tartalomban. Tehát szögezzük le:

Iszlám Állam sehol nem létezik, ahogy földrajzi értelemben Szentföld sem és valós értelemben Keresztény Európa sincs.

Így megmosolyogtató, amikor zsidó, keresztény és muszlim terminológiákat puffogtatva földi Sátánok csapnak össze, kőkemény emberi érdekeket képviselve. Ezt persze nem szabad látni! A tömegeket ehhez el kell vakítani. Hadd higgyék, hogy miattuk folyik ez az egész! A tisztességes az lenne, ha ezt mondanák: Gyerekek! Nekünk kell ez a befolyási övezet! Ha egy banda vagyunk, meg tudjuk csinálni! Ehhez semmi köze Istennek, Allahnak és a vallásnak! Most felejtsétek el a Bibliátokat, Koránotokat, fogjunk össze és nyúljuk le őket! Ehelyett Isten, Allah parancsát kell teljesíteni, emberi gyarló szintre lebutított formában. Ő meg, ugye előírta, hogy gyűlöljük egymást, igaz? Vagy mégsem ezt írta elő? Vitatkozunk szavakon, sorokon, egymást torkon ragadjuk emiatt, mintha ez lenne hitünk lényege! Elértük a szintet, amit velünk terveztek.

Tompul az agy, a műveltség, megyünk a tahósodás felé, a szövegértés minimális, épphogy egy kutya szintje, ami csak egy-két szótagú szavakból áll: ül! Fekszik! Tehát a zombiság ma előírás, mert így vagyunk manipulálhatók, tervezhetők és így nem látjuk a Sátánok valós harcát.

Az igazi ellenség pedig az, aki erre a harcra felhívja a figyelmet és ráébreszt arra, hogy hülyére vagy véve. Mi pedig bedőlünk mindennek és úgy gyűlöljük egymást, ahogy feletteseink, megosztóink szeretnék. Pedig csak hasonló szintre butított zombik vagyunk minden oldalon! Sakkfigurák!

Az Iszlám kommunikációnak egy új arca jelentkezik. Show elemekben bővelkedő látvány Iszlám. Zombi Iszlám. A felszínen érteti meg azt, amit ember tervez veled. Isten a mélybe hív! Ha a felszínen maradsz, Te is a Sátánok harcának eszközévé válsz.

Ne vakítson el földi megvezetés. Allah, Isten, de nevezd úgy, ahogy akarod, azt szeretné, hogy Őt lásd!

زُيِّنَ لِلنَّاسِ حُبُّ الشَّهَوَاتِ مِنَ النِّسَاء وَالْبَنِينَ وَالْقَنَاطِيرِ الْمُقَنطَرَةِ مِنَ الذَّهَبِ وَالْفِضَّةِ وَالْخَيْلِ الْمُسَوَّمَةِ وَالأَنْعَامِ وَالْحَرْثِ ذَلِكَ مَتَاعُ الْحَيَاةِ الدُّنْيَا وَاللّهُ عِندَهُ حُسْنُ الْمَآبِ ﴿١٤﴾

Megszépíttetett az embereknek szeretete az asszonyoktól származó élvezeteknek, utódoknak, halmokba halmozott aranynak, ezüstnek, billogzott lónak, jószágnak, és földnek. Ezek az Evilági élet gyönyörei, de Allah! Nála az igazi viszonzás. (Korán 3:14)

Íme, itt a következtetés: „Ne keresd a földi vágyakat és viszonzást. Keress menedéket Allahban.” Badr jól példázza Allah Erejét és Létét. Emberi számítás szerint lehetetlen lett volna a Muszlimoknak megnyerni ezt a csatát. Azonban az Ő segítségével minden lehetséges, ha a követők eltökéltek. Aki beilleszti magát Allah univerzális tervébe, akár egy mozaikszem, az győzni fog. Aki olyan tervet akar megvalósítani, ami nem illeszkedik Allah Univerzális tervébe, az elbukik.

Mihálffy Balázs

Áldott karácsonyt

2012. novemberében keveredtem haza Afrikából. Amikor leszállt a gép, depressziós téli táj képe tárult elém a sok szín után. Téli cuccom nem volt, így vacogtam. A fákra néztem, sehol egy levél, egy banán, egy akármi, amit a természet kínál. Egykori lakásomba vánszorogtam, ahonnan rövid úton utcára tettek. Mit keresel itt? Menj vissza a kurváidhoz Afrikába! Elmondhatom, hogy már jóval a nagy népvándorlás előtt migráns lettem…

Fáztam. Menedéket, befogadást kerestem. Telefonálgattam, de csak negatív választ kaptam. Éppen elutazunk, jaj, most pont nem jó, phuuu, felújítunk stb. Maradt a Deák és Batthyány tér. Akkor még nem tudtam, hogy hetekig beragadok ebbe az állapotba. Nem az önsajnáltatás íratja velem ezeket a sorokat, inkább azt szeretném érzékeltetni, mi játszódik le az emberben, amikor ilyen helyzetbe kerül. Először is kerül minden ismerős, főleg rokoni tekintetet, kapcsolatot. Miért? Mert szégyelli az állapotát. Hiába utólag a kérdések, miért nem hívtál, miért nem jöttél? Akit hívni akartam úgyis hívtam, de negatív választ kaptam, innen már felfogható, hogy egy más kasztba sorolódtam, tehát nem a visszakapaszkodás, hanem az adott kasztba, annak hierarchiájába beilleszkedés a cél. Hogy miért? Mert az ember állat és hierarchiában él, akár akarjuk, akár nem. Ha lecsúszunk egy jó helyről, akkor még a nyomorultak sorában is az utolsó helyre kerülünk.

Miután hosszas veszekedés után sikerült helyet szorítanom magamnak az aluljáróban, elkezdtem a ki vagyok én sztorit a többi csöves előtt. Tudjátok ki vagyok és? Voltam ez, meg az, diplomata és vezérigazgató stb. Az egyik sorstársam megszólalt: hagyd abba! Itt minden második ember vezérigazgató volt. Abbahagytam. Kezdtem beérni a kicsivel. Ez nem az életben, hanem a létben maradást célozta. Egy nagy utazótáska volt nálam, ebben volt minden ruhám. Amit tudtam magamra öltöttem. A táskán ültem éjjel, nappal, hogy el ne vegyék mindenemet, ami maradt. Ezt cipeltem magammal mindenhova.

Közben elkezdődött az átalakulásom. Fizikai és lelki. Kiszőrösödtem, kezdtem bűzleni, de ezt csak mások érezték, a hajlatokban a bőr begyulladt, viszketett, áporodott lettem. Fáztam, de inkább arra vártam, hogy fagyjak meg, vagy legyek túl ezen az egészen. Már nem kommunikáltam, inkább a gondolatok terében éltem. Eszembe sem jutott emberi kapcsolatokat kialakítani. Olyan lettem, mint egy háziasítás előtti állat, aki kerüli az embert. Visszailleszkedni? Hova? Hiszen idegenné vált az a világ! Minden, amit kínál, csak egy újabb banánhéj, amin újabb csúszás vár! Hajléktalan szálló? Hogy még azt a keveset is elvegyék, amim van? Hiszen ők nem bajtársak, hanem konkurencia! Az életért küzdő versenytársak! Egy holtponton túl innen nincs visszaút. Legalábbis saját erőből nincs.

Egy napon, karácsony előtt egy ismerős arc szólított meg a Batthyány téren. Zoli volt. Ő ott volt elnök, ahol én vezérigazgató annak idején. Te vagy az? Én, mondtam. Amíg én élek, te utcán nem lehetsz, mondta. Házába vitt és helyet adott. Akkor még nem kommunikáltam emberként, fel sem fogtam mi történik velem.

Három dolgot kérek tőled, Balázs, mondta. Nekem te ne adj vissza semmit. Ha majd egyszer módodban áll, add vissza mindezt a rászorulóknak. A másik, hogy bocsáss meg nekem! Miiiiiii, kérdeztem? Miért kellene megbocsájtanom? Azért, mondta Zoli, mert általában azok szoktak velem legjobban kiszúrni, akiken segítek, ezért már most kérem bocsánatodat. Igen, bólintottam. Így már értem. És mi a harmadik? Most eszel, iszol, kipihened magad és nekiállsz megírni az életedet és gondolataidat. Amúgy meg itt a karácsony, csatlakozz hozzánk.

Két napig aludtam. Amikor felébredtem és láttam, hogy nem álmodtam csupán mindezt, nekiálltam írni. Azóta is ezt teszem.

Hát ilyen egy hajléktalan sors, amit én itt csak hetekig éltem meg. Akiket az utcán látunk, évekig, sőt évtizedekig élnek kivetettségben, többségük ott is hal meg. Igaz, Afrikában is éltem így, de ott más. Ott mindenki hajléktalan. A civilizált Európában mindez sokkal embertelenebb. Elnézem a sok majmot a Facebookon. Kocsi, jó cuccok, felhazudott életszituációk. Áhhhh! Darwin visszafelé is működik, higgyétek el. Az ember nem azon a szinten van, ahol magát mutogatja. Igaz ez egyénre és társadalomra egyaránt. Kirakat emberek között és kirakat társadalmakban élünk, ahol minden illúzió. Csak magunk vagyunk valóság, ami körbevesz, az hazugságözön. Köszönöm Istennek, hogy végül valós emberekkel hozott össze. Kívánom nektek ugyanezt. Áldott karácsonyt mindenkinek.

Mihálffy Balázs

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!