Címke: Mesterházy Attila

Egy lépéssel hátrább lép az MSZP, bár Mesterházy Attila, volt elnök másként fogalmaz a Független Hírügynökségnek adott interjújában. Ő azt mondja: hajlandó tudomásul venni, hogy csak a 106 egyéni körzetről tárgyaljanak a Demokratikus Koalícióval, noha változatlanul a közös listában és a közös miniszterelnök-jelöltben látná a legjobb megoldást. A szocialista politikus úgy tudja, hogy a DK a keddi elnökségi ülésén úgy határozott, csak december végéig folytatják a tárgyalásokat, után felfüggesztik azokat. Ha így van, így lenne, Mesterházy ezt óriási hibának tartaná, szerinte a különutas politika egyértelmű kétharmados fideszes győzelmet eredményezne. A volt elnök ezzel együtt optimista, hisz abban, hogy képes lesz a két párt megállapodni, és sikeresen szerepelni a választásokon.

A szocialista párt viszonyait több-kevésbé ismerve azt tapasztalom, hogy van egy rétege a tagoknak, akik visszavárnák Mesterházy Attilát, hogy vegye végre a kezébe az irányítást, mások viszont félnek tőle…

Mosolygok ezen a meghatározáson, tőlem aztán igazán nem kell félni, nincs is olyan ambícióm, hogy visszavegyem a párt vezetését. A jelenlegi vezetést szeretném segíteni, hogy végre ki tudjunk mozdulni abból a bénult állapotból, amiben a pártunk hónapok óta van. Valahogy fel kell éleszteni az MSZP-t, mert járva az országot, azt látom, hogy sokkal több van bennünk mind tartalomban, mind pedig politikai támogatottságban, mint amit most fel tudunk mutatni. Emiatt pedig a társadalmi elfogadottságunk sem a valóságot tükrözi.

Az első kérdésem arra is akart utalni, hogy itt mindig akadnak olyanok, akik új vezetőket keresnek, folyamatosan személyi kérdésekkel küszködik a párt…

Ez sajátos hagyománya a szocialista pártnak, mondhatni szinte az alapítása óta… Ma a személyi megoldást Molnár Gyulának hívják, őt választottuk meg elnökünknek, van egy elnökség, amely segíti, támogatja a munkáját. Mindenkinek ezt tudomásul kell vennie, és az ő kezük alá dolgoznia, mindenkinek a saját helyén. A személyi kérdéseknek is megvan mindig a helye és az ideje, de, ha jól számolom, nem hét-nyolc héttel a választás előtt.

De az a tény, hogy sokan visszavárják önt, abból az is következik, hogy arra vágynak, legyen valaki, aki kemény kézzel irányítja a pártot…

Fogadjuk ezt azért fenntartással, hiszen amikor ilyen módon vezettem az MSZP-t, akkor azért kaptam sok kritikát; azt mondták, túl keményen, túl erős kézzel irányítottam a pártot. Éppen ezért nem értékelném túl ezt az állítást.

De akkor hogyan kellene értékelni, illetve másként kérdezem: hogyan, kivel lehetne ebből az ön által bénultnak minősített helyzetből kikeveredni?

Kezdjük onnan, hogy ez egy csapatjáték, van egy közösség, amely közösen dönt a faladatokról, a másik fontos dolog, hogy el kell kezdeni kifelé politizálni az MSZP-nek, ami nagyon nehéz lecke. Nehéz, mert belementünk egy többhetes tárgyalás-sorozatba, mindenki az eredményt várja, közben folyamatosan olyan hírek szivárognak ki, ami a mi pártunkat gyengíti. Azt hittük, bevallom én is, hogy gyorsan meg tudunk majd állapodni, hiszen, ha 2014-ben ezt négy nap alatt megoldottuk, most sem tart majd sokáig, legfeljebb egy hónapig. Így viszont folyamatos a várakozás, emiatt frusztráltabbak a tagjaink, a híveink. Azt látom, hogy a Demokratikus Koalíció nagyobb önbizalommal tárgyal, mert azt gondolja, hogy az idő nekik dolgozik, hiszen ők nem estek a támogatottságukban, inkább talán egy keveset nőttek, vagyis a bejutási küszöb fölött stabilizálódott a támogatottságuk. Nekik az a várakozásuk, hogy mi még megyünk lefelé, ők meg felfelé, és tovább erősíti az ő tárgyalási pozíciójukat.

És nem?

A számítás annyiban hibás, hogy a választópolgár az egészet fogja megelégelni. Szerintem, ha nem tudunk megállapodni záros határidőn belül, nem csak mi veszítünk vele, hanem a DK is el fogja szenvedni ezt a kudarcot. Egyébként én úgy vélem, hogy még a DK szavazói is szívesen látnának egy közös listát, közös miniszterelnök-jelöltet, de megértem, ha a párt vezetésének az az álláspontja, hogy ilyet nem akar, ezt én akár tudomásul is vehetem, fenntartva annak jogát, hogy inkább hiszek a közös listában, mint a külön-külön indulásban, ugyanakkor a választók mindannyiunkat meg fognak büntetni, ha a tárgyalások sikertelenül zárulnak. Ez ugyanis azt jelenti, hogy nem lesz győztes és vesztes pozíció, hanem csak vesztes-vesztes pozíció.

Ha jól értem hajlandó egyet visszalépni, és immár nem a közös listáról, közös miniszterelnök-jelöltről tárgyalni, hanem csak a koordinált jelöltekről?

Én nem visszalépésről beszélnék, hiszen akkor azzal magam mögött hagynám azt, amiben hiszek, és amiről azt gondolom, hogy képes lenne maximalizálni az ellenzéki szavazatokat.

Én továbbra is azt tartom a leghatékonyabb módszernek, ha van közös listánk és miniszterelnök-jelöltünk, ráadásul a DK és az MSZP esetében nem is látom azt, hogy a két külön lista több szavazatot tudna hozni, mint az egy, de tudomásul veszem, hogy sem az Együtt sem a DK nem akar közös listát.

Más pártban vagy, mást gondolunk, így aztán én hiába hiszem, hogy tévesen ítélik meg a konstrukciót, el kell fogadnom, hogy más irányt szabnak önmaguknak. Amúgy a közös lista első lépése a 106 egyéni körzetben való megállapodás, tehát tényleg jussunk el odáig, aztán hogy mi lesz utána majd meglátjuk. A lényeg tehát e pillanatban, hogy tudomásul veszem a DK és az Együtt elutasítását, már, ami a közös listát illeti.

Azt a tárgyalások jelenlegi állása és hangulata alapján előre lepésnek lehet nevezni, ha önök most nem tartják napirenden a közös lista gondolatát. Ennek tudatában, milyen esély van a koordinált indulók listájának gyors véglegesítésére?

Eddig is erről tárgyaltunk, legfeljebb hozzáfűztük, hogy ha ezen túljutnánk, elővehetnénk a közös lista koncepcióját. Egyébként az is lehet, hogy ha a DK és az Együtt nem akar közösködni, lesz olyan párt, amelyik igen, én ugyan nem folytattam ilyen tárgyalásokat, de nem zárom ki ennek lehetőségét sem. Amikor egyébként azt hallom, hogy már csak az MSZP ragaszkodik a közös listához, mindig elcsodálkozom, hiszen az LMP az Új Kezdettel, az Együtt a Párbeszéddel készít közös listát… Ezt csak azért hangsúlyozom, hogy az elképzelés nem ördögtől való, az MSZP nem is fogja feladni, csak lehetséges, hogy a szereplők változnak majd benne.

Az ön megjelenése a tárgyaló delegációban, hozott-e valamilyen változást, tudja-e érvényesíteni a 2014-ben szerzett tapasztalatit?

Most teljesen új helyzet van, nem hiszem, hogy hasonlítható lenne a négy évvel ezelőtti állapotokhoz. Annyi értelme persze van, hogy emlékszem az akkori tárgyalásokra, arra, hogy ki milyen álláspontot képviselt. A jelenlegi sorozatnál azt tartanám fontosnak, hogy kicsit feszesebbek legyenek a tárgyalások, hogy kicsit gyorsítsuk fel a folyamatot, és úgy látom ebben partner a DK is. Azt gondolom, minél többször találkozunk, annál jobban értjük egymás álláspontját, és közelíteni is tudjuk az eltérő álláspontokat.

Arról van valamilyen információja, hogy a DK miként határozott a keddi rendkívüli elnökségi ülésén?

Nekem annyi információ szűrődött ki, s persze nem biztos, hogy százszázalékos az információm, mindenesetre ez arról szól, hogy

a DK januárban már nem akar tárgyalni, vagyis, ha most decemberben nem tudunk megállapodni, akkor ők felfüggesztenék a tárgyalásokat. Ha ez így van, akkor az rossz döntés lenne, de nem tehetünk ellene, ha két partner közül az egyik feláll az asztaltól, akkor nincs mit tenni.

Az jelentős változás lenne Gyurcsány Ferenc részéről, hiszen mindig azt hangsúlyozta, hogy ő nyitott a tárgyalásokra egészen áprilisig…

Igen, én is így értelmeztem, de igyekszem óvatosan fogalmazni, mert sokszor előfordult, hogy a tárgyalások során elhangzottakat másként értelmezik a felek, de úgy értelmeztem a szavaikat, hogy már nem akarják tovább húzni az időt, mivel kevés a választásokig hátralevő idő. Ez egyébként igaz, de ennek nem az a megoldása, hogy felállunk a tárgyalóasztaltól.

Ezek szerint előfordulhat az is, hogy mindenki megy a maga útján?

Számomra a DK részéről ilyen vélemények is átszűrődtek, ami szerencsétlen megoldás lenne.

Ez ugye azt jelentené, hogy a Fidesz sok baloldalról érkező versenytárssal találkozna…

Én úgy fogalmaznék, hogy ez a legideálisabb megoldás lenne a Fidesz számára. Különböző versengő listák, versengő egyéni jelöltek, ez az egyértelmű siker-recept a Fidesz kétharmados győzelméhez. Vagyis teljesen irracionális lenne nem megállapodni.

Azok a nevek, Balázs Péteré például, teljesen lekerült a napirendről?

Balázs Péter alkalmas jelölt lett volna, de azt hiszem már felesleges rá várni, ezt tekinthetjük egy beteljesületlen szerelemnek. Van még más név is, de nem az én tisztem, hogy beszéljek róla.

Az jó döntés volt, hogy a kongresszust elhalasztották?

Én támogattam a halasztást, mert szerintem akkor kell kongresszust tartani, ha fajsúlyos kérdésekről kell dönteni. Az a gesztus, hogy január második felében tartjuk a kongresszust, azt üzeni a partnereknek, hogy számunkra a megegyezés annyira fontos, hogy még a legfelsőbb döntési fórumot is hajlandóak voltunk áthelyezni.

Fejezzük be pesszimistán, vagy optimistán?

Én csak optimistán vagyok hajlandó.

Lesz megállapodás?

Biztosan lesz. Olyan megállapodás lesz, amely elvezet bennünket a sikeres választási szerepléshez.

Én azt tapasztaltam, hogy Gyurcsány Ferenc is kompromisszumkész, bízom benne, hogy ez a hozzáállása nem is fog megváltozni.