Nyolc embert vettek őrizetbe vasárnap Colombóban, egy házkutatás közben három rendőr életét vesztette – közölték a Srí Lanka-i hatóságok. Az akciókról nem közölt részleteket a rendőrség.
Friss! – Újabb két robbanás rázta meg Sri Lankát. A rendőrség kijárási tilalmat rendelt el. Már több mint 200 áldozata van a merényletsorozatnak.
Robbanás történt a húsvéti szertartás alatt Srí Lankán három katolikus templomnál és három drága szállodánál. Legalább 200 ember – köztük sok külföldi – életét vesztette, a sebesültek száma pedig eléri a ötszázat.
A rendőrség szerint hat merénylet egy időben történt, olyan helyeken, ahol sok a turista.
A fővárosban, Colombóban, a Kochchikade katolikus templomban és három szállodában robbantottak. A közeli Negombo és Batticaloa városában a templomoknál követtek el merényletet.
Legkevesebb 200 ember meghalt amikor nyolc merényletet követtek el az istentiszteletek idején. A sebesültek száma több mint ötszáz. 35 külföldi halott is lehet, magyar áldozatról nem tud a külügy. Az Anadolu török állami hírügynökség két török állampolgár haláláról tud eddig. A brit külügyminisztérium öt brit állampolgár halálát erősítette meg.
A szigetországban a rendőrség számított arra, hogy iszlamista csoportok akciókat hajtanak végre Húsvét idején. Tíz napja a rendőrfőnök éberségre intette csapatait, mert a hírszerzők azt jelezték: akció készül a keresztények és a külföldiek ellen Húsvét alkalmából. India nagykövetsége is a lehetséges célpontok között volt a rendőrség értesülései szerint.
A templomokban a húsvétvasárnapi mise miatt sokan voltak, a szállodáknál pedig sok külföldi halhatott meg. A robbantások időzítése egyértelműen annak a jele, hogy a merénylők a lehető legtöbb áldozatot akarták megölni.
Eddig senki nem vállalta a merényleteket. Az ország miniszterelnöke szerint vallási szélsőségesek állnak a terrorakció mögött.
Forrás: Twitter
A Srí Lanka-i elnök arra kérte a lakosságot, hogy őrizzék meg a nyugalmukat, és segítsék a hatóságok munkáját. A kormány válságértekezletet tart.
Az egyik miniszter, Harsha de Silva, miután a helyszínre látogatott, azt írta a Twitteren, hogy szörnyű a látvány, rengeteg testdarabot látott mindenfelé szétszóródva. Arról is írt, hogy a kormány minden szükséges biztonsági intézkedést meghozott.
A rengeteg sebesült híre miatt rengetegen rohantak a véradó központokba, akkora a tömeg és olyan hosszúak a sorok, hogy a véradók egy részét hazaküldték.
Srí Lanka, korábbi nevén Ceylon egy szigeten helyezkedik el Indiától délre. A 21 milliós lakosság 74 százaléka szingaléz, 18 százaléka a tamil népcsoporthoz tartozik. 7 százaléka ceyloni mór, 1 százaléka pedig egyéb népcsoportokhoz tartozik. Az emberek 70 százaléka buddhista, 12 százaléka hindu, 10 százaléka muszlim és 8 százaléka keresztény. A katolikus vallásnak híd szerepe van, mert a többségben lévő szingalézok és a kisebbségben lévő tamilok között is gyakorolják ezt a vallást.
A vallási és etnikai megosztottság miatt 26 évig polgárháború volt az országban a kormány fegyveres erői és a tamil szeparatisták között.
Sri Lankán brutális polgárháború folyt, melyet a szingaléz kormányzat folytatott a tamil kisebbséggel szemben. A tamil tigrisek gerilla szervezetet leverték, a lázadást elfojtották. A tamilok Indiából kerültek Sri Lankara a brit birodalmi időkben. Az indiai tamilok támogatták a felkelést Sri Lankan. Amikor Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök nem vállalta fel a felkelés támogatást, ezért az életével kellett fizetnie. Indiában nemrég engedték szabadon azokat a merénylőket, akik végeztek az indiai miniszterelnökkel.
A szingaléz-tamil ellentéteknek vallási színezete is van: a szingalézek többsége buddhista míg a tamilok jórésze muzulmán. Mindkét közösségnek vannak keresztény tagjai is.
A 2009-ben záruló harcokban 100 ezer ember vesztette életét.
Srí Lanka egyik fő bevételi forrása a turizmus, a merényletek miatt az ország gazdasága visszaeshet.
Már tegnapi számunkban beszámoltunk a bestiális új-zélandi merényletről, melynek során ötven imádkozó muzulmán embert gyilkolt meg egy fehér felsőbbrendűséget hirdető radikális, bizonyos Brenton Tarrant, foglalkozására nézvést személyi fitnesz-edző. Tegnap közreadtuk a hírt, most jöjjenek a részletek – és a következmények, mert azok is vannak ám.
Először is: Tarrant a rémtettét élő adásban közvetítette, a fején viselt GoPro-kamerával, a közösségi oldalakon megosztva, ami valóságos szintlépés a gonoszságban. Szerencsére azonban az oldalaknak helyén volt a szívük is, az eszük is, és a gyalázatos közvetítést eltávolították. El, de nem akárhányszor.
A Facebook közlése szerint moderátorainak a mészárlás utáni első 24 órában 1,5 millió olyan videót kellett eltávolítaniuk, amik a támadást ábrázolták. Másfél milliót – ennyien osztották meg. Nos, legalább tudjuk, hány őrült és fanatikus facebookozik. A felhasználók milliárdjaihoz képest ez nem is rossz arány, de ha azt vesszük, hogy egy megosztás is sok lenne… Nem sokkal azután, hogy a rendőrség riasztotta a közösségi oldalt, a támadó profiljait a Facebookon és az Instagramon is törölték. Valamint minden olyan tartalmat eltávolítanak, ami Tarrantot vagy az általa elkövetett tömeggyilkosságot éltetné. Kis neonáciknak mondom: ne rajongjanak feltűnően a mészárosért, nem lesz kifizetődő.
Ausztráliában egy szenátor, bizonyos Fraser Anning visszahívását követelik mintegy milliónyian – pontosabban, egymillió aláírás gyűlt össze a nem túl népes földrészen azért, hogy az ország felsőházából visszahívják Fraser Anninget – írja a Sydney Morning Herald. A 70 éves szenátor korábban az Egy Nemzet (ONP) ausztrál szélsőjobboldali párt színeiben, jelenleg függetlenként ül Ausztrália törvényhozásában Queensland képviseletében. Ő ugyanis olyant bírt mondani az ügyben tartott sajtótájékoztatóján, hogy
„elutasítja az erőszak minden formáját, de a merénylet rávilágít arra az Ausztráliában és Új-Zélandon is érezhetően erősödő félelemre, amelyet a muszlimok növekvő jelenléte okoz.”
Az ám, de a szélsőjobboldali politikus sajtótájékoztatóját megzavarta egy 17 éves fiatal, aki egy tojással fejbe verte a szenátort, az meg válaszul ököllel arcon ütötte a fiút, akit ezután többen a földre vittek, fojtogattak. A fiút később rendőrök vezették el.
Tekintve, hogy Ausztrália lakossága a 2016-os népszámlálás alapján 23 401 892 fő, egymillió aláírás arrafelé elég sok… meg fogja ő még bánni, hogy a terrorcselekményt meglovagolva akart politikai tőkét kovácsolni magának.
Sőt, kérem, magyar vonatkozások is vannak
Az Independent tudomására jutott, hogy Tarrant európai útján radikális
szélsőjobboldali csoportokkal vette fel a kapcsolatot, többek között Magyarországon, Bulgáriában és Romániában is,
illetve Romániában nem, mert ott csak átutazóban fordult meg. Ezt a mozzanatot jegyezzük meg, mert később szerepe lesz.
Konkrétan abban lesz szerepe, hogy megszólalt egy köztünk élő, meg nem értett lángelme, akit Bayer Zsoltnak hívnak. Bayerzsocáról sokan hiszik, hogy egyszerűen csak a kormány legjobban fizetett, leglibériásabb lakája a sajtóban, de most (és legyünk őszinték: máskor is) megismerhettük profétikus oldaláról is. Ez az ember átlát téren, időn, falakon és a női napozó oldalán is, ez az ember védőháló nélkül, egyedül a kupolában megfejtette a terrortámadás hátterét.
Nem csigázom a türelmüket: természetesen Orbán Viktor elleni akcióról volt szó.
„Ennek éppen most, éppen így, éppen ott kellett megtörténnie.
Olyan az egész, mint egy megszervezett, megrendezett titkosszolgálati akció.
(…) Európa választásokra készül, Európa Parlamenti választásokra. (…) Európa fél és fel van háborodva. Unja ezt a rá zúduló muszlim hordát és csőcseléket, a koszt, a mocskot, a gettókat és no-go zónákat. (…) Egyre erősebb és határozottabb az iszlám-ellenesség szerte Európában, és akkor megérkezik Brenton Tarrant, a 28 éves ausztráliai fitnesz edző, és Christchurch-ben maga mögött hagy 49 muszlim halottat. (…) És akkor láss csodát! Már a merénylet estéjén „kiderül”, hogy a 28 éves ausztrál tömeggyilkos a közelmúltban járt Magyarországon. De most komolyan, hogy micsoda véletlenek vannak! Valaki meggyilkol 49 embert Új-Zélandon, letartóztatják, még ki sem hallgatják, még senki nem tud róla semmit, de a sajtó máris világgá repíti a hírt: a tömeggyilkos nemrégiben Magyarországon, Szerbiában és Bulgáriában járt. Vajon honnan tudták ezt meg ilyen példátlan gyorsasággal?”
Zsoca, nyugodj le. Bulgária főügyészétől, Szotir Cacarovtól, ő tette közzé. Olvass is, ne csak írj.
„Magyarország, a bevándorlás-ellenes tábor vezetője, s a két balkáni állam, amely szintúgy ellenáll és kerítést is épít. Pont e három országot kereste fel a tömeggyilkos (Románián csak átutazott, az nem érdekes!), és ezekről az utakról nagyjából hat órával a tömeggyilkosság elkövetése után már hírt is ad a világsajtó. A bolgár főügyész pedig már meg is indítja a nyomozást, feltárandó, nem voltak-e „kapcsolatai” az illetőnek ebben a régióban. Nos? Nem gyanús ez az egész?”
Nem. Az a gyanús, hogy neked a világon mindenről az jut eszedbe, miszerint Magyarország elleni erők mozognak a felszín alatt és összeesküsznek. Ezt ma már nagyon alaposan tudják gyógyítani, de te nem szeded a gyógyszert.
„És akkor sem leszek különösebben meglepve, ha nagyjából jövő hét közepén kiderül majd, hogy Brenton Tarrant igenis rendelkezett kapcsolatokkal errefelé. Ezért jött ide, a bevándorlás-ellenes országokba, legfőképpen Magyarországra.”
Azon speciel én sem. Tele vagyunk a neonácik különb-különbféle változataival, épp lehettek nálunk is kapcsolatai. És az sem lehetetlen, hogy tetszett neki a magyar kormány üres szócséplése, amit ideológiának nevezel.
„És ugye nem leszünk meglepve, ha néhány nap múlva az éber rendőrség megtalálja majd a tömeggyilkos holmija közt Orbán Viktor valamelyik beszédének, nyilatkozatának angol nyelvű fordítását. Mondjuk azt, hogy a migráció méreg Európa számára. Igen, szerintem ezt fogják megtalálni Tarrantnál, ugyanis műveleti nyelven ezt hívják semlegesítésnek. Így kell egy népszerű és támogatott nézetet áttolni a népszerűtlen és támogathatatlan zónába.”
Tehát akkor szerzőnk elképzelése szerint Christchurchben, Új-Zélandon, a földgolyó ellentétes oldalán
Brenton Tarrant terrortámadást hajtott végre Orbán Viktor ellen, melyhez csak mellékesen volt szükség ötven civil áldozatra és rengeteg sebesültre.
A valódi támadás Bayer szerint nem őket érte, hanem Orbán Viktort.
Hölgyeim és uraim: nincs több kérdésem az ügyben.
Megjegyezni is csak annyit szeretnék, hogy ha a kormánynak ilyenek a legjobb barátai, ellenségekre már semmi szüksége.
És ezek a barátok igazán törődhetnének a tulajdon egészségükkel.
Például szedhetnék azt a gyógyszert, ha már a doktor úr felírta…
De lebegjen minden politikus előtt és lakájaik előtt is, aki ebből a borzalomból tőkét akar kovácsolni, az ausztrál szenátor, Fraser Anning sorsa.
Az eseményeket követjük és a fejleményekről folyamatosan be fogunk számolni.
Tegnap a Horthy-rendszer arcáról, koráról beszélgettünk kávézás közben, ma úgy hozta a sors – és a naptár – hogy szintén egy akkori eseményt fogok felemlíteni: vasárnap volt ugyanis a nyolcvanadik évfordulója a Dohány utcai zsinagóga elleni robbantásos, pontosabban kézigránátos merényletnek. Hát lássuk csak, mi történt akkor, emlékezzünk!
1939. február 3-án tíz perccel hat után két kézigránátot hajítottak a Dohány utcai templom előtt álló tömegre. Péntek este volt, már beállt a szombat: sokan tartottak haza a zsinagógából. A korabeli sajtó előbb tizenhárom, majd huszonhárom sebesültről számolt be, közülük hatan 8 napon belül, tizenheten pedig 8 és 20 nap között gyógyuló sérüléseket szenvedtek, közülük többen kórházi kezelésre szorultak. Egy idős, szívbeteg ember, Ullmann Zsigmond meghalt. Volt a merényletnek még egy áldozata: az 1899-ben Bécsben született Schiff Ignác a fennmaradt kórházi dokumentumok alapján a merénylet után két nappal, 1939. február 5-én került a Pesti Izraelita Hitközség kórházába, a Zsidó Kórház sebészetére. A kórházat május 2-án hagyta el, ahol tehát összesen 87 napot kezelték. A merényletben megsérült Schiff kezelése összesen 818,01 pengőbe került, amit a hitközség egy direkt a merénylet áldozatai számára nyitott segélyszámla terhére fedezett. A majdnem három hónapig kórházban kezelt Schiff dokumentumait látva teljesen érthetetlen az a korabeli megállapítás – melyet a témával foglalkozó történészek is mind átvettek –, hogy a merénylet sérültjei maximum 20 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek. (Forrás: Múlt-kor.hu, Frojimovics Kinga: „Tényleg nem halt meg senki az 1939-es Dohány utcai merényletben?”)
Bemutatjuk még Lukács Zsigmond gyászjelentését is, aki ugyan elvileg gyógyultan hagyta el a kórházat, de sérüléseibe mégis belehalt pár nappal később…
Azt tehát látjuk, hogy bizony gyilkos merényletről van szó, még ha a korabeli napi sajtó bagatellizálta is (vagy nem jutott megfelelő forrásokhoz). Azonban a pillanatot nagyon rosszul – vagy más szempontból jól – választották meg az elkövetők. A lapok többségének első oldalas témája még másnap sem a merénylet, hanem az 1939. évi IV. tc., „a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról” szóló, úgynevezett zsidótörvény parlamenti vitája volt. A törvényt ugyan majd később, május 4-én fogadta el a képviselőház, de a bizottságok éppen ezekben a napokban szavazták meg a javaslatot. Nem az „úgynevezett”, hanem a valóságos kirekesztést. A kormány „bátran hozzányúlt a zsidókérdéshez” – mint Imrédy miniszterelnök mondta.
Horthy meg – a merénylet kapcsán – bátran hozzányúlt Imrédyhez. A miniszterelnök ugyanis minden vele rokonszenvezőt igyekezett egy új, a Parlamentet kívülről nyomás alatt tartó mozgalomba gyűjteni. És programja markánsan szélsőjobboldali volt. Kezdeményezésének elnevezése a Magyar Élet Mozgalom, jelképének a Csodaszarvast választotta. Imrédy személye a kormányzónak és tanácsadóinak egyre kellemetlenebb lett… A merényletet követő napokban Horthy magához kérette Imrédyt, és szemrehányást tett neki, hogy terveivel megzavarja az ország nyugalmát, felbátorítja a szélsőségeseket, valószínűleg a gránátos támadás is ennek köszönhető. Felszólította, hogy mondjon le, és hozzátette: „egyébként is bizonyítékaim vannak arra, hogy ön zsidó származású”. Imrédy, aki néhány héttel korábban, bajai beszédében hosszan bizonygatta tiszta árja származását, a közlés hallatán – állítólag – elájult és a kormányzó háziorvosa térítette magához.
Imrédy tehát jobbra el, de valójában kik követték el magát a merényletet?
A Nyilaskeresztes Párt (Illetve akkoriban Nemzetiszocialista Magyar Pártnak hívták) aktivistái – bár olyan híresztelések is szárnyra keltek, miszerint a kormány akarta ellehetetleníteni a közelgő választások előtt a nyilasokat, azonban ez nem túl valószínű. Sőt, egyáltalán nem az: a nyomozás, melyet hatalmas erőkkel végeztek, mi több, az esemény miatt bevezették a statáriumot is, bebizonyította, hogy Szálasi emberei voltak a bűnösök. El is fogták őket: a kézigránátokat hajító Kenyeres Jenőt életfogytig tartó fegyházra, bűntársait négy évi fogháztól tíz évi fegyházig terjedő szabadságvesztésekre ítélték. A merénylet egyik szervezője Kovarcz Emil, a Nyilaskeresztes Párt országgyűlési képviselője volt. Ezért 1941-ben börtönbüntetést szabtak ki rá. Az ítélet elől Németországba menekült és csak 1944 áprilisában, az ország német megszállása után tért vissza.
Ezzel egyedül Karsai László vitatkozik, aki 2016-os Szálasi-életrajzában azt írja: „több mint valószínű, hogy a politikai rendőrség által megszervezett akcióról volt szó, amellyel a választások előtt le akarták járatni a nyilasokat, és ürügyet szereztek pártjuk betiltására, sajtójuk elnémítására.”
Hát – vagy nem. A politikai rendőrségnek túl sok energiáját kötötte volna le, no, nem a gránátok hajigálása, hanem a per és a nyomozás gondos megrendezése: én magam majdnem bizonyos vagyok, hogy igenis nyilas merényletről volt szó.
De hogyan történt? Kiváló tanúvallomás áll rendelkezésünkre, ugyanis él jelen volt Bartha Albert volt honvédelmi miniszter, aki jó megfigyelőnek bizonyult. (Forrás: Mozgó Világ 2010, Vámos György: „Kezdetben volt a gyűlölet – A Dohány utcai merénylet, 1939”)
„1939. február 3-án este 6 óra tájban az Emke kávéház felől a Kereskedelmi Bank Gróf Tisza István utcai központjába igyekeztem. Utam megrövidítése céljából a Rákóczi útról a Síp utcán keresztül a Dohány utcába tértem. Alig haladtam a Síp utca bejáratától 150 lépést a Dohány utcában, amikor az első robbanást hallottam. A robbanás zajától megálltam, s nem tudom, hogy egy percig vagy rövidebb ideig álltam egy helyen, majd továbbhaladtam. Kb. 40 lépést mehettem, amikor a második robbanást hallottam. A második robbanás pillanatában a Tolnai Világlapja palotája előtt és oldalán álltam. Nekem úgy látszik, a második robbanásnak a lángját is láttam. A második robbanás után átmentem a másik oldalra, hogy a Delka átjárón keresztül visszatérjek a Rákóczi útra. Nekem már az első robbanás hangja nagyon gyanús, és azonnal arra gondoltam, hogy az kézi gránát lehet. A második robbanásnál a szúrólángot is láttam. És így nem volt kétségem, hogy csak kézigránát lehet. A Delka átjáró bejáratánál, a lépcsőknél még megálltam, és néhány percig figyeltem az eseményeket. A zsinagóga főbejárata ekkor tőlem legfeljebb 200 lépésre lehetett. Akkor már szaladtak az emberek, és nagy volt az izgalom. A bejáratot azonban a Delka átjáró bejáratától balra eső telefonfülke elfedte, úgyhogy nekem a bejáratra kilátásom nem volt. Feltűnt nekem, hogy a zsinagóga oldalán a Síp utca felé eső kiugró árkádsor irányába a hirdető oszlopos fa előtt, menetiránnyal a Károly király krt. irányába egy kis fekete csukott gépkocsi állt. Arra már nem emlékszem, mert azt már nem figyeltem meg, hogy milyen gyártmányú volt az autó, de azt hiszem, Adler gyártmányú lehetett. Az autóban a tetővilágítás égett, mert a hátsó ablakok világosak voltak. A második robbanás után ez az autó megfordult a Síp utca irányába, és az úttest közepének felém eső részében megállt, úgy, hogy a telefonfülkétől nem láthattam jól. Úgy rémlik nekem, hogy az autóban ketten ültek bent. Amikor az autó a fordulás után megállt, akkor hárman futottak az autó felé, akik közül a két szélső a középsőt támogatta, majd betuszkolták az autóba, és a Síp utca irányába elhajtott. A másik két ember sietve a Károly krt. felé távozott. Amikor a férfit az autóba betuszkolták, és a gépkocsi elindult, a belső világítást leoltották. Nekem az volt a benyomásom, hogy a három ember közül a középső sebesült lehetett.”
A politikai csoport és a sérülési osztály közösen kezdett nyomozni. Összeszedték a repeszdarabokat, találtak egy fel nem robbant Vécsei-gránátot is, közben kihallgatták a környékbelieket, mindenekelőtt a Dohány utca 1/b lakóit, mivel ez a ház pont szemben van a zsinagóga bejáratával. Egy órán belül valószínűsítették a rendőrök, hogy ennek a háznak a lapos tetejéről hajította le valaki legalább az egyik gránátot. Másnap reggel, világosban, a tetőfeljáró csapóajtóhoz közel meg is találtak két, kézigránáthoz használatos bőrnyelves biztosító villát, amiket a gránát elhajítása előtt kell kirántani a szerkezetből.
A nyomozás folyamán a tanúvallomásokból megállapították azt is, hogy a tettes, miután a gránátot eldobta, lóhalálában vágtatott a lépcsőkön lefele. Először az ötödik emeleten látták, ott még fekete szemüveget viselt, azután a harmadik emelet fordulójánál találkozott vele egy nő, de akkor már a tettes levette szemüvegét és úgy menekült. A házbelieknek feltűnt, hogy rendkívül idegesen viselkedik, de természetesen senki sem sejtette akkor még feltűnő viselkedésének az okát. Utoljára az első emeleten találkozott vele egy háztartási alkalmazott, aki alaposan szemügyre vette, még utána is tekintett. A merénylő két-három lépcsőfokot ugrott egyszerre és pillanatok alatt eltűnt a sötét kapualjban. Ő volt Kenyeres Jenő, aki életfogytiglant kapott. Társa, az elsőként elfogott Szebényi Győző (ő volt a kapu alatt ácsorgó, gyanús fiatalember, s mint kiderült, ő is elhajított egy gránátot) tízévi fegyházat kapott.
Mindazonáltal semmi sem rendeződött az adott ügyet kivéve. A nyilasok nem vesztettek politikai súlyukból, Imrédy távozása nem tette mérsékeltebbé az akkori Magyarországnak sem a kül- sem a belpolitikáját. Az 1939. évi IV. törvénycikket „a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról” elfogadták: a merénylet ténye nem változtatott az politikai folyamatokon.
Csak meghaltak, megsebesültek sokan.
És a Végzet elkerülhetetlenül közelgett.
Emlékezzünk, kérem. Hiszen most van a merénylet évfordulója.
Miközben a magyar kormánymédia – egyébként az európai (szélső)jobb általában – előszeretettel nagyítja fel a leselkedő terrorveszélyt, kihegyezve azt migrációra, az adatok azt mutatják, egyre kevesebb a terrorakció és – szerencsére – mind kevesebb a halálos áldozatok száma is.
Immár harmadik éve töretlenül csökkent a világban a terrorcselekmények száma – derül ki az USA Külügyminisztériumának múlt héten kiadott jelentéséből. Eszerint tavaly mintegy 8600 terrortámadást volt, ami durván negyedével kevesebb, mint egy évvel korábban.
A terrorakciók halálos áldozatainak a száma is csökkent: tavaly 18 753 volt, ezek 70 százaléka pedig öt országban következett be: Afganisztánban, Irakban, Nigériában, Szomáliában és Szíriában.
Állandósultak a dzsihádisták által végrehajtott támadások Irakban, közben pedig az Iszlám Államhoz köthető terroristák újabb országokban követtek el merényleteket. A kalifátus összeomlása nem érte felkészületlenül a terrorszervezet vezetőit: visszatértek ahhoz a stratégiához, amely hasonló helyzetben egyszer már sikerre vezetett.
Biciklis turistákat gázoltak el két hete Tádzsikisztánban: a héttagú csoportból két amerikai, egy svájci és egy holland biciklis meghalt. A merénylet elkövetőjeként nem sokkal később az Iszlám Állam jelentkezett, és videót is közöltek a támadókról.
Ezen az látszik, hogy öt fiatal férfi egy fa alatt ül a hegyvidéken, mögöttük a terrorszervezet zászlajával. Arról beszélnek, hogy a tádzsik vezetők elhagyták hitüket, megengedték, hogy hitetlenek foglalják el az országot, majd
hűséget fogadtak Abu Bakr al-Bagdadinak, az Iszlám Állam vezetőjének,
és felesküdtek a hitetlenek elleni támadásra.
A tádzsik hatóságok szerint kések és lőfegyverek is voltak náluk. A csoport tagjai közül négyet azóta elfogtak, négy másikat agyonlőttek.
A tádzsikisztáni merénylők. Fotó: Amak
Nem ez volt az Iszlám Állam által adott egyetlen életjel az elmúlt hetekben. Szíria asz-Szuvajda nevű tartományában több öngyilkos merényletet is végrehajtottak, az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja nevű szervezet jelentése szerint 255 embert öltek meg. Emellett
sok nőt és gyereket el is raboltak.
Júliusban végrehajtottak egy merényletet Pakisztán Beludzsisztán nevű tartományában is, itt 159-en haltak meg.
Pedig Donald Trump már többször büszkélkedett azzal, hogy legyőzték a terrorszervezetet, Helsinkiben, Putyinnal való találkozóján pedig azt mondta: az Iszlám Állam elleni harc 98-99%-ban véget ért. Az iraki kormány meg már decemberben bejelentette, hogy legyőzték a terroristákat, és olyan hírek is voltak, hogy maga Abu Bakr al-Bagdadi is súlyosan megsérült.
Akkor mi történt?
Valójában az Iszlám Állam már hónapokkal korábban felkészült a katonai vereségekre és elkezdte újjászervezni magát. Jennifer Cafarella, az Institute for the Study of War nevű think tank elemzője nemrég az NPR-nek arról beszélt, hogy a szervezet vezetői felismerték: nem tudnak kitartani a koalíciós erőkkel szemben és el fogják veszíteni a területük nagy részét, de ezt nem tekintették úgy, hogy a háborút is elvesztették. Ehelyett
elkezdtek a túlélésre berendezkedni, és felkészültek a harc következő szakaszára.
A helyzet ráadásul nem is új nekik: 11 évvel ezelőtt egyszer már gyakorlatilag minden érintett kormány bejelentette, hogy legyőzték az Iszlám Állam elődszervezetét, az iraki al-Kaidát, amely akkor valóban az összeomlás és teljes eljelentéktelenedés határára jutott.
Ahogy korábban is írtunk róla, az iraki al-Kaida 2003 és 2006 között rettegésben tartotta Irakot. A jordániai származású Abu Muszab az-Zarkávi által alapított és vezetett szervezet féktelen brutalitásáról volt hírhedt, emberei rengeteg véres merényletet követtek el (2003-ban például a bagdadi ENSZ-képviselet, a jordániai nagykövetség és a nedzsefi mecset ellen), és ők tettek közzé olyan videókat is, amelyeken amerikai túszokat fejeztek le.
Kegyetlensége miatt azonban az őt eleinte a síita elnyomás miatt támogató szunniták is elfordultak Zarkávitól, aki 2006 júniusában egy amerikai légicsapásban meghalt, a következő években pedig az Iraki Iszlám Állam nevet felvevő szervezet folyamatosan gyengült. Vezetőit sorra megölték vagy elfogták,
egy adott ponton állítólag mindössze néhány tucatnyi tagja maradt.
Szinte szó szerint a föld alá, vagy a sivatagos vidékekre kényszerültek, alig volt pénzük, nem tudtak szabadon mozogni – vagyis hasonló volt a helyzet, mint most.
2010-ben azonban Abu Bakr al-Bagdadi került a szervezet élére, amely két-három év alatt feltámadt. 2013-ban már beszivárogtak Szíriába, közben kihasználták az iraki kormány elleni elégedetlenséget is, kiszabadították szimpatizánsaikat a börtönökből, majd célzott támadásokat hajtottak végre a katonák és rendőrök ellen. 2014 júliusában pedig, a második legnagyobb iraki város, Moszul elfoglalása után, kikiáltották a kalifátust.
Abu Bakr al-Bagdadi Fotó: MTI/EPA/Iszlám Állam
A New Statesman elemzése szerint az Iszlám Állam hatalma csúcspontján is több volt, mint egy állam: inkább egyfajta mozgalom, amelynek az államalapítás csak egy állomása volt. A dzsihádisták ugyanis
a világ végét megelőző végső harcra készülnek:
Mohamed jóslatainak megfelelően, aki szerint a világ vége előtt nem sokkal a kalifátus meg fogja hódítani a világot.
Éppen ezért a mostani vereségek, bár átmenetileg gyengítették az ideológiát is, nem jelentik a szervezet végső kudarcát. Sőt, a Soufan Center elemzése szerint az Iszlám Állam ugyanazzal a módszerrel készíti elő visszatérését, mint amilyet 2013 előtt is alkalmazott: például az iraki tisztviselők, elsősorban a rendőrök és a biztonsági szolgálatok tagjai elleni célzott gyilkosságokkal.
Úgy fogalmaznak:
„a meggyengült Iszlám Állam a múltat akarja újrateremteni,”
és ahhoz, hogy esélyük legyen újra a 2014-eshez hasonló sikereket elérni, előbb 2013-at és az akkori tevékenységüket kell felidézniük.
Éppen ezért Irakban már hónapok óta rabolnak el és ölnek meg embereket, főleg Kirkuk, Dijala és Szalahuddin tartományokban – ezt a térséget többen már a halál háromszögeként emlegetik. Most napi átlagban közel három ilyen támadás történik, és ez jelentős növekedésnek számít, ugyanis egész márciusban összesen volt hét ilyen akció.
Fotó: Dabik
Több támadást videóra is vettek, de arra is volt példa, hogy a túszokkal küldtek videoüzenetet. Az egyik támadás során hat síita rendőrt raboltak el, akiket aztán a terrorszervezet zászlója elé térdeltettek, majd el kellett mondaniuk, hogy kivégzik őket, ha a kormány nem engedi el a fogságban tartott szunnita nőket. Néhány nappal később megtalálták a túszok holttestét.
Szakértők szerint az Iszlám Államnak nagyjából ezer embere lehet Irakban, 500 a sivatagos részeken, 500 a hegyekben. Az ilyen támadásokhoz viszont
nincs szükség sok emberre,
jellemzően 3-5 fős csoportok hajtják végre az akciót, amely után gyorsan vissza is vonulnak. David Sterman, a New America Foundation szakértője szerint a stratégiájuk leginkább az, hogy káoszt teremtsenek.
Azt is ki tudják használni, hogy Irakban sok olyan terület van, ahonnan négy éve tízezrek menekültek el az Iszlám Állam elől, és ők még nem tértek haza, így teljes falvak, kisebb városok állnak üresen, ami tökéletes terep a bujkáláshoz.
A Jamestown elemzése szerint az állandósult merényletek komoly dühöt váltottak ki a síita közösségből, de ez a düh (legalábbis egyelőre) nem általánosságban a szunniták ellen irányul, hanem inkább a kormány ellen, amely hiába próbál katonai erővel fellépni a dzsihádisták ellen. Az elhagyatott területeket, a sivatagot, a hegyvidéket ugyanis a kormánycsapatok nehezen ellenőrzik.
Kicsit paradox módon korábban,
amíg az Iszlám Állam nagy területet uralt, harcolni is könnyebb volt ellene:
lehetett tudni, hol találják meg a harcosaikat. Most viszont szétszóródtak, ráadásul az ellenük való harcot nehezítik az iraki kormány és a kurdok közti ellentétek is.
A dzsihádisták pedig mindezeket ki is használják. Továbbra is vannak komoly fegyvereik, de a városokba egyelőre nehezebben szivárognak be. A kétezres közepén, valamint 4-5 évvel ezelőtt azért tudtak ilyen téren sikeresek lenni, mert a síita kormány elnyomása miatt a szunniták közül sokan szimpatizáltak a radikális ideológiákkal – utána viszont megtapasztalták az Iszlám Állam rémuralmát.
Így viszont egyelőre kicsi az esély arra, hogy a terroristák elkezdjenek mondjuk egy olyan autóbombás merényletsorozatot, ami korábban szinte a védjegyükké vált. Ugyanakkor azt is bizonyították, hogy így is képesek a kormány ellenőrzése alatt álló nagyvárosokban támadni: néhány hete Bagdadban hajtottak végre merényletet.
Összedőlt ház az Iszlám Állam egyik bagdadi merénylete után. Fotó: MTI/EPA/Ahmed Ali
Azt, hogy milyen taktikát követnek, jól jelzi a kommunikáció is. Az Iszlám Állam szóvivője, Abu al-Hasszán al-Muhadzsir áprilisban egy üzenetben arra szólította fel a követőiket, hogy a kormánnyal együttműködő szunniták ellen hajtsanak végre merényleteket. A terrorszervezet egyik propagandalapja, az an-Naba pedig nemrég azt írta: a jelenlegi helyzetben nincs szükség nagy csoportokra, sok képzett harcossal, komoly fegyverzettel,
elég egyetlen ember, aki bármilyen, általa beszerezhető eszközzel támadást tud indítani.
Emellett továbbra is lépést tartanak a technika fejlődésével: a titkosított kommunikációs csatornákat már régóta használják, de a New York Times szerint újabban már a Bitcoinban érkező támogatást is fel tudják használni.
A propaganda pedig továbbra is aktív, és globálisan célozzák vele a potenciális követőket. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy
a terrorszervezetnek nem csak Szíriában és Irakban van bázisa,
Afgán források szerint az országba folyamatosan érkeznek a harcosok Észak-Afrikából, Közép-Ázsiából, de Oroszországból és Franciaországból is, januárban pedig a Fülöp-szigeteki hatóságok fogtak el egy spanyol férfit, aki Mindanao szigetén akart csatlakozni az Iszlám Állam helyi szervezetéhez.
Korábban Líbiában is próbálták megvetni a lábukat, és bár Szurt városát elvesztették, 3-4 ezer harcosuk még mindig lehet az országban. Egyiptomban a Sínai-félsziget északi részén vannak olyan, összeségében több száz fős terrorcsoportok, amelyek hűséget esküdtek Abu Bakr al-Bagdadinak, és a Száhel-övezetben is erősödnek a hozzájuk köthető csoportok.
Nagy európai terrortámadásnak viszont egyelőre kisebb a veszélye,
Egy pszichés gondokkal küszködő német férfi a Münsterben tömeges gázolás elkövetője, és az üggyel kapcsolatban nincsenek terrorizmusra utaló jelek – jelentette a Süddeutsche Zeitung (SZ) című német lap és két német regionális közszolgálati médiatársaság, a Norddeutscher Rundfunk (NDR) és a Westdeutscher Rundfunk (WDR) közös tényfeltáró munkacsoportja.
A beszámoló szerint egy 1969-ben született német férfi, Jens R. vezette a kisteherautót, amely Münster belvárosában szombat délután röviddel fél négy előtt teraszon ülő emberek közé hajtott.
Jens R. 2014-ben és 2016-ban is pszichés gondokkal tűnt fel – tették hozzá.
A Bild című lap a hírportálján azt írta, hogy a 48 éves férfi – aki három embert megölt, húszat megsebesített és a gázolás után végzett magával – büntetlen előéletű. A rendőrség este megkezdte lakásának átkutatását, a lap szerint robbanóanyagot keresnek és a művelethez különleges egységeket is mozgósítottak.
Az SZ, az NDR és a WDR tényfeltáró munkacsoportja és a Bild információit a rendőrség estig nem erősítette meg és nem cáfolta.
Angela Merkelt a kancellár szombat esti közleménye szerint mélyen megrázta az eset. A hatóságok „most minden elképzelhetőt megtesznek a cselekmény feltárásáért, az áldozatok és hozzátartozóik támogatásáért” – áll a közleményben, amelyben Angela Merkel köszönetet mondott a résztvevő szakembereknek.
A sebesültek közül hatan életveszélyes állapotban vannak. A münsteri egyetemi klinikán bevezették a vészhelyzetre kidolgozott intézkedéseket, így egy külön osztályt biztosítottak a sebesülteknek és felszólították véradásra a város lakosságát. Este visszavonták a felszólítást, közölve, hogy bőven elég jelentkező gyűlt össze a klinikánál.
A KMKSZ-székház felrobbantásával meggyanúsított második letartóztatott is a kárpátaljai megyeszékhelyen van már. Az Ungvári Járási-Városi Bíróságon elkezdődött a meghallgatása. Arról döntenek, hogy előzetesben marad-e.
Mint azt már megírtuk, az első letartóztatottat még hétfőn Ungvárra szállították. A rövid meghallgatást követően a bíró keddre halasztotta a tárgyalást, az indoklás szerint megvárják, míg megérkezik a férfi védője. A bíró közölte, hogy ameddig az ügyvédre várnak a gyanúsítottat a bíróság épületében tartják fogva. A felvételek alapján a férfi a tárgyaláson teljesen nyugodtan és higgadtan viselkedett.
A mai nap pedig a vélt tettestársa is megérkezett, akit a titkosszolgálat kommandósai kísértek és vigyáztak rá. Harmadik letartóztatott társukról még nincs információ.
A KárpátHír Hennagyij Moszkal kormányzó beszámolója alapján azt is megírta, hogy a KMKSZ irodáját ért két februári támadás megrendelője a szakadár Dnyeszter-melléki Köztársaságból való, és már vissza is menekült arra a területre. Moszkal megismételte, hogy egészen biztos abban, miszerint
az orosz titkosszolgálat áll a háttérben.
A történethez kapcsolódó fejlemény még, hogy az ügyészség terrortámadásnak minősítette át a KMKSZ-székház elleni merénylet jogi besorolását és azt kérte a bíróságtól, hogy a gyanúsítottakat helyezzék előzetesbe, ráadásul óvadék ellenében se védekezhessenek szabadlábon.
Törvényjavaslat készül erről, amelyet Donald Trump is támogat, pedig ő eddig mindenfajta szigorítást ellenzett.
17 embert lőtt le a 19 éves merénylő a floridai iskolában. (MTI/EPA/Giorgio Viera)
A CNN idézi a Fehér Ház közleményét, amely szerint az elnök támogatja azt az, egy demokrata és egy republikánus szenátor által benyújtott tervezetet, amely szigorítja az ellenőrzési rendszert. Például azokat a kötelezettségeket, hogy milyen törvénysértéseket miatt tilthatják meg, hogy bizonyos emberek fegyvert vehessenek.
A fegyvertartásról szóló vita évtizedek óta tart Amerikában, és mindig egy-egy nagyobb merénylet után lángol fel igazán. Az elmúlt öt évben 290 iskolai lövöldözés volt az országban, múlt szerdán
egy 19 éves fiú 17 embert lőtt agyon egy floridai középiskolában.
A merénylő, Nikolas Cruz korábban az iskola diákja volt. Fajgyűlölő nézeteket vallott, egy fehér felsőbbrendűséget hirdető csoporttal is kapcsolatban volt.
A lövöldözés után a diákok képviselője bejelentette: tüntetést szerveznek Washingtonba, hogy végre történjen valami a fegyvertartás korlátozásának ügyében.
Trump viszont eddig nyíltak kiállt az eddigi szabályok mellett, és a kampányát is nagy összegekkel támogatta a Nemzeti Lőfegyver Szövetség. A tavalyi Las Vegas-i lövöldözés után sem ítélte el a fegyvertartást.
Salah Abdeslam egy brüsszeli lövöldözés miatt áll most bíróság előtt. Ügyvédje eljárási hibákra hivatkozik.
2016 márciusában, néhány nappal a brüsszeli, a repülőtéren és a metrón végrehajtott terrortámadások előtt a rendőrök házkutatást tartottak egy lakásban a belga fővárosban. Itt három férfi tüzet nyitott rájuk – egyet közülük lelőttek, kettő elmenekült. Később derült ki, hogy egyikük Salah Abdeslam volt, akit egész Európában kerestek, ő volt ugyanis a 2015 novemberében, Párizsban elkövetett terrortámadás-sorozat egyetlen életben maradt merénylője. (A sejthez többen tartoztak még a párizsi merénylőkön kívül, közülük néhányan követték el aztán a brüsszeli terrortámadást.)
A lövöldözés miatt
Abdeslamot gyilkossági kísérlettel vádolják.
A párizsi terrortámadás miatt a belga hatóságok korábban kiadták az amúgy brüsszeli születésű, de francia állampolgár Abdeslamot Franciaországnak, ezért minden nap Párizs mellől vitték most át Belgiumba, a tárgyalásra. Abdeslam mindent tagadott, és azt is közölte, hogy nem válaszol a kérdésekre.
Abdeslam nem engedte, hogy felvétel készüljön róla a bíróságon (MTI/EPA/AFP pool/Emanuel Dunand)
Ügyvédje viszont eljárási hibákra hivatkozva a felmentését. Azt mondta: egyrészt nem is lőtt a rendőrökre, másrészt több ügyészségi dokumentum is franciául íródott, nem flamandul, így nem felel meg a Belgiumban hatályos nyelvhasználati törvényeknek.
Az ügyvéd azt is mondta: nem szabad összemosni ezt a pert a párizsi terrortámadások ügyével, amelyben külön ítélet fog születni.
2015. november 13-án
hét helyszínen támadtak Párizsban az Iszlám Állam terroristái:
egy csoport több kávézónál és étteremnél lövöldözött, egy másik tagjai a Stade de France-nál robbantották fel magukat, három merénylő pedig a Bataclan klubban, egy koncert közben kezdett mészárlásba.
Salah Abdeslamot az MTI ugyan a merényletek „feltételezett főszervezőjeként” emlegeti, ez azonban messze áll a valóságtól, hiszen
a támadást Szíriában, az Iszlám Állam központjában tervelték ki és szervezték meg
– ahol ő sose járt. Az összes, a terrortámadásban részt vett merénylő szerepelt egy, hónapokkal a merényletsorozat előtt felvett propagandavideón, kivéve őt. A videón, amelyet a támadás után hoztak nyilvánosságra, foglyokat fejeztek le.
Sokkal inkább lehetne őt a dzsihádisták sofőrjének nevezni. A terrortámadás előtti hetekben fél Európát bejárta bérelt autókkal – többször járt Magyarországon is. A terroristák egy része ugyanis, a menekülthullámot kihasználva, a menedékkérők közé vegyülve érkezett Európába (vagyis nem igaz az a kormánysajtóban emlegetett állítás, hogy „a migránsok között toborzott merénylőket”).
Brüsszelben rendőrökre lőttek, amikor rájuk találtak (MTI/EPA/Laurent Dubrule)
Abdeslam először augusztus 30-án járt Budapesten, ekkor két olyan terroristát vitt magával, akik közül az egyik a kávézókra támadó csoportban volt, a másik pedig a stadionnál robbantotta fel magát.
Szeptember elején újabb két embert vitt magával a Keleti pályaudvartól: Mohamed Belkaidot és Najim Laachraouit. Laachraoui lehetett a csoport bombaszakértője, ő a brüsszeli reptéren elkövetett terrortámadásban halt meg, 2016 márciusában. Belkaid pedig belga nyomozók szerint a sejt valódi parancsnoka volt. Őt lőtték le a brüsszeli lövöldözésben, ami miatt most Abdeslam bíróság előtt áll.
Pár nappal később Abdeslam ismét Magyarországon járt, ekkor a három, később a Bataclanban támadó terroristát vitte magával.
A terrortámadás előtt aztán ő bérelte azokat az autókat, amelyeket a merénylők használtak. Neki a stadionnál kellett volna felrobbantania magát, de ezt nem tette meg – a nyomozók azt valószínűsítik, hogy nem működött a bombamellénye. Ezután felhívta egy brüsszeli barátját, hogy jöjjön érte, majd eltűnt. 2016 márciusában bukkantak a nyomára, a lövöldözés után ugyan még elmenekült, de nem sokkal később elfogták.
Egy fedett FBI-ügynökkel beszélgetett arról, hogyan lehetne csőbombát készíteni. Azért figyelték, mert korábban kifejezte szimpátiáját az Iszlám Állam iránt.
A 25 éves Everitt Aaron Jameson nyolc éve kapott kiképzést, de leszerelték, mert nem vallotta be, hogy asztmást. Ezután kamionsofőrként dolgozott. Egy népszerű turista célponton, a Pier 39-nél akart támadni a BBC szerint, hogy minél több embert megöljön karácsony idején. Bombát is akart készíteni, csakhogy
erről egy fedett ügynökkel beszélgetett
A házkutatás során fegyvereket és egy, a támadást vállaló levelet is találtak. Ebben Donald Trump jeruzsálemi döntéséről írt.
Jamesont szeptember óta figyelték, mert a közösségi médiában az Iszlám Államot támogató bejegyzéseket tett közzé. Az október 31-ei, New York-i támadás után is arról írt, hogy támogatja a merényletet. Azért a Pier 39-et választotta, mert
ott mindig rengetegen vannak.
A közel-keleti vereségei után új stratégiára kényszerülő Iszlám Állam korábban felszólította híveit, hogy karácsonykor kövessenek el merényletet azokban az országokban, amelyek tagjai az ellene harcoló koalíciónak.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
