Kezdőlap Címkék Méltóság

Címke: méltóság

Olimpia

Kezdetnek rögtön rögzítsük azt, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök hazai bakancslistáját két, még nem teljesült kívánsága vezeti.

Az egyik a Palotába költözés. Elvégre Vitéz Nagybányai is ott regnált, akkor meg doktor Orbán sem adhatja lejjebb, mordizomadta! Hiszen a Klastrom, pláne egy szinten a Sándor palotával, ahol a köztársasági elnök lakik, már látványnak is elég snassz. Pláne azért, mert a köztársasági elnök a miniszterelnök úr nulla hatáskörű bábja, ugyanis köztársasági elnöknek azt nevez ki, akit akar, akkor váltja le, amikor akarja, és közben a köztársasági elnök akkor és annyiszor áll haptákba, amikor és ahányszor csak mondja, mert tőle az a minimum. Egy ilyen beosztott hogy lakhat a főnökével azonos szinten, tessen mondani? Ráadásul a beosztott háza sarokház, így nem csak előre meg hátra, hanem oldalra is kilátni belőle, ami főnöki szempontból végképp vérlázító. Ezért indult el az ún. Liget projekt, hogy annak jótékony leple alatt kipaterolhassák a Magyar Nemzeti Galériát a Palotából, és a miniszterelnök úr végre elfoglalhassa méltó helyét a várhegyi hierarchiában.

A Liget projekt egyelőre a félbukás állapotában leledzik, az abbahagyás után maradt egy Magyar Zene Háza a Liget közepén (hogy miért nem lehetett a már meglévő Művészetek Palotája egyben a magyar zene háza is az rejtély – talán hogy ne lógjon ki a lóláb), egy sikeresen lerombolt Közlekedési Múzeum, meg egy, a kritikák szerint igencsak elfuserált Néprajzi Múzeum (van ebben valami, ha már járt arra az ember). A Nemzeti Galéria tervezett épülete, amely többszöri határidő módosítás után állítólag 2028-ban fog megnyílni (ha ugyan egyáltalán), annyira japános pavilonépítészet (nem véletlenül: Sejima and Nishizawa and Associates), azaz annyira nem magyar, hogy a rigorózusabb patrióták naponta fognak tüntetni előtte – viszont nem az a cél, hogy az átköltözés után a miniszterelnök úron kívül bárkinek jobb legyen! A bárkik nálunk nem számítanak. Még a patrióta bárkik sem, ha a miniszterelnök úr áll a másik oldalon.

Az ódon festményeknek Magyarország legúribb helyéről való kiakolbólításával a miniszterelnök úr rengeteg legyet üt egy csapásra. Ő és csapata beköltözhet a Galéria hűlt helyére, a Várhegy déli területe zárt kormányzati rezervátummá minősíthető, a Sikló „Csak VIP személyek szállítására” való engedélyezése után a Klastrom előtti téren megvalósul az előkelők promenádja, így a Palota út – Dísz tér vonalában lezárt terület őrzése csak feleannyiba kerül, és a Galéria látogatók elmaradása után nem fog mindenféle személy gülü szemekkel rábámulni a miniszterelnökségi ablakokra, aminek még a gondolata is idegesítő. Mikor a miniszterelnök úr nincs itthon, a Palota kupolatornyán lévő, címeres zászló félárbocra engedhető, ami fontos információ a népnek. Olyankor nincsen kérelmezés, ne is próbálkozzanak.

A másik, talán még fontosabb tétel a listán az olimpia. Mármint a budapesti. Nincs is annál szebb dolog, mint mikor a rendező ország Legfőbb Méltósága a mikrofonhoz lép, és a világ összes tévétársasága kameráinak kereszttüzében azt mondja, hogy: „Az ikszipszilonodik nyári olimpiai játékokat megnyitom!” A halálos csendet harsány üdvrivalgás váltja fel, így kezdődik a megdicsőülés korszaka, amely akkor is biztosítja a Méltóságnak az örök hírnevet, ha előtte magas pozíciója ellenére nagyobbnál nagyobb ökörségeket csinált.

Márpedig csinált. Például, hogy egy idő után az összes szövetségesével összerúgta a port (V4, NATO, EU), mert mindig a sztráda ellenkező odalán, a többiekkel szemben hajtotta a rollerét, vidáman kacskaringózva a száguldó autók között. Ebből az eszetlen viselkedésből következett a teljes sztráda lelassulása, így a korábban harmonikusan egységes menet káosszá változott, és kezdett mindenki mindenfelé menni a kocsijával, ami nem tesz jót semelyik autósnak sem, hát még a komplett forgalomnak. Az, hogy ezek után derék miniszterelnökünk még folyamatosan szidta is az EU-t, hogy nincs egységes politikája, és nem tud gyorsan dönteni, már csak korona a rolleron.

A Méltóság a kártevésből saját országát sem hagyta ki. Sokan megírták már, hogy egy hihetetlenül egyszerű módszerrel (lásd még: huszárvágás), a minimálbér duplájára emelésével indította el a magyarokat a lejtőn, hogy aztán végül egy tizennégy éves rohammal a bokrosi éltanulóságból az országnak az EU minden szempontból utolsó helyére való juttatását immár s.k. intézze el. Ismerős téma, sokan megírták már… illetve hát nem. Nem írták meg sokan. Sőt, ellenkezőleg. A nép, az istenadta nép szét is cincálná azonnal azt, aki a mi jótevőnket bántaná! „Csak dicséret illet, nem bírálat!”, mondta egyszer valaki, akit Orbán mindenben követ.

A sok jótétemény után nem csoda, hogy a miniszterelnök urat vallásos tisztelet övezi, és hogy az ország nagy része el sem tudná már képzelni a rezsicsökkentés, a családi adókedvezmény meg az állami árcsökkentések nélküli életet. Ezen intézkedések haszonélvezői ugyan döntő részben a gazdagok, köztük miniszterelnök úr, de nem sajnáljuk tőle azt a kis támogatást a sok fáradozásért cserébe.

A fenti, napsütötte narancsfényben pompázó országtablón csak egy fekete pötty mutatkozik. Egyetlen csúnya fekete pötty. Mégpedig Budapest.

A 2019-es önkormányzati választáson a fővárosban váratlanul és meglepetésre nem a miniszterelnök úr pártjának jelöltjei győztek. Az ellenzéki szövetség adta a főpolgármestert, 14 polgármestert, és a kompenzációs listáról is bekerültek hárman, ugyanakkor a FIDESZ-KDNP-nek csak 7 polgármesterre és 6 listáról bekerült képviselőre tellett. Ezzel az ellenzék : kormánypárt  = 18 : 13 szavazati aránya Karácsonyéknak sima és állandó fölényt biztosított a közgyűlésben, mert így a két független polgármester szavazata sem számít semmit, a városvezetésnek nincs szüksége rá. Ez tette valahogy lehetővé, hogy a vereségtől begorombult kormányzat folyamatosan érkező, csődbe kergetési kísérleteit kivédte valahogy, és még járnak a villamosok.

A fideszes politikában persze vannak nem hülye, sőt inkább ravasz fickók (pl. Fodor Gábor, aki ugyan nem fideszes, de az), akik rájöttek, hogy a fővárostól való pénzelvonások folyamatos növelése elvezethet akár oda is, hogy Budapest leáll, és azt nehéz lesz a népnek megmagyarázni. Ezért primitív bosszúállás helyett azt javasolták, változtasson a kormány a szavazási rendszeren, legyen listás, és akkor a kormányzó párt több helyhez juthat a közgyűlésben. Mivel a kormánynak, illetve hát miniszterelnök úrnak a kézharmad miatt korlátlan hatalma van, így is tett. Szólt Torockaiéknak, azok benyújtották törvényt, a Parlament megszavazta, és ugyan a Mi Hazánk igyekezett kimosakodni, hogy ők nem is, meg Orbán dehogy szólt nekik, sőt tartózkodtak a saját javaslatuk szavazásánál, ám mindenki látta, amit látni kell. Persze földolgozni nem mindenki tudta. A lényegtelen dolgokat hanyagolva: a szavazás listásra változott.

Na, ebbe a szépen elképzelt választásba rombolt bele a Tisza, azaz nem is ők, hanem a baloldal régóta Messiásváró szavazói, és elintézték, hogy Karácsonyéknak csak 7 képviselőjük legyen a közgyűlésben. A maradékból 10 mandátum a Tiszáé, 10 a FIDESZ-é, 3 Vitézyé és 3 az MKKP-é, azaz Karácsonynak mostantól gazsulálni kell vagy az egyik tízmandátumosnak vagy a másiknak, különben nem jut semmire, sőt ha az új FIDESZ meg a régi FIDESZ összefog, Karácsonyéknak halvány esélye sincs. Az égadta világon semmit sem tudnak megszavazni. Itt az idő, hogy ezt a jó kis felállást megköszönjük a Tisza Párt derék szavazóinak, akik azt a halvány, ellenzéki esélyt is tönkretették, amely Karácsonyéknak volt egyáltalán.

A főpolgármester persze rögtön átlátta a helyzetet, és ismervén Orbán bakancslistáját, a párizsi olimpia örvén leült tárgyalni Bach úrral, a NOB elnökével. Együtt megállapították, hogy új sportlétesítményre immár semmi szükség (a lopakodó olimpia sikeresen megvalósult), viszont Budapest infrastruktúrája nagyon gyenge egy olimpiához, így ha a kormány olimpiát akar, azon változtatni kell. Magyarán a főpolgármester azt mondta, hogy ha a kormány az általa elegendő számúnak ítélt budapesti metrót, utat, hidat meg villamost megépíti, ő nem fog akadékoskodni. Meglepő módon bőven akad szerencsétlen a NER oldalon, aki cikket képes írni abból, hogy Karácsony „olimpiai rendezés párti lett, holott régen nem az volt a mocsok”. Hát igen. Ennyi eszük van odaát. Még összesen se sok.

A vélemény tehát a városvezetést tekintve „megváltozott”, és ha engem kérdeznek, azt mondanám, lesz itt olimpia, kérem – már ha Kína hajlandó még egy pár óriáshitelt nyújtani, és akad majd az országban elegendő gyerek meg unoka, akikre a visszafizetésnél számíthatunk. Viszont ha valamelyik feltétel nem teljesül, akkor inkább felejtsük el. Különben baj lesz.

(lopakodó olimpia: a kormány egymás után megrendezi minden sportág Európa vagy Világbajnokságát, és így egyenként megépíti az összes sportlétesítményt, ami az olimpiához kell – lásd atlétikai VB, úszó VB, egyéb világversenyek –, ebből következően a MOMENTUM által mozgósítható nép sem szólhat az olimpiai rendezés ellen egy szót sem, hiszen elnyerése esetén sportlétesítményre már egy félpénzt sem kell költeni)

Történetem – Zuzana Čaputová

0

Ha valaki csodálkozna a szlovák elnökválasztáson fölényes győzelmet arató Čaputová eredményén… Magyar nyelven is közzétett „Történetem” című bemutatkozását változtatás nélkül közöljük. Végigolvasva rögtön konstatáhatjuk: nincs min csodálkozni!

„Ki ne tapasztalta volna meg az igazságtalanságot és a hatalom arroganciáját? Lépten nyomon szembesülünk ezekkel a jelenségekkel a hivatalokban, bíróságokon vagy a kórházakban. A politikában még ennél is szembetűnőbb. Már-már megszoktuk. Mintha ez lenne a dolgok rendje. Pedig nem az. És ezért változásra van szükség.

Szakmai életem jelentős részét az igazságosság érvényre juttatásának és a gyengébbek megsegítésének szenteltem.

  • Egyetemistaként olyan projekteket kezdeményeztem, amelyek szociálisan hátrányos helyzetű csoportoknak, illetve a bántalmazott gyerekeknek nyújtottak segítséget.
  • Ügyvédként azoknak az oldalán álltam, akiknek sem kapcsolati hálója, sem anyagi lehetősége nem volt harcolni a jogaiért.
  • Civil aktivistaként a közösségi érdekeket védelmeztem a politikai pártok, vagy a vállalkozói csoportok érdekeivel szemben.
  • Elnöknőként minden erőmet és az elnöki tisztség minden tekintélyét arra fogom fordítani, hogy senkinek se kelljen többé az igazságtalansággal és a hatalom arroganciájával szembesülnie.

Programom

Olyan államfő szeretnék lenni, aki helyreállítja a közélet iránti bizalmat, mert manapság Szlovákiában már azt sem tudjuk, mi fán terem a bizalom. Nem bízunk a politikusok szavában, nem hisszük, hogy őszintén és jó szándékkal teszik a dolgukat. Nem bízunk a rendőrségben és a bíróságban, hogy biztosítani tudják az igazságosság érvényeslését és a törvény előtti egyenlőséget. Lassan már egymásban sem bízunk. A társadalom szövete felfeslik, távolodik egymástól a város és a vidék, a gazdag és a szegény országrész, a fiatalok és az idősek. Mintha szertefoszlottak volna azok az értékek és célok, amelyek mindannyiunkat egyesítenek és amelyekért mindnyájan lelkesedhetünk.

Azért veszem át az elnöki hivatalt, hogy visszahozzam a társadalmunkba a bizalmat. Szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy a politikát újra közszolgálatnak tekintsük. Szeretném visszaadni azoknak az értékeknek az erejét és tartalmát, amelyek mindannyiunkat egyesítenek: az igazságosságnak, az emberi méltóság védelmének és a demokratikus Európához való civilizációs tartozásnak. Ezeknek az értékeknek szeretnék érvényt szerezni az alkotmány adta hatáskörömet kihasználva. Ahol pedig véget ér az elnöki hatásköröm, ott személyes példát akarok mutatni. És ahol már példát sem tudok mutatni, ott rámutatok az igazságtalanságra.

Ennek szellemében három témának fogok kiemelt figyelmet szentelni: ezeket tartom a legfontosabbnak, mert ezek nagy mértékben hozzájárultak egyéni sorsom és szakmai pályafutásom alakulásához.

Igazságosság mindenki számára

Szlovákiából eltűnt az igazságosság. Ezt ügyvédként egészen közelről megtapasztaltam. A nagy ügyek, amelyekre a média is figyelmet szán, csupán a jéghegy csúcsa. A csúcs alatt annak a számtalan embernek a félrecsúszott sorsa található, akik áldozatként nem jutothattak hozzá az igazságszolgáltatáshoz, mert nem volt meg hozzá a kellő kapcsolatrendszerük, befolyásuk vagy vagyonuk. És gyakran előfordul az is, hogy túl későn szolgáltatják az elvárt igazságot.

Mert Szlovákiában az igazságosságot más-más mércével mérik attól függően ki részesül benne. A hatalmon lévők gyakran kivételezett helyzetet éveznek. Számos korrupciós és büntetőjogi ügyben bebizonyosodott, hogy a politikusokra más szabályok vonatkoznak. Az ő esetükben elmarad a felelősségre vonás, miközben a hétköznapi emberektől az állam keményen megköveteli a szabályok betartását. Csakhogy az igazságosság egyenlőtlen eloszlása romboló hatással van a társadalomra, ugyanis megerősíti az emberekben azt a meggyőződést, hogy ha a politikusoknak nem kell betartaniuk a szabályokat, akkor nekünk sem kell.

Elnöknőként minden befolyásomat latba vetem azért, hogy a rendőrségen, ügyészségen és a bíróságokon azonnali és rendszerszintű változások induljanak el. Meggyőződésem, hogy a rendvédelmi szerveknek független intézményként kell működniük, ellen kell állniuk a politikai befolyásnak, élükön szakembernek, nem pedig a belügyminiszter lakájának kell állnia. Az ügyészséget és a bíróságokat társadalmi ellenőrzés alá kell vonni. Számos bátor ügyészt ismerek, aki a fojtogató légkör ellenére becsületesen és lelkiismeretesen végzi a munkáját. Azt akarom, hogy Szlovákiának modern ügyészsége legyen, ahol ezek a szakemberek esélyt kapnak a szakmai kiteljesedésre. A bíróságnak is mélyreható változáson kell átesnie. A bíróságoknak szakosodniuk kellene a jog egyes területeinek megfelelően, minek következtében lerövidülnének a bírósági eljárások. Elnöki hatáskörömbe tartozik majd a bírók és alkotmánybírók kinevezése, s ehhez a feladathoz az ügyet megillető komolysággal szeretnék hozzáállni. Meggyőződésem ugyanis, hogy a szakmai felkészültségen túl az erkölcsi fedhetetlenségnek is a kiválasztás szempontjává kell válnia.

Méltóságot az idősebbeknek

Sorsfordító technológiai változások korát éljük. A fiatalok előtt ez egyre több lehetőséget tár fel, az idősebbek viszont gyakran szorongással fogadják az újdonságokat. A szüleim generációjára gondolok, mely akotó évei javát egy elnyomó rendszerben élte le, ma pedig a társadalmi lét peremére szorultak. Vajon képesek vagyunk-e méltóságteljes időskort biztosítani nekik? Lesz, aki törődik majd velük? Az emberi méltóság ugyanis egyike azon értékeknek, amelyeket lehetetlen csupán a nyugdíj összegével mérni.

Szlovákiában ma gyakorlatilag hiányoznak a hosszútávú idősgondozási szolgáltatások. A környező országokhoz képest is kevés az öregek otthona, a meglévőkben pedig szűkében vannak a férőhelyeknek, a szakképzett alkalmazottak száma csekély, fizetésük nem versenyképes. Nem csoda hát, hogy szociális gondozók tízezrei távoznak Szlovákiából. A rendszeres és hosszan tartó gondozói szolgálat működését ezernyi adminisztratív akadály gáncsolja. Ennek következtében növekszik a várakozási idő. és egyre nehezebb megteremteni az emberi méltóságnak megfelelő életkörülményeket. Ennek a problémának a megoldása egyre sürgetőbb, mivel uniós viszonylatban Szlovákia a harmadik helyen áll a lakossága idősödésének tekintetében.

Államelnökként kiállok amellett, hogy az időseknek nyújtott szolgáltatások gyökeresen megjavuljanak. Az eszményi állapot az lenne, ha minél kevesebb rászoruló kerülne az intézményi ellátás rendszerébe, és a lehető legtöbben részesüljenek otthoni gondozásban, illetve kerüljenek kisebb intézményekbe. Ehhez meg kell teremtenünk a rugalmas jogi környezetet, és anyagilag is motiválni kell a rendszerben dolgozókat. Mindenképp latba vetem elnöki befolyásomat a kormánynál és a megyei önkormányzatoknál annak érdekében, hogy növeljék a gondozói szolgáltatások költségvetését, különös tekintettel az alkalmazottak fizetésére. Fontosnak tartom azt is, hogy egyszerűsítsük a gondozottak szociális-, és egészségügyi felülvizsgálati rendszerét: újonnan az államnak a szociális-, és az egészségügyi ellátást oszthatatlan egésznek kell majd vennie. Szlovákiának, helyzetéből adódóan, sokkal nagyobb mértékben kell támaszkodnia az innovatív megoldásokra, mint például a speciális karkötő általánossá bevezetése, a belső berendezés változtatásán keresztül az önkéntességben rejlő erőforrások jobb kihasználása. Azt akarom, hogy az összes elérhető eszközt és forrást kihasználjuk ahhoz, hogy a nőknek és férfiaknak egyaránt méltóságteljes és szép életet biztosítsunk az utolsó pillanatokig.

Ha azt akarjuk, hogy országunk minden nő és férfi polgára méltóságát megőrizve teljes életet éljen a legutolsó pillanatig, ahhoz minden rendelkezésre álló eszközt be kell vetnünk és az összes rendelkezésre álló forrást mozgósítanunk kell – elnöknőkét eltökélt szándékom mindent megtenni ennek érdekében.

Környezetvédelem

A természet napjainkban tapasztalható kíméletlen kizsákmányolása nem csak a mi egészségünkre jelent veszélyt, de a jövő generációkat is fenyegeti. Szlovákia gazdagságának egyik legfontosabb pillére a természet: az élettel teli erdők, a tiszta folyók és felszín alatti vizek, amelyek az ivóvizet biztosítják nekünk, valamint a termőföld, amely munkát és élelmet ad az embereknek. Ezt a kincset ma módszeresen pusztítjuk, gyakran törvénytelenül és közvetlenül veszélyeztetve az emberek egészségét. Ezt személyesen is megtapasztaltam, amikor a bazini hulladéklerakó ügyén dolgoztam, de sok más esetben is, amikor a lakosság és a környezeti értékek érdekeit képviseltem. Ezekből a tapasztalatokból született meg az a meggyőződésem, hogy a környezetvédelem többé nem lehet mellékes téma a politikában. Arról van ugyanis szó, milyen levegőt lélegzünk, milyen vizet iszunk és milyen élelmiszert eszünk.

Az erdeinket fenyegeti a legnagyobb veszély. Az eddigi kormányok lehetővé tették a tömeges, gyakran törvénytelen fakitermelést, amelyből szűk vállalkozói kör profitált. A gátlástalan erdőirtás már számos ritka ökoszisztémát felbomlasztott, s a nemzeti parkjaink sem kerülték el a végzetüket. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy az erdőfelület csökkenésével növekszik az árvízveszély is. Az erdőirtás mellett komoly gondot jelent a vízforrások veszélyeztetettsége. Nem csupán a régi környezetszennyezési teher fenyegeti őket, hanem a veszélyes növényvédőszerek beszivárgása is, és elsősorban az a nagy mennyiségű hulladék, amelyet egyes cégek és emberek a vízbe engednek. Saját tapasztalatból tudom, hogy az állami szervek gyakran nagyon fél szívvel, sőt, közönyösen kezelik az efféle eseteket.

Elnöknőként mindent megteszek azért, hogy megálljt parancsoljunk a természeti értékeink pusztításának. Kezdeményezni fogom azt, hogy az ökológiailag legértékesebb területeink legalább öt százaléka maradjon meg beavatkozás nélküli övezetnek. Ez a mai nemzeti parkok és nemzeti természetvédelmi területek hetvenöt százalékára is vonatkozik. Szintúgy követelni fogom, hogy Szlovákia határozott és keményen lépéseket tegyen a hulladékmennyiség növekedésének megfékezésére, és hogy szigorúbb szabályozást vezessen be a potenciálisan veszélyes hulladéklerakókra vonatkozóan. Elnöki hivatalom támogatni fogja az összes olyan tervet, amely korlátozni igyekszik a műanyagok használatát, illetve kiáll a kötelező betétdíj bevezetése melett, valamint mellé áll minden olyan kezdeményezésnek, mely a körkörös gazdaság irányába mutat. Ez viszont már mindannyiunk közös felelőssége. Meg kell változtatnunk a gondolkodásmódunkat. Elnöknőként igyekszem jó példával elől járni, és minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy ez a változás bekövetkezzen, mielőtt túl késő lesz.”

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK