Kezdőlap Címkék Magyarország

Címke: Magyarország

Aki Orbánt és Salvinit lenézi, az EU-t rombolja

Sebastian Kurz osztrák kancellár mondta ezt egy interjúban. Arról is beszélt ugyanakkor, hogy a demokrácia és a jogállamiság ügyében nincs kompromisszum. Júliustól Ausztria lesz az Európai Unió soros elnöke.

Az osztrák kancellár a Der Standardnak adott interjút, ebben beszélt többek között arról, hogy az amerikai elnök kiszámíthatatlansága, az oroszokkal való feszültség, a törökországi helyzet és az EU-tól délre lévő országokban dúló polgárháború és terror miatt az Uniónak össze kell tartania, és szorosan együtt kell működnie.

Mint mondta, egyetért Guy Verhofstadttal, a liberálisok EP-frakcióvezetőjével, aki szerint, ha holnap az EU-t valaki megtámadja, akkor nincs, aki megvédje. Viszont úgy látja, hogy az elmúlt években történtek lépések a közös biztonságpolitikában, még ha messze is van a cél.

Kurz beszélt arról is, hogy

az Unióban vannak feszültségek.

Szerinte ha Kelet-Európában az a benyomás, hogy az ottani országok másodosztályú EU-tagok, akkor az minden, csak nem pozitív. Megemlítette, hogy az osztrák parlamentben bírálták azért, mert kapcsolatban van bizonyos kormányokkal, de szerinte ezt muszáj megtenni.

Kurz szerint nem érdemes táborokra osztani az Európai Uniót, mert ez csak további megosztottsághoz vezet, és

„nem lehet azt gondolni, hogy egy Orbán Viktor vagy egy Matteo Salvini kompromisszumkészebb lesz, ha lenézik őket”.

Ő úgy látja, hogy a közös biztonság- és védelempolitika legnagyobb támogatói pont a visegrádi országok. Nem ért egyet azzal, ha valaki feketén-fehéren látja a helyzetet, szerinte a tagok jó és rossz európaiakra való felosztása a garancia arra, hogy az EU szétessen.

Kurz nagyon sok mindenben egyetért a holland liberális miniszterelnökkel, Mark Ruttével, például abban is, hogy az EU-nak kevesebb dologgal kellene foglalkoznia, de támogatja például az egységes piac, a környezetvédelem és a mezőgazdasági és regionális politika átgondolása irányába tett lépéseket is. Emellett csökkentené a bürokráciát és könnyebbé tenné a munkahelyteremtést.

Az EU fontos feladatai között említette a külső határok kezelését és az Európai Bizottság létszámának a csökkentését.

Az ő víziója egy karcsúsított, egységesebb, koncentráltabb Európai Unió. Megszüntetné például, hogy Strasbourgban és Brüsszelben is legyenek parlamenti ülések.

Az egységesebb EU-n azt is érti, hogy egyenrangú partnerekként kezeljenek mindenkit, ne nézzenek le senkit. Ugyanakkor azt is kiemelte:

„A demokrácia és a jogállamiság nem lehet kompromisszum tárgya.”

Más kérdésekben viszont teret lehet engedni az eltérő véleményeknek és véget kell vetni a kioktatásnak, mert az az egységes Európát veszélyezteti.

Szerinte muszáj, hogy az EU a fontos kérdésekben szorosan együttműködjön, a kisebb ügyekben viszont hátrébb kellene lépnie. Például meg kell erősíteni a határvédelmet és át kell dolgozni a regionális támogatások rendszerét.

Szívesen látná, ha lenne vita arról, hogy az EU mire költi a pénzt, szerinte ennek felvetése nem jelenti azt, hogy valaki Unió-ellenes lenne.

Az EU-t szerinte Mark Rutte és Emmanuel Macron tudná modernebb irányba vezetni,

de ez csak akkor sikerülhet, ha a tagállamok követik őket.

A menekültügyben Sebastian Kurz nem vár komoly előrelépést a júniusi uniós csúcstól, de abban bízik, hogy az év második felében, az osztrák soros elnökség alatt már lesznek sikerek. Emellett még a digitalizáció és a EU nyugat-balkáni bővítése terén akar lépéseket tenni.

Orbánisztán: Visszatért a félelem kultúrája

  • Könyv jelenik meg Magyarországról Svédországban, Orbánisztán címmel
  • A szerző, Joakim Medin svéd újságíró évek óta foglalkozik Magyarországgal
  • A Független Hírügynökségnek azt mondta: úgy látta, hogy nem csak az ellenzékiek, de a kormánypártiak is félnek
  • Szerinte a félelemkeltés szándékos volt
  • A svéd médiában is foglalkoztak azzal, hogy a magyar kormánypropaganda hogyan ábrázolta az országot
Joakim Medin
Fotó: Sabri Omar

Az Orbánisztán – Félelem és undor az illiberális Magyarországon című, Svédországban a napokban megjelenő könyv szerzője, Joakim Medin szabadúszó újságíróként dolgozik, számos országból tudósított Hondurasból Libanonon és Szírián át Irakig. 2014 októberében ő volt az utolsó külföldi újságíró, aki az Iszlám Állam támadásakor elhagyta a szíriai kurd Kobani városát. A szíriai rezsim rövid időre börtönbe is zárta. A Magyarországról szóló könyv azt mutatja be, hogy Orbán Viktor hogyan szilárdította meg autoriter hatalmát és alakította át a társadalmat, beleértve a média feletti kontrollt és az alapvető demokratikus intézmények lebontását. Ír arról is, hogy a kormány hogyan használta fel a menekültválságot és terjeszt összeesküvés-elméleteket.

Korábban elsősorban a Közel-Kelettel foglalkoztál, miért döntöttél úgy, hogy Magyarországról írsz könyvet?

Több okom is volt erre. Évekkel ezelőtt már tudósítottam Magyarországról, aztán fordultam a Közel-Kelet felé, sokat írtam az Iszlám Államról, a terrorizmusról, a menekültválságról. 2015-től kezdve egyre jobban figyelt mindenki arra, hogy az európai országok, köztük Magyarország, hogyan küzdenek a menekültválsággal.

Tavaly tavasszal Irakban voltam, amikor olvastam a Soros-ellenes kampány kezdetéről, amelyben azt állították, hogy nem csak a migránsok és menekültek jelentenek veszélyt Magyarországra, hanem Soros György is, aki szervezi az egészet. Ez nagyon érdekesnek tűnt, és úgy döntöttem, hogy elkezdek ezzel foglalkozni.

Mennyi időt töltöttél Magyarországon?

Hat éve járok már Magyarországra, ezt a könyvet most egy év alatt írtam meg.

Sikerült kormányzati szereplőkkel is beszélned?

Igen, több interjút is sikerült készítenem Kovács Zoltán kormányszóvivővel.

Honnan jött az Orbánisztán cím?

Az Orbánisztán szót egyszer egy cikkben láttam valahol. A nemzetközi, de a magyar média is sok kifejezést használ arra, hogy leírja a magyarországi fejleményeket. Van, aki orbánizmusról beszél, mások Orbánisztánról, vagy valami másról. Úgy tűnt nekem, hogy ez a szó egy jelkép is arra, hogy

Magyarország egyre jobban hasonlít a közép-ázsiai posztkommunista országokra.

Így azt gondoltam, hogy ez egy elég erős kifejezés, de illik is abba a vitába, amely Magyarországról folyik. Ezért választottam ezt.

Az ajánlóban az szerepel, hogy „a félelem kultúrája visszatért a magyar társadalomba”. Tudnál esetleg néhány példát mondani erre, amit a forrásaidtól hallottál?

Persze. A könyvben azt próbáltam leírni, hogy néhány ember, aki szemben áll a kormánnyal, és ezt a saját szememmel láttam, szóval ők egyre jobban félnek attól, hogy negatív következményekkel jár, ha nyíltan ellenzik, amit a kormány tesz. Ez az érzés egyre jobban terjed.

Ugyanakkor beszéltem olyanokkal is, akik kormánypártiak, vagy nem is feltétlenül azok, csak sokat olvassák, hallgatják a Fidesz által dominált médiát, és

ők is félnek.

Nagyon félnek, amikor szóba kerülnek a „gonosz migránsok”, a muszlimok, a terroristák. Néhányan a „Soros-birodalomtól” félnek.

Úgy vélem, hogy ez a félelem, amely minden tábort átjár, a köztük meglévő gyűlölettel együtt egy rendkívül polarizált társadalmat hozott létre Magyarországon.

A nemrég véget ért választási kampány tele volt összeesküvés-elméletekkel, többek között Soros Györgyről. Ezekről mit gondolsz?

Van egy történészdiplomám, és tanultam arról, hogy a propagandát hogyan használták különböző rendszerek az európai történelem folyamán, demokráciák és diktatúrák is. Sokan megfogalmazták, hogy ez egy nagyon sikeres propagandakampány volt, hogy még nagyobb félelmet kreáljanak a társadalomban, és hogy rájátsszanak arra a magyar mentalitásra, hogy „minket mindenki támad, állandó fenyegetettségben kell élnünk”. Ezzel sikeresen mobilizálták azokat az embereket, akik Orbán Viktorra szavaztak.

Szóval szerinted szándékosan terjesztettek félelmet, ez volt a céljuk, vagy ez inkább egy mellékhatás?

Nyitottan álltam a kérdéshez, és sok emberrel beszéltem, fideszesekkel és ellenzékiekkel is. A legtöbben egyetértettek, hogy

a félelemkeltés szándékos volt,

de az is fontos volt, hogy a kormányról és a miniszterelnökről egy olyan képet alakítsanak ki, hogy erős vezető, rajta múlik Magyarország függetlensége és szabadsága, és erőssé tudja tenni az országot.

Svédországban élsz, és az országot gyakran emlegették a magyarországi kampányban. Az állami médiában úgy jelent meg, mint egy olyan ország, amelyet invázió ért, nagyon veszélyes, tele van úgynevezett no-go zónákkal… Erről mit gondolsz?

Vannak emberek Svédországban, akik egyetértenének ezzel. De a svédek többsége nem így gondolkodik. Nem nehéz meglátni, hogy ez egy szándékos kampány volt, hogy mutassanak egy félelmetes példát, hogy Magyarország is ilyenné válhat, ha beengedi a muszlim menekülteket. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy azok, akik emögött a kampány mögött voltak, el is hitték, hogy Svédország ilyen, de az biztos, hogy a kampány sikeres volt.

A svéd médiában volt bármilyen visszhangja ennek a kampánynak?

Igen, volt, legalábbis egy ideig. A svéd médiának is feltűnt, hogy Magyarországon mennyit foglalkoznak az országgal, és hogy

nagyon torz kép jelenik meg.

Ez elég szokatlan, Svédországgal nem nagyon szokott ilyen történni.

Vannak olyan hangok, hogy Orbán Viktor már egyfajta modell bizonyos európai politikusok számára. Egyetértesz ezzel?

Teljesen. A svéd szélsőjobboldali párt, a Svéd Demokraták most elég erős, és a párt több vezetője nyíltan kijelentette, hogy ők Magyarországot és Orbán Viktort példaképnek tartják. A parlamenti képviselőik közül az egyik Budapestre is költözött. Továbbra is parlamenti képviselő Svédországban, de azt mondta, szerinte Magyarország és a magyar politikai közeg sokkal jobb, és Magyarországon nincsenek muszlimok.

Az új kínai selyemút: Magyarország és Görögország

0

Az unió Csalás Elleni Hivatala azt gondolja, hogy Nagy-Britanniából Magyarországra és Görögországba tevődött át az évek óta megfigyelt kínai kereskedelmi csalássorozat. A módszer lényege, hogy a ténylegesnél jóval kisebb összértéket jelentenek be a vámnál, ily módon kevesebb illetéket, illetve adót kell leróni – írja a Reuters.

Az EU a briteknél az idén megelégelte a dolgot 2,7 milliárd euró megfizetését írta elő, elmaradt vámbevétel címén. Ám az OLAF-nál most azt gyanítják, hogy a kínaiak a visszaéléseket átterelték az új selyemútra, mert a magyar és a görög vámstatisztika azt mutatja, hogy az utóbbi két évben igencsak megugrott az alul értékelt ruhaneműk és cipők importja. Egyidejűleg a briteknél igencsak alábbhagytak az ilyen kísérletek. Mint emlékezetes, Peking megvette Pireusz kikötőjét, amelyet Európa kapujának szán a saját termékei számára, és azon keresztül akarja eljuttatni az áruit Magyarországra. Az illetékes uniós nyomozóhatóság képviselője sürgette Brüsszelt, ne engedje meg, hogy a létesülő infrastruktúrát törvénytelen kereskedelemre használják.

Helyre lehet még hozni a magyar-ukrán viszonyt?

  • Hónapok óta mélyponton a két ország kapcsolata.
  • Hivatalosan az ukrán oktatási törvény módosítása miatt robbant ki a viszály tavaly ősszel.
  • Többek szerint valójában Magyarország azért támadja ilyen hevesen az ukrán törvényt, mert Oroszország kedvében akar járni.
  • Már a NATO is közbelépett, és az amerikaiak is figyelmeztették a magyar kormányt.
Volodimir Hrojszman ukrán miniszterelnök egy ungvári magyar iskolában.
MTI Fotó: Nemes János

Előrelépést sikerült elérni több kérdésben, ezt nyilatkozták a magyar delegáció tagjai Kijevben, az ukrán oktatási törvényről tartott egyeztetés után kedden. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke szerint már a parlament előtt van az a módosító javaslat, amellyel 2023-ig kitolnák a tavaly elfogadott jogszabály nyelvi cikkének bevezetését, és ígéretet kaptak arra, hogy addig kárpátaljai magyar szakemberekkel közösen próbálnak olyan mechanizmust kidolgozni, amely megfelel a magyar kisebbség elvárásainak is.

Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke azt mondta: „Megtörtént az első lépés, de még messze vagyunk a megoldástól. Még sok munka és egyeztetés vár a két félre, több részletkérdést még át kell tárgyalnunk.” Hasonlóan bizakodó közleményt adott ki az ukrán külügyminisztérium is.

Ezekre a lépésekre szükség is van, ugyanis

a két ország kapcsolata szinte soha nem látott mélyponton van, már hónapok óta.

Az ukrán oktatási törvényt szeptember 5-én fogadta el az ukrán parlament, és néhány héttel később hatályba is lépett. A hetedik cikkely kimondja, hogy az ötödik osztálytól kezdve minden tárgyat ukránul tanítanak majd, de a reformokat fokozatosan vezetik be.

Ezt nem csak a magyarok kifogásolták, hanem gyakorlatilag mindegyik ukrajnai kisebbség képviselői. A törvény ugyan kimondva-kimondatlanul az oroszok ellen irányul, de tiltakoztak a magyarokon kívül a lengyelek és a románok is. A törvényt a Velencei Bizottság is bírálta, és előírta, hogy egyeztetni kell a nemzeti kisebbségekkel, és tartózkodni kell már megszerzett jogok csorbításától.

Nagy volt a különbség azonban a tiltakozás hangnemében.

A magyar külügy a már-már szokásosnak nevezhető, szinte hisztérikus módon reagált.

Pedig egyébként Magyarországon sincs olyan nemzetiségi iskola, ahol minden tantárgyat az adott nemzetiség nyelvén tanítanának.

Szeptemberben Szijjártó Péter berendelte a minisztériumba az ukrán nagykövetet, hogy elmondja: „szégyennek és gyalázatnak” tartja a törvénymódosítást.

Szijjártó Péter és Pavlo Klimkin októberi találkozójuk után.
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Októberben Szijjártó bejelentette, hogy Magyarország kezdeményezni fogja az EU-ukrán társulási megállapodás felülvizsgálatát, mert szerinte az ukrán oktatási törvény megsérti az megállapodást. Ezután Magyarország megvétózta a NATO-Ukrajna bizottság decemberi ülésének összehívását, Szijjártó pedig a hónap végén már arról beszélt, hogy Magyarország nem tudja támogatni Ukrajna integrációs törekvéseit, mivel „hátba szúrásnak” tekinti az oktatási törvényt.

A magyar kormány ezzel veszélyes játékba kezdett, az ugyanis egyértelmű, hogy a NATO-nak Ukrajna rendkívül fontos, már csak Oroszország miatt is.

Az ukránok a magyar keménykedés mögött ráadásul nem csak, sőt, nem elsősorban a magyar kisebbség védelmét látják.

Hanem egyrészt az orosz befolyást, másrészt a választási kampányt.

Vaszil Bodnar ukrán külügyminiszter-helyettes még márciusban azt mondta az Ukrinform hírügynökségnek: reméli, hogy a választások után a magyar kormány nem fogja az oktatási törvényt a választók mozgósítására felhasználni, és nem akadályozza tovább Ukrajna integrációs törekvéseit. Ő is kiemelte, hogy Oroszország is hatással van Magyarország és Ukrajna kapcsolataira. Úgy fogalmazott:

„Meglehetősen kellemetlen, hogy az EU és a NATO egyik tagja eszköz Moszkva kezében”.

Ezt persze a magyar külügy visszautasította, de az mindenesetre érdekes egybeesés, hogy a magyar külügy pont azokkal az érvekkel támadta az ukrán törvényt, amelyekkel az ukrajnai orosz sajtó is.

De nemcsak az ukránok voltak ezen a véleményen. Mathieu Boulegue, a Chatham House szakértője például a Euronewsnak azt mondta (ezekkel a szavakkal): ez az egész arról szól, hogy a magyarok „benyalnak” Putyinnak. Michael Gahler, a német CDU (tehát egy, a Fidesszel szövetséges párt) képviselője pedig az ukránokkal szembeni lépések miatt Putyin pincsijének nevezte Orbán Viktort.

A magyar kormánypropaganda az ukránokkal kapcsolatban sem tudta kihagyni a sorosozást:

több olyan írás is megjelent, amely azt próbálta bizonygatni, hogy az oroszbarát ukrán elnököt, Viktor Janukovicsot megbuktató forradalmat a „Soros-szervezetek” irányították.

Janukovics valójában abba bukott bele, hogy nem írta alá az Európai Unióval a társulási szerződést 2013 végén, hanem végleg el akarta kötelezni Ukrajnát Oroszország mellett. Emiatt tömegtüntetések kezdődtek, főleg a kijevi Majdan téren, ahol a rendőrök mesterlövészei a tüntetők közé lőttek. Ezután a tüntetések még nagyobbak lettek, Janukovics elmenekült Kijevből, a parlament pedig megfosztotta hatalmától. Bukása után annektálta Oroszország a Krím-félszigetet, és kezdődött a kelet-ukrajnai háború.

Az ukrán-magyar viszonyt pedig még tovább rontotta két merénylet is: a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség két irodáját is felgyújtották. Bár az ukrán hatóságok rögtön elítélték a támadást, a magyar kormány azonnal tiltakozott: Szijjártó újra bekérette az ukrán nagykövetet és a támadást összefüggésbe hozta a nyelvtörvénnyel, mondván, „előretörnek a szélsőséges politikai eszmék”.

Pedig hamar kiderült:

oroszbarát szervezetek álltak a támadás mögött.

Az egyik merényletet ugyanis biztosan egy lengyel szélsőjobboldali, oroszbarát csoport tagjai követték el. Hennagyij Moszkal kárpátaljai kormányzó arról beszélt, hogy az orosz titkosszolgálatok tervelhették ki a támadást, ugyanis már többször szerveztek provokációt Kárpátalján.

Az oroszoknak ugyanis az az érdeke, hogy feszültséget, bizonytalanságot szítsanak, hogy ezzel is gyengítsék Ukrajnát. Ezt a módszert már a szovjet időkben is előszeretettel használta a KGB.

És ha mindez még nem lett volna elég, a viszonyt tovább élezte, hogy Ukrajna bejelentette, újra megnyitják a katonai bázist Berehovéban (Beregszász), vagyis egy főleg magyarok lakta területen – emiatt persze a magyar külügy újra tiltakozott.

Közben azonban a többi érintettel, a lengyelekkel és a románokkal folyamatosan tárgyaltak az ukránok. A lengyeleket egyébként kevésbé érintette a törvénymódosítás, mert nincs sok lengyel iskola és az ukrajnai lengyelek többsége eleve ukránul beszél, az ukrajnai románok viszont körülbelül annyian vannak, mint a magyarok: mintegy 150 ezren. Velük mégis viszonylag könnyen meg tudtak egyezni.

A magyar keménykedést egyre rosszabb néven vették a szövetségesek is.

Decemberben 11 NATO-tagállam, köztük Németország tiltakozott, amiért Magyarország blokkolja a NATO–Ukrajna bizottság ülését. Áprilisban az amerikai NATO-nagykövet beszélt arról egy kijevi biztonságpolitikai fórumon, hogy Magyarországnak nem lenne szabad az Ukrajnával szembeni problémáit a NATO szintjére emelnie. Nemrég a lengyel külügyminiszter szólította fel Jens Stoltenberg NATO-főtitkárt: avatkozzon be, hogy megoldódjon a magyar-ukrán vita. Egy NATO-tisztviselő pedig arról beszélt, hogy a szervezet továbbra is támogatja Ukrajnát, és nincs, ami ezt megváltoztatná.

A magyar hangnem aztán a múlt héten változott meg.

Ehhez minden bizonnyal köze van annak, hogy a múlt heti, amerikai-magyar külügyminiszteri találkozó után az amerikai külügyminisztérium közleménye meglehetősen határozottan fogalmazott. Azt írták: a miniszter hangsúlyozta, hogy nagyon fontos Ukrajnát segíteni az orosz agresszióval szemben, amibe beletartozik az ukránok NATO-val való együttműködésének megkönnyítése és támogatása, valamint a küzdelem az oroszok rosszindulatú kelet-európai befolyása ellen.

Úgy tűnik, közelednek az álláspontok.
MTI Fotó: KKM

Szijjártó Péter utána arról beszélt az állami médiának, hogy a találkozón szó volt az ukrán oktatási törvény ügyéről is. Azt is mondta: egyeztetett Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszterrel, akivel abban maradtak, hogy a megoldásra koncentrálnak, és a jövővel, nem a múlttal foglalkoznak. Ezt Szijjártó szerint az amerikaiak is támogatták, akik eddig is „nagyon aktívan” részt vettek a kérdés megoldásában. Azt is mondta:

„Magyarországnak nem a balhé az érdeke”,

hanem a megoldás. Ezért kormányközi munkacsoport létrehozását javasolja, amelynek feladata az lenne, hogy figyelemmel kísérje a Velencei Bizottság Ukrajnára vonatkozó döntésének végrehajtását. Ezután jött a héten a kijevi találkozó, amelyet a beszámolók alapján már valóban konstruktívnak lehet nevezni.

Itt tartunk most. Van már olyan szakértő is, aki szerint hamarosan enyhülni fog a feszültség. Bruno Lete, a German Marshall Fund vezető elemzője az Ukrinformnak azt mondta: ő is ebben bízik, és úgy tudja, hogy a NATO mellett az Európai Unió is közvetít, hogy megoldódjon a válság.

Itt az új OLAF-jelentés: több magyar ügyet vizsgáltak

0

Magyarországnál csak Romániában vizsgált több gyanús ügyet az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) tavaly, ez derült ki a szervezet éves jelentéséből. Több magyar ügyről részletesen is írnak, például az Eliosról.

Az Elios-ügyet külön kiemeli a jelentés.
Forrás: hodmezovasarhely.hu

Most hozta nyilvánosságra az OLAF a 2017-es évről szóló jelentését, amelyből kiderül, hogy összesen 197 esetben indítottak vizsgálatot, és hárommilliárd euró visszavételére tettek ajánlást. A szervezet ugyanis

nem tehet feljelentést, ha visszaélésre bukkan, akkor is csak ajánlást küldhet az adott országnak.

A jelentés szerint az ügyek között voltak olyanok, amelyeknél a valódinál jelentősen kisebb értéket vallottak be importtermékek esetében, de olyan is, hogy szervezett bűnözői csoportok próbálták ellopni az uniós agrártámogatásokat, de fedeztek fel csalást nagy infrastrukturális beruházásoknál is. Arra is felfigyeltek, hogy csalók

egyre több olyan pénzt próbáltak elsikkasztani, amelyet kutatásra vagy a menekültválság megoldására szántak.

A szervezet összesen 102 gyanús ügyet vizsgált az uniós támogatásokkal kapcsolatban – ebből 10-et Magyarországon. Ennél több vizsgálat csak Romániában volt (11), Lengyelországban pedig szintén 10. A magyar vizsgálatok közül 7 végződött ajánlással – vagyis ennyi esetben találtak valamilyen problémát.

A jelentés több magyarországi ügyről részletesen is ír, az egyik ilyen az Orbán Viktor vejéhez köthető Elios-botrány. A jelentés szerint 35 közvilágítási projektet vizsgáltak, és szabálytalanságokat találtak a költségek eredeti becslésénél, ráadásul összefonódások voltak a nyertesek és a pályázatok kiírói között. Ahogy írják, számos szabálytalanságot találtak a közbeszerzési folyamatoknál is. Mint írják, a vizsgálatot azzal az ajánlással zárták, hogy

vissza kell kérni 43,7 millió eurót (14 milliárd forintot),

és küldtek ajánlást a magyar legfőbb ügyésznek is.

Ez másik, Magyarországot is érintő ügy, amelyet említenek a jelentésben, 31 kutatás-fejlesztési projekttel kapcsolatos. A határokon átnyúló vizsgálat itt azt állapította meg, hogy azzal a céllal hoztak létre alvállalkozói rendszert, hogy megnöveljék a költségeket és elrejtsék a valódi szereplőket. Ezzel az üggyel kapcsolatban 28,3 millió euró (9 milliárd forint) visszakérését javasolja az OLAF, valamint itt is értesítette a magyar hatóságokat.

Megemlítették Magyarországot egy olyan, 15 másik tagállamot érintő ügyben is, amelyben 122 tonna illegális növényvédő szert próbáltak behozni az EU-ba a vizsgált országok határain keresztül.

A jelentésben az is szerepel, hogy 2010 és 17 között az OLAF összesen 37 esetben küldött ajánlást Magyarországnak. A magyar hatóságok mindössze 17 esetben indítottak eljárást, amelyek közül 9 felmentéssel végződött, 8 ügyben született elmarasztaló ítélet.

Orbán engedelmes országa

A szélsőséges, bevándorlás ellenes pártok sok helyütt (csak az utóbbi időben: Németország, Ausztria, Olaszország, Szlovénia) előre törtek, sőt kormányokban fontos és kártékony szerepet töltenek be, de egyik országban sem vált uralkodó ideológiává, a rendszer sziklaszilárd alapjává a rasszizmus.

 

A kivétel természetesen Magyarország. Ennek több magyarázata is lehet és közülük az egyik bizonyára az, hogy volt rá igény. Egy másik pedig az, hogy sehol egyetlen egy politikai erőnek nem sikerült az, ami a Fidesznek. Vagyis, hogy a szavazni egyáltalán hajlandók felét tudhatja maga mögött. Lehet, persze ezt árnyalni: hogy Budapest azért más, hogy egyre kevesebb és halkabb a független média, hogy a választási törvény súlyosan részrehajló. A végeredmény azonban ugyanaz.

Szlovénia, mint a legutóbbi összehasonlítási alap, merőben más képet mutat. Ennek valószínűleg történelmi alapjai is vannak, hiszen, például az antifasizmus a szlovén társadalom egyik igen erős történelmi öröksége, amit Magyarországra a legnagyobb jóindulattal sem lehet ráfogni. Erre nem csak az a tény utal, hogy a kommunista és antifasiszta országlapító jugoszláv partizánok első két embere félig, illetve egészében szlovén nemzetiségű volt (Tito és Kardelj). Utódjaik vették a bátorságot és szakítottak a nacionalista (és rasszista) Milošević-rezsimmel.

Ennek tudható be, hogy Orbán legjobb szlovén tanítványa (Janez Janša) csak a szavazatok negyedét tudta begyűjteni,

pedig bevetette a világtrendet: az idegengyűlöletet.

A másik különbség, hogy – nemcsak a relatív alacsony négy százalékos választási küszöbnek köszönhetően – több mint tíz párt került be a parlamentbe, 4-12 százalékos teljesítménnyel. Ezeknek a pártoknak az üzenetét „vették” a szavazók, legalábbis egy jól kitapintható részük.

Ilyen Magyarországon nincs, hiszen a kirekesztő jobboldalnak (másmilyen is létezik!) több mint háromnegyedes többsége lenne, ha a Fidesz és a Jobbik összeállna. De ez a hatalom szempontjából teljesen felesleges.

Ez annyit jelent, hogy a magyar választók óriási többségét egyetlen egy üzenettel meg lehet venni.

Ha valakinek van kedve ezt is árnyalni, árnyalja, de ettől még nem lesz vidámabb a kedve.

A valódi, égető menekültválsággal és a teljesen lejáratódott politikai elittel küszködő olaszok is jobb híján szavaztak a szélsőjobbra és a populistákra. Akik egyre népszerűbbek, az uniós elit meg egyre ügyetlenebbül kezeli őket. De Olaszországban sincs egy domináns párt és a szintén gazdag örökségre visszatekintő baloldal sem vált jelentéktelen és a baloldaliságot lejárató gyülekezetté, mint Magyarországon.

A magyar miniszterelnök meg, valódi politikai ellenfél és kritikus közvélemény hiányában, elkezdhette megvalósítani világpolitikai álmait.

Vagy valaki másnak az álmait. Végeredményben mindegy.

És gyarapodnak a lehetséges szövetségesek is. Ilyen engedelmes hátországgal ez egy kellemes időtöltés lehet.

Az emberszínű

Van az a határ, illetve kéne, hogy legyen, amikor nem kerülnek fel a Facebookra olyan plakátok, hogy apuka és anyuka fehér árja, a kisfiú mellé oda van írva, hogy „nem operáltatta át magát”, a fiatalok mellé pedig az, hogy „azonos rasszú fiatalok ismerkednek.” Normális országban az ilyet büntetik, még akkor is, ha pár szélsőséges posztolja, és nem a kormánypropaganda része.

Egy idős férfi, aki már csak volt ismerősöm fent nevezett közösségi oldalon, állandóan dühös volt a koreai posztjaimat olvasván, és kényszert érzett, hogy vitatkozzon, később már arra is, hogy szimplán csak bántson.
Ő írta, hogy mondhatok én bármit, Koreában nincs demokrácia, és pár csebal irányítja a politikát, viszont kormánypropaganda az van bőven.
Írta ezt Magyarországról…egy cseppet vicces volt, később azt gondoltam, hogy szegény, neki is kell valami stressz labda, akibe bele lehet rúgni, aztán meg már azt, hogy rugdaljon mást, és letiltottam. Nem is lényeges, tulajdonképpen egy rendes ember valószínűleg, csak nem tud mit kezdeni a frusztrációjával, ami ott éri.

Később jöttek az ismerőseim a videóval, hogy szüljetek még magyarokat, mert ha nem, akkor majd jönnek az afrikai kannibálok, és teleszülik helyettetek az országok, de láttam utcára ragasztott niggerezős plakátot is, és az egészben az döbbentett meg a legjobban, hogy rajtam kívül olyan sokan nem voltak felháborodva, illetve persze, igen, de fásultan, vagy megpróbálva elviccelni.

Kiderítettük, hogy Eddának, a fura ruhás nőnek nincs köze Pataky Attilákhoz, ám arra nem mernék megesküdni, hogy az Ufók sem rabolták el párszor, és nem az látszik rajta.

Egyszerűen Ku Klux Klán színvonal, köztörvényes bűncselekmény, mit mondjak még?

Ezt ma Magyarországon minden további nélkül meg lehet tenni, és ez nagyobb bűn, mint az az ipari méretű lopás, amit a kormánynak nevezett alakulat véghezvitt és visz folyamatosan, amíg lesz mit.

Közben Franciaországban, egy hónapja oda menekült fekete fiatalember, amolyan kannibál Afrikából, megmentett egy kisgyereket, aki majdnem leesett egy ház erkélyéről. Magasra mászott érte, a saját életét kockáztatta a babáért szó nélkül, azt mondta később, hogy nem is gondolkozott, cselekedett.

Közzé tettem én is néhány apró részletet az ott töltött évek nehézségeiből, hogy verbálisan, és tettlegesen is támadások érték az akkor még kicsi gyermekeimet, elsősorban felnőttek, és csak a példát látván a gyermekek részéről. Hogy elég volt egy apró közlekedési konfliktus, és máris az volt tíz autósból nyolc első szava a férjemhez, hogy takarodjon haza Kínába.

Évekkel később hallottam valami sport közvetítést, ahol a jó nevű riporter kedves akart lenni, ezért azt mondta, hogy „lám a kis kínai milyen ügyes”.
Vélhetőleg fogalma sem volt, hogy civilizált országban másnap már nem lenne sport riporter, de még a TV székház közelébe sem engednék.

Az, hogy a romákat állatoknak, élősködőknek, megölni való lényeknek nevezi a kormány tolla, ma már meg sem üti senki fülét, és ebben ez a legborzasztóbb.

Az antiszemitizmus azért moderált, de csak rá kell nézni arra a bizonyos holokauszt emlékműre, hogy az ember tökéletesen tisztában legyen azzal, hogy az utolsó amit Magyarország jelenlegi vezetése óhajt, az szembenézni a saját történelmünkkel.

A minap olvastam egy történetet, amelyben a sorban állók agressziója a hatalmával visszaélő ellenőr felé fordult egy zöldségesnél. Fura mód elégtételt éreztem, pedig nem sok közöm van már a gyakorlatban ahhoz, ami Magyarországon történik, és mégis.

Vannak nagyon rendes emberek, akik két nap alatt összedobtak 15o ezer forintot, mert egy másik ismerősömnek szüksége volt rá.

Vannak mások, akik a nyugdíj intézetet hívogatják csak úgy, szívességből, hogy anyámnak küldjék ki végre azt a nyomorult igazolást, hogy nyugdíjas, amivel aztán köthet Egészségbiztosítást Hollandiában.
Megint mások megszerezték a gyógyszereit, és egy teljesen ismeretlen úr Németországból postán fel is adta, üzente, hogy nincs költség, hagyjam, fillérekbe került.

Olyan barátok egyengetik a karrieremet, akiket pár hete ha ismerek, azt is csak online, mert csak, érdek nélkül, mert segíteni jó.

És akkor jönnek ezek a mocsok nácik, és besároznak mindent ami szép, és jó, ami emberi, humánus, és a gyermekszülést is a migránsok ellenében kell elvégezni, de szigorúan azonos rasszú fiatalok ismerkedéséből származó gyermeket lehet és szabad, meg kötelesség világra hozni, mert majd jönnek a nigger kannibálok.

Mintha madarakat látnék a tengerben egy tankhajó baleset után, akik tetőtől talpig feketék az olajtól, és már alig vonszolják magukat, de a szemükben még ott az élet, várják a Greenpeace-t, hogy mentsék meg őket, és az öblöt, ahol élnek.

Magyarországot már elborította a mocsok, nem tudom vagyunk-e mi olyan értékesek bárkinek a világon, hogy egy fűszálat is keresztbe tegyen értünk, amikor csak állunk az olajban, és még csak nem is bánjuk, de legalábbis tűrjük.

Kéne egy belső Greenpeace, vagy egy szikra, amely felégeti a szennyeződést, helyet adva egy új életnek, nagyon kéne.

FT: A görögök és spanyolok kapják a magyarok és lengyelek pénzét

Brüsszel arra készül, hogy több mint 30 milliárd eurónyi támogatást a jövőben Közép- és Kelet-Európa helyett a görögöknek és a spanyoloknak ad. A kohéziós alapok megnyirbálásának Magyarország és Lengyelország lenne a fő vesztese – írja a Financial Times.

A következő hétéves költségvetés legvitatottabb részét alkotó elképzelést ma jelentik be hivatalosan. De a kiszivárgott dokumentumokból az derül ki, hogy a volt szocialista térség jóval nagyobb nyomás alá kerül, mint ahogy azt eredetileg gondolták. Így a felzárkóztatást szolgáló forrásokból messze több pénzről kellene lemondania, mint a korábban előirányzott, reálértékben vett 10 százalékos csökkentés. A lengyelek pl. 23%-nak inthetnének búcsút, ami összegszerűen csaknem 20 milliárd eurót jelent a mostani időszakhoz képest, bár a számokról még heves vita zajlik a Bizottságban.

A magyarok, csehek, észtek és litvánok esetében 24%-kal kevesebbet terveznek, ily módon várhatón igencsak kiéleződik a kelet-nyugati feszültség az EU-n belül.  A visegrádiak és a baltiak összesen 37 milliárd eurót vesztenének. Az unió arra hivatkozik, hogy a 10 tagállam nagyot fejlődött a 2004-es belépés óta, de ha egy főre számítjuk, akkor ezek az országok továbbra is a legnagyobb kedvezményezettek közé számítanak.

Magyarország, négy év múlva

2022-ben nem Orbán Viktor lesz Magyarország miniszterelnöke. Nem a ma ismert ellenzéki pártok, és nem is egy ma még ismeretlen erő taszítják majd le a trónról – Orbánt az övéi fosztják meg a hatalomtól. Azok, akik idővel felismerik, hogy a vezér meggyengült, már nem ura a saját akaratának, szellemi képességei fogytán, fizikai bajai egyre nyilvánvalóbbak, olyannyira, hogy már nagy nehézségek árán sem lehet titkolni az emberek elől.

Négy év múlva Magyarország már utolsó napjait éli az Európai Unióban. Az uniós országok addigra végképp megunják, hogy az új miniszterelnök elődje, Orbán Viktor és kormánya folyamatosan sértegeti őket. Hogy csak a pénzük kell a magyaroknak, de az nagyon. Elzárják a pénzcsapokat, vagy az utalásokat átláthatósághoz kötik. Akkor meg ugye, minek az Unió a magyaroknak? Az értékeit megvetjük, csak a pénzük kell, de pénzt máshonnan is tudunk szerezni. Igaz, drágábban, de ezt nem kötjük a nagyközönség orrára.

Négy év múlva tehát kifelé tartunk az Unióból, fél lábbal már kint is leszünk belőle. Nem ők ebrudálnak ki bennünket, bár nagyon nem is marasztalnak – mi magunk hagyjuk ott a közösséget. Önként és dalolva.

Népünnepélyek kísérik majd országszerte a kilépésünket szentesítő népszavazást. A magyarok kétharmada a kilépés mellett fog szavazni. (Délelőtt 11 órakor elromlik a szavazatszámláló rendszer és csak órák múltán áll helyre. A Nemzeti Választási Bizottság túlterhelésre hivatkozik.)

Ezzel egyidőben belépünk a KGST-be, melynek az első időkben két tagországa lesz: Oroszország és Magyarország és felépülnek az első magyar-azeri balta-összeszerelő üzemek.

Magyarország új miniszterelnöke egyre gyakrabban beszél majd az Orbán-korszak visszásságairól. Nem nevezi bűnnek őket, ahhoz még túl közeli a Kedves Vezető országlása, de a negatív jelenségeket azért már időnként megemlíti. Hogy csak duma volt az államadósság elleni harc, és szemfényvesztés a rezsicsökkentés. Rogán Antalról cikksorozat jelenik meg a Magyar Időkben, leleplezik, hogy mennyit keresett a letelepedési kötvényeken. Rogán Cili férje Azerbajdzsánban kér menedéket.

Magyarország új miniszterelnöke tudja, hogy a szabadrablás ideje lejárt, amit lehetett, már szétosztották egymás között, ettől kezdve már csak kisebb, finomabb lenyúlások lehetségesek. Felépült már minden stadion, alig győzték az urak üdvözlő beszédekkel.

Mostantól termelni is kellene valamit, de termelni csak akkor érdemes, ha a terméket el lehet adni. Belföldön, ha van vásárlóerő, vagy külföldön, ha van rá szándék, hogy megvegyék a magyar árut.

Lesz ellenzék is persze, nem túl jelentős lélekszámú, de szabad szellemű, egymással vitázó emberek és pártok sokasága. Ők maguk nem is erőltetik a saját létezésüket, de az új miniszterelnök ragaszkodik hozzá, hogy legyenek, beíratja az Alaptörvénybe, hogy ellenzéknek lennie kell, mert attól látszik demokratikusnak egy ország.

Meg különben is: szórakoztatja őt az ilyen.

Magyarország új miniszterelnöke még bátorítja is az ellenzéket, a vállukat lapogatja, időnként pénzzel segíti a létezésüket. Lám, engem még az ellenzék is szeret, mondja majd az új miniszterelnök, miközben a mellvédről integet az őt üdvözlő célzattal kivezényelt negyedmillió állampolgárnak.

Ilyen lesz Magyarország négy év múlva. Vagy, ahogy magunkat ismerem, még ennél is ilyenebb.

Újabb pert indít Magyarország ellen az Európai Bizottság

0

Most a magas légszennyezettség miatt. Összesen hat uniós tagállamot perelnek.

Karmenu Vella uniós környezetvédelmi biztos sajtótájékoztatón közölte, hogy az az évek óta húzódó kötelezettségszegési eljárásokat harmadik szakaszba léptetve az Európai Bíróság elé utalják az ügyben Magyarországot, valamint az Egyesült Királyságot, Franciaországot, Németországot, Olaszországot és Romániát.

Ezekben az országokban ugyanis

túllépik a légszennyezettségi határértékeket,

és nem történtek megfelelő intézkedések az ügyben.

A Reuters szerint a bizottság már januárban jelezte, hogy keményebb álláspontra helyezkedik majd azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek még a 2005-ben és 2010-ben meghatározott célokat sem érték el.

Az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország esetében a nitrogén-dioxidra vonatkozó határértékek túllépését kifogásolják, Magyarország, Olaszország és Románia ellen a szálló por tartósan magas szintje miatt indul bírósági eljárás. Előbbi elsősorban a közúti közlekedésből és az ipari kibocsátásokból származik, utóbbi pedig az ipari, lakossági fűtési, közlekedési és mezőgazdasági eredetű kibocsátásokból.

Sajtótájékoztatóján Karmenu Vella azt mondta: „A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a hat tagállam esetében a javasolt intézkedések nem elegendőek ahhoz, hogy a lehető leggyorsabban megfeleljenek a levegő minőségéről szóló előírásoknak.”

Az Európai Bizottság szerint a rossz levegőminőség évi több mint 20 milliárd eurós károkat okoz, és a Guardian szerint

több százezer ember korai haláláért felelős.

Végső esetben a bíróság akár több millió eurós bírság kiszabásáról is dönthet.

Az utóbbi hónapokban több magyar ügy is az Európai Bíróság elé került: például a tranzitzónák, a menedékkérők átvétele, a Lex CEU és a civiltörvény is.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK