Ficónak akkor még nem állt érdekében ezt megafonba kiabálni, hiszen a magosodás ellentétes a V4-es Brüsszel-szkepticizmussal, így a régiós bajtársakat eláruló „brüsszeli ügynöknek” tűnt volna. A koalíciós válságban viszont kellett az elterelő marketingelem, így gyorsan elővették.
Az Európai Unió magjához tartozzunk vagy sem? Elindult a vita, amellyel csak egy gond van, de az nagyon nagy: a ködöt szurkáljuk. Az uniós mag olyan, mint Columbo felesége írja Mózes Szabolcs a pozsonyi Új Szóban.
Miután kiderült, hogy a jelenlegi kormány se nem gátja a szélsőségesek erősödésének, se nem stabil, új eposzi jelzőt kellett találni. A miniszterelnök szerint azért nem bukhat az instabil kormány, mert egyedül ez a koalíció (Fico korábbi kedvenc szóhasználatával élve: tákolmány) képes bevinni Szlovákiát az Európai Unió magjába. Igazságtalanok lennénk, ha a magtézist a semmiből előrángatott kommunikációs panelként írnánk le. Fico már az év elején arról beszélt, hogy Németországgal kell tartanunk, s a nyár elején is – amikor még nem volt koalíciós válság – pedzegette a mag-ügyet. Akkor még nem állt érdekében ezt megafonba kiabálni, hiszen a magosodás ellentétes a V4-es Brüsszel-szkepticizmussal, így a régiós bajtársakat eláruló „brüsszeli ügynöknek” tűnt volna. A koalíciós válságban viszont kellett az elterelő marketingelem, így gyorsan elővették. (…)
Annyit tudunk, hogy valami készül.
A német kancellár és a francia elnök is utalt rá, hogy amint Németországban is lezárul a parlamenti választás, megkezdődik a közeledés stratégiájának megalkotása.
Ám ennél többet nem tudunk. (…)
És az sem igaz, hogy az EU-motornak tartott német–francia tengely számára nincsenek nemzeti érdekek, mint ahogy az sem, hogy az integráció mélyítését csakis mindenki javára, valamiféle közös európai érdekből forszírozzák.
Az pedig, hogy transzparens vita helyett eddig a kérdésben csak háttéregyeztetések zajlottak Berlinben, Párizsban vagy Brüsszelben, az EU-szkeptikusok malmára hajtja a vizet,
hiszen úgy tűnik, egy suttyomban összerakott tervet akarnak majd gyorsan lenyomni a kisebb tagállamok torkán, kész tények elé állítva őket.
Értelmes kérdések és lényegre törő válaszok helyett így maradnak a bejáratott panelek, az előítéleteken, vágyálmokon és rémképeken alapuló viták és a ködszurkálás.
