Ahogy Szabolcska Mihály helyett Karinthy írja (Szabolcska biztos nem ért rá):
A jó Isten egyszerűnek
Alkotta az eszemet,
Nincsen abban nagy modernség
Csak szelídség, szeretet.
Kicsi kunyhó, szerető szív,
Messze égbolt, tiszta, kék –
Fulladjon meg Ady Endre
Lehetőleg máma még.
De milyen igaz! Ha valamely fontos ügyben mindenkire (démosz) számítanunk kell, a politikai választások pedig ilyenek, akkor a bonyolult kérdésekre is egyszerű válasz szükségeltetik. Értse mindenki, miről van szó, akkor érvényesül a demokrácia. Ha ez nem teljesül, azaz a nép tudatlanságban van tartva, sőt át van verve, akkor a saját érdekei ellen fog szavazni, pedig a nép nem hülye. Csak egyetlen baj van vele, ha valamihez úgy gondolja, hogy nem ért, akkor az nem is fogja érdekelni. Nem szerzi be az információkat, pláne nem jár utánuk, és persze fel se dolgozza azokat. Ehelyett abból főz, amit kap, és a kapott (néha ravaszul kitervelt) állítások sajnos nem mindig igazak. Mondhatni, sőt.
Ezért lenne az értelmiség feladata a bonyolult dolgokat úgy közvetíteni a nép felé, hogy az a lehető legtöbb ember számára érthető legyen. De nem. Ennek két oka van, az értelmiség egyik fele le van fizetve (ha az ugyan még egyáltalán értelmiség), a másik fele meg nem vállalja. Az utóbbiak közvetíteni ugyan közvetítenek valamit, de az nem a dolgok magyarázata, hanem a saját véleményük, és hogy néha ők sem ismernek minden tényt, vagy nem értették meg a helyzetet, így aztán sikerül a rossz irányra ráerősíteni, az csak természetes. Ne várjunk az emberi észtől túl sokat.
A fentiek alapján mondható, hogy az értelmiség költője Ady Endre, a nép költője meg Szabolcska Mihály. Ady bonyolult dolgokról bonyolultan írt, Szabolcska egyszerű dolgokról egyszerűen, ám azok a zsenik még sajnos váratnak magukra, akik a bonyolult dolgokat egyszerűen tudják elmagyarázni, sőt meg is teszik, így ezek hiánya miatt folyamatosan benne vagyunk a slamasztikában. A nép felvilágosítása helyett a nép átverése történik.
A választók döntő többsége az egyszerű dolgokat szereti. Aki politikus, és azoktól eltér, az bukásra ítéltetik. Hőmérőzni kell tehát a kórházakban, vagy ki kell menni a gátra, és lapátolni a homokot, na meg azt kell mondani, hogy „ettől kezdve nix lopás!”, pont úgy, ahogy Pokorni 14 éve, aki egyértelműen jelentette ki: „Egy teljesen új világot kell kezdeni, s az elsőnek, aki belenyúl a pénztárba, annak le fogjuk vágni a kezét„. Ezek szerint vagy nem volt első, mert rögtön a második kezdte a belenyúlást, vagy Pokorni beszélt hülyeségeket. Nem kívánt törlendő.
A kézlevágáson túllépve mondható, hogy ezek az egyszerű ténykedések, mint a hőmérőzés meg a lapátolás, az országot tekintve nem befolyásolnak semmit, nem visznek minket előre egy fikarcnyit sem, mérhető módon nem használnak az országnak, de a nép érti a jócselekedet jelleget, és ez a lényeges. Lehet persze, hogy a DK programját is értené (90 oldal, a hálón gyorsan megtalálható), de túl hosszú lévén el sem olvassa, ebből következően a pártnak sokkal jobb lett volna, ha Dobrev vesz egy hőmérőt, és azzal járja az ország kórházait. Egy pártprogram megalkotása különben is fáradságos dolog, a helyzet minden szempontból való felmérése, a felmérés adatai szerinti értékelése, a helyzet jobbá tételéhez szükséges irányok kijelölése, a szövegezés és az összeállítás komoly szellemi munkát igényel, a hőmérő vagy a lapát viszont nem. Kár, hogy az utóbbiak egyszerű körökben jóval hatásosabbak.
Vannak azért fineszesebb módszerek is. Ilyen például, hogy az ember, mint a jelenleg regnálók legnagyobb kihívója levelet ír a miniszterelnök úrnak, miszerint árvízi katasztrófahelyzet van, ezért nehogy elutazzon Brüsszelbe, mert a kapitánynak jégheggyel való ütközéskor a parancsnoki hídon a helye! Minden előfordulhat ugyanis. Például előfordulhat, hogy a tömeges halálesetek elkerülése érdekében 3500 milliárd forintot át kell csoportosítani az egészségügyi költségvetéséből Orbán Győző felcsúti homokbányájához, és az egyértelműen kapitányi feladat – pláne, hogy a magyar egészségügyi költségvetésben nincs is annyi pénz. Előfordulhat az is, hogy vezéráldozatot kell bemutatni az árvízi istenek haragjának enyhítése érdekében, az ilyen áldozat pedig kivitelezhetetlen, ha a miniszterelnök úr Brüsszelben lapít. Ő is, írja a levél küldője, az őrhelyén marad, és lapáttal a kézben harcol az iszonyú ár betörése ellen.
Ha valaki erre azt mondaná, hogy mindez hülyeség, mert akár az ország működését, akár az árvizet tekintve sok értelme nincs, nem tudnám megcáfolni, de hogy az egyszerű választók körében a levélíró félelmetes mértékű hazaszeretete és segítőkészsége révén igencsak felmagasztosul, az biztos.
Szóval egyszerű dolgok kellenek. Nem árt, sőt sokat használ, ha az a dolog kézzelfogható, mint például tízezer forint, amely aztán döntő hatással bír a választókra. Ül a padon a falusi ember a fa árnyékában 2019. környékén, és nem számít semmi rosszra, mikor lefékez mellette egy kocsi, kiszáll a riporter meg az operatőr, odamennek hozzá, és megkérdezik: „Kire tetszik szavazni?” A bácsi hamiskásan hunyorog: „A Gyurcsány elvette a 13. havit, az Orbán meg adott tízezer forintot. Na, mit gondolnak az urak?” A bácsi nem tudta, hogy a 13. havit nem Gyurcsány vette el, hanem Bajnai, és ő sem elvette, csak szüneteltetni rendelte a válság idejére. Nem tudta, hogy Gyurcsány a regnálása alatt végig fizette. Nem tudta, hogy a tízezer forintot nem Orbán, hanem Bajnai jóvoltából kapja, mert Bajnai gondolta úgy, hogy ha jól megy az országnak, akkor ezt érezzék a nyugdíjasok is, és bevezette a nyugdíjprémiumot. Nem jutott eszébe az sem, hogy mikor az országnak már jól ment, mert a világgazdaság lendületben volt, és ömlött hozzánk az EU ingyenpénze, Orbán akkor sem hozta vissza a 13. havit, azaz gyakorlatilag sok éven keresztül ellopta a nyugdíjasoktól. Arról meg aztán végképp fogalma sem volt, hogy a nyugdíjának az egyre nagyobb leszakadása a fizetésektől, azaz az ő relatív elszegényedése Orbán „érdeme”, mert ő szüntette meg a svájci indexálást, azaz hogy a bérek növekedése növelje meg a nyugdíjakat is. Az utóbbi kettővel megspórolt pénzt, azaz a nyugdíjasok ellopott pénzét Orbán a NER kedvezményezettekre és a hobbijaira költötte. Ahogy az egészségügyön és az oktatáson megspórolt pénzt is. A bácsi minderről semmit nem tudott. Mivel pedig nem akadt senki, aki felvilágosítsa, Orbán 2019-ben is kétharmaddal nyert.
A világ egyébként nem is olyan bonyolult. Ahogyan Omar Khajjám, a részeges jaipuri csillagászköltő már akkoriban írta volt (Szabó Lőrinc fordításában):
Rozzant szeráj a Föld, és jajszavát
Az éji szél süvölti rajta át.
Ki tudja, hány szultán nyitotta ki,
És csukta már be korhadt ajtaját.
Ha ebből nem is tudjuk meg, hogy mi a teendő, állapotfelmérésnek tökéletes.
