Kezdőlap Címkék Kurír

Címke: kurír

Ma húsz éve hallgattatták el a Kurírt

Decens hölgyek és urak gyülekeztek pénteken este egy óbudai vendéglőben. Egy húsz évvel ezelőtti eseményre, egykori munkahelyük, a Kurír megszüntetésére emlékeztek.

A Kurír bezárása volt az első a sorban. Amolyan ujjgyakorlat a hatalom részéről, előjáték a Népszabadság, a Metropol, a Magyar Nemzet bezárásához.

Ma húsz éve, 1998. szeptember 30-án (akkor szerdára esett) jelent meg a Kurír utolsó száma. A megszűnés tágabb előzménye, hogy 1998-ban kormányváltás volt Magyarországon. Orbán Viktor lett a miniszterelnök, aki már akkor sem lelkesedett a szabad, tőle független sajtóért.

Október elsején még megjelent egy különszám, amelyet közösségi adományokból finanszírozott a szerkesztőség.

A közvetlen előzmény pedig az, hogy a lap szeptember 30-án cikksorozatot harangozott be az olvasóinak: oknyomozó riportereink az akkori (és mostani) belügyminiszter, Pintér Sándor, valamint a sajtóban csak bombagyárosnak nevezett Dietmar Clodo üzleti kapcsolatairól ígértek cikksorozatot. Ez az írás volt az utolsó csepp a pohárban, a cikksorozatnak csak az első része jelenhetett meg.

A szakmai körökben minőségi bulvárlapnak nevezett Kurírnak utolsó éveiben a Postabank volt a tulajdonosa. A Postabank akkor már döntően állami tulajdonban volt, így Orbán miniszterelnök megtehette, hogy utasítsa a menedzsmentet, hogy szüntesse meg az újságot.

A lapot kiadó P&B Média nevű céget akkor Németh Péter vezette, őt bízták meg azzal, hogy jelentse be: megszűnik a Kurír. Ő azonban ezt nem vállalta, ezért lemondott posztjától. Így végül a Postabank egyik vezető munkatársa, bizonyos Kőhalminé hívta össze a szerkesztőséget szerdán, a kora délutáni órákban és közölte a munkatársakkal, hogy másnap már nem jelenik meg az újság.

És akkor most jusson eszünkbe, amit az ember, aki még sohasem hazudott, a Sargentini-jelentés Európai Parlament-i vitájában mondott: „Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akiknek más a véleményük, mint a miénk.”

Felkészül: Index és mindenki más.

Állománygyűlés

Ma délelőtt állománygyűlés volt a Hír TV-nél. Sok minden kiszivárgott az állománygyűlésről, egymásnak ellentmondó hírek is, de ebben nincs semmi különös, ez így szokott történni.

Nem volt meglepetés, az történt, amire mindenki számított. Hatalomváltás. Jönnek az újak, akik egyébként a régiek. A megújuló Hír TV hamarosan olyan lesz, mint amilyen régen volt.

Állománygyűlés. Ismerkedjünk a kifejezéssel. Kicsit, vagy nem is kicsit, katonásan hangzik, de hát mit tehetünk. így hívják.

Egyre többen vagyunk olyan újságírók, akiknek volt már szerencsénk állománygyűlésen, állományként megjelenni. Ez majdnem mindig úgy történik, hogy bejön egy ember, bemutatkozik és elmondja, hogy ő az új tulaj. És hogy nagyra becsüli az eddigi munkánkat, milyen jó ez a csapat, és mennyire szerencsésnek mondhatja magát, amiért ilyen kiváló emberekkel dolgozhat.

Mely kiváló emberek egy részét még aznap, vagy másnap kirúgják. Esetleg nem rúgnak ki senkit, csak megszüntetik a lapot.

Ez volt a Kurírnál, ahol a Postabank egyik embere közölte velünk, hogy másnap már nem jelenik meg az újság. Mindez az első Orbán-kormány regnálásának elején történt, éppen húsz évvel ezelőtt, 1998. szeptember 30-án. (Úgy tudom, egykori kollégáim emlékbulit szerveznek húszéves megszűnésünk tiszteletére.) Az volt a bűnünk, hogy az akkori – és mostani – belügyminiszterről, Pintér Sándorról, megjelent egy cikksorozat első része. A bombagyárosként elhíresült Dietmar Clodo nevű emberrel való kapcsolatáról szólt ez az első rész, és erről szólt volna a többi is.

Aztán álltam állományként a Metropol szerkesztősében, kétszer is. Előbb csak azt jelentették be, hogy a lap gazdát cserél. Mennek a svédek, és jön Fonyó Károly. Akiről akkor még nem tudtunk semmit. Három percig tartott az állománygyűlés, utána mindenki visszaült az asztalához és bepötyögte a Gugliba, Fonyó nevét. És az jött ki, hogy Simicska.

Három év elteltével újra állománygyűlésen közölték velünk, hogy nincs tovább. Másnap még lesz lap, utána semmi.

Ma délelőtt a Hír TV-nél volt állománygyűlés. Nem tartott sokáig ez sem, a (párt)katonák nem érnek rá sokat beszélni.

Amúgy ez történik az országgal is, mint ami most a Hír TV-vel: olyanná lesz, mint amikor olyan volt, amilyennek a most hatalmon lévők szerették. A Kossuth tér is milyen szépen visszakapta az 1944 előtti állapotot. És Nagy Imre szobrának is azért kell távoznia a Vértanúk teréről, hogy a tér ismét olyan lehessen, mint amilyen 1944 előtt volt.

1944, boldog idők.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK