Újabb korrupciógyanús ügyekre derült fény Hódmezővásárhelyen, ahol szinte naponta kidől egy csontváz a korábbi Fideszes városvezetés szekrényéből. Mint arról a napokban részletesen is beszámoltunk, az előző polgármester villanyszerelőket bízott meg parképítéssel és fásítással. A 600 millió forintos közbeszerzés nyertese az a System Service, amely nemrég még a választáson induló Márki-Zay Péter megfigyelésére szolgáló kamerákat szerelt fel a városban ugyancsak 600 millió forintért. A hozzá nem értők pályázati győzelme szinte napi gyakorlattá vált Lázár János városában. A Kupola 2000 Kft. úgy kapott milliárdos megbízatást kukásautók és kukák beszerzésére, hogy korábban nem foglalkozott azzal. A városi fideszes atyafiak pedig közel 50 millióért ettek-ittak annak a Bohus Istvánnak a vendéglőiben, aki egyébként Lázár János tulajdonostársa volt a batidai vadászkastélyban. Miközben ezek a visszaélések sorozatban megtörténtek, a helyi ellenzék tagjai nem tettek semmit. A Független Hírügynökség arra volt kíváncsi, hogy az ellenzék képviselői miért nem igyekeztek felhívni a város lakóinak figyelmét.
Nagy Ernő (MSZP-DK-Együtt, önkormányzati képviselő)
„Gyanakodhattunk volna, de nem tettük, bíztunk a városvezetésben. Lehet, hogy ez komoly hiba”- nyilatkozza a képviselő, aki harmadik ciklus óta tagja a közgyűlésnek. A képviselő azt mondja, eszébe sem jutott aprólékosan átnézni a költségvetést, hisz úgysem szavazták meg. Ámbár tudja, hogy ha a gyanú felmerült, akkor az ordító visszaéléseket kötelessége lett volna nyilvánosságra hozni. Szinte szégyenlősen vallja be, fel sem tűnt neki, hogy milliárdok röpködtek a levegőben.
Nagy Ernő azt mondja: ma már tudja, hogy joga lett volna követelni a döntésekről szóló tanulmányokat, szerződéseket, számlákat. De korábban nem tette. Elképedve találgatja, hogy az Elios ügyben mekkora összeget vághatott zsebre a kormányfő veje. Miközben az energiatakarékos égők megtakarítanak ugyan energiát, de igen gyengén adják a fényt. Nem beszélve a tender milliárdos túlszámlázásairól.
Vég nélkül sorolja az általa ismert szabálytalanságokat is. Például a városi strand csak veszteséget termel, a helyi tv adóssághegyeken ül. Teheti, ha azt mondja, ami elvárnak. De a képviselő azt állítja, hogy a városban nincs harc kormány és ellenzéke között, mert a kulturált együttműködés a jellemző. Az ellenzék ugyan nem szavazott meg mindent, de éles kifogásai sem voltak. Békés egymás mellett élés volt. Legalábbis eddig.
Amióta Márki-Zay a polgármester, azóta harc van. A képviselőtestület, amely korábban kétszer is emelte az építményadót, most nullára akarja csökkenteni. Meg akarják fojtani a nép által megválasztott polgármestert. A hatalom sáncai mögött nincs kegyelem. Ez már Nagy Ernő igazságérzetét is sérti, ezért azt mondja, hogy ma már sokkal harcosabb ellenzéki lenne, követlené a szerződéseket, a számlákat. Micsoda röhej, hogy a Fekete Sas úgy adott ki közel 50 millióért számlát a Fideszes eszem-iszomra, hogy még csak az sem derül ki, hogy evett is a társaság, vagy csak ivott. Önmaga megnyugtatására hozzáteszi, szerinte nem csak az ellenzéket nem tájékoztatta a hatalom, de a Fideszes képviselők sem biztos, hogy ismerték a döntések hátterét. Csak nyomták a gombot. Ez volt a feladatuk. Különben eszükbe sem jut, hogy olyanokat bíznak meg kukás kocsi megvásárlásával, vagy faültetéssel, akiknek ehhez nincs szakértelmük. Ez persze nem mentség, félre kellett volna verni a harangot.
Végül Nagy Ernő – az MSZP-DK-Együtt önkormányzati képviselője azt is elárulja, hogy a képviselőkön túl a korábbi polgármester, Almási István sem tudta befolyásolni ezeket a döntéseket. „Fentről” jött utasítások alapján dőltek el a közbeszerzések. Igazán „fenn” pedig csak egy ember ül. Na, jó kettő. Lázár János az egyik, aki rövidesen hazatér, s még az eddiginél is aktívabban vesz részt a helyi politikában.
Molnár Lászlóné (Jobbik, önkormányzati képviselő)
„Hiába kérdeztünk bármit, mindig leintettek bennünket „- nyilatkozza a második ciklusát szolgáló képviselő asszony. Ha kicsit határozottabban próbálták a közbeszerzésekről faggatni a polgármestert, akkor az volt a válasz, hogy csak pár millió forint döntött a győztes javára. Ennyit mondtak, semmivel sem többet. Persze Molnárné is jelzi, hogy sejtette: Hódmezővásárhelyen sincs minden rendben, mert mindig a Fideszes haverok jöttek képbe a kukás autó vásárlásnál, vagy a fásításnál is. Ellenük nem lehetett beszélni, olyan volt a hangulat.
Amióta viszont Horvát András feltűnt a polgármesteri hivatalban, azonnal kiderültek a disznóságok. Minden önkormányzati cég ontja a veszteséget. Pedig korábban a Fidesz azt mondta, hogy a városnak nincs tartozása. Lassan kiderül, hogy üres a kassza. Ezért is van nehéz helyzetben Márki-Zay, ráadásul az elhunyt elődje, Almási István temetését a Fidesz ugyan magára vállalta, de mindeddig nem fizette ki. A temetkezés viszont benyújtotta a számlát. Így aztán a Márki-Zay vezette önkormányzatnak kellett fizetni. Molnárné szerint szép temetése volt ez elhunyt Almási Istvánnak, másfél millióba került.
A Jobbikos képviselő szerint „ezeknek” – mutat felfelé – semmi sem elég. Például Lázár felesége ugyan nem járt be az önkormányzathoz, de a szóbeszéd szerint közpénzből, az önkormányzat számlájára tankolt. Vagy ott van a batidai kastély, az se a semmiből jött, de már mindenki értesült a szuperluxusról, ezért helyezte át Lázár az irodáját Makóra. A minisztert viszont képviselőként nem lehet kérdezni, mert szóba sem áll a Hódmezővásárhelyiekkel.
Kis Andrea (MSZP, önkormányzati képviselő)
A jogász végzettségű képviselő azt mondja, hogy már nyolcadik éve „harcol” önkormányzatban, de egy megszilárdult diktatórikus rend ellen nehéz demokratikus eszközökkel hadakozni. Az ellenzék hangja ma már nem jut el az állampolgárokhoz, az újságok, a televízió csak a kormánypropagandát nyomja. A kritikus hangokat elhallgatják. Márki-Zay győzelméig az országban senki nem is volt kíváncsi arra, hogy a településen milyen viszonyok uralkodnak. Amikor Kis Andrea először nyilvánosságra hozta, hogy Hódmezővásárhely úszik az adósságban, akkor a város vezetése feljelentette. Aztán három kormányhatározat alapján pénzt juttattak Lázár János városának, nagyjából 3-4 milliárdot. Ebből keveset törlesztettek, de érdekes módon csak most, az ellenzéki Márki-Zay győzelme után vált fontossá az adósság behajtása.
A szocialista képviselő szerint ellenzékként hiába kritizálta a hatalmon lévőket, arrogáns hangon küldték melegebb éghajlatra. Felvetéseire gyakran az volt a válasz, hogy a város ellenzék nélkül is működik, s valójában be sem kellett volna járniuk, mert csupán hárman voltak az elsöprő többséggel szemben. A következő parlamentben is ez lesz a helyzet. Kis Andrea azt mondja, hogy a közbeszerzési bizottságban – bár kellett volna, – nem írta alá a szükséges dokumentumokat. Be sem jár az ülésekre, mert értelmetlennek tartja.
A kritikusan gondolkodók egyébként már az utcán is félnek hangosan beszélni. Ilyen a város légköre, pár év múlva ez a félelem lepheti el az egész országot is. De a hatalom Hódmezővásárhelyen túllőtt a célon. Megalázó helyzetbe hozták az embereket, mert a hatalom azt hiszi, hogy ma már mindent lehet. Viszont az emberek úgy gondolták, hogy ők megállítják a diktatúrát, s ez Hódmezővásárhelyen sikerült is.
