Címke: külhoni szavazás

 „Az idióta szavunk eredetileg a görögben olyan polgárt jelentett, aki nem vesz részt a demokratikus politikai életében” – ilyen és sok hasonló sommás megállapítást, véleményt hallottunk a külföldön élő és szavazó magyar fiatalokkal beszélgetve. Összesen 58 356 magyarországi lakcímmel rendelkező magyar állampolgár adja le voksát a 118 magyar külképviselet valamelyikén a most vasárnapi országgyűlési választásokon. Közülük hat fogalmazta meg a Független Hírügynökségnek, mi motiválja a szavazáskor, miért és hogyan változtatná meg a mai diszkriminatív rendszert. Sarkos véleményeket is hallottunk, például azt, hogy pénzbüntetés terhe mellett kötelezővé kellene tenni a szavazást.

Felháborító, hogy nem szavazhatunk levélben

Báldy Zsolt először szavaz külföldön. Több oka is van annak, hogy elmegy szavazni – mondja a három éve fizikusi tanulmányait Németországban, a heidelbergi egyetemen végző fiatalember. Részint, mert magyar, családja, barátai, ismerősei Magyarországon élnek, nem szólva arról, hogy számára a szavazás a „demokrácia ünnepe“, amit nem csak lehetőségnek érez, hanem kötelességnek is tart. Legalább ekkora szerepet játszik a döntésében az, hogy vannak új, európai értékeket valló pártok, illetve egyre több párt képviseli ezt az irányvonalat.

„Több, mint kétszer annyi magyar megy el az idén külföldről szavazni, mint négy éve. Ez a kivándorlás és az elégedetlenség növekedésének az eredménye.

Ezzel egyenesen arányosan a választások közeledtével nő a magyarok szerveződése is” – sommázza tapasztalatait.

A környezetében azt látja, hogy minél idősebb az ember, annál többet látott az elmúlt évek politikájából, mindabból, ami a mai magyar politikai szituációhoz vezetett. „Érthető, hogy sokan csalódottak és reményvesztettek” – mondja, utalva a nagyon alacsony részvételi arányra. A külföldön élő magyarok esetében két szekció alakul ki: vannak, akik megpróbálják minél jobban ledobni magyarságukat és egyáltalán nem foglalkoznak magyar politikával, vagy a választásokkal, illetve vannak akikben felerősödik a hazafiasság, minthogy külföldön, külföldi ismerőseik számára ők képviselik Magyarországot, a magyarokat és természetesen erősödik a honvágy is – fejtette ki.

Hasonlóan sok külföldön élő magyarhoz, ő is összeköti a kellemest a hasznossal: ahelyett, hogy 120 kilométert utazzon a legközelebbi konzulátusra, inkább hazajön, és idehaza adja le a szavazatát április 8-án. De látja a környezetében, hogy sokak számára – ilyenek a diákok is – eléggé  problémás megszervezni a részvételt a szavazáson – pénzt- és időt emészt fel. Sokan barátokkal, kint élő magyar ismerősökkel utaznak együtt, s igyekeznek összekötni a választási részvételüket egy kirándulással. Németországban elég komoly szerveződések vannak – s segít a Momentum Momentour telekocsi applikációja, valamint a tucatnyi külföldi Szavazz! csoport. „Sajnos nem olyan sok párt foglalkozik a nyugaton élő magyarokkal – hiába vagyunk sokan –, mert nagyon nehéz és költséges elérni minket a szétszóródás miatt” – számol be tapasztalatairól.

Felháborítónak tartja, hogy nem lehet online szavazni, s hogy a magyarországi lakcímmel rendelkezők levélben sem szavazhatnak.

„De amíg a politikai vezetőség érdekei nem kívánják meg – és egyelőre nagyon nem kívánják meg – ez nem is fog változni.”

Az elvándorolt fiatal értelmiség ellenszavazó

Gál Gabriella immár közel nyolc éve él Hollandiában, végzettsége szerint kommunikációs szakember, jelenleg pszichológiát tanul az UVA amszterdami egyetemen, s ettől a hónaptól teljes munkaidőben ügyfélkapcsolati munkatársként vállalt pozíciót egy japán cégnél.

Ez a második alkalom hogy Hollandiából szavaz. Ahogy négy éve, úgy ezúttal is nagyon fontosnak tartja a választáson való részvételt. Mint fogalmaz, ő azért él külföldön, mert a lábával már egyszer szavazott. Ugyan nem tud élni morálisan fojtó környezetben, de ettől még szereti Magyarországot, családja, barátai nagy része otthon próbálnak boldogulni, „nem tud nem foglalkoztatni a sorsuk”, s ezért is fontos a számára, hogy mi történik odahaza – fejti ki. Hozzáteszi: nem tartja elképzelhetetlennek, hogy egyszer ő is hazaköltözzön, „de ehhez minimum egy kormányváltás szükséges”.

Egy új kormány kell – fejti ki a –, amelynek érdemes adózni, mert a közt szolgálja és az adóforintjainkat és a támogatásokat nem lopja el. S amely összetartásért dolgozik az ellenséggyártás helyett. Ezért szavazok” – szögezi le.

A Hollandiában élő magyar barátai szinte kivétel nélkül mind szavaznak, „ha nem így tervezték volna, akkor lettünk volna elegen, hogy meggyőzzük őket” – teszi hozzá. Pedig sokaknak sokat kell utazniuk – neki például Amszterdamból körülbelül két órát vonattal és villamossal. Barátaival együtt mennek szavazni, s eredményváró összejövetelt is rendezünk, „ahol közösen izgulunk”.

„Szinte hihetetlen hogy nem szavazhatunk levélben, miközben a határon túli magyarok igen. Minél egyszerűbben kellene ezt megoldani, ajánlott levélben.

Nem szabadna a Fideszt támogató külhoni magyarok és a külföldre vándorolt fiatalok szavazási gyakorlata között különbséget tenni” – fogalmazza meg sokak véleményét, kitérve arra is, hogy a szavazási szándékunkat előre kell jelezniük, a külképviseleti névjegyzékbe való regisztrálással.

„Ez persze logikus, hiszen mi az elvándorolt fiatal értelmiség, ellenszavazók vagyunk.”

A nehezítés másként is előfordul – derül ki szavaiból. Több ismerősének ugyanis elutasították a Választasi Névjegyzékbe való regisztrálási kérelmet, mert rosszul adta meg a születési kerületet. „Nyilván ezt orvosolni lehet, de úgy érezzük hogy mindent megtesznek azért, hogy megnehezítsék alkotmányos jogunk gyakorlását” – mondja, s hogy némi humort is csempésszen a kemény szavak mellé, elmondta, hogy egy vicces bakit is találtak a kitöltendő adatlapon – „ kérdezem én, kinek az édesanyja született doktornak 🙂 Felénk ezt tanulás útján érik el az emberek…”

Legyen a választás állampolgári kötelesség

Hat éve él már Angliában az ingatlanüzemeltetési menedzserként dolgozó  Kertész Maya, aki 2014-ben haza tudott jönni a választásokra, most azonban „csak” Londonig utazik, hogy leszavazzon. Habár ez a számára – az oda-vissza utat véve –  gyakorlatilag elveszi az egész napját, és belekerül vagy 30-40 fontjába, mégis nagyon fontosnak tartja a részvételt, azt, hogy véleményt formáljon a kormányzásról. „Tele van a hócipőm azzal, ami otthon történik, döbbenetes, ami zajlik az országban” – összegzi, kifejtve: nem véletlenül költözött ki hat éve Angliába, ahol megtalálta a számítását, de egyszerűen nem tudja szótlanul szemlélni, hogy a jelen kurzus elveszi az otthon élők jövőjét – fiatalokét és idősebbekét egyaránt. Nem csak ő, a barátai – akik Európa számos országában, szétszóródva élnek – is így gondolják, ezért, aki csak tud, elmegy szavazni vasárnap.

Kertész Maya érzékelhetően indulattal, élesen fogalmaz, amikor a szavazás módja és technikája kerül terítékre.

„Egyértelműen lejtős pályát alakított ki a Fidesz a határon túli magyaroknak kedvezve a kivándorolt magyarokkal szemben”

– mondja. „Az rendben van, hogy állampolgárságot kaphatnak a határon túli magyarok, de az már nem, hogy az is befolyásolhatja, hogy milyen irányt vegyen Magyarország, aki soha nem élt és nem is szándékozik ott élni”. Azt meg még felháborítóbbnak tartja, hogy számukra egyszerű, időtakarékos és ingyenes a szavazás, miközben az akár ideiglenesen, akár hosszabb időre külföldön élő és dolgozó magyarok számára sok-sok pénzt és időt emészt fel, ha élni akar  állampolgári jogával.

„Ahogy Ausztráliában már megtették, Magyarországon is kötelezővé kellene tenni minden magyar állampolgár számára a voksolást, aki nem tesz ennek eleget, arra pénzbüntetést kellene kiróni”

– fejti ki első hallásra meghökkentőnek tűnő álláspontját, amit finomít: „egy állampolgárnak nem csak jogai, de kötelességei is vannak, közte az, hogy hallassa a hangját.” Úgy véli egyébként, hogy mindegy, milyen módszert, technikát alkalmaznak a választásokon – lehet személyes, levél- vagy akár elektronikus szavazás –, egy a lényeg:

vagy így, vagy úgy, de mindenki egyformán adhassa le a voksát.

 Tízórás autózás a szavazás ára

„Minden választáson részt vettem, szívesen foglalkozom társadalmi ügyekkel, napi szinten követem a politikai helyzetet. Az idei választáson azonban szerintem azoknak is részt kell venniük, akik nem politizálnak” – mondja  Lendvai Ádám, aki életében először szavaz majd külföldön, mégpedig Spanyolországban. Pedig ennek érdekében neki egy bérelt autóval megállás nélkül 5 órát kell autóznia – s ugyanennyit majd vissza –, hogy Granadából eljusson a magyar képviseletre. Ugyanis a kisfia az anyukájával külföldre költözött, és az esedékes kapcsolattartás pont a választás vasárnapját is érintő időre esik. Az autóbérlésen túl az igazi gondot az okozza, hogy ez az utazás meglehetősen költséges és időigényes, s így a Granadai magyarok Facebook csoportjában szervez csatlakozókat, akik szintén vállalják a minimum 10 órás oda-vissza autóutat.

Habár az ő környezetében jellemzően mindenki elmegy szavazni, országos problémának tartja, hogy a politika kerülendő témává vált.

Az emberek büszkén vállalják, hogy ők nem politizálnak. „Érdekes ebből a szempontból végiggondolni, hogy az idióta szavunk eredetileg a görögben olyan polgárt jelentett, aki nem vesz részt a demokratikus politikai életében”

– hangzik egy  érdekes megállapítása. Szerinte azonban az idén sokan fognak szavazni, mert  felismerték: a távolmaradók száma kritikus esetben okoz igazán gondot, és ez a 2018-as választás egy ilyen kritikus alkalom.

Lendvai Ádám durva beavatkozásnak tartja  a képviseleti demokráciába, hogy amíg a minimum 500 ezer külföldre kényszerült magyarnak nem teszik lehetővé a levélben szavazást, addig az egész életüket külföldön töltő határon túliak levélben szavazhatnak.

„Ennek nyilvánvaló politikai oka, hogy amíg a külföldön dolgozók jellemzően a hazai gazdasági és társadalmi állapotokkal elégedetlenek, addig a határon túliakhoz áramlik  a kormánypropagandába csomagolt költségvetési támogatás.

Megdöbbentő adat, hogy a határon túliak tízszer annyian, több százezren fognak szavazni, mint a külföldre költözöttek” – szögezi le.

A jelen helyzetbenaz ideális megoldás az lenne, ha minden magyar állampolgár választhatná a levélben szavazást. A magyarországi lakcímmel nem rendelkező határon túli állampolgárok a maguk által állított egyéni képviselőkre szavazhatnának és nem a hazai párt listákra, „ebben a kérdésben egyetértek Karácsony Gergő tervével” – fűzi hozzá.

Hiszek a társadalom erejében

Már négy éve is, és most is New Yorkban adja le szavazatát az építész Nassli Viktor, aki hat éve él az Egyesült Államokban. Nagyon fontosnak tartja ugyanis, hogy „Magyarországnak legyen országhoz méltó jövője, ne pedig csak a varjak lakomázzanak rajta.”  Baljós folyamatokat lát Magyarországon, ami ellen tenni kell azzal a kevés lehetőségünkkel, ami a kezünkben van – vallja, hozzáfűzve: a választás ezek közül a legerősebb eszközünk, még ha a pártpolitika irányából teljes is az ellenszél. „Hiszek a társadalom erejében. Hiszem, hogy minél több embernek kell elmennie szavazni. Egy demokráciában az állampolgárok és az állam közösen felelősek az ország működéséért. Ha erről a felelősségünkről lemondunk, akkor az nem demokrácia. Állampolgári kötelessége tehát tájékozódnia minden magyar állampolgárnak akár külföldön, akár otthon és felelősséggel behúzni az X-et, hogy ez az egyensúly visszaállhasson.”

Már többször is a fejéhez vágták, hogy ne beszéljen be a partvonalról, onnan könnyű.

„Nem, nem könnyű” – mondja – „mert Magyarország nekem is a hazám, a szeretteim ott élnek, akiknek a sorsáért aggódom. Az én életemet is befolyásolja, hogy mi történik otthon.”

Ő nem a politika miatt jött el, de amiatt nem akar jelenleg hazamenni, bár otthon szeretne élni, de talán nem annyira kalandvágyó, mint az, aki otthon maradt. Ráadásul amióta kint él, született egy kisfia, akinek a jövőjét tartja a legfontosabbnak. Többször megfordult ugyan a fejükben, hogy hazaköltözzenek, hogy együtt lehessen a család, de a jelenlegi oktatási rendszer rémisztő jövőképet festene a kisfia számára. Ezért is megye el szavazni, hogy ez változzon.

Az a kevés magyar, akit ismer el fog menni szavazni, köztük egy jóbarátja is, akinek 6-7 órát kell ezért utaznia. Tapasztalatai szerint egyébként aki régebb óta (évtizedek) él külföldön, az már nem igazán foglalkozik az otthoni politikával.

Ő is elfogadhatatlannak tartja, hogy sok külföldön élő magyar számára komoly akadályokat állít a rendszer a választójogának gyakorlásában. Nem tartja XXI. századi megoldásnak a jelenlegit, kiváltképpen úgy, hogy a levélben szavazás rendszere ezzel párhuzamosan működik. Nyilván meg lehetne oldani a levélben szavazást minden külföldön élő magyar számára, ha ez a döntéshozók érdekében állna – mutatott rá.

A megoldás szerinte az ügyfélkapun keresztüli szavazás lehetne egy olyan kódolással, többlépcsős azonosítással, amely nem teszi lehetővé, hogy mások visszaélhessenek az állampolgárok szavazatával.

Vissza kell térni a kétfordulós választáshoz

Már húsz éve él az Egyesült Államokban, jelenleg New Yorkban az ügyvéd Szőllősi Ildikó, így nem is először szavaz külföldön.

„Szeretem Magyarországot és aggaszt, hogy milyen illiberális irányba mennek a dolgok, főleg az utóbbi nyolc évben”

– ez az egyik oka annak, hogy szavazni fog. És persze az is, hogy a családja és a barátai miatt is követi  a magyarországi közéleti és kulturális eseményeket – rendszeresen haza is jár –,  s szomorúan tapasztalja, hogy már a gimnazisták sem látnak perspektívát Magyarországon.

„Állampolgárként és jogászként is különösen aggaszt, hogy az új választási törvénnyel a jelenlegi kormánypárt önkényesen bebetonozta magát; azt halljuk mindenhol, hogy lehetetlen ezzel a rendszerrel őket demokratikusan leváltani” – mondja.

Reménykedik abban, hogy az állampolgárok érzik, hogy fontos szavazni, és nagyon biztatónak tartja a civil kezdeményezés nyomására létrejött taktikai szavazás gondolatát. „Én is ezt fogom követni: a pártlistán a nekem legszimpatikusabb ellenzéki pártra szavazok, egyéniben pedig a legesélyesebb ellenzéki jelöltre”.

Határozott nemmel válaszol arra a kérdésre, hogy 21. századi-e a külhoni szavazás módszere. A többi között azért nem, mert diszkriminatív, hogy a lakcímmel rendelkezőknek nem áll módjukban levélben szavazni, ez megfosztja Őket alapvető állampolgári jogaiktól.

Nem tartja korrektnek a választási regisztráció folyamatát sem: elenyésző, apróbb hibák miatt visszautasítanak kérelmeket, s ezeket gyakran értelmezhetetlen elutasító határozatban tudatnak.

Egy példát is mond erre: egyik barátjának a kérelmét visszautasították, mert a születési budapesti kerületének a VIII. helyett a IX.-et adta meg; ő ezt orvosolni kívánta egy újabb, immár „helyes” kérelemmel, amire azt a választ kapta, hogy miután két kérelmet adott be, ezért azt is elutasítják. A TASZ-nak sikerült végül a helyzetet orvosolni.

Azt tapasztalja, hogy az elutasító határozatban sokszor nem jelölik meg az okot, hanem rébuszokban, félrevezető módon indokolják meg a visszautasítást. Az sem egyértelmű ezekből a határozatokból, hogy hova lehet fellebbezni. Ő maga négy éve fellebbezett, amire nem kapott választ, végül tanácsra újra megpróbált regisztrálni, s az már sikerült is – egyébként annyit rontott el, hogy fordított sorrendben írta be az édesanyja első és második keresztnevét (amit anyukája megváltoztatott lánya születése után, de a születési anyakönyvi kivonatban még az eredeti sorrendben szerepelt a két keresztnév).

Szerinte vissza kell térni az arányosabb választáshoz, a kétfordulós választási rendszerhez, ami jobban tükrözi a választók akaratát, s lehetővé teszi a kisebb partok számára is a részvételt.