Ha jobban belegondolunk, Orbánnak teljesen mindegy is, hogy hol és mit mond: a lényeg, hogy benne legyen a beszédében az ellenség, akitől meg kell védeni a nemzetet. Tényleg mindegy, hogy ez most Brüsszel, Soros György, Hollandia vagy épp a multikulturalizmus.
Kalmár Péter írja a Szabad Pécs portálon: a miniszterelnök a Pécsi Tudományegyetem jubileumi eseményén elhangzott beszédében azt tudta mondani, hogy:
„A magyar jövőt azok a fiatalok jelentik, akik elég bátrak, hogy a családot, közösséget, nemzetet válasszák a multikulturalizmussal szemben,
a hagyományos és bevált európai értékek mellett döntsenek a mindent egynemű masszává gyúró szellemi divatirányzatok helyett.”
„Onnan küldi üzenetét a multikulturalizmust kárhoztatva, ahol pont az egyetem vezetése hangsúlyozza, stratégiai célként megfogalmazva a külföldi hallgatók számának növelését, erősítve ezzel a város befogadó megítélését. Abban a városban beszél a multikulturalizmus ellen Orbán – persze tudjuk, ez most kormányzati szitokszó Brüsszel mellett -, ahol néhány évvel ezelőtt pont ez volt az egyik alappillére az Európa Kulturális Fővárosa projektnek.
Ott beszél Orbán a sokszínű társadalom ellen, ahol a közel 3000 külföldi egyetemi hallgató él, akik nem kevés pénzt fizetnek itt tandíjra, szállásra, különböző szolgálgatásokra.
Azt is elfelejtette a miniszterelnök és a beszédírója, hogy Pécsen kormányzati program keretében érkeznek (vagy érkeztek) jordán vagy akár iráni hallgatók. És ők nyilván nem migránsként jöttek. És persze azt sem tudhatja, hogy városunkban jó néhány kisebbség él nagyon régóta együtt, erősítve ezzel azt a nyitottságot, amely a város egyik erőssége volt mindig, és ami most is vonzóvá teszi Pécset a külföldiek előtt.”
„Ha jobban belegondolunk, Orbánnak teljesen mindegy is, hogy hol és mit mond: a lényeg, hogy benne legyen a beszédében az ellenség, akitől meg kell védeni a nemzetet. Tényleg mindegy, hogy ez most Brüsszel, Soros György, Hollandia vagy épp a multikulturalizmus. Lehet a szavakkal még játszani egy ideig, meg cserélgetni az ellenségeket, és bármikor lehet találni másikat, de egy idő után elfogy az utálni való. Aztán majd elfogy a levegő is. Már nagyon várjuk.”
