Oroszország S 300-as rakétavédelmi rendszerrel látja el Szíriát – jelentette be személyesen Putyin elnök. Azt követően döntött így, hogy a szír légvédelem tévedésből lelőtt egy orosz harci gépet fedélzetén 15 emberrel.
Szíria természetesen bocsánatot kért szövetségesétől és közölte, hogy a támadó izraeli gépeket akarták lelőni, de azok elrejtőztek az orosz gép mögött. Izrael is sietett bocsánatot kérni, de természetesen a szír légvédelmet tette felelőssé a baleset miatt. Korábban Netanjahu miniszterelnök kérte Putyint, hogy ne szállítsa le az S 300-as rakétavédelmi rendszert Szíriának. Putyin akkor teljesítette Netanjahu kérését, mondván: Szíriában nincs szükség erre a korszerű rendszerre. Most megváltoztatta a véleményét: Szíria olyan új orosz rakétavédelmi rendszert kap, amely nem téveszti össze az orosz gépet az izraelivel. Ráadásul az új rendszert egy ideig orosz tisztek kezelik majd Szíriában.
Az izraeli válasz sem késik: továbbra is támadjuk az iráni célpontokat Szíriában, mondta Benjamin Netanjahu, miután hírt kapott Putyin döntéséről.
Izrael nem hajlandó elfogadni, hogy Irán katonailag berendezkedik Szíriában.
Ezért a légierő rendszeresen támadja a feltételezett iráni célpontokat. Csakhogy a szír légvédelem minden izraeli célpontra lő, amely megsérti a légteret. Az új orosz rakétavédelmi rendszer nemcsak az izraeli támadók sebezhetőségét növeli meg, de annak a kockázatát is, hogy Izrael és Oroszország szembekerül egymással katonailag Szíriában.
Eddig Izrael előre értesítette az oroszokat a várható támadásokról nehogy összeütközésre kerüljön sor. Mi lesz ezután, ha orosz tisztek irányítják Szíria rakétavédelmét? Netanjahu erről nem nyilatkozott, de megerősítette, hogy
Iránt továbbra is első számú ellenségüknek tekintik
és mindent megtesznek a gyengítése érdekében, Szíriában és másutt is.
Ez finom célzás arra, hogy Izrael arra kapacitálja Donald Trumpot: indítson megelőző támadást Irán ellen. Erről a tábornokok lebeszélik Trumpot Washingtonban, de az amerikai elnök legutóbb igen harciasan nyilatkozott Iránnal kapcsolatban az ENSZ közgyűlésben.
A Szíria elleni légicsapás Asszad elnöknek tett jót – állítja az izraeli Haaretz, arra alapozva a véleményét, hogy a Közel-Kelet arab államaiban egy nyugati akció mindig dühös ellenszenvet vált ki.
Különösen így van ez most, amikor Izrael hetvenedik születésnapját ünnepeli, méghozzá Donald Trump amerikai elnök ajándékával. Az USA nagykövetségét épp ebből az alkalomból nyitják meg a zsidók, a keresztények és a muzulmánok számára is szentnek számító városban, Jeruzsálemben. Ebben a helyzetben egy Asszad elnököt érő szimbolikus légicsapás jelentős mértékben megerősíti őt a pozíciójában. Asszad katonailag visszaszerezte a fölényét, és hála két támogatójának, Oroszországnak és Iránnak, győztesen kerülhet ki a 2011 óta tartó polgárháborúból.
Irán és Oroszország katonai támaszpontokat tart fenn Szíriában. Ott ered azoknak az iráni drónoknak a nagy része is, amelyeket a libanoni Hezbollah Izrael ellen vet be. Benjámin Netanjahu miniszterelnök hiába hangsúlyozza, hogy nem tűri el Irán katonai berendezkedését Szíriában, de a valóságban ez már réges-régen megtörtént. Asszad jelentős részben Iránnak és szövetségesének, a libanoni Hezbollah milíciának köszönheti hatalmának a megtartását. Az együttműködés abban is megmutatkozik, hogy az irániak saját területüknek tekintik Szíriát. Izrael ezért is hajt végre légicsapásokat iráni célpontok ellen Szíriában.
Csakhogy Vlagyimir Putyin orosz elnök nem hiába figyelmeztette Netanjahut arra, hogy maradjon ki az amerikai-brit-francia akcióból. Az oroszok ellenőrzik ugyanis a szíriai légvédelmet, vagyis rajtuk múlik egy-egy légicsapás sikere. Miután pedig az izraeliek minden légicsapás előtt gondosan egyeztetnek Moszkvával, a támadó gépek sértetlenül érkezhetnek vissza Izraelbe. Legalábbis eddig így volt.
Ám a Haaretz értesülései szerint Putyin közölte Netanjahuval, hogy ennek vége lehet, ha Izrael beszáll az amerikai-brit-francia akcióba.
Izrael ezért taktikusan kimaradt, bár a maximális támogatásáról biztosította a nyugati hatalmak légicsapását.
Ám hiába maradt ki Izrael, az arab közvélemény ítélete sommás: az USA, Nagy Britannia, Franciaország és Izrael együtt támadják Asszad elnök rendszerét. Amely így csak nyert presztízsben a nyugati légitámadással miközben komoly károkat nem szenvedett, hiszen bőven volt idő a fontos katonai támaszpontok kiürítésére Szíriában.
A kelet-európai bevándorlók gyerekei együtt tanulnak a migráns diákokkal az integrációs iskolákban Németországban, s ez – ahogy egy 16 éves diáklány a német közszolgálati médiának, a Deutsche Wellenek nyilatkozva fogalmazott – „eleinte különös volt, hiszen Moldáviában nincsenek muzulmánok”.
A Berta von Suttner középiskolában régi hagyomány, hogy bevándorló gyerekekkel foglalkoznak: a nyolcvanas években Kelet-Európából érkezett a döntő többségük, még most is sokan jönnek onnan, s miután nem tudnak németül, nem járhatnak a helyi középiskolába. Ám a többséget ma már nem ők alkotják, hanem a muzulmán diákok, akik a Közel-Keletről vagy éppen Afganisztánból érkeztek.
Az integrációs iskola elsősorban a nyelvi és a társadalmi beilleszkedést segíti.
A diákok zöme rendkívül szorgalmas és igyekvő, hiszen tudja: egyedülállóan kedvező lehetőséghez jutott Németországban
– mondja az iskola igazgatóhelyettese. Mégis mindenki angolul tanul, mert egyáltalán nem biztos, hogy Németországban akarják leélni az életüket.
„Diplomát akarok szerezni” – mondja a 16 éves Sandra Jacub. A moldáviai diáklány még nem tudja, hogy milyent, és azt sem, hogy hol fog élni a jövőben. Egyelőre szorgalmasan tanul az integrációs iskolában, mert tudja, hogy a bevándorlók számára ez a beilleszkedés legkönnyebb útja Németországban.
Trump veje nem nézhet bele a szigorúan titkos iratokba. Erről John Kelly tábornok, Trump kabinetfőnöke tájékoztatta Jared Kushnert, aki nemcsak az elnök veje, de egyben közel-keleti tanácsadója is.
Épp itt van a probléma: március 5-én Washingtonba látogat Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök. Trump környezetében attól tartanak, hogy az izraeli miniszterelnök körüli korrupciós ügyekben valamilyen formában esetleg Jared Kushner is érintett lehet. A 37 éves Kushner ortodox zsidók családból származik. Miatta Trump lánya, Ivanka áttért a zsidó hitre. Kushner nemrég még a család ingatlanvállalkozását vezette, és benne volt több kockázatos pénzügyi műveletben. Felmerülhetnek ezekkel kapcsolatban kínos kérdések.
Kushner orosz kapcsolataival már foglalkozik is az FBI. Az elnök veje több orosz üzletemberrel és diplomatával tartotta a kapcsolatot 2016-ban a választási kampány idején. Most viszont Washington hivatalosan azzal vádolja Moszkvát, hogy beavatkozott a választási kampányba 2016-ban. Kushnert tehát okkal zárhatták ki a legbizalmasabb információkból.
Csakhogy erről a tárgyalópartnerek azonnal tudomást szereznek. Mit ér egy olyan elnöki tanácsadó, aki nem láthatja a szigorúan titkos anyagokat? Netanjahu vagy Mohamed bin Szalman szaúdi trónörökös szemében nem sokat. McMaster tábornok, a Fehér Ház nemzetbiztonsági főtanácsadója állítólag többször idegrohamot kapott amiatt, hogy Kushner nem tájékoztatta őt arról: pontosan miről is tárgyalt Izraelben vagy Szaúd-Arábiában. Kelly persze közölte Kushnerrel: iránta a bizalom töretlen. De hát valószínű, hogy nem véletlenül szivárgott ki: a Kushner-házaspár között van egy paktum: Ivanka és nem Kushner pályázza majd meg az elnöki posztot.
… talán valamelyest rosszabb hely lett, de még nem tört ki nagyobb balhé. Ez elsősorban az amerikai demokrácia vitalitásának köszönhető. Sőt, első születésnapján a Szenátus azzal gratulált az elnöknek, hogy lebénította a szövetségi kormányzást.
Ez már többször megtörtént, de nem olyankor, amikor az elnök pártjának van többsége a Kongresszus mindkét házában.
A szövetségi kormányszervek és hivatalok finanszírozásáról szóló törvény több tízezer közhivatalnokot érint, Washingtonban akár a közszolgáltatások is leállhatnak.
Néhány hetes huzavona után azonban az ilyen válságok meg szoktak oldódni.
Az ügyben az is érdekes, hogy pont egy menekültekkel kapcsolatos törvény miatt nem jött létre megállapodás a demokratákkal és még néhány republikánus szenátor is átszavazott. A demokraták ugyanis ahhoz kötötték az igenlő voksot, hogy a törvény foglalja magában az illegális bevándorló szüleikkel gyermekként az Egyesült Államokba érkezett és itt felnőtt mintegy 700-800 ezer fiatalt védő DACA-program folytatását, ezt azonban a republikánus politikusok visszautasították.
És akárcsak Amerika a világ sem hagyja magát.
Donald Trump harsány és rémisztő választási szólamai ellenére nem lett veszélyesebb hely a Föld.
A trumplomácia erejéből eddig csak arra futotta, hogy alaposan felrázza a dolgokat, de robbanást még nem idézett elő.
Talán a legnagyobb külpolitikai sikere, hogy az Iszlám Államot felszámolták. Ez annak ellenére is igaz, hogy csak a kalifátus szűnt meg, de a terrorszervezet hívei, mutánsai szerte a világon még aktívan léteznek. Az ISIS irányító központja azonban megsemmisült. Pedig a Trump kormányzat más sem csinált, mint folytatta az Obama-stratégiát: a levegőből bombákkal, a terepen pedig a különleges egységekkel segíteni a helyi erőket. Azzal a különbséggel, hogy a terepen az amerikai parancsnokok szabad kezet kaptak.
A legveszedelmesebb terep, amelyre Trumpék léptek az az iráni atommegállapodás felmondásával való fenyegetőzés. Az amerikai kihátrálás ezúttal ugyan elmaradt, de már a kérdés felvetése is újabb feszültségeket okoz. Valószínűleg fokozza a robbanásveszélyt az a döntés is, hogy Trump, ígéretéhez képest elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának. Egyfajta fekete-fehér amerikai álláspontra utal az a tény is, hogy Washington szemében a jó fiúk az izraeliek és a szaúdiak, a rosszak meg a perzsák. És mi van Törökországgal, amely hadjáratot kezdett az amerikai szövetséges kurdokkal?
Egy lehetséges nukleáris háború is felsejlett a világ radarjain. Ezt nemcsak az észak-koreai elnök atomfegyverkezése idézte elő, hanem Trump tweeteres válaszcsapásai is. A Fehér Ház Észak-Koreával kapcsolatos politikája a becsmérlések és fenyegetőzések egyfelől, másfelől pedig a tárgyalási hajlandóság között mozog. Jelenleg az olimpiai enyhülés játszódik a félszigeten. Emellett Washingtonnak sikerült egy széles körű nemzetközi koalíciót összehozni Kim Dzsongunnal szemben, ami szintén csökkenti a nukleáris összecsapás veszélyét.
A hidegháború kiújulásának a réme is előkerült a kiújuló orosz-amerikai fegyverkezési hajsza miatt. A dolgok Putyin ukrajnai beavatkozása után váltak veszedelmessé. Olyannyira, hogy Obama és az orosz elnök a végén már szóba sem álltak egymással. Trump nagyon is szeretne Putyinnal tárgyalni, de nem teheti, mert épp azok vádak ellen kell védekeznie, hogy az oroszok segítették hatalomra jutni.
A helyzet iróniája, hogy az amerikai-orosz viszony most rosszabb, mint Obama idején.
És végül az amerikai diplomácia leépítése is veszélyt jelenthet a világra. Trump, saját bevallása szerint nem sokra becsüli a diplomatákat, annál inkább a tábornokokat. Hosszabb távon ennek lehetnek negatív következményei. A BBC kommentátora ennek illusztrálására megjegyzi: az amerikai diplomácia nagy sikerei közé tartozik a Marshall-terv vagy az egyiptomi-izraeli békekötés, a katonai kalandok ezeknél sokkal kisebb „sikerrel” jártak. Lásd: Irak vagy Vietnam.
Jared Kushner májusban Izraelben és Szaúd-Arábiában járt apósa, Donald Trump társaságában. Épp ekkor fektetett be a családi ingatlancégébe 30 millió dollárt egy izraeli vállalat.
Kushner a Fehér Ház egyik legbefolyásosabb emberének számít, közel-keleti ügyekben állítólag ő hozza meg a legfontosabb döntéseket. Ő javasolta például, hogy az USA és Izrael aktívan támogassa Szaúd-Arábia Irán-ellenes erőfeszítéseit.
A New York Times most arról ír, hogy amikor Kushner Trumppal épp a Közel-Keleten járt,
a családi cége 30 millió dolláros befektetést kapott egy izraeli biztosítótól.
Kushner törvényt valószínűleg nem sértett, a saját részvényeit ugyanis eladta, miután apósa elnök lett, ő pedig állást kapott a Fehér Házban, arra pedig nincs bizonyíték, hogy személyesen járt közben a befektetés ügyében. Az üzlet ugyanakkor
tovább gyengítheti az amerikai kormány törekvését, hogy elfogulatlan közvetítőnek tekintsék a régióban
– amit már eleve nehéz elfogadtatni, miután Trump elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának.
Kushnernek egyébként nem csak a pénzügyeit firtatják egyre többen, hanem az orosz kapcsolatait is – többek között az elnökválasztási kampányba való orosz beavatkozás után nyomozó bizottság. Ráadásul sokat ír róla a legújabb, Trump elnökségéről szóló amerikai botránykönyv is.
Egyre fokozódik a feszültség Donld Trump amerikai elnök Jeruzsálemet, mint izraeli fővárost elismerő bejelentése óta. A legfrissebb fejlemény, hogy magyar idő szerint éjjel egy palesztin férfi megkéselt egy izraeli biztonsági őrt Jeruzsálem fő-buszpályaudvarán, illetve fellángoltak az összecsapások a libanoni fővárosban lévő amerikai nagykövetség közelében.
Valamelyest ugyan lecsengeni látszanak a négy napja tartó utcai zavargások a palesztin területeken, de a hosszú ideje érvényes amerikai Jeruzsálem-politika megváltoztatása újabb potenciális akadályokat emel a közel-keleti békefolyamat útjában – összegez a Reuters hírügynökség.
De nem csak a térségben, az egész világon komoly megmozdulásokra késztette az embereket a trumpi bejelentés.
Egyre több országban szerveznek szimpátia-tüntetéseket a palesztinok mellett – tudósít a Euronews, amely arra is emlékeztet, hogy szerda óta nem telt el úgy óra a Gáza övezetben, hogy a palesztinok ne tüntettek volna, vagy ne álltak volna szemben az izraeli katonákkal és ne néztek volna farkasszemet velük.
A megmozdulások és tüntetések a világban többnyire békések, egyelőre, de hangosak és határozottak. Komolyabb károkról, sérültekről nincsenek hírek. Többen azonban attól tartanak, hogy a békés demonstrációk nem biztos, hogy sokáig lesznek békések. A világ vezető politikai és vallási vezetői részéről elhangzó békítő szándékú nyilatkozatokkal szemben az Egyesült Államok és Izrael nem enged álláspontjából – emlékeztet a Euronews.
Irán tűnik győztesnek a Szaúd-Arábiával a Közel-Kelet feletti hegemóniáért vívott csatában. Ebbe persze sokan nem akarnak belenyugodni, és megpróbálják Irán befolyását csökkenteni. Több országban Irán és Szaúd-Arábia közvetett háborút vív már egymással – vagyis egyelőre szövetségeseik csapnak össze, de sokan már azt találgatják, hogy lesz-e ebből nyílt háború a két ország között.
Haszan Róháni iráni elnök Fotó: MTI/EPA/Iráni elnök sajtóhivatala
Az amerikaiak iraki inváziója, majd az arab tavasz forradalmai teljesen megváltoztatták a Közel-Kelet képét. Ezt előbb az Iszlám Állam használta ki, majd a vereségek miatt új stratégiára kényszerülő terrorszervezet visszaszorulásával megnyílt az ajtó Iránnak – annak az országnak, amely mindig is az Öböl-régió feletti vezető szerepért küzdött az arab államokkal.
Nem mindig álltak persze nyerésre: a nyolcvanas években az iraki-iráni háború katasztrofális hatással volt Irán gazdaságára, majd az atomvita miatti gazdasági szankciók korlátozták erősen a gazdaságát. Ennek a 2015-ben megkötött alku vetett véget. Irán politikai befolyása már előtte is folyamatosan nőtt, de azóta ez gazdasági növekedéssel is párosul.
A Geopolitical Futures elemzése szerint Irán erejét nem kell túlbecsülni, de nem szabad alulbecsülni sem. Azt ugyanis ki lehet jelenteni, hogy
a Közel-Kelet romjain most gyakorlatilag háború zajlik, még ha nem is nyíltan, és ennek a háborúnak Irán eddig a nyertese a nagy ellenféllel, Szaúd-Arábiával szemben.
A két állam között a konfliktus nem újkeletű. A hatvanas években, amikor Iránban még a sah volt hatalmon, a két ország az ománi polgárháborúban már szembekerült egymással. A viszony azóta is feszült, ráadásul az 1979-es iszlám forradalom óta Irán rendszeresen fellép a térségben a síiták védelmezőjeként. A viszony tavaly év elején mélypontra került. Ennek közvetlen kiváltó oka az volt, hogy Szaúd-Arábiában kivégeztek egy síita papot, válaszul Iránban megtámadták a szaúdi konzulátust.
Az iráni Forradalmi Gárda felvonulása Forrás: Wikimedia Commons
Persze ez csak a szikra volt, ugyanis
az ellentét jóval mélyebb és több rétegű. Egyrészt etnikai: arab államok állnak szemben a perzsa Iránnal. Másrészt vallási: szunniták rivalizálnak síitákkal,
ez a konfliktus pedig közel 1400 évvel ezelőttre megy vissza.
Mohamed halála után ugyanis a muszlimok nem tudtak megegyezni, hogy ki vezesse a kalifátust: az első utód a próféta egyik legrégibb híve, egyben apósa lett, de sokan már ekkor azt mondták, hogy Mohamed legközelebbi férfi rokona, Ali a legitim kalifa, aki a próféta veje és unokatestvére volt. Az őt követőket nevezték el Ali pártjának – ebből jön a síita kifejezés.
Ali végül a negyedik kalifa lett, miután elődjét, Oszmánt megölték – emiatt azonban polgárháború is kitört, amely Ali meggyilkolásával ért véget, és az Omajjád-dinasztia került hatalomra. Ali fia, vagyis Mohamed unokája, Huszein még folytatta a háborút, de 680-ban meghalt a kerbalai csatában – a város azóta fontos síita zarándokhely, az iszlám pedig végérvényesen kettészakadt.
A síiták és a szunniták abban sem értenek egyet, hogy mi számít a vallás autentikus forrásának. Az iszlámban ugyanis a Koránon kívül a szunna, vagyis a próféta cselekedeteinek és tanításainak gyűjteménye is fontos, a két irányzat pedig eltér abban, hogy ezekből mit tekint hitelesnek. További eltérés, hogy a síitáknál az imámok, a vallási vezetők szerepe is nagyon fontos.
Ali Hamenei ajatollah, Irán legfõbb vallási és politikai vezetõje Fotó: MTI/EPA/Szajed Ali Hamenei ajatollah hivatalos honlapja
Az is fontos, hogy
a térségbeli országok egyáltalán nem homogénok, mindenhol jelen vannak síiták és szunniták is.
Irakban például sokáig a szunnita kisebbség nyomta el a többségi síitákat – ez Szaddám Huszein bukásával fordult meg. Szíriában viszont a diktátor, Bassár el-Aszad a síitákhoz sorolható alavita kisebbséghez tartozik.
Újabb feszültségforrásként pedig még ott az olaj is, amelynek kitermelését jórészt Szaúd-Arábia ellenőrzi.
Iránnak ugyan van választások útján hatalomra kerülő elnöke, de hatalmát a vallástudósokból álló Őrök Tanácsa korlátozza, az állam első embere pedig a legfőbb vallási vezető, az ajatollah: Ali Hámenei. Óriási a befolyása a névleg a hadsereghez tartozó, valójában teljesen önállóan működő Forradalmi Gárdának is. Ennek feladata a rendszer fenntartása, de hírszerzési tevékenységet is végez, valamint gazdasági ága is van. A gárda különleges egységének parancsnoka, Kászim Szulejmáni az egész Közel-Kelet egyik legbefolyásosabb embere.
Az iraki-iráni háború óta Irán elkerülte a nyílt konfliktust másokkal, szövetségesekre támaszkodott inkább, hogy céljait elérje. Ez látható most is. Négy olyan országot kell kiemelni, ahol a két nagyhatalom, Irán és Szaúd-Arábia közvetlenül szembekerült egymással az utóbbi időben:
Libanont,
Szíriát,
Irakot,
Jement.
Libanonban Irán nyerő helyzetben van: a 2016 decemberében megalakult kormányban komoly a Hezbollah befolyása, amely a Reuters elemzése szerint soha nem volt olyan erős, mint most. A Hezbollah pedig Irán legfontosabb szövetségese, az iráni Forradalmi Gárda segítségével alakult meg 1982-ben, hogy harcoljon az izraeli-libanoni háborúban – és azóta is támogatja az irániak és a velük szövetséges szíriaiak érdekeit.
Haszan Naszrallah, a Hezbollah vezetõje Fotó: MTI/EPA/Nabil Mounzer
A jelenlegi elnök, Michel Aún az ő szövetségesüknek számít, Szaúd-Arábiának ráadásul Szaad Haríri miniszterelnök lemondatása sem sikerült – a kormányfő visszavonta korábbi lemondását.
A sok országban a terrorista szervezetek listáján szereplő Hezbollah segített több iraki síita milícia létrehozásában, valamint kulcsszerepe volt abban, hogy Aszad hatalmon tudott maradni Szíriában.
A szervezet 1500 embert veszített a harcokban, több fontos vezetőt is. Szíriában ölték meg például Musztafa Badreddint, a katonai főparancsnokot, aki bombaszakértő is volt, és sokan a modern terror atyjának tartották, az ő ötlete volt ugyanis, hogy terroristák egyszerre több helyszínen hajtsanak végre összehangolt merényleteket. Kulcsszerepe volt abban, hogy a szervezet jelentősége folyamatosan nőtt, emellett az ENSZ szerint ő koordinálta a Rafik Haríri libanoni miniszterelnök elleni 2005-ös merényletet, miközben gyakorlatilag szellemként élt.
Ugyanakkor a Hezbollah komoly harci tapasztalatokat szerzett Szíriában, hiszen nem csak az irániaktól, hanem az oroszoktól is tanulhattak.
A Hezbollah tüntetése Fotó: MTI/EPA
Szíriában ugyanúgy szembekerült egymással Irán és Szaúd-Arábia: utóbbi ugyanis a mérsékelt szunnita lázadókat támogatta, az utóbbi hónapokban azonban, az iráni és orosz támogatás miatt, nem tűnik úgy, hogy Aszad elvesztené a hatalmát.
Iránnak Irakban is komoly befolyása van:
egyrészt a síiták vezette kormány miatt, másrészt mert rengeteg a síita milícia, amelyek közül több a Forradalmi Gárda közvetlen irányítása alatt áll, és a hadseregben is sok az iráni tanácsadó, akik gyakorlatilag egész osztagokat irányítanak.
Jemenben az irániak a síita húszi lázadókat támogatják, akikkel nem bír a Szaúd-Arábia vezette koalíció. A húszik ugyan nem tudták elfoglalni az egész országot, de a lázadást sem sikerült leverni, sőt, néhány napja a húszik a rijádi repülőtérre lőttek ki rakétát – amiért a szaúdiak persze azonnal Iránt okolták.
Vagyis:
az irániak gyakorlatilag győztek Libanonban, győzelemre állnak Szíriában és Irakban, és lassan kivéreztetik a szaúdiakat Jemenben.
Ráadásul a Katar elleni bojkott aláásta az Öböl-menti Együttműködési Tanácsot – amiből megint csak Irán profitált.
Ráadásul esnek az olajárak, ez feszültséget is okoz Szaúd-Arábiában, amiből reformokkal próbál a vezetés menekülni. Csakhogy az új trónörökös, Mohamed bin Szalman lépései a Foreign Policyt egyenesen arra a leszámolássorozatra emlékeztették, amelyet Michael Corleone hajtott végre a Keresztapa első részében – kérdés, hogy ugyanannyira sikeres lesz-e.
Mohamed bin Szalman Forrás: kremlin.ru
Az viszont biztos, hogy Szaúd-Arábia rájött arra, hogy az irániak növekvő befolyásának megállításához külföldi segítségre lenne szüksége. Már csak azért is, mert a két ország most limitált, úgynevezett proxy-háborút vív egymással, és Szaúd-Arábia erejéből önállóan legfeljebb ennyire is futja, Jemenben is az derült ki, hogy nyílt háborúra nem lenne képes.
van esély arra, hogy nyílt háborúig erősödjön a konfliktus:
az irániak ugyanis mindenáron meg akarják védeni elért eredményeiket, Mohamed bin Szalman kiszámíthatatlan, és az iráni szövetségesek sem irányíthatók teljesen – a húszik és a Hezbollah is tehetnek olyat, amivel Irán amúgy nem értene egyet, és provokálhatnák Szaúd-Arábiát, ez is látszik a rakétatámadásból.
Szövetségesként Szaúd-Arábiának elsősorban Amerika és, még néhány éve is elképzelhetetlen módon, Izrael jöhet szóba. Az már nyílt titok, hogy
Szaúd-Arábia és Izrael között tárgyalások vannak
– de az eredmény kérdéses, a palesztin ügynek ugyanis szimbolikus jelentősége van, bármennyire is fontosabbnak tartják Szaúd-Arábiában a közös ellenség, Irán megállítását. Az izraeli vezérkari főnök, aki nemrég, korábban szintén elképzelhetetlen módon, nyilatkozott is egy szaúd-arábiai lapnak, a szaúdi kollégájával együtt vett részt egy washingtoni konferencián, ahol meg is beszélték, hogy meg kell állítani Irán előrenyomulását.
Az iráni Forradalmi Gárda tagjai Forrás: Wikimedia Commons
Az Izrael létét el nem ismerő Irán Szíriában nem csak urániumot akar bányászni, hanem támaszpontokat is létre akar hozni, Izrael viszont nagyon ellenzi, hogy Irán megvesse ott a lábát, néhány napja bombáztak is egy ott épülő iráni támaszpontot. Ha azonban tényleg ki akarják űzni őket az országból, az még komolyabb összecsapásokhoz vezethet.
Izraelnek ráadásul a Hezbollahhal is közvetlen konfliktusa van, a terrorszervezet többször támadott izraeli célpontokat vagy rabolt el izraeli állampolgárokat, és a céljai között szerepel, hogy megsemmisítse Izraelt: több ezer rakétát állomásoztat a déli határ közelében. Ugyanakkor vezető izraeli biztonsági források szerint
nem akarnak háborúba keveredni Libanonnal és a Hezbollahhal,
így az együttműködés a szaúdiakkal egyelőre inkább a hírszerzésre korlátozódik.
Azon is sok múlik, hogy az amerikaiak hogy állnak majd Iránhoz. Az biztos, hogy az USA hiába visel 2001 óta háborút, most sincs koherens közel-keleti stratégiája. Évekig túlságosan is el voltak foglalva Irán nukleáris terveivel, és nem foglalkoztak azzal, hogy az ország politikai befolyása egyre jobban nő.
Most viszont a Foreign Policy szerint már több jele van, hogy ők is hajlandóak tenni valamit: James Mattis védelmi miniszter bejelentette, hogy maradnak amerikai katonák Szíriában az Iszlám Állam visszaszorítása után is, Mike Pompeo CIA-igazgató pedig azt üzente, hogy ha Irakban amerikai érdekeltségeket támadás ér, azért Iránt fogják felelőssé tenni.
Szaúd-Arábia azt a stratégiát is választhatja, hogy egyesével gyengíti Irán szövetségeseit:
arra már ő és szövetségesei is felszólították állampolgáraikat, hogy hagyják el Libanont, ezt követhetik akár gazdasági szankciók, a végén esetleg bojkott Libanon ellen, plusz a nemzetközi nyomás növelése.
Csakhogy ez a stratégia már a szaúdiak szerint Iránnal túl jó viszonyt ápoló Katarral szemben sem jött be. A jemeni háború és az ottani humanitárius katasztrófa pedig pont a szaúdiak nemzetközi tekintélyét rombolja.
Jemeniek egy szaúdi bombázás után megsemmisült épület romjai között Fotó: MTI/EPA/Jahja Arhab
Két tényezőről azonban nem szabad elfeledkezni a régióban: az egyik Törökország, amely szintén szeretne fontos szerepet magának. Most ugyan együttműködnek Iránnal a kurd függetlenségi törekvések miatt, de a Geopolitical Futures szerint a törököknek hamarosan választaniuk kell a kurd kérdés és a hosszabb távú stratégiai kérdések között.
Másrészt pedig ott vannak még mindig a szunnita dzsihádisták, akik a síita Iránt szintén ellenségnek tekintik.
Az izraeli médiumok palesztin forrásokra hivatkozva jelentették a hírt. Abbasz válaszul azt mondta, ugyanezen források szerint, hogy ez a lépés aláássa a két-állam megoldást valamint erőszakot fog kiváltani a régióban.
A telefonbeszélgetés után Abbasz válságstábot hívott össze. Időközben az izraeli média, jordán forrásokra hivatkozva arról is beszámolt, hogy az amerikai elnök Abdullah jordán királlyal is beszélt a témáról.
„Otthon is vannak lehetőségek, ragadják ezeket meg!” – ezt tanácsolja azoknak a bevándorlóknak a német belügyminiszter, akiknek a menedékjogi kérelmét a hatóságok elutasították. A bevándorlók nagyrésze azonban azután sem hajlandó távozni, ha megkapta az elutasító végzést. Fellebbeznek. A várakozási idő újabb gondot jelent a német államnak, mely ezért most elhatározta: bónuszt kap az a család vagy egyén, aki lemond a fellebbezésről és hazatér.
Thomas de Maiziere német belügyminiszter a Bild am Sonntag című lapnak nyilatkozva emlékeztetett arra, hogy Szíriában végetértek a harcok, mert az Iszlám állam vereséget szenvedett. A lassan megkezdődhet az újjáépítés.
Németországba 2015-ben több mint egymillió bevándorló érkezett, a legtöbben Szíriából, a polgárháború elől menekültek. Németország szeretné hazaküldeni egy részüket, ezért a bónusz-program:
a családok 3000, az egyének pedig 1000 eurót kapnak, hogyha hazatérnek.
Eddig is járt személyenként 1200 euro minden felnőttnek, a gyerekek után gyerekenként ennek a fele. Most a bónusz nyilván megfontolásra készteti a bevándorlók egy részét. Csakhogy a német sajtó rámutat arra, hogy a felmérések szerint egy átlagos menekült 7000 eurót költött arra, hogy Németországba eljusson. Vagyis az új program sem igazán előnyös számukra . Ráadásul a helyzet a Közel-Keleten továbbra is bizonytalan. Minden percben kitörhet az újabb, még nagyobb háború – ezúttal Szaúd-Arábia és Irán között.
Németországban komoly belpolitikai válságot okoz a bevándorlás.
A szeptemberi választások óta Angela Merkel kancellár még mindig nem tudta megalakítani az új kormányt. Az előző koalíciós tárgyalások jelentős mértékben a bevándorlási ügyek miatt futottak zátonyra. Míg a markánsan jobboldali CSU ragaszkodott ahhoz, hogy legyen éves befogadási plafon, addig a bajor kereszténydemokraták szerint 200 ezer lehet a felső határ. A zöldek viszont ezt nem fogadták el. Merkel számára tehát sürgető a menekültproblémának legalább az átmeneti rendezése: ezért a bónusz a menekülteknek, ha hazatérnek Németországból a szülőföldjükre.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
