Címke: környezettudatosság

A műanyagoknak sok kedvező tulajdonsága van. Könnyűek, olcsók, jól alakíthatók, sokféle célra felhasználhatók (főleg csomagolóanyagként), ellenállnak a nedvességnek és a vegyszereknek, ebből következően nehéz lenne ezeket bármivel helyettesíteni.

A műanyagoknak tartósságukból adódón létezik egy, a környezetre nézvést rossz tulajdonságuk is: ha a felhasználás után kikerülnek a természetbe, változatlanul megmaradnak. Anyaguk stabil, csak aprózódás és morzsálódás történik, mely mikrorészek aztán szétoszlanak a teljes földtekén. A műanyaggyártás kezdete óta rengeteg palack, zacskó, doboz és (döntő részben a mosógépek szennyvizével) nagyon apró műanyag száldarabka került ki hulladékként a természetbe, melyekkel az nem tud mit kezdeni, mert az eddig eltelt évmilliárdok nem készítették fel ennek, a számára vadonatúj anyagfajtának a feldolgozására.

A műanyagok hírhedt ellenálló képességének azonban van egy gyenge pontja. Mivel ezek hosszú szén- és szénhidrogén láncokból állnak (némi adalékanyaggal), a magas hőmérsékletet nem tudják elviselni, ekkor ugyanis a láncok elbomlanak és a műanyagban lévő szén és hidrogén elég. Az égetéskor sok hő szabadul fel, azaz a fűtőértékük kiváló. Hamu szinte alig van, az égéstermék nagyrészt CO₂ gáz és vízgőz, de keletkeznek mérgező anyagok is, melyeket minden esetben füstgáztisztítóval kell kiszűrni.

Az EU által felállított jelenlegi preferálási sorrend a hulladékok általános kezelését illetően:

1. kevesebb, később hulladékká váló anyag használata (megelőzés)
2. a hulladék változatlan formában való újbóli felhasználása (pl. egy műanyag palack folyadékkal való újbóli megtöltése – természetesen tisztítás után)
3. a hulladékból másfajta hasznos tárgy gyártása (a műanyag hulladék anyagának felhasználásával)
4. a hulladék elégetése
5. a hulladék tárolóba való lerakása

A műanyag hulladékok esetében:

1. Mivel a főleg vegyianyagok és élelmiszerek csomagolásánál valamint fogyasztásánál felhasznált műanyagokat nagyon nehéz lenne bármivel gazdaságosan helyettesíteni, a műanyagokra kivetett magas adók és az intenzív propaganda se vezetne nagy eredményekhez a hulladékba kerülő műanyagok tömegének csökkentését illetően. A papírral való helyettesítés a papír nedvességgel szembeni gyenge ellenálló képessége miatt rendkívül korlátozott (ételtárolás csak speciális papír esetén történhet), más meg nincs nagyon.
2. Az élelmiszerek csomagoló anyagának használt műanyag termékek változatlan formában történő felhasználása azon túlmenően, hogy a szükséges válogatás, tisztítás és fertőtlenítés élőmunka igénye miatt gazdaságtalan, a műanyagok mechanikai sérülékenysége miatt is csak nagyon kis hányadban lenne lehetséges. Valószínű az is, hogy nyomás alatti (pl. ásványvíz) palack ismét palacknak már használhatatlan lenne, mivel a gyártó nem merné újból megtöltve nyomás alá helyezni.
3. A műanyaghulladék más termék gyártásához való felhasználása esetén az egyes műanyagtípusokat (sok van) fajtánként szét kell válogatni, még ha a „műanyagok” en bloc gyűjtése a többi szemétfajtától elkülönítve, szelektíven történik is. A szétválogatás után még meg is kell tisztítani ezeket, plusz egyéb módszerekkel alkalmassá tenni az újrafeldolgozásra, ami általában csak egy csökkent minőségű és használhatóságú terméket eredményez, ugyanakkor jelentős víz (melyből szennyvíz lesz), vegyianyag, energia és munkaerő felhasználását igényli. Újrafeldolgozás jelenleg leginkább csak ipari műanyaghulladékok esetében történik, ahol az alapanyag (általában műanyag tárgyak gyártása során lehulló, sorjázás utáni maradék) abszolút homogén és tiszta, így visszavezethető a gyártási folyamat elejére. Hja, úgy könnyű, lehet mondani. Egyéb esetben viszont a hulladékra a PET palackok kivételével gyakorlatilag semmilyen gyártói érdeklődés nem mutatkozik, hiába is szeretnők, hogy valaki belőle „másfajta hasznos tárgyat” gyártson. Maximum propaganda célból szoktak nagyobb cégek ilyesmivel próbálkozni, hogy aztán kiállhassanak a világ elé a kis mennyiségben és drágán gyártott akármivel, hogy hát ők mennyire környezettudatosak. Az erről szóló írás itt  olvasható.
4. A fentiekből adódón a műanyagok legcélszerűbb hasznosítása az elégetés, az így keletkező hővel pedig villamos és távhő energia állítható elő, azaz a műanyag másodszor is hasznosul. Mivel az égetésnél a széndioxidon kívül egyéb káros vegyületek is létrejönnek, lakossági tüzelőanyagként való felhasználása szigorúan tilos (nagyon helyesen), azaz a műanyagok kizárólag a megfelelő füstgáztisztítási technológiával bíró erőművekben égethetők el!
5. A lerakás csakis akkor jöhet szóba, ha semmilyen más lehetőség nincs, de pont ezért kell lehetőséget teremteni a legpraktikusabb módszernek, az elégetésnek.

Az elégetés természetesen lehetetlen akkor, ha a műanyag szemetet az emberek egy része nem a szeméttárolóba rakja, hanem a környezetben dobálja el. A környezettudatos nevelésnek már az általános iskola alsó tagozatában meg kell kezdődnie, és ha a gyerekeket kioktatják arról, hogy a műanyagok eldobása a legveszélyesebb, mert a természet nincs felkészülve arra, hogy lebontsa ezeket, akkor nem csak egy parancsot kapnak, hogy mit csináljanak, hanem meg is értik, hogy miről van szó, így nem okoz nekik nehézséget a műanyag hulladék helyes kezelése. Nagyon fontos tehát már az általános iskolában a környezet védelméről szóló oktatás. Ugyanakkor vigyázni kell arra, hogy a lelkesedés sohase mossa el a racionalitást, mert az érzelmileg felkapott szélsőségek, rendkívül rossz irányba tudják elvinni a dolgokat, és a másik oldal, kiröhögve minket, könnyen visszavág.

Az égetéskor a klímára nézve veszélyes CO₂ gáz keletkezik. Mivel a világ műanyag gyártása évente 359 millió tonna, a műanyagoknak kb. a fele szén, és 12 gramm szénből 44 gramm széndioxid keletkezik, az összes(!) műanyag elégetésekor a levegőbe jutó mennyiség évente 658 millió tonna. Ez az emberiség által más módon levegőbe juttatott CO₂ gáz (37 milliárd t/év) mennyiségnek csak az 1,8 százaléka, azaz mondhatjuk, hogy az elégetés (amely teljesen megsemmisíti és fertőtleníti a műanyag hulladékokat), még ha minden műanyag hulladékot elégetünk is, gyakorlatilag jelentéktelen szerepet játszik a klímaváltozásban. Az elégetés tehát, mint környezetvédelmi módszer végső megoldásként mindenütt nyugodtan javasolható, természetesen csak megfelelő gáztisztító rendszerekkel ellátott erőművek vagy fűtőerőművek kazánjaiban. Mivel az ilyen hulladéktüzelésű erőművek háztartási szemetet is égetnek, a nem hasznosítható műanyag hulladékot, azaz az össze műanyag hulladék kb. 95 százalékát nem kellene külön gyűjteni. Mehet egybe a háztartási szeméttel. A szakembereknek kell meghatározni, melyek azok a műanyag hulladékok (pl. PET palack), melyeket érdemes külön gyűjteni, és ezt a házakban és egyéb gyűjtőhelyeken kiragasztott plakátok révén ismertetni a lakossággal. Sajnos az ilyen ismertetőből nincs valami sok. Mondhatni semmi. Pedig igencsak javasolható.

Létezik az emberiség műanyag felhasználása miatt még egy veszély, mégpedig az egészen apró műanyag részecskék hatása. Ezek döntő része a ruházati termékek gyártása során keletkezik (műanyagok acélszerszámokkal való darabolása), benne maradnak a termékben, és az otthoni mosáskor kerülnek bele a mosóvízbe, onnan a szennyvíztisztítón keresztül a folyókba, azok révén a tengerekbe, ott a tengeri élőlényekbe, majd ezek elfogyasztása révén az emberi szervezetekbe is. Mivel ezekkel az élőlények szervezete a bekerült anyaggal nem tud mit kezdeni, a műanyag mikrorészecskék életük végéig ott maradnak, és egyelőre nem tudni, hogy milyen hatásuk van az egészségre vagy akár az életminőségre. Leghelyesebb lenne ezeket kiszűrni a szennyvízből, ám miután a részecskék igencsak aprók, speciális és nagyon nagy felületű szűrő kell a megfelelő leválasztáshoz. Ezért az ilyen szűrőrendszereket nem az otthoni mosógépekhez kell csatlakoztatni, hanem a nagy, városi szennyvízkezelőkhöz és a ruhagyárakhoz kell ilyeneket kifejleszteni, és azok kifolyó csővezetékéhez kötelezően csatlakoztatni. Az így összegyűjtött mikrohulladék, melynek része a műanyag mikrorészecskék tömege is, a megfelelő égetőműbe szállítható, és ott a szokott módon megsemmisíthető.

A fentiek alapján mondható, hogy megfelelő használat és használat utáni kezelés esetén a műanyagok gyakorlatilag nem jelentenek veszélyt az ember és környezete számára. Ebből következően a klímaváltozás megállítását nem a műanyagok használatának korlátozása fogja biztosítani, sokkal inkább a fűtés és az elektromos energia ellátás hidrogén alapú rendszerekre való átállítása. A folyamat sajnos lassú, és az emberiség hiába egy faj, az önző nemzetállamok miatt nem is nagyon gyorsítható, mert azok együttműködés helyett csak rontanak a helyzeten. Nem is keveset.

Mivel a Föld nemzetállamokra való fölosztásán nem tudunk változtatni, még az ENSZ legnagyszerűbb működése esetén sem látszik sem konkrét terv, sem befejezés, azaz a klíma melegszik tovább.

Ez van, emberek.