Ma karaktergyilkosságnak neveznénk, ami az 50-60 évek gyönyörű, tehetséges színésznőjével, Bara Margittal történt, aki a legenda szerint alig, hogy átjött Kolozsvárról, már egy óra múlva filmszerepet kínált neki Ranódy László, Szakadék című alkotásában, méghozzá Sinkovits Imre oldalán. Már Kolozsváron is játszott főszerepeket, Magyarországon pedig vagy 10 évig le se jött a vászonról. Ranódy is többször dolgozott még vele, de a jelentős rendezők közül sokan, Keleti Márton, Kovács András, Marton Endre, Fejér Tamás, Herskó János, Makk Károly ugyancsak kínáltak neki fontos feladatokat, és ráadásul a Nemzeti Színháznak is ünnepelt színésznője.
Aztán hirtelen tört meg a meredeken felfelé ívelő, mesésnek tűnő karrier. Többek között azzal vádolták,
hagyta, hogy csokoládéval bevont meztelen testét főelvtársak nyalogassák.
Koholt vádakkal félreállították. Annyira rossz hírbe hozták, hogy akár utána köptek az emberek az utcán, és felháborodottan szidalmazták. Both Béla, a Nemzeti igazgatója, feltehetően felsőbb utasításra, útilaput kötött a talpára. Bár aztán kapott szerződést a József Attila Színházba, de ott már félreállították, filmszerepei elfogytak. Középkorúan úgy döntött, hogy elege volt a megaláztatásokból, és végleg ott hagyta a pályát. Az ő lúdbőröztető története nagyjából ismert, Kocsis L. Mihály könyv formájában is megírta.
De Ónody Lajos, akivel leginkább hírbe hozták, akit tán nem is ismert, aki kellő ügybuzgalommal az orgiákat szervezte a főelvtársaknak, hogy kicsit hadd lazulhassanak el, hiszen annyira feszülten felelősségteljes munkát végeznek szegények, nem ennyire közismert személyiség manapság. Most Odze György Sorstöröttek címmel, krimi izgalmassággal, megírta kettőjük történetét, amit a Noran Libro Kiadó jelentetett meg. A könyv formája regény, bár nyilvánvalóan tényeken alapszik, valós nevekkel, valós eseményeket kapunk, de azért irodalmi formába öntve.
Odze műve olvastatja magát. Sodróak a mondatai, örvényszerűen, szinte menthetetlenül belesodornak bennünket a régvolt, de napjaink valóságával is sokban hasonlatos, ha akarjuk, ha nem, valamelyest áthallásos történetbe. Hiszen óhatatlanul is
a hatalom, a manipuláció, a rágalmazás természetrajzáról van szó,
annak módszertanáról, hogyan kell valakit kellő alapossággal befeketíteni, és a csúcsról a mélybe taszítani. E tekintetben pedig megegyezett a két ember sorsa, és hasonlóan rút históriákat manapság is találhatunk szép számmal, már csak azért is, mert többeknek igencsak gondjuk van arra, hogy visszakísértsen a múlt.
Ónody feltehetően üzleti zseni volt,
aki amikor az ország borzalmasan zárt volt, már akkor állandó útlevéllel rendelkezett, és meglehetősen sűrűn utazgatott a világban. Amit tapasztalt, mohón hazahozta, ügyes rafinériával itthoni viszonyokra alkalmazta, tágította a lehetőségeket, lehetetlen körülmények között, hiánygazdálkodás idején, elfogadható vendéglátást csinált. Ő alapította például a szép emlékezetű Mézes Mackót, ahol ugyanolyan jó volt a kaszinó tojás, a francia saláta, vagy a somlói galuska. Volt esze hozzá, hogy fontos embereket házhoz szállított hidegtálakkal kenyerezzen le. Tudta, hogyan kell okosan korrumpálni a cél és a feljebbjutás érdekében. Ha az volt az igény, és hát nem egyszer és nem kétszer az volt, a finom falatok mellé mindenre kapható táncoslányokat is felszolgált, akadt amelyik egyetlen éjszaka hat derék pártkatonának is hathatósan a kedvében járt.
Ónody ott szúrta el, hogy nem elégedett meg azzal, hogy kegyelt üzletember legyen, a politikai csúcsokat is meg akarta hódítani. De ezen a területen már megálljt parancsoltak neki, elüldözték onnan is, ahol igazán királynak érezhette magát. És vele együtt letaszították a művészet trónjáról Bara Margitot, aki meg tán nem akart megfelelni bizonyos elvárásoknak. Két párhuzamos történet, ami nem is annyira a végtelenben találkozik. És sok tekintetben emlékeztet mai ronda történetekre.
