„Megérkezett a férjem, útközben a repülőtérről megszerezte az úszóval kapcsolatos információkat. A magyar úszó nem véletlenül ért hozzá a lányhoz, megfogdosta a fenekét, ezt a biztonsági kamera rögzítette.” – írja S. Lee, Koreában élő, lapunkban is publikáló írónő Facebook bejegyzésében.
A fentiekkel szemben Kenderesi Tamás Facebook oldalán a következő olvasható:
„A félreértések elkerülése végett szeretném megosztani, mi történt valójában. Szombat éjszaka, egy szórakozóhelyen a mellékhelyiségből visszafelé haladva a táncparkett felé hozzáértem egy, a pultnál álló koreai táncoslány fenekéhez. Meg sem álltam mögötte, talán egyetlen meggondolatlan mozdulatot tettem, ami miatt az érintett lány komolyan megharagudott, és feljelentést tett ellenem. A tisztánlátás végett szeretném leszögezni, hogy nem tapogattam, nem fogdostam a tömegben a 18 éves lányt. Megértve a helyzet komolyságát, teljes együttműködést tanúsítottam mindvégig.”
Eugenia S. Lee bejegyzése így folytatódik:
„A lány nem dolgozott táncosnőként ott, egy vendég volt a sok közül. Felháborodottan reagált, majd feljelentést tett. A rendőrök kimentek a helyszínre, ahonnan addigra már az úszó elment. Megnézték a felvételt, amin tisztán látni, hogy mi történt, ennek alapján eljárást kezdeményeztek a magyar úszó ellen. Az előzetes letartóztatásról a bíróság tíz nap alatt hoz döntést. Addig a rendőrség őrizetbe veheti, illetve védekezhet szabad lábon, ahogy ez esetben is történt. Idő közben ha netán bocsánatot kér a lánytól, és ő azt elfogadja, akkor csökken a büntetése. Tíz nap alatt kihallgatják a tanúkat, illetve a gyanúsítottat. A koreai jog szerint az őszinte beismerés és megbánás nagyban csökkenti a büntetést. A vallomás tétel alatt ugyanarra sok alkalommal rákérdeznek. Amennyiben egyszer is mást mond, hazugságnak minősül az állítása. A jelenlegi állás szerint mindenképp felelősségre vonják, fontos, hogy őszinte megbánást tanúsítson, és ha a sértett ezt elfogadja, akkor írhat egy levelet, amiben jelzi ezt, ez sokat segíthet az úszónak.”
A médiában jó magyar szokás szerinti maszatolás, ködösítés folyik. Az uszodáink körüli vircsaftról sok szó esett itthon is az utóbbi években. Csakhogy ez most civilizált országban történt. Következményekkel.
Mi magyarok mostanában mintha „shock” lennénk a koreaiaknak. Előbb Hableány, most ez. Hm. Azért számomra mégiscsak Eugenia bejegyzésének utolsó mondata a legelgondolkodtatóbb:
„A televízióban nem beszélnek az esetről. Alul futó szalaghírekben olvasható, de csupán úgy, hogy „külföldi versenyző”. Ez azért van, hogy az adott ország hírnevén ne essen csorba.„
Mondom: civilizált ország…
