Vezető színészek és direktorok videóban, valamint a színművészeti egyetem tanárai írásban tiltakoznak a kulturális életet és s színházakat érintő kormányzati tervek ellen. A nagy érdeklődés miatt a hétfői tüntetés helyszíne megváltozott.
Akkora az érdeklődés a hétfői tüntetés iránt, hogy a Városháza helyett kissé odébb, a Madách térre várják a szervezők a szimpatizánsokat este hatra – tudatta a Katona József Színház.
Eközben vezető színészek egész sora videónyilatkozatban tiltakoznak a Nemzeti Kulturális Alap megszüntetése (átalakítása) ellen, amelynek sorában az önkormányzati-állami vegyes finanszírozású színházak felett venné át az ellenőrzést a kormány.
A videóban megszólal Ónodi Eszter, Borbély Alexandra és Nagy Ervin, a Katona József Színház művészei, Pogány Judit, Gálffi László és Nagy Zsolt, az Örkény Színház színészei, valamint Mácsai Pál, a színház igazgatója, a Radnóti Színházat harminc évig vezető Bálint András és a jelenlegi igazgató, Kováts Adél, a független színházi vezető Pintér Béla, valamint Péterfy Bori.
A várható elítélő mondatok mellett Pogány Judit fogalmazott a leghatásosabban.
„Én már színész voltam a 60-as, 70-es, 80-as években is. Harminc év demokrácia után nem gondoltam, hogy egyszer ugyanúgy fogom érezni magam, mint akkor”.
Mi, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanárai határozottan visszautasítjuk azokat a feltételezéseket és vádakat, amelyek az egyetemünk működésének tisztességét és szakszerűségét megkérdőjelezik – ezt már az egyetem bocsátotta közre. Gothár Péter ügyét, melyet az egyetem Etikai Bizottsága jogszerűen vizsgál, ürügyként használják fel az egyetem lejáratására, ellehetetlenítésére, színházvezetői kinevezések befolyásolására, a független színházi szféra sarokba szorítására – folytatják.
Leszögezik, hogy az SZFE-n rend van. Törvényesen kinevezett és megbízott vezetők irányítják. A tanárok és a hallgatók lelkiismeretesen végzik munkájukat, elkötelezetten őrzik a 155 éves múlttal és oktatási hagyománnyal bíró intézmény éthoszát. A magyar színház- és filmművészet kiemelkedő alkotóinak sokasága nevelkedett ezek között a falak között.
Oktatásuk – mint minden érdemi művészeti képzés – ideológiamentes, a színház- és filmművészetet a szabad és független gondolkodás mentén közelíti meg. A művészet szabadsága megkérdőjelezhetetlen érték számunkra.
Több színházban is szolidaritási szelfik készültek előadás után a színészekkel és a nézőkkel. A tiltakozó petíciót már csaknem 25 ezren írták alá.
Több színházban készültek demonstratív szelfik a művészekkel és a nézőkkel a szombati előadások után. Mindegyikre a Katona József Színház kormány általi megtámadása nyomán került sor.
A Katonában A borbély, a Miskin herceg és a Terror c. előadás után
Forrás: Katona József Színház
A Nóra és a Holt lelkek után
Forrás: Katona József Színház
A Jurányiban A hurok végén
Forrás: Jurányi inkubátorház
Az aHang oldalán indult petíciót estig 24 675-en írták alá.
Közben a Fidesz megismételte eddigi álláspontját. Eszerint „az állam nem támogathat a Gothár-féle bűncselekményeket eltussoló színházakat. Elfogadhatatlan, hogy olyan színházak követelnek pénzt a kormánytól, amelyek akár éveken át eltussolnak súlyos, nők elleni zaklatásokat, bűncselekményeket.” A kormány egyik kedvenc teátrumában, az Új Színházban kipattant ugyanilyen ügyre nem reflektáltak. Ennek fényében különösnek tetszik a szöveg.
A Katona József Színház Facebook oldalán jelent meg Gothár Péter közleménye:
„Eddigi szellemi bázisomat, szeretett munkahelyemet, a Katona József Színházat kérem meg arra, hogy közleményemet a nyilvánosság elé bocsássa.
Egy évvel ezelőtt erkölcsileg elfogadhatatlan módon közeledtem színházunkban egy munkatársnőmhöz. Pár nappal később bocsánatot kértem és kaptam tőle.
Most, hogy ez az eset a színház, s azon keresztül az ország nyilvánossága elé került, szeretném bocsánatkérésemet nyilvánosan is megismételni. Nagyon sajnálom, ami történt. Ahogyan azt is, hogy nyers stílusommal, rossz modorommal vagy erkölcsileg kifogásolható viselkedésemmel valaha bárkit megbántottam.
Gothár Péter”
Az előzmény:
A budapesti Katona József Színház vezetőségének tudomására jutott, hogy egy szerződéses munkatársa több esetben is erkölcsi határokat átlépő módon viselkedett a színház dolgozóival.
A sértettek írásbeli bejelentése alapján az Üzemi Tanács megbeszélést hívott össze, ahol a résztvevők egyhangúlag elítélték a történteket és vizsgálóbizottság felállítását kérték az üggyel kapcsolatban. Az igazgatóság – a korábban nyilvánosan is megfogalmazott és követendőnek tartott belső irányelvek, valamint a két évvel ezelőtt módosított Üzemi Szabályzat 4-es számú melléklete alapján – vizsgálóbizottságot állított fel. A vizsgálatot külső szakértők bevonásával lefolytatta, a vezetőség pedig azonnali hatállyal a következő döntéseket hozta meg: az érintett személy a mai naptól, azaz 2019. november 19-től kezdve nem léphet az intézmény területére, illetve a színház a vele való közös munkát a továbbiakban befejezi.
A Katona József Színház társulatát az eset mélyen megrázta, a vezetőség az érintetteknek valamint az egész társulatnak felajánlotta pszichológus segítségét az ügy feldolgozásához.
Ezzel párhuzamosan a színház a vizsgálóbizottság felállításával és a fenti lépések megtételével az ügyet lezártnak tekinti, arról a későbbiekben sem a vezetőség, sem az intézmény munkatársai további nyilatkozatot nem adnak. Az érintett kollégák kifejezett kérése volt, hogy személyük maradjon anonim. Bizalmuk megtartása és személyiségi jogaik védelme kiemelten fontos a színház számára, ezért fokozottan kérjük a sajtó képviselőit ennek tiszteletben tartására!
A Színházi Kritikusok Céhe egy emlékezetes alakításokban gazdag életpályájú, önmagával a kíméletlenségig igényes, a közönséget maximálisan tisztelő nagy művész előtt tiszteleg az életműdíjjal – kezdi közleményét a Színházi Kritikusok Céhe
Pogány Judit több mint fél évszázada lépett először színpadra. Pályája felét a Csiky Gergely Színházban töltötte. Neve összeforrott azzal a korszakkal, amit kaposvári csodának szokás nevezni. Együtt indult Zsámbéki Gáborral és Ascher Tamással, s meghatározó színésznője volt Babarczy Lászlónak, Gazdag Gyulának és Gothár Péternek is. 1978-ban Zsámbékival együtt a Nemzeti Színházba szerződött, de két évvel később visszatért Kaposvárra. 1994-től egy évtizeden át szabadúszó művész, 2004-től az Örkény Színház tagja.
Alighanem a legsokoldalúbb magyar színésznő.
Játszott gyerekprodukciókban, operettben, musicalben, komédiákban, monodrámában. Igazi lételeme a tragédia, amelyben szélsőséges, nehéz körülmények között élő nők igazságát tudja ábrázolni. Alakításai soha nem egyoldalúak, a legmélyebb pokolban tengődők életében is felfedezi a humort, de a komédiások tragikus énjét is megmutatja. Maximalista. A legkisebb epizódfeladatot is alázattal és odaadó, elmélyült munkával formálja meg.
Színházi szerepeinek száma meghaladja a 160-at, s mintegy félszáz filmben és húsz tévéjátékban szerepelt. Nevét azok is ismerik, akik nem látták színpadon, hiszen számos animációs sorozat az ő hangjának is köszönhetően lett népszerű filmen vagy hangoskönyvként.
Van művész, aki sorsunk részévé válik, akkor is, ha ez nem áll szándékában.
Pogány Judit úgy beleépült az életünkbe, hogy lényegében magunkra emlékezünk, amikor szerepeit és munkáit próbáljuk felidézni. Látjuk a filmjeit, halljuk a hangját, s tudjuk, akkor volt velünk – ezer alakja közül épp abban az egyben –, amikor ez meg ez volt fontos nekünk. S már-már megnyugtató, és sokak számára vigasztaló is kicsit, ha tudjuk, hogy ebben a joggal sikeres, nagy és teljes életben nem ment azért semmi se könnyen, s „papírja”, például, máig nincsen. Van persze helyette számos díja, hazai és külföldi elismerése, s egy velünk szoros közelségben élt élete.
Bravúros mozgású, csipogó Pinokkióját hosszú időn át játszotta nagy sikerrel. Aztán egyszer csak megérett egy másként megnyilvánuló énje is: pályájának feledhetetlen állomása Charlotte Corday mély és sötét megszólalása a kaposvári Marat/Sade előadásban. Szerepeinek száma felsorolhatatlan. De volt ő önkormányzati képviselő is a rendszerváltás első éveiben, amikor hivatalnokokkal kellett szót értenie. S mai kollégái is ismerik kínosan pontos munkamódszerét, mindenre kiterjedő felkészültségét. Kérlelhetetlen igényessége elsősorban önmagával szemben nyilvánul meg. Az önkritikus aggodalom legyőzését jelenti, amikor – ahogy mesélik – premier után, végre, utolsónak érkezik meg öltözőjéből az ünneplők közé. A „kaposváriság” egyik jelképe ő, noha hosszú ideje Pesten dolgozik már.
Mindent képes eljátszani, és mindent el is tud játszani.
Okossága, ami a legjobb rendezőket sosem zavarta, ha kell, varázsütésre olvad el, egy-egy leépült figura kedvéért. Raktárában élére hajtogatva áll minden, ami egy alak megépítéséhez szükséges, s ha valami nem lenne ott, megkeresi, s meglesz az is. Hatalmas készlettára tán annak is köszönhető, hogy nem „töröl”, fájón és hibátlanul emlékszik mindenre, ami vele valaha is történt. Lehet, hogy megbocsát, de feledni nem fog, mert nem tud. Akire ránéz, azt óhatatlanul föl is méri, látsszék bármily szelídnek a pillantása. Megítél, s közben megörökít.
Gyermekeink gyerekkorába Vuk hőssé válása, unokáink estéibe Bogyó és Babóca számos, lélekkel és koloratúr technikával elmesélt kalandja épült be, neki köszönhetően. Hangja a haza egy része, viszik magukkal a külföldre menők. Ha visszajönnek, miatta is jönnek vissza. S akkor majd látják, hogy itt van, megvan, színpadon van, csodás szakmai teljességben.
Az életműdíjat Pogány Judit a Színikritikusok díjának átadó gáláján veszi át, amelyen az évad legjobbjait 15 kategóriában ismeri el a Színházi Kritikusok Céhe. A nagyközönség számára is nyitott eseményre szeptember 22-én 20 órai kezdettel kerül sor a Katona József Színházban, a gála rendezője Markó Róbert.
Lüktető, sodró, embereket elsodró nagyvárost látunk a Berlin, Alexandreplatz előadásában, a Katona József Színházban. Egy olyan káosszal teli helyet, ahol el lehet veszni, el lehet romlani, össze lehet zavarodni, meg lehet semmisülni. És persze felszínen is lehet maradni, de közel sem biztos, hogy tisztességes módon.
Mészáros Béla olyan kisembert játszik, aki legalább egy picivel szeretne nagyobb lenni. Ahogy a szerző, Alfred Döblin mondja, többre vágyik a vajas kenyérnél. Nemigen kapja meg. Franz Biberkopf szállítómunkás újra és újra nekirugaszkodik az életnek, bukdácsol, el is bukik, de megint és megint talpra tápászkodik, hogy végül rájöjjön, nincs számára esély. Őt mindig kilökik az útszélére, és ott is hagyják. A húszas évek Berlinjében él, hárommilliós városban, ahol körülbelül a lakók egynegyede munkanélküli. De ugyanakkor jólét is van. Meg zavar a fejekben. Tarolnak, pusztítanak különböző ideológiák, mindegyiknek be is dől.
Mészáros igézően játszik egy roppant naiv, abszolút jóindulatú fickót. Aki bűnt követett el a múltban, ittasan, szerelemféltésből, úgy odavágott a párjának, hogy az két hét múlva meghalt. De esze ágában sem volt ölni. Leülte a büntetését. Bűne rendszeresen felidéződik benne, visszakísért a múlt. Többször meg is jelenik Ida víziója, Borbély Alexandra megszemélyesítésében, akár éppen akkor, amikor Franz búfelejtésként kedvét tölti egy nővel.
Fotó: Dömölky Dániel
Kovács D. Dániel rendezésében gyakran zajlanak párhuzamosan jelenetek. Nem ritkán telezsúfolja a színpadot, azt is érzékeltetve, hogy embertelen léptékűvé vált a város, szűkös benne a hely, fullasztó a levegő. De a túlzsúfoltság, annak vágya, hogy a 600 oldalas regényből minél több minden elférjen a színpadon, némiképp a színészektől is elveszi a levegőt. Túl sokaknak van elég kevés dolguk a deszkákon. Persze a Katona társulatának tagjai, pár mondattal is megjegyezhető, karakteres figurákat teremtenek, és igazán nincs gond az összjátékkal sem. Csak annyi minden történik, hogy ezt nehéz átélni, olykor szaggatottá válik tőle az előadás. Kovács D. sokat, és még annál is többet akar közölni. Ezért filmes betéteket is használ, dokumentálva velük az akkori történelmet, még konkrét évszámokat is kiír. De ezek, miközben szemléletesek, mégiscsak illusztrációk, megakasztják a színészi játékot, és ezzel nehezítik az átélést a színpadon és a nézőtéren egyaránt. Talán jobban kellene bízni a pompázatos színészekben, hogy oda nekik az oroszlánt is, ők majd eljátszanak mindent. Remekül tudnak persze villanásokat is, de szívesen végig vinnék a szerep ívét, ahogy Mészárosnak erre módja is van, és igazán él is vele.
Fotó: Dömölky Dániel
Hiába játszódik csaknem száz éve a történet, ez a boldogulni képtelen Franz, korunk hőse, vagy inkább antihőse, aki tökéletesen megvezethető. Hiába égeti meg magát sorozatban, ismét és ismét naiv gyermeki tekintettel bámul ki a fejéből. Amikor hosszú munkanélküliség után, végre újságot árulhat, és úgy érzi, hogy tisztességes úton keresi a kenyerét, fel sem fogja, hogy náci lapot terjeszt, és mi ezzel a baj. Amikor bűnbanda tagjai kerítik hatalmukba, nem látja azt, ami napnál világosabb. Csúnyán ki lehet tolni vele. Bármikor megvezethető. Az életveszélyes ideológiákat éppúgy beszopja, mint amikor szemtől szembe hazudnak neki.
Fotó: Dömölky Dániel
Valószínűleg nem véletlen, hogy Spiró György új, a Kamrában bemutatott darabjának csúnyán lépremenő tanárnője hasonló típus. Be lehet dumálni neki bármit. Tömegeket lehet totálisan megtéveszteni. Miközben mindig vannak olyanok, mint például Szirtes Ági jólelkű, szuper kíváncsi szállásadónője, vagy Bezerédi Zoltán megértő kocsmárosa, akik érzik, hogy az adott pillanatban mit kell cselekedni. A Katona kiváló csapatának tagjai, Dankó István, Dér Zsolt, Elek Ferenc, Keresztes Tamás, Kocsis Gergely, Kovács Lehel, Mészáros Blanka, Pálmai Anna, Pálos Hanna, Pelsőczy Réka, Rujder Vivien, Takátsy Péter, Tasnádi Bence, Vajdai Vilmos, Vizi Dániel, állnak a vártán. Kapkodom a fejemet, hogy ne maradjak le a játékuk apró mozzanatairól sem. Horváth Jenny díszlete világossá teszi, hogy alig van mozgástér. Nagy Fruzsina nem éppen élénk színű jelmezei közel sem az életvidámságról tanúskodnak.
A Katona produkciója segélykiáltás. Sok mindent megértet abból, hogy miért haladunk a katasztrófa felé. Mégsem rúg gyomorszájon, mert nem elég érzéki, és a temérdek felvillanó karakter sorsa nem eléggé átélhető.
Provokációra jó ötlet, meg némi kurázsi, viszont provokálni. Pintér Béla ezt teszi az Ascher Tamás Háromszéken előadásával a Katona József Színházban. A bajnok című produkció kapcsán azzal vádolták, hogy ismert politikus magánügyeit teregeti ki, de próbálja csak ezt megtenni a Katona direktorával, rendezőjével, színészével, Máté Gáborral és nőügyeivel. Hát most megpróbálta!
Pintér nem csak Máté Gábort pellengérezte ki, hanem többeket, így a címben szereplő jellegzetesen karizmatikus rendezőt, Ascher Tamást, a Katona korábbi direktorát, Zsámbéki Gábort, a kaposvári teátrum egykori igazgatóját, Babarczy Lászlót, no és saját magát is, meg persze a színházi szakmát. Az első részben inkább csak kajánul nyelvet öltöget, az az érzésem mintha pajkos diákelőadáson lennék, amin a rosszcsont nebulók a tanáraikat meg a társaikat parodizálják, nagy huncutul. És ez tud frenetikus lenni, ahogy időnként az előadás is az.
Amikor bejön Keresztes Tamás Ascherként, az egyszerűen oltári.
Szétrobban a nézőtér a nevetéstől. Nem csak azért, mert annyira szinte kiköpött mása a valódinak, a maszkmester elképesztő remeklése, hanem mert a gesztusok, a hanghordozás, a túl bő ruhák, a nadrágból kilógó ing is szinte egy az egyben stimmel, de közben azért egészen enyhén karikírozott. Na jó, van is mit kifigurázni, mert Ascher karizmatikus és emblematikus, igencsak vannak jellegzetességei. Keresztes a hű, de nagyon értelmiségi létet, egyfajta tudálékosságot, a mohó kíváncsiságot, meg a gyakran mozgásban lévő, magyarázó, tanító kezeket hangsúlyozza bohócos hevülettel, jókora élvezettel. El tudom képzelni, hogy micsoda röhögés volt a próbákon!
Keresztes Tamás Ascher Tamásként. Fotó: DIÓ
Fekete Ernő adja Mátét, kimértebben, macsósabban, választékosabban öltözködve, extra entellektüel, némiképp kényeskedő hangsúlyokkal, némi nárcizmussal, amit a finomkodó selyeming is jelez. Benedek Mari jelmezei is enyhén túlzóak és abszolút találóak. Bezerédi Zoltán telibe találja Bezerédit, önmagát alakítja. Amikor fiatal énjét formálja meg, megmosolyogtatóan dús parókával teszi, aztán az idő előrehaladtával hirtelen lekapja a fejéről, és ott áll tar kopaszon.
A laza, mondhatni némiképp hézagos történet szerint, a három színházi ember egy kurzust megy tartani Erdélybe, Háromszékre. Látjuk őket civódva, évődve, Zastavában zötykölődni. Abban a színházban, ahová megérkeznek, eléggé nyársat nyelten konzervatív az igazgató, akinek bőrébe Pintér Béla bújik. Ő mindig játszik is a saját maga által írt és rendezett darabokban. És persze vannak még jó néhányan, Zsámbéki Gábort, aki hosszú ideig igazgatta a Katonát, Elek Ferenc adja, kimértnek, némileg tartózkodónak, metsző agyúnak ábrázolva, Thuróczy Szabolcs a kaposvári teátrumot szintén tetemes ideig igazgató Babarczy Lászlót mozgékonyabbra, hirtelen haragúbbá és ugyancsak meglehetősen elméssé formálja. A két jeles színházi embert a két színész mindig együtt megjelenve – mint akik összenőttek – alakítják, ami ugyancsak jó alkalom a karikírozásra, a bohócpárosokhoz hasonló komédiázásra.
A szünet nélkül, egyben játszott produkció második részében komorulnak el a dolgok, addig inkább csak gyülekeznek a viharfellegek. Egy idő után már kezdtem is sokallni a mókázást, és némileg tartalmatlannak, bennfenteskedőnek tartani az előadást. De aztán valóságos viharrá gyűlnek a fellegek, miközben végig lehet nevetni, mint Pintérnél általában. Fájóan tragikus históriává kerekedik ki az amúgy változatlanul kissé mozaikos cselekmény. A Jordán Adél által játszott, nem kimondottan észlény, nem kimondottan tehetséges, de impulzívan akaratos, rámenősségtől sem mentes, Erdélyből Budapestre citált színésznő gyereket vár Mátétól. Aki nagyon nem akarja ezt a babát. Tudható, hiszen Albert Györgyi riporternő leírta, hogy Mátéval való kapcsolatában volt hasonló szituáció. És ez már mélyvíz, amikor az egyik fél akarja a gyermeket, a másik a kaparást forszírozza, akár valamelyest rideg undoksággal, netán még nőgyógyász telefonszámot is a világ legtermészetesebb módján előkerítve a művelethez.
Fotó: DIÓ
Az érzéketlenség, a kiszolgáltatottság, korai halálba, tragédiába torkollik. A zaklatott, gyakran kaotikus színházi viszonyok kiégéshez, értelmetlen hierarchiához, netán tekintélyelvűséghez vezethetnek, és ezzel nyilvánvalóan sokat leképeznek abból, ami az országban történik.
Pintér temérdek mindent behappol a darabjába, így a zaklatási botrány is felvillan.
A produkcióban, ellentétben A bajnokkal, igencsak konkrét nevek is elhangzanak, és vannak egyértelműen felismerhető személyek. Dilemmaként merül fel, szabad-e élő személyeket színpadon megjeleníteni, kipellengérezni. És válaszként hangzik el a deszkákról, hogy szabad, ez szükséges a magunkkal való szembenézéshez, még akkor is, ha túl lehet lőni a célon, és ezzel sebeket okozni. Ebben az esetben többeket megcsipkednek, vannak akiknek a húsába is belevájnak valamennyire. Van vagányság ennek a produkciónak a bevállalásában, de azt nem gondolom, hogy maradandó sérüléseket okozna.
Egyetlen őszi darab szereposztásában sem szerepel Kulka János a Katona József Színházban.
Kulka János 2016 áprilisában kapott sztrókot. A Blikk szerint állapota lassan, de szépen javult, a színpadra azonban még mindig nem térhet vissza.
A lapnak ezt Kazimir Annamária, a színház sajtósa is megerősítette. Azt mondta:
„Kulka János az idei évadban nem tér vissza a színpadra. Ennek oka, hogy továbbra is a felépülésre és a pihenésre koncentrál.”
Kulka ősszel egy tánc erejéig már fellépett a színházban, októberben Párizsba repült egy díjátadóra, idén tavasszal pedig Ujj Mészáros Károly legújabb filmjében vállalt szerepet.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
