„A katalánokkal az a baj, hogy túl gazdagok, a székelyekkel meg az, hogy túl szegények.” Markó Béla a Transindexen hosszabb írásban von párhuzamot a Katalónia és Székelyföld önállósodásának igényéről, lehetőségéről.
(…) „És éppen ez a lényeg: a sajátosságok. Más szóval: az identitás, amelynek persze nemcsak nyelvi, kulturális, vallási, hanem gazdasági vonatkozásai is vannak. Azért fontos mindezt tisztázni, mert egyébként nem fogjuk megérteni, hogy mi a baja a nagyon gazdag Katalóniának, és mitől elégedetlen a viszonylag szegény Székelyföld is. (Tudom, nem tanácsos egy mondatban emlegetni Katalóniát és a Székelyföldet, vagy akár Erdélyt, mert netán ránk szakad az ég, de hadd tekintsek el most ettől a kockázattól: nem a követelések azonosak, hanem az elégedetlenségek hasonlóak mindkét esetben: identitárisak.)” – érvel Markó Béla a Transindexen.
(…) „Csakhogy nálunk mindez tulajdonképpen fordítva működik, az egyik oldal szerint Székelyföldnek semmiféle autonómiát nem lehet adni, mert állítólag nem is tudna élni vele, a másik oldalon meg ugyancsak a szegénységet hozzák fel érvként, hogy Székelyföld azért szegény, mert nem dönthet fejlesztési kérdésekben, és nem használhatja erőforrásait úgy, ahogy az neki megfelelne. (Én ezt a szegénységet nem hangoztatnám annyit sem egyik, sem másik oldalon, mert szegény az egész ország, de a Székelyföldnek valóban sajátos jogokra lenne szüksége, illetve általában nagyobb önállóságot kellene adni minden romániai régiónak, és akkor talán Románia is jobban nézne ki.) A történelmi, földrajzi, politikai különbségek miatt értelmetlen lenne analógiát feltételezni, de a ziccert nem hagyhatom ki: a katalánokkal az a baj, hogy túl gazdagok, a székelyekkel meg az, hogy túl szegények” – állapítja meg írásában Markó Béla.
(…) „Úgy tűnik, a katalánoknak – vagy egy részüknek – ma rossz üzlet spanyolországinak lenni, és üzleten én most nem a pénzbeli, hanem a közérzeti – identitáris – nyereséget vagy veszteséget értem. Ma is változatlanul az Európai Unió híve vagyok, akárcsak húsz-huszonöt évvel ezelőtt, egyszerűen azért, mert a globalizálódó világ kihívásaira egymagunkban nem tudunk válaszolni. Meg aztán kisebbségi létünkben már az is felbecsülhetetlen győzelem, hogy oda utazunk ebben a multikulturális konglomerátumban, ahova éppen akarunk. Ám ha tartósan fenn akar maradni ez a mi közös Európánk, akkor újra kell gondolni a prioritásokat, és tetszik, nem tetszik,
el kell fogadni azt is, hogy így vagy úgy, ilyen vagy olyan formában nemcsak spanyolok vannak az EU-ban, hanem katalánok, baszkok vagy galiciaiak is,
és hogy amikor a brüsszeli bürokraták valamit elképzelnek Romániában – mondjuk autópályát -, akkor az itt élő majdnem másfél millió magyar érdekeire – közérzetére – is gondolniuk kell” – fejezi be cikkét Markó Béla a Transindexen.
Nem tárgyal Katalóniával a spanyol kormány a függetlenségről, a párbeszédhez vissza kell térni a törvényességhez – mondta a spanyol miniszterelnök. Azután, hogy a katalánok napokon belül kinyilvánítani tervezik kiszakadásukat a népszavazás után.
A spanyol központi kormány nem fog az általa törvénytelennek tartott katalán függetlenségi népszavazás eredményéről tárgyalni – közölte szerda este Mariano Rajoy kormányfő hivatala. Ezelőtt a katalán vezetés bejelentette, hogy hétfőn kinyilváníthatják a tartomány elszakadását.
A kormány nem fog semmi illegálisról tárgyalni és nem hagyja magát zsarolni sem
– hangzott el a nyilatkozatban. Eszerint tárgyalásokra akkor lesz lehetőség, amikor Carles Puigdemont katalán elnök feladja függetlenségi törekvéseit.
Rajoy kiemelte: ha Puigdemont közvetítést vagy párbeszédet szeretne folytatni a központi kormánnyal a régió jövőjéről, úgy először
vissza kell térnie a törvényesség útjára.
A spanyol alkotmánybíróság által felfüggesztett, ezért törvénytelen népszavazásnak egyelőre eddig csak előzetes eredményeit közölték, eszerint a választásra jogosultak 42,3 százaléka vett részt a referendumon, összesen 2,26 millióan, akiknek 90 százaléka, 2,02 millió ember támogatta az elszakadást Spanyolországtól.
A spanyol király, VI. Fülöp a népszavazás után törvénytelennek minősítette a katalán referendumot, és a katalán vezetésre hárította a felelősséget a kialakult helyzetért. Mindeközben sztrájkokkal teli tüntetések kezdődtek Katalóniában.
A katalán függetlenség kockázatai továbbra is fennállnak. Nem beszélve a feléledő szeparatista kezdeményezésekről.
Sok minden történt ma is: függetlenedhet Katalónia, sorra jönnek a nevek, hogy ki lehet az MSZP új miniszterelnökjelöltje, és a civiltörvény ügyében szólalt meg az Európai Bizottság.
Hétfőn lehet független Katalónia
Fotó: MTI/EPA/Santi Donaire
A tartományi kormány jelentette ezt be. Össze kell még számolni a külföldön leadott szavazatokat, utána, várhatóan hétfőn,
vitát tartanak erről a regionális parlamentben,
utána pedig szavaznak, ezután következhet a függetlenség kikiáltása. A spanyol tőzsde közben zuhan.
Ki lesz az MSZP miniszterelnök-jelöltje?
Választási párt létrehozását vetette fel állítólag Molnár Gyula, a szocialisták elnöke az MSZP-Párbeszéd tárgyaláson. A Népszava szerint Molnár azt is felvetette, hogy Karácsony Gergely legyen a közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt. Az MSZP-n belül közben forr a levegő, sokan bűnbakokat keresnek Botka László visszalépése után.
Szövetséget köt az Együtt és a Párbeszéd
Közösen készülnek fel a választásra, de ez egyelőre még nem jelent közös listát. Az együttműködés szervezeti formáit később dolgozzák ki.
Juhász Péter Együtt-elnök azt mondta: azt tartanák helyesnek, ha az MSZP-vel és a DK-val koordináltan állítanának jelölteket az egyéni kerületekben, az úgynevezett Új pólus pártjai, az Együtt, a Párbeszéd, az LMP és a Momentum pedig egy közös listán szerepelnének. Szabó Tímea Párbeszéd-társelnök szerint
csak úgy van esély a győzelemre, ha mind a 106 körzetben egy ellenzéki jelölt indul.
A tárgyalásra meghívták az LMP és a Momentum képviselőit is, de ők nem mentek el.
Újabb szakaszba lép a civiltörvény miatti eljárás
Második szakaszába ért a magyar civil szervezetekre vonatkozó törvény uniós eljárása. Ha egy hónapon belül nincs elfogadható válasz,
az Európai Bíróság következhet.
A kormány szerint minden rendben van a törvénnyel, az Unió szerint viszont indokolatlanul avatkozik be az uniós alapjogi chartában garantált jogokba.
Simicska folytatja az Orbán elleni harcot
Forrásaink szerint novemberben folytatódni fog a plakátregény, vagyis a Simicska Lajoshoz és a Jobbikhoz köthető folyamat. Úgy tűnik, a milliárdos a Jobbikban lát fantáziát, esélyt Orbán leváltására.
Fotó: Facebook
Az viszont spontán ötletnek tűnik, hogy tegnap hajnalban Simicska Lajos több saját plakátoszlopára is felírta a kettőjük közti háború legelején tett, Orbán Viktorra vonatkozó kijelentését. Ugyanakkor felszólította a
„lakosság bátrabb és írástudó részét”,
hogy használják az ő plakátfelületeit, és írják meg a véleményüket Orbánról és társairól. A Momentum ezt már meg is tette.
Nőnek a keresetek, de alig eszünk többet
Változatlanul elválik egymástól a keresetek növekedése és a mindennapos fogyasztás alakulása. Augusztusban tovább nőtt a kiskereskedelmi forgalom, de az élelmiszerboltoké kisebb az inflációnál is. A kétszámjegyű keresetgyarapodástól továbbra is elmarad mindkét érték.
Gondok lehetnek a kéménysepréssel
A Párbeszéd szerint az Országgyűlés előtt lévő belügyi salátatörvény kéményseprőkre vonatkozó szabályai csak olajat öntenének a tűzre, ez pedig akár emberi életekbe is kerülhet. Szabó Tímea ezért módosító javaslatot nyújtott be, amely lehetőséget nyújt a katasztrófák elkerülésére.
A tartományi kormány jelentette ezt be. Hétfőn vitát tartanak erről a regionális parlamentben, utána pedig szavaznak, ezután következhet a függetlenség kikiáltása.
Carles Puigdemont katalán elnök azt mondta, hogy
a parlamentet fogják kérni a függetlenség kikiáltására
a vasárnapi népszavazás után, amely a spanyol kormány (és szakértők szerint) illegális volt. A kormány brutális erőszakkal próbálta megakadályozni a referendum megtartását, 900-an sérültek meg, de a szavazást megtartották.
Fotó: MTI/EPAAndreu Dalmau
Puigdemont szerint még néhány nap, amíg a külföldről beérkezett szavazatokat is összeszámolják, utána szavazhat a parlament.
Spanyolország az Európai Unió negyedik legnagyobb gazdasága, de az alkotmányos válság miatt komoly bajban van:
zuhan a tőzsde,
amely szerdán két és fél éves mélypontot ért el.
Az ügyben megszólalt VI. Fülöp spanyol király is, aki szerint az elszakadáspárti politikusok megosztják a katalán társadalmat is, és szembe mennek a demokratikus értékrenddel.
A Reuters információi szerint ma este hétkor jelentik be a parlamenti vita pontos dátumát, amely valószínűleg hétfő lesz.
Függetlenségpárti tüntetõk Barcelonában Fotó: MTI/EPA/Quique García
A vasárnapi erőszakos fellépésre válaszul tegnap hatalmas tüntetéseket és sztrájkot is tartottak.
A népszavazáson nagy többséggel az elszakadást támogatók nyertek, de a szavazásra jogosultak 43 százaléka vett csak részt rajta. Felmérések szerint
kisebbségben vannak azok Katalóniában, akik támogatják a függetlenséget, ugyanakkor az ezt elutasítók többsége is szeretne népszavazást erről.
A brutális rendőri fellépés pedig közülük is sokakat feldühített.
Katalóniában nagyszabású sztrájkot tartottak, Barcelonában pedig 300 ezer ember vonult utcára kedden, hogy tiltakozzon az erőszakos rendőri beavatkozás ellen a múlt hét végi katalán függetlenségi népszavazáson, amelyet az alkotmánybíróság felfüggesztő határozata ellenére tartottak meg.
A városi önkormányzat tájékoztatása szerint 10 ezer alkalmazottjuk 80 százaléka csatlakozott munkabeszüntetéshez, míg az egészségügyi dolgozók körében 75 százalékos a sztrájk követése.
Az utcák azonban nem voltak üresek, tüntetők töltötték meg, akik egyebek mellett a Spanyolországot kormányzó konzervatív Néppárt (PP) barcelonai székházánál, és a belvárosi Ramon Llull iskolánál is tiltakoztak, ahol vasárnap a legerőszakosabb összecsapások voltak, és a rendőrök gumilövedéket használtak a tömegoszlatásnál.
Carles Puigdemont katalán elnök rövid Twitter-üzenetben arra szólította fel az embereket, hogy békésen tiltakozzanak a rendőri erőszak ellen.
„Ez a demokratikus, civilizált, méltó tiltakozás napja. Ne üljenek fel semmilyen provokációnak.
A világ már láthatta: mi békés emberek vagyunk”
– írta az autonóm régió vezetője a közösségi oldalon.
Sok hotel előtt már a népszavazás előtt is tiltakoztak a Spanyolország más részeiről átvezényelt 10 ezer rendfenntartó jelenléte miatt Katalóniában.Juan Ignacio Zoido, spanyol belügyminiszter délután bejelentette: a spanyol hatóságok nem hagyják el a hoteleket, és jelenlétüket október 11-ig meghosszabbítják.
Véleménye szerint Carles Puigdemont, katalán elnök az, aki utcai „lázadásra”, és a spanyol hatóságok elleni „gyűlöletre”, „zaklatásra” buzdít. Felidézte, hogy a katalán elnök hétfőn követelte a spanyol rendőrök és csendőrök távozását Katalóniából.
Egy jogállamban „elképzelhetetlen”, hogy „inzultálják” a rendfenntartókat,
akik a törvénynek akarnak érvényt szerezni – jelentette ki, hozzátéve, hogy a spanyol kormány pedig megvédi a spanyol rendőrök és csendőrök méltóságát, valamint garantálja jogaikat.
Miközben Barcelonában a spanyol rendfenntartók ellen tüntettek, addig Madridban épp mellettük. Mintegy 400-an gyűltek össze spanyol zászlókat lengetve a legnagyobb rendőrségi laktanyánál Mortalazban, továbbá a spanyol parlament védelmét ellátó rendőrök a kongresszus épülete előtt vonultak fel, hogy csendben tiltakozva kiálljanak Katalóniában lévő kollégáik mellett.
Az egész világot bejárták azok a felvételek és fényképek, amelyek az október 1-jén tartott Katalónia függetlenségéről szóló népszavazáson készültek. A spanyol hatóságok által elkövetett atrocitások, valamint Mariano Rajoy miniszterelnök hozzáállása a referendumhoz általános döbbenetet váltottak ki Spanyolországon belül és kívül egyaránt. Habár még továbbra is élénk vita zajlik a népszavazás jogosságáról, mostanában a vita egy teljesen más irányba indult el: vajon nem került-e komoly válságba a spanyol demokrácia?
A spanyol demokrácia hajnala…
Spanyolország a történelemben egészen a XX. század második feléig várni kellett arra, hogy az ibériai országban megszilárduljon a demokrácia intézménye. Addig ugyanis a rövid időszakoktól eltekintve, mint az 1936-ban kirobbant spanyol polgárháború előtti évek, az országban monarchia, katonai diktatúra és fasiszta berendezkedés működött. Épp ezért Francisco Franco tábornok 1975-ben bekövetkezett halála után sem volt biztos, hogy egy demokratikus Spanyolország realitás vagy megvalósítatlan álom, mivel a régi rendszer hívei, leginkább az egykori tábornok elkötelezett követőiből szerveződő falangisták, előbb-utóbb átveszik majd hatalmat.
Épp ezért nem sokat kellett várni arra, hogy a spanyol rendszer átessen az első komoly tűzkeresztségen. 1981. február 23.-án a spanyol parlamentben a jobbközép Leopoldo Calvo Sotelo beiktatásáról és kormányprogramjáról tartottak szavazást. Az egész világ élőben láthatta, ahogyan a Guardía Civil (a spanyol katonai csendőrség) 200 tagja lerohanta a parlamentet, kizavarta az őröket, a képviselők egy részét túszul ejtették, másik részét pedig elkergették. A katonai akciót Antonio Tejero Molino ezredes vezette, de az egész puccs fő szervezője Alfonso Armada védelmi miniszter volt. Valenciában hadiállapotot hirdetettek, de több tartományban is kijárási tilalmat rendeltek el. Aznap este a spanyol társadalom és a világ lélegzetvisszafojtva várta az események további alakulását.
Az F-23-as hadműveletnek keresztelt akció célja egyértelműen a kormány leváltása és a falangista hatalomátvétel volt. A szervezők szerint János Károly (Juan Carlos) király által kinevezett korábbi kormányok, függetlenül attól, hogy bal vagy jobboldaliak voltak-e, csak rontottak az ország helyzetén: a gazdasági problémákat nem oldották meg, a baszk terrorista szervezettel, az ETA-val sikertelen harcot vívtak, napról-napra csökkent a befolyásuk. A spanyol tartományoknak való nagyobb autonómia biztosítása szintén komoly ellenérzéseket váltott ki a falangisták körében: nemrég derült ki, hogy Tejero a puccs előtti egyik levelében azt írta, hogy nem szabad nagyobb önrendelkezést adni Katalóniának, mert azzal csak Spanyolország felbomlását segítik elő, mivel a katalánok független államot akarnak majd.
Ügyelve a szimbólumok fontosságára János Károly egyenruhában jelenti be, hogy elítéli a puccsot. A kép forrása: Youtube.
Csakhogy a demokrácia váratlan győzelmet aratott. A puccsisták rossz szervezése miatt, az egységek között alig volt kommunikáció, teljesen irányítatlanul zajlott az államcsíny, s nem is sikerült maguk mellé állítani a hadsereg nagy részét. János Károly spanyol király éjszakai élő tv-adásban elítélte a puccsot és a spanyol demokratizálódás mellett foglalt állást. Ebből kifolyólag az akció kudarcra ítéltetett: Tejero megadta magát és a katonai rendőrök elhagyták az épületet. A fő szervezőket harminchárom évnyi börtönbüntetésre ítélték, de komolyabb tisztogatásokra nem került sor, mivel Madrid különösen ügyelt arra, hogy a jogállamiság és az emberi jogok kereteit ne lépje túl a retorziók során.
…a spanyol demokrácia zenitre ér…
Spanyolország és a nyugati világ egyként lélegzett fel: a spanyol demokrácia átvészelte a megpróbáltatásokat, és a hatalomátvételi kísérleteket a „nyugati demokrácia szellemiségéhez” megfelelően kezelte. A nyolcvanas években zajló spanyol demokratizálódást a NATO és az Európai Unió szintén pozitívnak ítélte, és a geopolitika-gazdasági okokon kívül Madrid politikai és ideológiai okokból is „érdemessé” vált arra, hogy a nyolcvanas évek második felére mindkét szervezet teljes jogú tagjává váljon. A spanyol – és ezzel párhuzamosan a portugál – demokratizálódás sokáig mintaként szolgált azon országok számára, amelyek több évtizednyi diktatúra után (függetlenül annak színezetétől) egy sokkal liberálisabb rendszert akartak bevezetni és csatlakozni szerettek volna a nyugati integrációs szervezetekhez. Tehát miután a kelet-közép-európai országok kiszakadtak a keleti tömbből és összeomlott a szocialista rendszer, a „spanyol tapasztalatokat” egyfajta követendő példaként állították eléjük.
Spanyolországban a mindennapi élet részét képzik a sztrájkok. A kép forrása: Wikimedia.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az elmúlt húsz-harminc évben ne lettek volna mélypontok: kormányválságok, bal és jobboldali politikusok korrupciós botrányai, uniós támogatásokkal való visszaélés, diplomáciai viták, pénzügyi krízis, munkanélküliség növekedése, tüntetések és súlyos összecsapások a rendőrséggel. Ezek „megszokott” (de korántsem elfogadható) dolgok egy demokrácia történetében, de sohasem alakult ki olyan válság, amely közvetlenül magára a spanyol demokrácia intézményére jelentette volna veszélyt.
Ugyanúgy a mediterrán ország demokráciájának „érettségét” látták abban is, ahogyan az elmúlt évtizedekben a spanyol állam a terrorizmus ellen harcolt. Miközben a Franco-éra utolsó éveiben és az 1980-as években szinte mindennapossá váltak az összecsapások Baszkföldön, az ETA terrorista szervezet által elkövetett merényletek és a hatóságok erőszakos és véres fellépései, addig 1990-től fokozatos javulás következett be ezen a téren. A madridi kormányzat egyre inkább kiszélesítette az autonómiát és a tárgyalóasztal mellett próbált megegyezni az ETA-val. A lassú, de hatékony és türelmes politikának a gyümölcse 2006-ra érett meg, amikor az ETA vezetése fegyverszünetet jelentett be. Ezután a szervezet passzivitásba vonult és 2017 márciusában felszámolta utolsó titkos fegyverraktárait, és bejelentette megszűnését. Ezt pedig a spanyol kormány úgy értelmezte, mint
„demokrácia győzelmét a terrorizmus felett”.
Ugyanúgy sok elemző követendőnek ítélte azt is, ahogyan az elmúlt években Madrid a bevándorlás kérdését és az iszlamista terrorizmust kezelte. 2004. március 11-én az al-Kaida végrehajtotta a legnagyobb európai merényletét, amely során 191 ember vesztette életét és 1800-an megsérültek. Akkoriban elterjedt, hogy az Spanyolországban – az Egyesült Államokhoz hasonlóan – emberi jogokat háttérbe szorító intézkedések veszik kezdetüket, sokkal keményebb fellépés várható az ibériai országban élő muszlimok ellen, csökkentik a bevándorlást és növelik a rendőrség, illetve a titkosszolgálat jogköreit.
Azonban nem így történt. A spanyol kormányok ismét helyén kezelték a történteket és nem estek túlzásokba, nem voltak központilag végrehajtott muszlim vagy bevándorló-ellenes intézkedések. Ez viszont nem jelentette azt, hogy a spanyol hatóságok tétlenek maradtak volna vagy alábecsülték volna az ebben rejlő veszélyt: Wágner Péter az egyik cikkében rámutatott arra, hogy tizenhárom éven át egyetlen dzsihadista terrortámadás sem történt Spanyolországban, miközben több merényletet meghiúsítottak: 2013 és 2016 között 200 embert tartóztattak le, akik terrorcselekményt készültek végrehajtani az ország területén.
Kétségtelen, hogy a 2017-ben augusztusában végrehajtott spanyol támadássorozatok, mint a barcelonai ámokfutás, amelyben 13-an vesztették életüket, sokkolta a spanyol lakosságot, államot és egyben az egész világot. Spanyolországban, akárcsak Franciaországba, Nagy-Britanniában vagy más nyugati országban, szintén fellángolt a vita az iszlamizmusról, a bevándorlásról és a muszlimok helyzetéről. Habár igaz, mindössze másfél hónap telt a terrortámadások óta, mégsem tűnik úgy, hogy a spanyol kormány szignifikánsan változtatni készülne a korábbi politikáján, a terrorizmus elleni harcában, vagy másképp állna hozzá a bevándorláshoz való kérdéshez. Ugyanúgy nem volt jele annak sem, hogy a spanyol rendőrség ezek után sokkal erőszakosabban lépne fel, teljesen figyelmen kívül hagyva az emberi jogokat, amelyekre különösen ügyelt. Ismét csak azt lehetett hallani, hogy a spanyol demokrácia már van annyira erős, hogy képes ezeket a kihívásokat megfelelően kezelni és továbbra sem fenyeget annak összeomlása.
… és alkonya?
Pont ezen példák tükrében érthetetlen a spanyol hatóságok és kormányzatok hétvégi viselkedése. Igazuk van azoknak, akik arról beszélnek, hogy 1981 óta nem volt ekkora válság a spanyol demokráciában. A világ október 1-jén olyan eseményeknek lehetett a tanúja, amelyek nem Nyugat-Európában számítanak megszokott jelenségnek, hanem például Egyiptomban, miután 2013-ban szétverték a Muszlim Testvériség tüntetéseit. A feltartott kezű demonstrálókat verő, az időseket cipelő, a nők haját tépő, a katalóniai szavazati irodákat ostromló és az újságírókat „szemkilövető” rendőrök akcióival volt tele a nemzetközi média és a szociális közösség.
Csak néhány felvétel október 1-jéről.
Természetesen nem lehet kizárólag csak az egyik oldalt vádolni a kialakult helyzetért, hiszen a katalán nacionalisták túlfűtött érzelmei vagy a helyi populista politikusok hatalmi játszmái szintén hozzájárultak az összecsapásokhoz. Ugyanakkor függetlenül attól, hogy az egész referendum mennyire ment szembe a spanyol alkotmánnyal vagy a nemzetközi joggal, nem elegendő magyarázat a spanyol rendőrök fellépésére és Rajoy reakcióira. Ezzel ugyanis komoly csorba esett a spanyol demokrácia hírnevén: már fogják Spanyolországot emlegetni, mint az európai demokratikus átalakulások mintaképe. Sőt, sokan – többek közt a cseh jobboldali politikusok – már arról beszéltek, hogy Madrid – Budapesthez és Varsóhoz hasonlóan – egy csapásra az Európai Unió fekete báránya lett és spanyol demokrácia már ugyanolyan uniós bírálatokat érdemel, mint a lengyel vagy a magyar.
Egyelőre még túl frissek az események, és nem tudni, hogy az október 1-jei események miképp fognak lecsapódni a jövőben. Egyelőre a nemzetközi közösség és az Európai Unió még mindig nehezen bírja megemészteni a történteket, és a harag sem hűlt ki teljesen a katalánok körében. Sok szakértő és újságíró megjegyezte, hogy a 90 százaléknyi igen annak köszönhető, hogy nagyon sokan dühből és „csak azért is alapon” adták le a voksukat a független Katalónia mellett. Annak ellenére, hogy a katalán lakosság mindössze 42 százaléka járult az urnához, vasárnap óta egy új fejezet kezdődött nemcsak a katalánok, hanem Spanyolország történelmében.
Egy olyan folyamat vette kezdetét, amely kimenetele még nem látható, de sejthető: ha Madrid nem kezeli helyén a dolgot, akkor annak nemcsak a spanyol állam integritása, hanem demokratikussága láthatja a kárát. A hatóságok agresszív cselekedetükkel megalapozzák egy helyi „katalán ETA” létrejöttét, amely akár fegyveresen is harcot hirdethet az önállóságért (Korábbi és napjaink példái is bizonyították, hogy nem kell a többség támogatása egy terrorcsoport létrejöttéhez, hanem elég hozzá egy csalódott, dühös és erőszakos megoldást előnybe részesítő csoport).
Ráadásul figyelembe véve a népszavazással párhuzamosan a Baszkföldön zajló szimpátia tüntetéseket és nyilatkozatokat, korántsem elképzelhetetlen, hogy a baszk ETA ismét felveszi a harcot a spanyol kormánnyal, amelyet már a katalóniai események után nem tart demokratikusnak és „nosztalgiázva a régi szép időkre” együtt szállnak szembe a „spanyol autokráciával, hadsereggel és fasizmussal”. A legrosszabb forgatókönyvet pedig az jelentené, hogy a spanyolokban megdől a demokráciába vetett hitük és egy pillanat alatt semmisé válhatnak az elmúlt harminc év eredményei. Ez pedig kétségkívül az hozhatja magával, hogy a hadsereg egyes tagjai vagy a régi rendszer hívei újra akcióba lendülnek a „spanyol állam védelme érdekében”, ahogyan egykoron Franco az 1936-os puccsát magyarázta a világ előtt.
Éppen ezért bizonyos, hogy a mostani történéseket a falangisták és az egykori 1981-es puccskísérlet végrehajtói (már, akik életben maradtak) szemlélték a legnagyobb kárörömmel és jópár üveg vörösbort kibontottak az elégedettségükben. Hiszen ők előre megmondták: ez lesz a spanyol demokratizálódás és a nagyobb autonómia biztosításának a vége. Remélhetőleg a spanyol kormány most már bölcsebb lesz és nem hagyja, hogy az alábbi mondás valósággá váljon: „Se repite la historia”.
Rendkívüli tévébeszédben szólalt meg VI. Fülöp spanyol király kedd este, és arról beszélt, hogy a katalán függetlenségi népszavazás illegális volt – írta a BBC.
Trónra lépése óta első televíziós üzenetében a spanyol néphez forduló király szerint a helyzet Spanyolországban „rendkívül komoly”, és az egység helyreállítására szólított fel.
Fülöp a referendumot megszervező katalán vezetést tette felelőssé a helyzetért, akik tiszteletlenséget mutattak az államhatalom iránt.
Megsértették a demokrácia alapelvét, a jog uralmát
– mondta a király.
A katalán társadalom megosztottságáról beszélt VI. Fülöp, arra figyelmeztetve, hogy a népszavazás veszélybe sodorja az autonóm tartomány és egész Spanyolország gazdaságát.
Mindazonáltal a spanyol király reméli, hogy Spanyolország legyőzi a nehéz időket.
A hét elején százezrek voltak az utcákon, megbénítva az életet Katalóniában.
Plakátfirkálási mozgalom indul Magyarországon. Ezt Simicska Lajos indította el Veszprémben, ha nem is eredeti mondattal, de rendhagyó módon; nem lanyhul a belviszály a szocialistáknál Botka lemondása után sem; Oszkó Péter ki szeretne maradni a jelenlegi politikai posványból; Katalónia viszont nem nyugszik.
Simicska plakátháborús mozgalma
A Független Hírügynökség információi szerint egyáltalán nem volt hirtelen felindulásból elkövetett kétségbeesett akció, hogy Simicska Lajos Veszprémben a G nap elhíresedett állítását írta az üres plakáthelyekre. Ez egy mozgalom kezdete.
Orbán legjobb barátjából legnagyobb ellenségévé vált üzletember ugyanis arra szólítja fel a lakosság bátrabb és írástudóbb részét, hogy a cége által üresen hagyott oszlopokra írja meg a véleményét. Valószínűleg nem ragaszkodik ahhoz, hogy a csak G naphoz kötődő jelzős szerkezetek szerepeljenek a kommentekben.
Már korábban megírtuk, hogy Simicska kiásta a csatabárdot, mert Veszprémben lefényképezték, hogy egy foltos zakóban áll egy hirdetőoszlop mellett, a hirdetőoszlopra festett szöveg pedig szó szerint megegyezik azzal, amit két és fél évvel ezelőtt, az emlékezetes G-napon mondott el a nagyvállalkozó, hadat üzenve ezzel valamikori barátjának és szövetségesének.
Tettének okára magyarázattal a 24.hu-nak szolgált, mégpedig tömören:
„MÁR KÉT ÉVVEL EZELŐTT MEGMONDTAM A VÉLEMÉNYEMET, MOST A PLAKÁTOKON CSAK MEGERŐSÍTETTEM. HAJRÁ MAGYARORSZÁG, HAJRÁ MAGYAROK!”
Pusztít-e a Botka-bomba?
Téved, aki azt hiszi, hogy Botka László hétfői, némiképp váratlan lemondásával lezárult ez a fejezet a szocialista párt, tágabban értelmezve a baloldal életében. A szegedi polgármester lépése szükségszerűnek, de megkésettnek mondható; a pártján belüli elszigetelődését már korábban kellett volna érzékelnie, mint ahogy azt is: nem nyerheti meg ezt a meccset. De lépjünk túl ezen, mármint a konkrét távozás elemzésén, bár nyilván vissza-visszatérünk még rá, most azonban sokkal izgalmasabb azt kitalálni: mi lesz ezután.
A háború tehát folytatódik.
A szocialista párton belül és az ellenzék köreiben is. Ismétlem: ez most a botkai örökség. Az első megrázkódtatásra nem kellett sokat várni:
Molnár Gyula
Botka után Ujhelyi István is lemondott. Ő „csak” az MSZP alelnöki posztjáról, amit még magyarázhatnánk egyfajta szegedi szolidaritással, ámde Ujhelyi is nyilatkozott. Hasonló szellemben. Lényegében azt sugallva, hogy az MSZP vállalhatatlan párttá vált; foglyul ejtették az árulók. A fideszes bérencek.
Összegezzük csak:
a szocialisták két sikerembere, ha nem is a pártból, de partvonalon túlra lépett.
Vajon csak átmenetileg? Nekik sem volt, nincs B-tervük? Sokan megijedtek Ujhelyi lépése nyomán, hogy emögött a pártszakadás kezdeményezése is megbújhat. Egy nappal később még nem zárhatjuk ennek lehetőségét sem, bár inkább egy 2018 utáni időszak átrajzolási szándéka sejlik fel előttünk. De lesz-e egyáltalán 2018 utáni időszak? Mi marad a baloldalból, m i marad az MSZP-ből jövő áprilisra?
Oszkó Péter: A jelenlegi politikai posványból ki szeretnék maradni
Sikeres technológiai szektort, start-up kultúrát építeni sokkal inkább hozzájárul ahhoz, hogy egy együttműködő, egymást támogató kulturális, civilizációs fejlődés induljon el az országban, mint egy újabb ellenzéki párt alapítása – vallja Oszkó Péter üzletember, kockázatitőke-befektető, volt pénzügyminiszter. Értelmes kiútra akkor lesz esély, amikor a választók egyaránt ráunnak a kormányzati kurzus manipulatív propagandájára és az ellenzéki szereplők öncélú áskálódásaira – erre hosszútávon lehet csak számítani, mondja. A Független Hírügynökségnek adott interjújában sötét képet fest a politikai helyzetről, a kilátásokról, ugyanakkor bizakodó a szűken vett üzleti területén.
A mai magyar jobboldal egy hatalmi alapon megszervezett formáció, emiatt kényszerpályán halad, a baloldal pedig széthullott állapotban van,
s pőre meztelenségében megmutatja, hogy milyenek vagyunk, milyen a közösségi kultúránk. Úgy látja, hogy már rég nincs belátható indoka a kiszorítósdinak, a piaci területek rekvirálásának, s a kormány már rég megtehetné, hogy méltányosan konszolidál, felkarol, befogadja azokat is, akiket eddig ellenségnek tekintett – de ennek semmi jele nincs. 2010-14-ben a jelenleginél több kritikus hang volt a piaci szereplők sorából, mint most, ami arra utal, hogy az üzleti körök a kurzus folytatására számítanak 2018. után is.
Több külföldi kivonult, és hiába tűnik úgy, mintha a kormány nyert volna, a befektetők általában nagyon magas áron szálltak ki – ennek is az ország látta a kárát. A gazdaság kegyelmi állapotban van, s nem lenne mindegy, hogy lenyúlásra, klientúraépítésre, az ország kisajátítására vagy a gazdaság, az oktatás fejlesztésére, az egészségügy rendberakására használják. A mostani periódus később visszatekintve már az elszalasztott lehetőségek időszaka lesz!
Továbbra is forrong Katalónia
Katalóniában nagyszabású sztrájkot tartottak, Barcelonában pedig 300 ezer ember vonult utcára kedden, hogy tiltakozzon az erőszakos rendőri beavatkozás ellen a múlt hét végi katalán függetlenségi népszavazáson, amelyet az alkotmánybíróság felfüggesztő határozata ellenére tartottak meg.
A városi önkormányzat tájékoztatása szerint 10 ezer alkalmazottjuk 80 százaléka csatlakozott munkabeszüntetéshez, míg az egészségügyi dolgozók körében 75 százalékos a sztrájk követése.
Az utcák azonban nem voltak üresek, tüntetők töltötték meg, akik egyebek mellett a Spanyolországot kormányzó konzervatív Néppárt (PP) barcelonai székházánál, és a belvárosi Ramon Llull iskolánál is tiltakoztak, ahol vasárnap a legerőszakosabb összecsapások voltak, és a rendőrök gumilövedéket használtak a tömegoszlatásnál.
Carles Puigdemont katalán elnök rövid Twitter-üzenetben arra szólította fel az embereket, hogy békésen tiltakozzanak a rendőri erőszak ellen.
„Ez a demokratikus, civilizált, méltó tiltakozás napja. Ne üljenek fel semmilyen provokációnak.
A VILÁG MÁR LÁTHATTA: MI BÉKÉS EMBEREK VAGYUNK”
– írta az autonóm régió vezetője a közösségi oldalon.
Nem volt ideje követni a mai híreket? Ne aggódjon, hogy lemarad valamiről, összefoglaljuk a legfontosabbakat.
Amerika legvéresebb tömegmészárlása
Forrás: Twitter
Egy 64 éves férfi nyitott tüzet fesztiválozókra egy Las Vegas-i szálloda 32. emeletéről.
Legalább 58-an meghaltak, 500-nál is többen megsebesültek.
Ez volt az Egyesült Államok történetének legtöbb halálos áldozattal járó lövöldözése. Több ezren pánikba esve menekültek. A merénylő öngyilkos lett, egyelőre nem tudni, miért kezdett lövöldözni, bár az Iszlám Állam azt állítja, az ő „katonájuk” volt.
A lövöldözésből bővebben itt olvashat, a cikkben helyszíni videókat is talál.
Lemondott Botka László
Lemondott a miniszterelnök-jelöltségről Botka László. A támogatás hiányával indokolta döntését. Röviddel ezután bejelentette lemondását Ujhelyi István alelnök is. A visszalépés után rendkívüli sajtótájékoztatót tartott az MSZP elnöke, Molnár Gyula. Azt mondta:
aki ma ünnepel, az nem barátja az MSZP-nek.
MTI Fotó: Soós Lajos
Arról is beszélt, hogy „szomorú pillanat ez”, de mostantól az együttműködésre koncentrálnak. Azt mondta, hogy
a győzelemhez a lehető legtöbb közös jelöltről meg kell állapodni, és a lehető legtöbb ellenzéki pártnak közös listát kell állítania.
Tárgyalnak majd Gyurcsánnyal is. Új miniszterelnök-jelöltjük egyelőre nincs, de úgy tudjuk, több koncepción is gondolkodnak.
Döbbenet a népszavazás után
Brutális eszközökkel akarta megakadályozni a spanyol kormány és rendőrség, hogy megtartsák a függetlenségről szóló népszavazást Katalóniában. Több mint 900-an sérültek meg, ennek ellenére a voksok összeszámlálása után kiderült: a szavazásra jogosultak 42,3 százaléka, összesen 2,26 millió katalán szavazott, 90 százalékuk az elszakadás mellett.
Szlovák elemző: Szijjártó az oka a külpolitikai kudarcoknak
Szijjártó Péter MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Miközben a Orbán Viktor a magyar külpolitika sikerként aposztrofálta, hogy lezárult a holland-magyar konfliktus és visszatérhet a magyar nagykövet Hollandiába, addig az elmúlt hetekben a magyar kormány más komolyabb eredménnyel nem büszkélkedhet. Sőt,
a szeptember különösen kudarccal teli hónap volt, amelynek elsődleges oka Szijjártó Péter személye
Robert Škopec szlovák külpolitikai elemző szerint.
Többek között azt írta: Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter számára másról sem szólt az idei ENSZ Közgyűlés, mint lobbizásról a határon túli magyar kisebbség védelme érdekében, elsősorban Romániában és Ukrajnában. Azonban minden ilyen jellegű próbálkozás egyértelműen kudarccal végződött: Petro Porosenko ukrán elnök habozás nélkül aláírta a nyelvtörvényt, valamint a román hatóságok továbbra sem engedik a tanítás folytatását a marosvásárhelyi katolikus gimnáziumban.
A nyilvánosság előtt támadta külügyminiszterét Trump
A diplomáciában igencsak szokatlan módon a nyilvánosság előtt ment neki saját külügyminiszterének Donald Trump, akitől persze láttunk már ennél „szokatlanabb” lépést is. Az amerikai elnök azt üzente Rex Tillersonnak, hogy csak időpocsékolás az észak-koreai féllel folytatott tárgyalás.
A rekordok és a sérülések napja az NFL-ben
Cam Newton az első irányító lett, aki elérte az 50 futott TD-t, a Houston Texans pedig soha nem ért még el annyi pontot, mint most. Az NFL negyedik játékhetének vasárnap esti és éjszakai meccsein több meglepetés is született, kikapott például a címvédő New England Patriots.
A Raiders irányítójának, Derek Carrnak a háta sérült meg, még nem tudni, mennyit kell kihagynia, ahogy Julio Jones-ról se tudni ezt, a Vikings kiváló újonca, Dalvin Cook viszont hosszú időre kidőlt. És persze
folytatódott a Donald Trump elleni tiltakozássorozat is:
sok csapat játékosai kart karba fonva álltak a himnusz alatt, de jónéhányan le is térdeltek, vagy pólójukkal tiltakoztak.
Soros. Botrányról botrányra botladozott. Gyomoridegtől fojtogatva. A létezés legfontosabb kérdése. 6 kilótól.
Jurák Kata a katalán népszavazásról a Pesti Srácokban
„A milliárdos tőzsdespekuláns évek óta bomlasztja a spanyolokat, 2014-ben például az ő támogatásával törtek ki az “idegengyűlölet és az euroszkepticizmus” elleni tüntetések az EP-választások előtti napon. Soros ideológiájához igen közel állnak a katalánok, akik nem rendelkeznek közös etnikai eredettel. 1950 és 1980 között közel 3 millió bevándorló érkezett és választotta lakhelyül Barcelona ipari vonzáskörzetét; igaz, ekkor külső tényezők is befolyásolták a folyamatot. A bevándorlással kapcsolatban kialakított integrációs politika segítette az autonómia megszilárdítását: a katalán nemzetet tágan értelmezik, így sikerült hatástalanítani a belső kohéziót gyengítő tényezőket.”
„A Soros által pénzelt szervezetek közül jó néhány fittyet hányva a törvényekre, jogállamiságra, agresszív, anarchista módszerekkel próbál érvényt szerezni akaratának. A “budapesti tavasz” tüntetésein pallérozódott olvasóink már tudják: az is a forgatókönyv része, hogy mindehhez középiskolásokat és egyetemistákat mozgósítanak. A múlt héten legalább tízezer középiskolás és egyetemista vonult utcára Barcelonában, hogy a madridi kormány szigorú fellépése ellen és a katalán függetlenség mellett demonstráljon.”
Az Origo Botka lemondásáról
„Botka László legnagyobb botrányát luxuséletmódja okozta. Miután lebuktatta a Ripost, bekerült a luxuskaróra és 300 négyzetméternyi telekrész is Botka Lászlónak, a szocialisták miniszterelnök-jelöltjének a javított vagyonbevallásába. A saját pártjában egy ideje „Rolex Lacinak” nevezett politikus a luxusautóját viszont még mindig nem vallotta be. Pedig ő az üzembentartó. Ezenkívül Botkának három lakó- és egy üdülőingatlanban van tulajdonrésze.”
„Olvasói vélemény” a 888-on Botkáról
„Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Botka László lemondott a miniszterelnök-jelölti pozíciójáról. Tudjuk, hallottuk, láttuk. A kamerák előtt toporogva, egyik lábáról a másikra állva, szorongva, elfogódottan, gyomoridegtől fojtogatva, remegve mondta mikrofonba, amit megírt előre magának a hétvégén.”
Bogár László Németországról a Magyar Hírlapban
„A német társadalom legsúlyosabb kihívása ugyanis az, hogy mindenféle értelemben elvesztve történelmi identitását, egyre kevésbé képes értelmezni saját létét. A fizikai élvezetek minél magasabb szintű kielégítésére alkalmas anyagi javak öncélú felhalmozása a létezés legfontosabb kérdésévé vált, akár azon az áron is, hogy ezzel hosszú távon önmagát számolja fel. A Replacement Migration című, 2000-ben napvilágot látó ENSZ-tanulmány már akkoriban leírta, hogy ha Németország azt akarja, hogy 2050-ben is legalább négy aktív kereső jusson egy időskorú (65 év feletti) eltartottra, és nem változtat saját reprodukcióján, akkor ehhez 1995 és 2050 között legalább 188 millió migránst kellene befogadnia.”
Uborkadiéta a Riposton
„Az uborka tökéletes választás egy diétához, mert nagyon kevés szénhidrátot tartalmaz, viszont tele van rostokkal, valamint a szervezet számára fontos vitaminokkal és nyomelemekkel. Ezt a diétát akár két hétig is csinálhatod, már ennyi idő alatt nagy változásokat érhetsz el. 6 kilótól is megszabadulhatsz, és még koplalnod sem kell, mert az uborka mellett (amit minden mennyiségben fogyaszthatsz) még sok finomságot is ehetsz. Karcsúsodj és méregteleníts ősszel ezzel a szuperhatékony programmal!”
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
