Ha meg kellene választani 2017 legügyetlenebb kormányát, akkor ezt a büszke titulust a spanyol vinné el, hiszen sorozatos ostoba lépéseivel helyzetbe hozta a katalán szakadárokat. Rendőröket küldött az amúgy törvénytelen, de senkire nézve se kötelező katalán népszavazásra, feloszlatta a tartomány parlamentjét, bezáratta a függetlenségpárti vezetőket. Kíváncsian várjuk, hogyan lehetne ezt még fokozni.
A tegnapi, a Madrid által kierőszakolt választásokon a függetlenségpártiak abszolút többséget szereztek, de két mandátummal kevesebb van a tarsolyukban. Ellenfelük a Ciudadanos (Állampolgárok), egy nacionalizmus-ellenes liberális alakulat lett a legerősebb párt, de nem kormányzóképes.
A választások legnagyobb vesztese a spanyol konzervatív kormányfő, Mariano Rajoy, akinek a keménykedései miatt fajult el a helyzet Barcelonában és a többi katalán városban. Tulajdonképpen a helyi választások kiírása csak akkor lett volna Madrid számára politikailag hasznos, ha bebizonyosodott volna, hogy a függetlenségpártiak kisebbségben vannak Katalóniában. Ergo: felejtsük el a szeparatizmust. Csakhogy pont az ellenkezője történt:
a nacionalisták nem veszítettek, sőt nyertek, habár egy picit meggyengültek.
Sőt, a spanyol kormányfő konzervatív pártjának helyi szervezete alaposan leégett a mostani megmérettetésen. Ennek visszaható ereje is lesz és országos szinten is meggyengítheti Rajoyt.
Az ügy legnagyobb pikantériája a Brüsszelbe menekült, korábban menesztett katalán elnök, Carles Puigdemont esete. Ellene tovább is elfogatóparancs van érvényben. Emiatt a választási kimenetel tudatában már úgy nyilatkozott, hogy kész találkozni Mariano Rajoy spanyol kormányfővel Spanyolországon kívül az Európai Unió bármelyik tagállamában.
Brüsszeli sajtótájékoztatóján Puigdemont elmondta, egykori kormányának négy, ugyancsak Belgiumban tartózkodó tagjával együtt vissza fog térni Spanyolországba, ha megkapják a megfelelő garanciákat a helyi hatóságoktól.
Puigdemont egyébként ismét a függetlenségi pártok elnökjelöltje lehet,
ami újabb bonyodalmakat okozhat Madrid és Barcelona amúgy is bonyolult viszonyában.
Ami a központi kormány szempontjából pozitív lehet, az az a tény, hogy a függetlenségi pártok csupán a katalán választók alig felét tudhatják maguk mögött. Tehát a megosztottság szinte teljes. Ilyen körülmények között még egyszer aligha lehet elhamarkodottan függetlenséget kikiáltani. De ha Madrid továbbra is a keménykedést választja a már ismét legitim partnerekké előre lépett Puigdemont-csapattal szemben a párbeszéd helyett, akkor Katalónia előbb-utóbb független lesz.