Feje tetejére állítja a világot Szűcs Édua, akinek most jelent meg hatodik kötete, Karikatúrák 6 címmel, magánkiadásban. Van benne egy Az én arc-poétikám című rajz, ami a hitvallásának is tekinthető. Bús képű bohócok bandukolnak rajta, riasztóan szabályos libasorban. Az egyik közülük viszont mosolygós ábrázattal kézen áll, hatalmas, kunkori cipői az égnek merednek. Vagyis nem halad a többiekkel, kilóg a sorból, önálló egyéniség, tótágast állva szemléli a világot. Ezt teszi Szűcs Édua is. Megmutatja, mennyire feje tetejére állt a világ, és az ember hogyan próbál ellavírozni benne.
Ha egyáltalán sikerül ellavírozni. Hiszen vannak olyan groteszkbe forduló rajzok, amiken az embernek nyilvánvalóan annyi. Például amikor egy toronyugró, gyönyörű tökéletességgel, szépen hajlítva a testét, rugaszkodik el, a pontozók is nagy figyelemmel nézik, tollal, papírral a kezükben, minden bizonnyal remek értékelésre lehet számítani. Csak éppen a medencében nincs víz. Az a karikatúra aláírása, hogy Majdnem tökéletes. Hát igen, csak, ha ez a fickó a medence aljára esik, garantáltan kinyiffan. Ha úgy tetszik, nem veszünk tudomást a környezetünkről, csak megyünk a saját fejünk után, ami aztán betörik rendesen, és jól megnézhetjük magunkat, ha egyáltalán tudunk még nézni.
De számtalan értelmezés lehetséges, mert Szűcs rajzai nem kötődnek napi aktualitásokhoz, politikához, konkrét személyekhez, általános létkérdésekről regélnek, filozófiai tartalmakat hordoznak. Lehet rajtuk töprengeni, az is elképzelhető, hogy másodszorra mást mondanak, mint első ránézésre. Néhány vonal, és előttünk egy gyakran drámai szituáció. Nincs cizellálás, barokkos díszítés, sokszor háttér sincs, ütős az a pár vonal önmagában is. Gyakori a fekete humor. Mondjuk, amikor az égő háza előtt pizsamás alak áll, néhány kimenekített tárggyal, és a megszeppent kutyájával, ha már úgyis ég a tűz, azzal gyújtja meg a cigarettáját. A kép aláírása pedig az, hogy Egy füst alatt, ez vérbeli abszurd, kesernyés fekete humor.
Szűcsnek anyanyelve az abszurd, ezzel ábrázolja a mind képtelenebbé váló világot, amiben végletekig kiszolgáltatottá válik az ember. Olyan rajza is van, amin a meredek sziklacsúcson, amiről nyilvánvalóan lehetetlenség lemászni, álldogál egy pasas, fene nagy magasságban, a felhők felett. Az aláírás, hogy Útkeresés. És evidensen nincs semerre tovább. Ez feltehetően nem véletlenül került egy oldalpárra azzal a rajzzal, amiben a víz nélküli akváriumban egy hal mereven bámulja a közvetlen közelében lévő vízzel teli akváriumot. Nem kenguru, hogy át tudjon oda ugrani, tehát neki hamarosan befellegzett. A rajz aláírása, hogy Remek kilátás. Elég gyakran érezhetjük ezt mi is, hogy ott van előttünk a mézesmadzag, és lehet, hogy más igen, de mi garantáltan nem juthatunk hozzá, netán még akkor sem, ha ebbe beledöglünk. Szűcs meglehetősen kemény, ha kell. A címlapon olyan karikatúra látható, amin pöttömnyi muksi mérgesen dobál kis kövekkel egy hatalmas pasast, aki fölényesen rámosolyog, hatalmas követ tartva a kezében, amit bármikor könnyedén ráejthet a mitugrász ipsére, ezzel szempillantás alatt szétlapítva őt. Egyik fő témaként jelenik meg a kiszolgáltatottság, az eldurvult hatalom.
A festőművész szülőktől származó Szűcs csak negyvenéves kora előtt kezdett festeni. Ezekből a munkáiból is ízelítőt kapunk a szép kiállítású kötetben. A fajsúlyos közlendő mellett, a karikatúrái között is előfordulnak inkább csak játékosak, a festményei jelentős része viszont kimondottan ilyen. Amikor hosszúkás kutyán áll egy másik, és azt írja alá, hogy Egykutya, akkor ez kedves, mosolyt fakasztó, csakúgy mint a valószínűtlenül kövér nő figurája, aki jóformán úszik a fellegek fölött, tortaszelettel a kezében, és szövegnek az kerül alá, hogy, a Levegőtől is hízom.
A már több földrészen is kiállított Szűcs frappáns és lényegre törő. Pontosan tudja mekkora fullánkkal és hová akar szúrni. Ezért is talál általában telibe.
