A Hír TV értesülései szerint Szita Károly kaposvári polgármester, aki egyben a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke, január végére, vagy február végére hívta össze azt a tanácskozást, melynek célja, hogy megakadályozza a kormány szerint Soros Györgyhöz köthető, „bevándorlást szervező irodák” terjeszkedését.
Mint ismeretes, korábban a pécsi és a debreceni polgármester felszólította a helyi ingatlantulajdonosokat, és a lakosokat, hogy ne adjanak bérbe irodákat a Soros György által támogatott civil szervezeteknek.
A most beharangozott tanácskozással tehát szintet lép a Soros Györggyel kapcsolatban álló szervezetek elleni támadás.
A rendelkezésre álló adatok szerint a magyarországi civil szervezetek mintegy 10 százalékát támogatja a magyar származású amerikai üzletember.
A Budapesten tartandó összejövetelre 18 nagyváros polgármesterét hívják meg.
Botka László a Facebookon véleményezte a tanácskozást
Botka László szegedi polgármester még decemberben, amikor – konkrét időpont nélkül – az első hírek érkeztek a tervezett tanácskozásról, egy, a kaposvári polgármester ügynökmúltjára utaló ironikus blogbejegyzésében tette közzé véleményét. Az MSZP egykori miniszterelnök-jelöltje a következőket írta:
„Szita Károly. Mindig szeretett írni. Most levelet, régebben jelentést. Most migránsokról, régebben a hozzátartozóiról. Jelenleg a Fidesznek dolgozik.”
A férfi részegen testvére házát kereste, de a szomszéd teraszán ébresztették a rendőrök.
A Kaposvári Járási és Nyomozó Ügyészség tájékoztatása szerint az eset még augusztusban történt: a férfi barátaival Kaposváron italozott, éjjel elindult testvéréhez, hogy nála töltse az éjszakát. Ittassága miatt azonban eltévesztette a címet, ezért onnan 400 méterre lévő idegen udvarába ment be úgy, hogy a bezárt kerítéskaput leemelte. Ezután még a teraszajtó üvegét is betörte, a pince ajtaját pedig megfeszegette, hogy az épületekbe bemehessen, de végül elaludt a teraszon.
Reggel a rendőrök a ház teraszán találták meg, onnan állították elő. A büntetett előéletű férfivel szemben az ügyészség felfüggesztett börtönbüntetés kiszabását és pártfogó felügyelet elrendelését indítványozta.
Kaposvár nyerte el az Entente Florale Europe (Európai Virágos Városok és Falvak) 2017-es versenyén a legszebb főtérnek járó különdíjat.
A somogyi megyeszékhely 2016-ban elnyerte a Legvirágosabb Magyar Város címet a nagyvárosok kategóriában. Magyarországot idén ezért Kaposvár, kisvárosként pedig Tihany képviselhette az európai megmérettetésen.
A Kossuth tér a díjat elsősorban az épületek és a növényzet összhangjával érdemelhette ki.
A rangos elismerést megelőzően a Kossuth tér 2010-ben hazánkban is megkapta a Legszebb Főtérnek járó díjat, amelyet abban az évben vezettek be. Az elismerést akkor a Virágos Magyarországért Szervező Bizottsága és a Magyar Turizmus Zrt. ítélte oda.
Legutóbb 2004-ben érte nemzetközi elismerés Kaposvárt, akkor a hazai verseny megnyerését követően
Európa Legvirágosabb Városa is lett a megyeszékhely,
aranyminősítést nyerve. Idén ezüstdiplomát kapott a város. A díjakat a kaposvári delegáció vezetőjeként Borhi Zsombor alpolgármester vehette át pénteki, szlovéniai díjkiosztón.
A helyi közszféra, civil szféra és a gazdasági szereplők közös munkájára épít az együttműködés.
Létrehozták a Paktum szervezetet, amely aktív, rendszeres együttműködés során a munkaerő-piaci kereslet és kínálat összehangolását igyekszik megvalósítani. A tevékenységek között szerepel egyrészt
az igényekhez igazított képzés,
egyéb munkaerő-piaci szolgáltatás nyújtása az álláskereső személyek számára, másrészt a bérköltség támogatás nyújtása a foglalkoztatók számára.
A Paktumnak 21 alapító tagja van (9 vállalkozás, 2 civil szervezet, 2 kamara, 7 közszféra szervezet és az egyetem). Megkezdte munkáját a Paktum Iroda is, amelynek elsődleges feladata a munkaerő-piac szereplőinek együttműködését elősegíteni, koordinálni, a munkaerő-kereslet és kínálat összehangolását támogatni.
A 2021. június 30-ig tartó projekt keretében
843 ember munkaerő-piaci programba történő bevonását vállalta a konzorcium.
A projekt területi hatálya Kaposvár közigazgatási területe, ami azt jelenti, hogy e területen lakhellyel rendelkező álláskeresők és inaktívok kerülhetnek be a projektbe.
Kijön a színpadra egy bájos férfi és sztorizni kezd. A legfontosabb téma a zene, hiszen egy klasszikus zenei fesztivál különleges eseményén vagyunk jelen, legalább 300-an. Zenei stand up, Bősze Ádám előadásában. A közönség nagy része jól ismeri és rajong érte, ezzel tehát nem lesz probléma. A siker garantált. De mégis: meddig bírja poénnal? Melyik jön be és melyik nem? Hogyan működik a játék az előadó és a publikum között?
Bősze a leghálásabb témával indul: sok éve műsorvezető a Bartók Rádióban és állítása szerint egyike a legtöbbet bakizó rádiósoknak.
Dőlnek belőle a poénok a keverőpult alatt vinnyogva röhögő technikusokról,
a saját és a kedves kollégák nyelvbotlásairól, a rádiózást abbahagyni javasló üzenetekről. Ezt a topikot erősítik az élő és a tévés produkciókban elhangzott bakik, helyenként videós bejátszással.
A következő izgalmas helyszín a zenei antikvárium, amely Bősze néhány ezelőtt alapított a budapesti VII. kerületben. Itt az a főpoén, hogy nem jön vásárló, és ha mégis, akkor sem. Ezen gyorsan túl is lép.
Bősze több évig szerzetes volt.
Ez ütős téma lehetne, de csak néhány, nem túl ízléses sztorira futja neki. Persze, a hálás közönség veszi ezt a lapot is.
A történetek legfőbb origója természetesen a klasszikus zene és az opera. Illetve a komponisták, szövegírók, karmesterek, zenészek és énekesek. Nagyon él az előadó, eddig is tudtuk, hogy nagyon művelt, ezt ügyesen, tehát nem nagyképűen fitogtatja. Szó esik az operák általában debil történeteiről, nagytermészetű zenészekről, bunkó karmesterekről. Bősze egyik biztosan hatásos poénja, hogy egyes idegen nyelvű szövegeket a Google fordítójának segítségével olvas fel.
Később előjön két bevált téma, az alkohol és az öregség, de már fárad a műsor. Ezt persze érzi Bősze is, ezért műfelháborodással közli, igazságtalannak tartja, hogy az klasszikus zenei darabokban és az operákban sokat szerepel a vadászat, a horgászás/halászás meg alig. Ennek ürügyén
megkérdezi a közönséget, melyik állat szerepel a legtöbb operában.
Meg is jön a várt válasz: a hattyú. Innen azután könnyen lehet élcelődni azon, hogy vajon milyen lehet a hattyú húsa és a különböző kultúrákban eszik-e vagy sem.
A főszereplő időnként kiszól a közönségnek, jelezve, hogy tudja, van olyan poén, ami nem vagy csak lassan jön be.
Élő kapcsolat működik az előadó és a publikum között,
talán ez a legfontosabb. Jó hallani, hogy a humorba oltott műveltség elszórakoztat néhány száz embert.
A végén hatalmas taps köszönti a műsorvezetőt, aki egy rövid, tényleg jópofa sztorival fejezi be az estét. A közönség boldog, többen ezért a műsorért utaztak Budapestről Kaposvárra. Nem bánták meg. És Bősze sem, hiszen egyrészt komoly sikert aratott, másrészt jól jön a kb. egy millió forintos bevétel is…
Tudják-e Önök, hogy milyen kulturális kincs birtokosai? Ha netán nem, akkor sem kell messzire menniük, fáradjanak fel egy emeletet a testületnek otthont adó épületben és nézzék meg a Rippl-Rónai Ödön Gyűjteményt. Igen, ő József öccse, aki mindig hitt a testvére tehetségében és a lehetőségei szerint anyagilag is támogatta őt. Ödön sok évtized alatt, kiváló ízléssel gyűjtötte a XIX. század végi és főleg a XX. századi magyar festők műveit, ez lett később az alapja a Rippl-Rónai Múzeum képzőművészeti gyűjteményének.
Amikor végig jártam a termeket, megdöbbentem, hogy micsoda fantasztikus műveket rejt a kiállítás.
Talán nem sértem meg Önöket, ha felsorolok néhány festőt, akiket megcsodálhatnak, a könnyebbség miatt olyan sorrendben, ahogyan elhelyezték a képeiket: Iványi-Grünwald Béla. Ferenczy Károly. Kunffy Lajos, Csók István. Perlmutter Izsák. Rippl-Rónai József. Martyn Ferenc. Galimberti Sándor. Ziffer Sándor. Czigány Dezső. Perlrott Csaba Vilmos. Márffy Ödön. Gulácsy Lajos. Vaszary János. Kádár Béla. Kernstok Károly. Hollósy Simon. Koszta József. Tornyai János. Rudnay Gyula. Egry József. Kmetty János. Barcsay Jenő. Paizs Goebel Jenő. Bernáth Aurél. Berény Róbert. Fényes Adolf. Mészöly Géza. Mednyánszky László. Székely Bertalan. És még sokan mások, talán kevésbé ismertek, de kitűnő művészek.
Ez a gyűjtemény milliárdos érték, a magyar festészet több évtizedének csodálatos felvonulása.
Kaposvár büszke lehet(ne) rájuk. De van egy kis probléma: az épület nem alkalmas egy ilyen minőségű kollekció elhelyezésére. Ne vegyék kioktatásnak, de nagyon nem mindegy, hogy miként installálnak egy képet: megfelelő hely kell, tökéletes világítás és klimatizálás, katalógus, audioguide, gyermekprogramok és még sok minden. Jelenleg nagy mennyiségű kép van rögzítve, kis felületeken, ez egyszerűen nem teszi lehetővé a művek elmélyült feldolgozását.
Ezért nincs más megoldás, kell egy új múzeumot építeni. Tudom, most újítják fel a színházat, nemrég készült el a Róma villa és mindenhova kell a támogatás. De ha egyszer megértik, hogy a kultúra pénzt hoz, munkahelyeket teremt, összességében nagyobb a bevétele, mint a kiadások, akkor lesz új múzeum Kaposváron.
Tisztelt Képviselők, gondolják végig, miért jönnek a turisták Kaposvárra? Valamikor a színház, mostanában a Kaposfest és Rippl-Rónai miatt. Ez utóbbi kapcsán meg kell dicsérnem Önöket a Római Villa felújításáért, amelyhez jelentős EU-s támogatás is hozzájárult. Miért ne lehetne így az új múzeum esetében? Még egyszer mondom,
a Rippl-Rónai Ödön Gyűjtemény igazi nemzeti kincs és nemzetközileg is jelentősen emelné a város ázsióját.
Jó lenne, ha nemzetközi tervpályázatot írnának ki, egy különleges helyen megvalósuló különleges épület világszenzáció lehetne.
Szerintem Rippl-Rónai József a nemzetközileg legmagasabban jegyzett magyar festő.
Ezt nem azért állítom, hogy növeljem a szimpátiájukat irányomban, hanem azért, mert a tények ezt igazolják. A Magyarországról indult, külföldön befutott művészek közül tudunk olyanokról, akiknek a képeit drágábban adták el, de a rangos külföldi múzeumok állandó gyűjteményében csak ritkán található magyar képzőművész alkotása. A párizsi Orsay Múzeum (az, amelyik korábban pályaudvarként működött) már öt Rippl-Rónai képpel büszkélkedhet. Ezt azért jelzem külön, mert világhírű művészről van szó, akinek a neve akár befektetőket is hozhat Kaposvárra. Külföldön már sok gazdag ember hozott létre saját múzeumot, miért ne lehetne ez így Magyarországon is?
Tisztelt Hölgyem, Uraim (fontos lenne, hogy a következő ciklusban egynél több női képviselő is kapjon helyet a Közgyűlésben, miközben haladásról is beszélhetünk, hiszen a korábbi időszakban egyetlen egy nő sem került be a testületbe…), kérem, fontolják meg javaslatomat. Az utóbbi években, a városban több olyan, a nemzetközi mércét is megütő építészeti eredmény született, mint például a kórház, a vasútállomás vagy az Együd Árpád Kulturális Központ. És természetesen a Szivárvány Kultúrpalota, ahol naponta kétszer olyan csodálatos koncerteken lehet hallani augusztusban, egy hétig. Ha Kaposvár hosszú távú érdekeit akarják szolgálni –hiszen ez a kötelességük- akkor kezdődjék meg a tervezés, a szó minden értelmében. Az ország, a város megérdemli ezt. A világ is.
Várom Budapesten a megbeszélt helyen a kaposvári zenei fesztivál autóját, amikor mellém kerül egy nagyon szép, fiatal lány, egy hatalmas csellótokkal felszerelve. Beszélgetni kezdtünk, kiderült, hogy Julia Hagen 21 éves, Salzburgban született, ott kezdte a zenei tanulmányait, majd Bécs és most Berlin következett.
Számos versenyt nyert már, a berlini zenei egyetemen tanul,
többek között Szabó Ildikóval együtt. Utóbbiról talán annyit, hogy generációja egyik legkiemelkedőbb csellistája, akinek az édesapja a Budapesti Fesztiválzenekar szólamvezető gordonkása. Vissza Juliához: Várdai István, a Kaposfest egyik művészeti vezetője hívta meg, érdekesség, hogy személyesen csak ma este ismerik meg egymást.
Arról kérdeztem, jól gondolom-e, hogy akit felvettek valamelyik komoly zeneművészeti egyetemre, mindenképpen szólista karriert képzel el – legalábbis az elején. „Közhely” – felelte kedvesen,
„sokan felmérik, hogy nem képesek erre és inkább kamara- vagy szimfonikus zenekarban szeretnének játszani a diploma megszerzése után.”
A várakozás alatt szóba kerültek még a zenészek egészségügyi problémái is, kevesen tudják, milyen sok kárt tesz a gerincben, a nyakban vagy a vállban a sok muzsikálás. Sem erről, sem pedig a karrierépítés titkairól nem beszélnek a diákoknak a nagyhírű külföldi egyetemeken, miközben sokan panaszkodnak, hogy egyedül képtelenek megoldani a szervezési ügyeket.
Juliának egyébként szerencséje van, egy hónapja egy német impresszárió képviseli és reméli, hogy nem lesz probléma az együttműködéssel. Itt tartottunk, amikor
befutott a harmadik utas, a világhírű brácsás, Diemut Poppen.
Ő számos egyetemen tanít és több zenei fesztivál művészeti vezetője. Jó volt ilyen társaságban utazni.
Kaposfest, -1. nap, szombat
Szobornap
Véletlen az egész. Úgy alakult, hogy a gyönyörű Berzsenyi-park mellett lakom és szembejött velem néhány szobor. Hazafelé másik útvonalon sétáltam, itt is láttam néhány alkotást. Ami alább következik, egy végtelenül szubjektív beszámoló a helyi szobrok egy részéről.
Szóval, vissza a rendesen gondozott parkba, ahol elsőnek az 1956 emlékét őrző művet sikerül meglátnom. Egy hölgy (angyal?) kitárt karokkal néz az ég felé, fölötte láng. Most olvasom a neten, hogy a Szabadság Angyalát szobrotta meg Gera Katalin.
A fennkölt műhöz természetesen fennkölt szöveg is tartozik, ez nehezen elkerülhető része az emlékműveknek. De mit üzen nekünk ez a hölgy? Hogy az angyalok hozzák a szabadságot? Ugyan már. Eszembe jut egy másik 56-os emlékmű, a budapesti Ötvenhatosok terén. Annak van igazi üzenete, szabadságról, szolidaritásról, hősiességről. Talán nem véletlen, hogy időnként akkor (2006) még valódi pályázaton választották ki a győztest.
Lehet, hogy Kaposváron is így tettek, a végeredmény nagyon nem ugyanaz.
A park közepén a város egykori polgármestere, Németh István figyeli a történéseket, bal keze a háta mögött, a jobb kéz mutatóujja előre néz.
Később előbukkant egy rejtélyes mű. Egy oszlopot átfogva néz fel (vagy kúszik?) egy úr felfelé, egy hölgy felé, mellette egy kövön Magyarország címerének a fele sejlik fel. Bevallom, utána kellett néznem, hogy felfogjam, miről is van szó.
Trianon-emlékmű, az udvari szobrász, Párkányi Raab Péter követte el.
Erről ennyit.
A belvárosban két jeles művet sikerült találnom. Az egyik, a ma oly divatos zsánerszobrászat emblematikus alkotása, címe: Ady és Rippl-Rónai találkozása. A két művész állva beszélget, kutya befigyel. Ady bal karján a kabátja, kezében a kalapja, Rippl-Rónai kalapban sétapálcával a kezében ünnepli a jeles alkalmat.
A Kaposfestnek otthont adó Szivárvány Kultúrpalota előtt is felfedeztem egy jeles és sokat mondó művet. Kalapos hölgy ül a padon, mellette az üzenet értékű sorok:
„Ha magányos vagy, csak ülj le mellém, suttogd el minden titkodat. Én ígérem, hogy hallgatok s nem árulom el azokat.”
Hazafelé még elsétálok egy Csokonai-mellszobor előtt és hamarosan felbukkan Borbás Tibor Széchenyi-szobra. A gróf széttárt lábakkal ül egy széken, a bal keze egyik ujját a homlokához szorítja. Gondolkodik. Nyilván. Hiszen az okos emberek mind így szülik meg a nagy ideáikat. Az a fontos, hogy az ember erősen szorítsa az ujját vagy az öklét a homlokához és azonnal ömleni kezdenek a jobbnál-jobb gondolatok. Szerintem Széchenyit pont nem így kellene ábrázolni, de
ebben az esetben legalább látszik, hogy a művésznek értelmezhető elképzelése volt, hogy mit is akar csinálni.
Végül egy izgalmas épület, az Együd Árpád Kulturális Központ bejárata mellett feltűnik Király Béla emléktáblája. Kíváncsian olvasom a szöveget, hogy vajon rá merték-e tenni, melyik párt jelöltjeként lett parlamenti képviselő 1990-ben. Természetesen erről az apró részletről elfelejtették tájékoztatni a közönséget. Na, elég a mai kekeckedésből.
A legizgalmasabb szobor azonban a sétáló utca egyik házának bemélyedésében -nem messze a szamaras kordén üldögélő Rippl-Rónaitól- látható hölgy, aki kacéran a bal kezét a jobb mellére helyezve a következő erotikus üzenetet küldi a járókelőknek:
„Pillants rá a keblemre és ábrándozhatsz kedvedre”
Két megjegyzés a végére: akit érdekelnek a szobrok, megtalálja őket a neten. Ha a szövegből elsősorban az jön át, hogy a fővárosi ember lefikázza a vidéki szobrokat, akkor valamit rosszul csináltam.
Egyszerűen csak sétálgattam és izgalmasan összeállt egy kép Kaposvárról.
Akárhogy is, a köztéri művek nagyon sokat mondanak az adott település társadalmi és politikai állapotáról. Mindenhol.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.