Valaha az egyiptomi társadalom fontos részét alkották. A kozmopolita Alexandria krémjét a koptokkal együtt. 90 éve még 80 ezren voltak, mára 40 zsidó maradt az országban. Közülük 13-an élnek Kairóban.
A puszta túléléséért harcol az egyre apadó egyiptomi zsidó közösség. Az ország egykor biztos menedéke volt a 19. század végi kelet-európai és oroszországi pogromok elől menekülő zsidóknak. Az 1920-as évek elején virágzó zsidó közösség működött a kairói Darb el-Barabira kerületben, sok üzlettel, imaházzal és iskolával.
“A zsidók akkoriban a társadalom fontos részét alkották, még ha kisebbségben is voltak. Nagyon jól integrálódtak a gazdaságba, a politikába és a művészetekbe” – mondja Amir Ramszesz, a 2013-as, A zsidók Egyiptomban című dokumentumfilm rendezője. A film nyomon követi az egyiptomi zsidók és identitásuk történetét a húszas évektől máig.
Az akkor nemrégiben megalakult zsidó állammal vívott 1948-as, majd a többi arab-izraeli háború után a zsidók száma drámaian csökkent Egyiptomban. Sokakat elüldöztek az országból. Akik a saját akaratukból távoztak, azok többnyire Európában kötöttek ki, csak kevesen mentek Izraelbe. Csak egy kicsi csoport választotta a maradást.
Nasszer elnök idején sok egyiptomi zsidót kiutasítottak az országból, mondván, hogy az állam ellenségei. Még ma is, amikor Egyiptom politikai, gazdasági és társadalmi válságok során botladozik át, Izraelt és a cionizmust gyakran vádolják azzal, hogy összeesküvésekkel akarja felforgatni és gyengíteni az államot. A tüntetéseken izraeli zászlókat is égetnek az amerikaiak mellett, és a gyanús külföldieket zsidó kémeknek bélyegzik. Sőt: néhány évvel ezelőtt a konteó járta Egyiptomban egy végzetes Vörös-tengeri cápatámadás után, hogy a ragadozót Izrael irányította Sharm el Sheikbe, hogy ezzel is csapást mérjen az arab tavasz után, Mubarak stabil rendszerének végével egyébként is padlóra került egyiptomi turizmusra.
“50 évig a zsidó szót összekapcsolták az Izrael szóval, vagy legalábbis ugyanabban a kontextusban használták” – mondja Ramszesz. “Az egyiptomi médiában épp úgy, mint az oktatási rendszerben vagy az 50-es, 60-as évek propagandájában. A két szó végül össze is ragadt”.
A kairói Saar Hasamajim (Menyország kapuja) zsinagóga magas, szürke épület, mind a négy oldalát vésett pálmafák díszítik. 1899-ben fejezték be az építését, az ősi, fáraókori templomok stílusában. A tervező azt az egységet is szimbolizálni akarta, ami a judaizmust összeköti a közös egyiptomi múlttal, a régmúlt időktől a mostaniakig.
A zsinagóga az 1960-as években volt utoljára tele. Ma elhagyatott jelképe az egyiptomi történet egyik elfeledett fejezetének.
A megmaradt kairói zsidó közösség minden tagja nő, és a legfiatalabb közülük a hatvanas éveiben jár. A férfiak közül sokan áttértek az iszlámra a házassági szabályok miatt. Egy zsidó férfi nem vehet el muszlim nőt, de egy muszlim férfi összekötheti az életét egy zsidó nővel. Így aztán a közösség sorra veszítette el férfi tagjait, akik hivatalosan immár nem zsidók.
Nyomornegyedeket idéző téglaépületek és szeméthegyek ölelik körül a világ egyik legrégebbi zsidó temetőjét, a kairói Basszatint. Egészen pontosan ez a második legrégebbi a jeruzsálemi Olajfák hegyén lévő után. Valamikor díszes síremlékek álltak benne, de a márványt az 1960-as évek építkezési lázának idején széthordták. Hiába próbálta megmenteni a közösség akkori vezetője, Karmen Weinstein, a temető egyre inkább szemétlerakó hellyé vált.
Azokon a napokon, amikor senki nem látogatja a temetőt, egy állami biztonsági őr vigyáz rá. Ez elriasztja a nyíltan rongálókat, de néhány éve fiatalok egy csoportjának sikerült megszentségtelenítenie Karmen Weinstein sírját, alighogy elmentek onnét a virágot hozó családtagok.
Az egyiptomi zsidó közösség ritkán mutatkozik nyilvánosan. A helyzet aligha változik az elkövetkező években. Lehet, hogy egy nap arra ébredünk, hogy egyetlen zsidó sem maradt Egyiptomban – mondja Ramszesz.
Szeptember 5-én az egyiptomi kormány bejelentette, hogy elfogadta Moszkva feltételeit és zöld jelzést adtak az első atomerőmű megépítéséhez. Ezzel párhuzamosan Abdel Fattáh al-Szíszí egyiptomi elnök meghívta Vlagyimir Putyin orosz elnököt is, hogy vegyen részt azon az ünnepségen, amelyen lerakják a létesítmény alapjait. Ezzel lényegében pont került a 2015 óta zajló egyiptomi-orosz tárgyalások végére, amelyeknek a tétje az volt, hogy Kairótól 130 kilométerre fekvő és a Földközi-tenger partvidékén elhelyezkedő ed-Dabaa régióban egy orosz atomerőművet építsenek.
A finanszírozás módja hasonlatos a magyarországi Paks-2 projekthez:
az orosz Roszatom atomenergetikai vállalat építené meg az atomerőművet, amelyhez Oroszország 25 milliárd dollárnyi kölcsönt biztosít. Az orosz hitel a beszerzésekkel és az építkezésekkel kapcsolatos szerződések 85 százalékát teszi ki, a fennmaradó költségek 15 százalékát az egyiptomi félnek kell állnia. Az orosz kölcsönt az egyiptomi kormány 2016 és 2028 használhatja fel, amelynek éves kamata 3 százalék. A törlesztés 2029. október 15-től veszi kezdetét, és az arab országnak mintegy 22 éven át kell törlesztenie. Az előzetes számítások szerint 2024-ben áll üzembe az első reaktor és amennyiben mind a négy reaktor elkészül, akkor a létesítmény 4800 MW elektromos áramot lesz képes előállítani. Ez akár 50 évre elegendő árammal is képes lenne ellátni az országot, amely már egy ideje szenved a nem elegendő energiahordozókból, az áramkimaradásoktól és szabotázsakcióktól, amelyek a csővezetékek vagy villanyvezetékek ellen hajtanak végre.
Több évtizedes álom
Az egyiptomi kormányok már a hidegháború első évei óta vágytak egy saját atomerőműre. Gamal Abden Nasszer egyiptomi elnök 1955-ben elrendelte az Egyiptomi Atomenergetikai Bizottság (későbbi nevén: Egyiptomi Atomenergetikai Hatóság, EAEA) felállítását. Nasszert elsősorban a békés célú felhasználás érdekelte, s ezen a téren nem kis mértékben támaszkodott az akkori szövetségére, a Szovjetunióra. A szovjet mérnökök és atomtudósok segítségével 1958-ban egy kísérleti reaktort építettek meg Insászban. Az évtized végén egy 150 megawatt teljesítőképességű reaktort kezdtek el építeni Alexandria mellett, de azt a 1967-es hatnapos háborúban elszenvedett vereség miatt végül nem fejezték be.
Egy korai elképzelés a dabaai atomerőműről. A kép forrása: meobserver.com
Anvár Szadat, Nasszer utódját, már kevésbé érdekelte a nukleáris energia, és az akkori fő szövetségesnek számító Egyesült Államok sem rajongott túlságosan az ötletért, ezért igyekezett visszafogni Egyiptom minden ilyen jellegű próbálkozását. Hoszni Mubárak már sokkal nagyobb érdeklődést mutatott az atomenergetika iránt, aki 1981-ben újraindította az atomprogramot, de végül a csernobili katasztrófa miatt ezt leállították és inkább nem kértek a szovjet fejlesztésű reaktorokból.
Mubárak egyiptomi elnök 2006-ban, miután Amr Músza, az Arab Liga akkori főtitkára felszólította az arab államokat, hogy – mivel nem képesek elérni Izrael nukleáris arzenáljának a leszerelését – kezdjenek békés célú nukleáris programokba, Egyiptom más arab országokkal (Szaúd-Arábiával, az Egyesült Arab Emírségekkel, Jordániával) együtt bejelentette atomerőműépítési szándékát. Kairó elképzelése az volt, hogy a következő években tíz atomreaktort fognak megépíteni: ha nem amerikai–francia segítséggel, akkor argentin, kínai vagy orosz hozzájárulással. 2010-ben ismét az oroszokkal kezdtek el tárgyalni, de ezek a 2011-es események és Mubarák bukása miatt elakadtak. 2013-ban Abdel Fattáh al-Szíszí államcsínye után a hatalomra kerülő egyiptomi vezetés bejelentette a nukleáris programjának a folytatását. Végül Egyiptom és Oroszország 2015.november 19-én kötött megállapodást az első egyiptomi atomerőmű megépítéséről.
Medve a piramisoknál
Az egyiptomi kormány úgy jellemezte az döntését, mint egy hatalmas előrelépést az egyiptomi-orosz kapcsolatokban, amely már 2013 óta látványos javuláson ment keresztül, annyira, hogy sok elemző
Kairó és Moszkva együttműködését már az ötvenes és hatvanas évekhez hasonlítja
Putyin és Szíszi együtt szemlézik meg az orosz fegyvereket. A kép forrása: wikimedia.
Kétségtelen, hogy ebben van igazság, főleg ha részletesen megvizsgáljuk a két ország kapcsolatának egyes területeit. Egyiptom legelőször fegyvervásárlási ügyben kereste meg Oroszországot még 2013 novemberében: 2 milliárd dollár értékben szeretett volna orosz légvédelmi és tankelhárító eszközöket vásárolni. Egy évvel később a fegyverüzlet 3,5 milliárd dollárra bővült, amely MiG-29M/M2 vadászbombázókat, Mi-35M harci helikoptert, továbbá Mi-8/17-es szállítóhelikoptereket és K-300P-es föld–víz rakétákat tartalmazott. Ezzel párhuzamosan a két ország közös hadgyakorlatokat is tart, legutóbb 2016. októberében zajlott ejtőernyős gyakorlat, amelyen 500 egyiptomi-orosz légideszantos vett részt.
A katonai szektoron kívül gazdasági területen is komoly sikereket értek el a felek. A két ország kereskedelmi volumene 2016-ban 3,5 milliárd dollárt tett ki. Oroszország leginkább gabonát (2015-ben az Egyiptomban elfogyasztott gabona 40 százaléka a kelet-európai országból származott) és energiahordozókat (cseppfolyós földgáz – LNG) szállít Cserébe Kairó egy év alatt 30 százalékkal (460 millió dollárral) növelte az Oroszországba irányuló mezőgazdasági termékexportját, főleg narancsot, burgonyát, hagymát és fokhagymát szállítottak az orosz piacra. Az orosz vállalatok eddig mintegy 1,5 milliárd dollárt fektettek be az egyiptomi energetikai iparba, valamint Moszkva bejelentette, hogy egy 4,6 milliárd dolláros beruházást eszközöl egy saját ipari park létrehozására a Szuezi-csatorna térségében.
Egyiptomi katonák vizsgálják a 2015. október 31-én Sarm es-Sejkből felszállt Metrojet Flight 9268-as repülőgépnek roncsait. A terrortámadásban 212 orosz állampolgár vesztette életét, és miatt Oroszország felfüggesztette az Egyiptomba tartó légijáratokat, amelyek azóta sem álltak helyre a két ország között. Ez súlyos következményekkel járt az egyiptomi turizmusra nézve, hiszen 2014-ben hárommillió orosz turista kereste fel Egyiptomot. A kép forrása: wikimedia
Továbbá nem szabad figyelmen kívül a politikai dimenziót sem: a két ország nagyon sok közel-keleti kérdésben nemcsak egyetért, hanem aktívan együttműködik egymással. 2014 óta Putyin és Szíszi legalább hatszor találkozott egymással, legutóbb a kínai Xiamenben tartott BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína és a Dél-afrikai Köztársaság) államfőinek találkozóján folytattak beszélgetést.
Kairó kiemelten támogatja Moszkva közel-keleti szíriai hadműveleteit, valamint évek óta közvetítő szerepet tölt be a szíriai kormány és az ellenzék között, ami azt jelenti, hogy gyakran sikerül fogolycseréket, szabad elvonulásokat és tűszüneti megállapodásokat tető alá hoznia. Ugyanúgy szoros együttműködés van Egyiptom és Oroszország között Líbia terén is, többek közt pár hónapja felröppent az a hír, hogy az egyiptomi Sidi Barrani légitámaszponton állítólag orosz drónokat és speciális alakulatokat állomásoztattak, felkészítve őket egy líbiai beavatkozásra.
Geopolitikai pofon
Korántsem a véletlen műve, hogy az egyiptomi kormány a múlt hétre időzítette a bejelentését az orosz atomerőműprojekt megvalósításáról. Kétségtelen, hogy ehhez közrejátszottak a jó egyiptomi-orosz kapcsolatok, vagy Oroszország részéről tapasztalt intenzív „nukleáris diplomácia„:
2015 óta Iránnak, Jordániának és Törökországnak épít atomerőművet, de még az olyan országok is érdeklődnek az atomenergetikai együttműködés után, mint Szaúd-Arábia.
Ennek hátterében a hirtelen hűvössé váló amerikai-egyiptomi kapcsolatok állnak. Kairót teljes mértékben felkészületlenül érte, hogy augusztus 23-án a Trump-adminisztráció törölte az Egyiptomnak szánt 95 millió dollárnyi gazdasági (főleg élelmiszer) segélyt, és visszatartott 195 millió dollár értékű katonai támogatást. A Fehér Ház hivatalos közlése szerint erre azért került sor, mert Egyiptomban komoly emberjogi aggályok merültek fel és az ország demokratikussága is rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Egyiptom addig ugyanis átlagosan 1,3 milliárd dollárnyi katonai segélyt és 250 millió gazdasági támogatást kapott az Egyesült Államoktól.
Ez azért volt sokkoló az egyiptomi vezetés számára, mert úgy tűnt, hogy Donald Trump megválasztásával helyreállnak a két ország közötti kapcsolatok. Még a második Obama elnökségének idején megvétózták az országnak szánt katonai segélyeket, mert több száz egykori Muszlim Testvériség tagot halálra ítéltek. Az egyiptomi vezetés ekkor úgy érezte, hogy Washington „cserbenhagyta őt”, pont akkor, amikor az egyiptomi hadseregnek a leginkább szüksége lett volna az amerikai fegyverekre, hiszen harcolt az Iszlám Állam (ISIS) nevű terrorista szervezet Sínai-félszigeten lévő szövetségesei ellen. Később ugyan ezt a tilalmat részlegesen feloldotta a Fehér Ház, de Obama elnökségének végéig nem álltak helyre az amerikai-egyiptomi kapcsolatok.
A 2017 májusi találkozó egyik leghírhedtebb képe: az előtérben Szalman, Szaúd-Arábia uralkodója, Szíszi és Trump, amikor megfogják a Gömböt. A kép forrása: tumblr.
Donald Trump megválasztásával viszont úgy tűnt, hogy új időszámítás veheti kezdetét Kairó és Washington kapcsolatában és Egyiptom ismét az Egyesült Államok legfontosabb arab szövetségesévé válhat. Trump még az elnökválasztás előtt találkozott Szíszivel, és a beszámolók szerint nagyon jó hangulatban telt és főleg terrorizmus elleni harc fontosságáról beszéltek, miközben – ellentétben Hillary Clintonnal – kerülték az olyan kényes kérdéseket, mint az emberjogi helyzet Egyiptomban. 2017 áprilisában Szíszi Washingtonba utazott és találkozott Trumppal. Az amerikai elnök ismét dicsérte és támogatásáról biztosította az egyiptomi kormányt, kerülve az emberjogi problémákat. Sőt, a májusi rijádi találkozón, úgy tűnt, hogy az Egyesült Államoknak sikerült Egyiptomot és Szaúd-Arábiát teljesen maga mellé állítania a közel-keleti kérdésekben és ez a három ország szorosan fog egymással együttműködni a térségben.
Csakhogy a gazdasági és a katonai segély felfüggesztése véget vethet az ilyenfajta elképzeléseknek. Ugyanis Egyiptom nem fog az Egyesült Államoknál könyörögni a tilalom feloldásáért vagy fog változtatni az országban uralkodó belpolitikai helyzeten. Helyette még inkább Oroszország felé fog közeledni, hiszen Moszkvától megkaphatja a gazdaság számára fontos nyersanyagokat és terrorizmus elleni harchoz szükséges fegyvereket, miközben Putyin aligha szól majd bele egy közel-keleti ország emberjogi helyzetébe. Ezért az orosz atomerőmű megépítésének híre már lényegében csak hab a tortán, amely Egyiptom részéről legalább olyan fontos geopolitikai üzenet, mint amennyire energetikai szükségszerűség.
Alexandriában be kellett zárni az Éliás próféta nevét viselő zsinagógát, mert életveszélyessé vált. A plafon egy része leszakadt azon a részen, ahol a nők imádkoznak a zsinagógában.
A törvény előírásai szerint a hitközségnek magának kellene állnia a felújítás teljes költségét, de Egyiptom kormánya magára vállal 2,2 millió dollárt – közölték Kairóban. Alexandriában egykor virágzó zsidó hitközség volt évszázadokon át.
Még a harmincas években is több mint 20 ezer zsidó élt a Nagy Sándor által alapított városban.
Ám Izrael megalapítását követően /1948/ a döntő többség kivándorolt. Jelenleg már csak 18-an alkotják a hitközséget Alexandriában.
Egyiptom jó kapcsolatokra törekszik Izraellel, mely most Jeruzsálemben a Templom hegyen konfliktusba keveredett a muzulmán hívőkkel. Miután palesztin terroristák megtámadtak izraeli rendőröket és közülük kettőt meg is öltek, Netanjahu miniszterelnök elrendelte: maradjanak az ideiglenesen felállított beléptető kapuk! Ezt a muzulmánok a főmufti vezetésével ellenzik. Több összecsapás is volt. Ciszjordániában egy palesztin fiatalember megkéselt egy zsidó telepes családot. Hárman meghaltak, egyikük életben maradt, de súlyosan megsebesült. A támadó az al Aksza mecsetért akart bosszút állni. Az al Aksza mecset a Templom hegyen áll és a biztonsági kapuk miatt nem érhető el könnyen a hithű muzulmánok számára.
Ammanban egy késelő megtámadta Izrael jordániai nagykövetségét. A biztonsági őr őt és a társát lelőtte. Emiatt diplomáciai konfliktus alakult ki Izrael és Jordánia között. Jordánia uralkodója együttműködésre törekszik Izraellel, de figyelembe kell vennie, hogy az ország területén többmillió palesztin él. Ráadásul egy jordániai vallási szervezet a Templom hegy muzulmán gondnoka. Sokan attól tartanak, hogy a Templom hegy körül kialakult feszültség miatt kitörhet a harmadik intifáda Izraelben.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
