Egyetlen nukleáris csapás 700 ezer ember halálához vezetne a sűrűn lakott területen – állapította meg a Science Advances folyóirat tanulmánya. Összesen több mint 125 millió halottja és legalább ugyanennyi sebesültje lenne a nukleáris konfliktusnak India és Pakisztán között.
Ez jóval nagyobb áldozat mint a második világháborús ember veszteség. Ellentétben a világháborúval erre néhány napon belül kerülhetne sor. Egy ilyen hét beláthatatlan következményekkel járna az egész világ számára, mert a környezetet mindenütt súlyos katasztrófa érné még a távoli területeken is. A tanulmány azzal fejeződik be: reméljük, hogy India és Pakisztán vezetői is olvasnak bennünket …
A két atomhatalom között Kasmír miatt éleződött ki ismét a feszültség. A muzulmán többségű indiai állam eddig autonómiát élvezett, de ezt a választásokon győztes Narendra Modi hindu nacionalista pártja megszüntette. Emiatt zavargások törtek ki Kasmírban, ahova jelentős csapat erősítéseket vezényelt az indiai kormány. Imran Khan, Pakisztán miniszterelnöke úgy nyilatkozott, hogy őrültség lenne bevetni az atomfegyvert, de hogyha nem lenne más megoldás a megadás elkerülésére, akkor fontolóra venné a dolgot.
Az atomhatalmak közül Oroszország Indiát és Kína Pakisztánt támogatja. Az Egyesült Államok eddig Pakisztánt támogatta, de újabban Trump elnök Indiát szeretné felhasználni arra, hogy nyomást gyakoroljon Kínára. Legutóbb Houston városában Texasban Narendra Modi indiai miniszterelnök közös választási nagygyűlésen vett részt Donald Trumppal.
Az ENSZ közgyűlésén Imran Khan pakisztáni elnök beszélt erről, aki korábban elutasította egy nukleáris konfliktus lehetőségét. Idén februárban már az indiai légierő bombázta azokat a kiképző központokat Pakisztánban, ahol iszlamista terroristákat képeznek ki.
Ezeket a dzsihád harcosokat Kasmírban vetik be, India egyetlen olyan államában, ahol a lakosság többsége muzulmán. Kasmír sokáig autonómiát élvezett, de idén augusztusban Narendra Modi hindu nacionalista kormánya megvonta ezt. Emiatt most fasisztának nevezte Modi elnököt Pakisztán kormányfője az ENSZ közgyűlésben.
Pakisztán hagyományosan az USA és Kína támogatására számíthatott Indiával szemben, amely viszont Oroszországgal ápolt jó viszonyt. Mostanában ez változóban van: Trump elnök barátkozni kezdett Narendra Modival. Indiát Kínával szemben akarja felhasználni. Nemrég Houston városában Texasban Trump elnök és Narendra Modi indiai miniszterelnök közös választási nagygyűlésen vett részt. Korábban az Egyesült Államok garantálta azt, hogy Pakisztán nem vet be atomfegyvert, de a diplomáciai erőviszonyok módosulása miatt ez ma már erősen kétséges. Ugyanakkor maga Imran Khan nemrég még úgy nyilatkozott az Rt.com orosz portálnak, hogy „csak egy őrült vetne be atomfegyvert az India elleni háborúban.”
Lehet e atomháború Pakisztán és India között? Erről kérdezte Pakisztán miniszterelnökét az Al Dzsazira televízió. Imran Khan először úgy válaszolt, hogy ő semmiképp sem kezdene háborút, mert békeszerető ember.
Az interjú során viszont elismerte: ha kitör egy konvencionális háború két atomhatalom között, akkor mindig megvan annak az esélye, hogy a konfliktus nukleárissá válik! India és Pakisztán között több hagyományos katonai konfliktus is volt, és most újra kiéleződött a helyzet Kasmír miatt.
A muzulmán többségű állam autonómiája megszűnt
A hindu nacionalista kormány vetet véget az autonómiának India egyetlen olyan államában, ahol a muzulmánok többségben vannak. Kasmírnak tulajdonképp Pakisztánhoz kellene tartoznia, de az osztozkodás során kiderült: Dzsavaharlal Nehru, India első miniszterelnöke ragaszkodik Kasmírhoz, családjának szűkebb pátriájához. E célból Dzsavaharlal Nehru szexuális kapcsolatot folytatott az utolsó brit alkirály nejével, aki elintézte, hogy a muzulmán többség ellenére Kasmír Indiához és ne Pakisztánhoz tartozzon. Pakisztán támogatja azokat az iszlamista szervezeteket, melyek akciókat indítanak az indiai uralom ellen Kasmírban. Ezért a két állam kapcsolata szinte állandóan ellenséges.
Mi lesz, ha bevetik az atomfegyvert?
Ez őrültség lenne – nyilatkozta Imran Khan miniszterelnök az Rt.com orosz portálnak. A sűrűn lakott területeken borzalmas lenne a pusztulás mértéke – elsősorban a civil lakosság körében. Ráadásul rengeteg muzulmán halott lenne Indiában, ahol Mohamed prófétának több követője él mint Pakisztánban! Az Egyesült Államok, Oroszország és Kína egyaránt arra beszéli rá Indiát és Pakisztánt, hogy semmiképp se vessenek be nukleáris fegyvereket egymással szemben. Csakhogy Imran Khan arra is utal interjúiban, hogy Pakisztán lakossága jóval kisebb mint az 1,3 milliárd lakosú Indiáé, ennek következtében a hadserege is alul maradna – konvencionális hadviselés esetében. Vagyis Pakisztán mint gyengébb fél bevethetné az atomfegyvert annak ellenére, hogy Imran Khan miniszterelnök úgy nyilatkozott az Al Dzsazira televíziónak, hogy „ő alapjában véve pacifista politikus”.
Többen követelik Angela Merkel kancellártól, hogy menessze Németország delhi nagykövetét, aki látogatást tett egy olyan szervezetnél, mely régóta szimpatizál a nácik eszméivel.
Az RSS szervezetet még 1925-ben alapították meg hindu nacionalisták, akik nyíltan szimpatizáltak Adolf Hitlerrel és a nemzeti szocialistákkal. Akkoriban India a brit birodalom része volt, és a nemzeti függetlenség hívei keresték azokat a nagyhatalmakat, melyek szemben állnak Nagy Britanniával. A hinduk az árja népekről szóló náci elképzelést kedvezően fogadták éppúgy mint az antiszemitizmust. Az is elégedettséggel töltötte el őket, hogy a horogkereszt, a nácik mozgalmi szimbóluma hindu eredetű.
Walter J. Lindner nagykövet úgy nyilatkozott a Hindu című lapnak a látogatásról, hogy tisztában volt az RSS nácik iránt tanúsított szimpátiájával. Ugyanakkor meg akart ismerni egy hatmillió tagot számláló szervezetet, mely nagy hatással van a kormánypártra. A hindu nacionalista BJP nemrég nyerte meg az országos választást. Narendra Modi miniszterelnök újabb periódusra kapott kormányzási felhatalmazást. Az indiai kisebbségek gyanakvással figyelik a miniszterelnököt, aki a hindu többséget képviseli az 1,3 milliárd lakosú államban. A kisebbségek a lakosság több mint egyharmadát teszik ki. A legnagyobb kisebbség a muzulmán: a számuk 200 millió! Mind ők mind pedig a keresztények és a zsidók fenyegetve érzik magukat Indiában, ahol a vallásos-nacionalista hatalom mindinkább azt sulykolja: az igazi indiai az hindu, mindenki más idegen Indiában!
A dinamikusan fejlődő India legfőbb kereskedelmi partnere Európában Németország. A nagykövet minden bizonnyal ezért akart megismerni egy szervezetet, amely nagy szerepet játszik India politikai életében. A baj csak az, hogy a hindu szervezet nyíltan lelkesedik Adolf Hitlerért, ezért a német nagykövet látogatását sokan ítélik meg úgy, hogy átlépett egy morális határt, melyet nem lett volna szabad.
Pakisztán bejelentette, hogy előtt két indiai katonai repülőt a saját légterében, Kasmirban és foglyul ejtett egy pilótát a földön.
A hadsereg szóvivője, Gen Asif Ghafoor őrnagy szerint az egyik gép pakisztáni területre zuhant, a másik Indiában ért földet.
India tegnap elkezdte támadni a Pakisztánban táborozó szélsőségeseket, válaszul arra, hogy ezek a szélsőségesek korábban indiai katonákra támadta Kasmir indiai részén.
Az aggasztó, ha két – korábban már háborúzó – atomhatalom között ismét nő a feszültség. (BBC)
Legalább ennyi áldozata van már május óta a Facebookon és a WhatsAppon terjedő álhírnek Indiában, miszerint gyerekrablók járják a falvakat. Eddig bármit próbáltak kitalálni az álhír ellen, nem működött.
Több száz gyerekrabló garázdálkodik a környéken – ez az álhír kezdett el terjedni néhány hónappal ezelőtt az India északkeleti részén lévő Asszám szövetségi államban. A rendőrség hiába cáfolta ezt, a helyi lakosság egyre indulatosabb lett.
Főleg, hogy terjedtek az újabb és újabb, hasonló álhírek, elsősorban a WhatsAppon, kisebb részben a Facebookon: volt olyan, amely szerint a közeli, nagyon szegény Bihar államból érkező gyerekrablók olykor koldusnak álcázzák magukat, és éjszakánként a házakba lopóznak.
Még fényképeket is mellékeltek,
amelyeken megcsonkított holttestek és sérült gyerekek látszottak. Persze ezek se voltak valódiak.
Ennek ellenére egyre többen küldték tovább ezeket az üzeneteket. Ezt segítette, hogy egyre többen használnak okostelefont Indiában, a South China Morning Post szerint ezek piaca az egész világon itt nőtt a legjobban 2017-ben.
A WhatsApp legnagyobb piacának is India számít, több mint 200 millióan használják itt az alkalmazást,
naponta milliárdnyi üzenetet küldenek.
A Hindustan Times véleménycikke szerint a WhatsApp használata annyira elterjedt az országban, hogy gyakorlatilag már élni sem tudnak nélküle. Csakhogy, ahogy a Deutsche Welle megjegyzi, az okostelefonok és az internet használatában gyakorlatlan emberek nem nagyon tudtak különbséget tenni, hogy amit látnak, az valódi-e vagy nem. És ahogy az álhír a gyerekrablókról terjedt, a helyi lakosoknak minden kívülálló egyre gyanúsabb lett.
A tömeghisztéria végül lincselésekbe csapott át.
Volt, hogy két kiránduló fiatal férfi átutazott egy falun, a helyiek egy csoportja megállította az autójukat, kirángatták és agyonverték őket. Ezt volt, aki még videóra is felvette. Ebben az ügyben 15 ember ellen a gyilkosság, 35 másik ellen álhírek terjesztése miatt emeltek vádat.
Előfordult, hogy egy ezer fős tömeg támadt négy kereskedőre, amikor megálltak teázni útjuk közben. Egyikük meghalt, a másik három életveszélyesen megsérült. Agyonvertek egy idős nőt is, aki csokoládét osztogatott a gyerekeknek.
Még több lehetett volna az áldozat, ha a rendőrség nem lép közbe: volt olyan nap, amikor hat embert is kimentettek a lincselők közül, három különböző helyszínen.
De a rendőri beavatkozásnak sem mindig lett jó vége: volt, hogy olyan embert lincseltek meg, aki épp azért járta a vidéket, hogy figyelmeztesse az embereket a hazugságok terjedésére.
A kezelhetetlenné váló helyzetre végül úgy próbáltak a hatóságok megoldást találni az AFP szerint, hogy
az egész régióban lekapcsolták egy időre az internetet.
Hiába: két nappal később öt embert vertek agyon Mahárástra állam egyik hegyi falujában. Ők egy közeli nomád csoporthoz tartoztak, és miután leszálltak a buszról a faluban, egyikük beszélgetni kezdett egy helyi lánnyal. Erre megkövezték és agyonverték őket.
Nem sokkal előtte a környéken lakók között olyan videó terjedt, amelyen állítólagos szervkereskedők áldozatai voltak – az egyik fotón valójában egy Szíriában gáztámadás áldozatául esett gyerek volt.
Azt szinte lehetetlen megtalálni, hogy egy-egy álhírt ki indít el.
A WhatsAppon ugyanis az üzenetek titkosítottak, így elvileg a cég sem tudja, melyikben mit írnak. Egy olyan javaslat merült fel, hogy a továbbított üzeneteknél mindig megjelenítenék az eredeti küldő telefonszámát, de egyelőre ez csak terv.
A Washington Post szerint az indiai kormány már a WhatsAppot is felszólította, hogy tegyen valamit a jelenség ellen. Azt is bejelentették, hogy a cég nem kerülheti el a felelősségét abban, ha a felhasználói álhíreket terjesztenek.
A WhatsApp (amely egyébként a Facebook tulajdonában van) lépett is. Néhány hete egészoldalas hirdetéseket jelentetett meg indiai lapokban, tippekkel, hogy hogyan lehet felismerni az álhíreket. (Erről egyébként mi is írtunk korábban, érdemes elolvasni!)
A Times of India szerint a rendőrség pedig olyan hirdetéseket jelentetett meg, amelyek mindenkit arra szólítottak fel, hogy őket hívja, ha bármi gyanúsat lát, hall. Ezt az üzenetet a Whatsappon is terjesztik.
Ezek hatékonysága is vitatható egyelőre. Nem sokkal később ugyanis egy kétezer fős tömeg támadt három fiatal férfira Karnataka tartományban, mert
gyerekrablóknak hitték őket.
Pedig pusztán annyi történt, hogy korábban egy barátjukat látogatták meg, és hazafele tartva megálltak pihenni. Amikor pedig a helyi gyerekek köréjük gyűltek, csokit osztogattak nekik, csakhogy az egyik gyerek valamiért sírni kezdett, mire egyre több rémült és dühös felnőtt jelent meg. Hiába próbált a három kiránduló menekülni, a helyiek WhatsAppon riasztották a szomszéd falu lakóit is. Végül az egyik férfit agyonverték.
Úgyhogy a WhatsApp végül radikális korlátozások mellett döntött: lecsökkentik azok számát, akiknek egy-egy üzenetet tovább lehet küldeni. Indiában ez a szám maximum öt lesz. Emellett várhatóan megszüntetik azt a lehetőséget is, hogy fotókat és videókat egy gombnyomással tovább lehessen küldeni.
Az Egyesült Államok fenyegetésének ellenére India megvásárolja az orosz rakétavédelmi rendszert – tudatta az indiai védelmi miniszter. Nirmala Sitharaman hangsúlyozta, hogy évtizedes a kapcsolatuk Oroszországgal, és az amerikai szankciók sem akadályozhatják meg a beszerzést.
Az 5,7 milliárd dollár értékű szerződést már véglegesítették. Az ünnepélyes aláírásra Vlagyimir Putyin orosz elnök októberi indiai látogatásán kerítenek sort.
Moszkva és Delhi évtizedek óta kiváló kapcsolatot ápol egymással. Az oroszok támogatták India függetlenségét. Winston Churchill azért is döntött Pakisztán létrehozása mellett, hogy így akadályozza meg, hogy Karachi kikötője az orosz flotta támaszpontja legyen. Nagy Britannia és az Egyesült Államok sokáig Pakisztánra támaszkodott a térségben. Így vált az orosz hadiipar India fő szállítójává.
Kezdetben Moszkva stratégiai okokból működött együtt Indiával, de az elmúlt időszakban a pénz is mind fontosabb szerepet kezdett játszani.
A nyugati szankciók miatt egyre több a gazdasági nehézség Oroszországban, amely nyersanyagokon kívül csak fegyvereket tud exportálni. India pedig fizetőképes piac: a Világbank friss jelentése szerint a GDP-je már megelőzte Franciaországét, hamarosan utoléri Nagy-Britanniáét, s közel kétszer akkora, mint Oroszországé. Éppen ezért a nagy fegyverüzlet fontosabb Moszkvának, mint Delhinek. Ám India dacol az Egyesült Államokkal, amely automatikusan szankciókat alkalmaz az orosz fegyvereket vásárló államokkal szemben.
S erre már van is precedens: Törökország is orosz rakétavédelmi rendszert vett, pedig NATO tagként ezt nem tehetné meg. Az orosz rendszer ugyanis nem kompatibilis a NATO szisztémájával.
A török elnök azonban neheztel az Egyesült Államokra, amelyet azzal gyanúsít, hogy Washington puccsot szervezett ellene. Erdogan ezért barátkozik tüntetően Oroszországgal. Trump elnök pedig vígan beszélgetett Erdogannal a NATO csúcson, annak ellenére, hogy a törökök – Indiához hasonlóan – orosz rakétavédelmi rendszert vásároltak. De hát maga Trump is hétfőn találkozik Putyinnal Helsinkiben.
Tegnap tartották a Facebook-alapítójának szenátusi meghallgatását, amely során kiderült, hogy közösségi oldalról hamis profilokat töröltek, hogy „megőrizzék egyes országok közelgő választásainak tisztaságát”. Ezek között volt Magyarország is.
Kedden azért rendelták az Egyesült Államok szenátusa elé Mark Zuckerberget, mert a
a közösségi oldal hanyagságából kifolyólag 87 millió felhasználó adatait szerezték meg.
Ezeket az információkat a Cambridge Analytica nevű cég amerikai és más politikai szereplőket segítve „politikai fegyverként” használhatta fel, különösen a választások befolyásolására. Szóba került Magyarország is, ahol a választások előtt rengeteg – többnyire hamis – felhasználó fiókot töröltek. Ugyanakkor nem Magyarország volt az egyetlen állam, ahol ezt az új, mesterséges intelligenciára épülő programot bevetették:
Brazíliában, Indiában, Mexikóban és Pakisztánban is.
Ezekben az országokban szintén 2018-ban lesznekválasztások.
Mexikóban július 1-jén tartanak parlamenti választásokat. A hatóságok ott nagyon nem vették jó néven a Facebook beavatkozását: nyomozást indítottak ellenük és Cambridge Analyticahoz köthető vállalatok ellen is. Akár több millió dollárnyi bírságot is kiszabhatnak rájuk. Brazíliában szintén hasonló lépésre készülnek.
India esete különösen érdekes: idén, különböző időpontokban, helyhatósági választásokat tartanak több államban. A világ legnagyobb demokráciájának tartott országában ugyanis bár valóban tisztábbak a választások, mint más afrikai-ázsiai országban, de a fake news-ok így is komoly veszélyt jelentenek. Különösen azért, mert a 2014-ben abszolút többséget szerző Indiai Néppárt (BJP) a mai napig gyakran épít a hamis hírekre. Legtöbbször olyanokat közöl, amelyek a szomszédos muszlim államokról (Pakisztán, Banglades) vagy a hazai muszlim lakosságról szólnak. A szélsőséges hindu nacionalisták pedig szinte csak ezeket a híreket terjesztik a közösségi médiában, és ezek alapján toboroznak híveket a BJP számára.
Ezért a Facebook már évekkel korábban több kezdeményezést indított, amelyekkel a helyi nyomtatott sajtót felhasználva figyelmeztettek a félrevezető információkra, valamint tanácsokkal látták el az olvasókat, hogy miképp ismerhetik fel a fake news-kat. Már csak azért sem lényegtelen a közösségi oldal beavatkozása, mert a világon itt van a legtöbb Facebook- és Whatsapp-felhasználó, s követő évben akár 520 millió internetező lehet az országban.
Nagyszabású korszerűsítési programot jelentett be a világ nyolcadik legnagyobb munkáltatója, az indiai vasúttársaság. Az Indian Railways 105 milliárd euró értékben tervez beruházásokat. Az ország első gyorsvasúti pályáját is megépítenék, összekötve Mumbait az ötödik legnagyobb várossal, Ahmedabaddal. A fejlesztések miatt állásokat is meghirdettek.
Az interneten kiírt pályáztatás szombaton zárul le: a 90 ezer helyre több mint 28 millió jelentkezés érkezett.
Az ellenzék azzal vádolja a kormányt, hogy a választások előtt indít ilyen kampányokat, és az állásokat azok kapják, akiket a kormányzó párt erre alkalmasnak tart. Ugyanakkor a párt, a BJP arra hivatkozik, hogy felvételi vizsga alapján történik a kiválasztás.
Narendra Modi miniszterelnök legutóbbi megválasztásakor 100 millió új munkahelyet ígért az 1,3 milliárd lakosú Indiában. Ehhez képest a vasút 90 ezer állása nem tűnik túlságosan soknak.
India az elmúlt években igen dinamikusan nőtt, de a munkanélküliség nem csökken a kívánt mértékben. A túlnépesedett falvakból ugyanis millió számra tódulnak az emberek a nagyvárosokba, ahol nincs elég munka a kevéssé képzett vidékiek számára. India azt szeretné, ha 2050-re a világ legnépesebb államává válna, amelynek gazdasági teljesítményét csak Kína és az Egyesült Államok múlja majd felül.
„Felhívjuk a figyelmet, hogy a Maldív-szigetek fővárosa, Malé, a „II. fokozott biztonsági kockázatot rejtő országok és térségek” kategóriába tartozik” – olvasható a Külgazdasági és Külügyminisztérium honlapján. A magyar turisták által is gyakran látogatott szigetországban ugyanis több mint egy hete belpolitikai válság tombol, amely egyszerre szól egy kiépülő diktatúra elleni harcról és a regionális nagyhatalmak közötti rivalizálásról.
Mohamed Nasíd. A kép forrása: Wikimedia Commons.
A mostani válság azzal kezdődött, hogy a Maldív-szigetek Legfelső Bírósága február 1-jén az alábbi döntést hozta: Mohamed Nasíd, az ország első demokratikusan megválasztott elnöke ellen három évvel ezelőtt indított eljárás teljesen alkotmányellenesnek számított. Már eleve a hatalomból való eltávolítása egészen puccsszerűen zajlott le 2012-ben, amikor a rendőrség letartóztatta és 2015-ben tizenhárom évnyi börtönre ítélte. Az ügy kapcsán a nemzetközi közösség és a civil szerveztek egyaránt felszólaltak, és kihasználva a gyógykezelését, Nasíd végül Nagy-Britanniában kapott menedékjogot.
Ezzel párhuzamosan a maldívi LB elrendelte a teljes, börtönben ülő politikai ellenzék szabadon engedését. Csakhogy ez egyáltalán nem tetszett a szigetországot 2013 óta irányító Jamín Gajúm elnöknek, aki ebben „nemzetbiztonsági kockázatot” látott. Valójában viszont arról volt szó, hogy a szabadon engedett 12 ellenzéki politikussal, a Maldív Demokrata Párt (MDP) képviselőivel, felborulhat a korábbi politikai status quó: a kormánypárt kisebbségbe kerülhet a helyi parlamentben. Ez pedig akadályozná az autoriter politikát folytató Gajúmot, aki már eddig is kezében tartotta a médiát, a rendőrséget és a bíróságokat (legalábbis eddig azt hitte, hogy így van). Ráadásul augusztusban választások tartanak Maldívon, s az ellenzéknek így sokkal nagyobb esélye (lett volna) a győzelemre.
Szabadítsátok ki Nasídot. Világszintű kampányt indítottak az egykori elnökért. Népszerűségét a klímaváltozás elleni harcnak köszönhette, többek közt azzal vált ismertté, hogy a tenger alatt tartott egy kormányülést. A kép forrása: Link
Ezért Gajúm nem hagyta annyiban a dolgot: február 5-én egy tizenöt napra szóló szükségállapotot rendelt el. Ezt úgy vezették be, hogy ne érintse túlságosan a Maldív-szigetek legfőbb bevételi forrásának számító turizmust: vagyis az üzletek és a turisztikai szolgáltatások zavartalanul működtek, s egyelőre csak a főváros, Malé, számít az események fő helyszínének. Így az éppen turistaszezonban lévő többi szigetet és tengerpartot nem érintik a történések, bár sokan tartanak attól, hogy a válság elhúzódásával jelentős kieséseket szenvedhetne el a bevételek.
Az elnök, érzékelve az egyre növekvő elégedetlenséget és a főváros utcáin szerveződő demonstrációkat, az utcára rendelte a katonaságot. A biztonsági erők tagjai betörtek a Legfelsőbb Bíróság épületébe és letartóztatták annak elnökét és bíróit. Közben a parlament felfüggesztette a működését. Az intézkedések még egyes kormánytagok tetszését sem nyerte el, az egészségügyi és az igazságügyi miniszter lemondott. A letartóztatottak között volt Jamín féltestvére és egykori elnök Maumún Abdul, aki nyíltan az ellenzék mellé állt. A düh pedig napról napra nő az autoriter rendszert kiépítő elnökkel szemben, ami nem meglepő, mivel a Maldív-szigeteken 2008-ban tartottak először szabad választásokat és vezettek be új, demokratikus alkotmányt.
Tiltakozó demonstráció Maléban. A kép forrása: Twitter.
A fojtogató „gyöngysor”
Az ellenzék azt kérte az Egyesült Államoktól és a nemzetközi közösségtől, hogy pénzügyi szankciókkal gyakoroljanak nyomást a kormányra. Egyelőre úgy tűnik, hogy Washingtonban vagy Brüsszelben egyelőre kevés figyelmet szentelnek a történéseknek, mindössze annyit közöltek a hivatalos nyilatkozataikban, hogy „a maldív emberekkel vannak” és Gajúm tartsa tiszteletben a jogállamiságot, meg a szólásszabadságot. Csakhogy a válság megoldása nem az Egyesült Államok vagy az Európai Unió kezében van, hanem két másik regionális nagyhataloméban: Indiáéban és Kínáéban. Habár viszonylag kevés figyelem hárul az Indiai-óceánon fekvő szigetországokra, mint Srí Lanka vagy Seychelle-szigetek, valójában ezekért az államokért már évek óta kiélezett verseny folyik Peking és Új-Delhi között.
Kína számára a térség ugyanis azért bír kiemelt jelentőséggel, mert ezen keresztül húzódna az Egy Övezet, Egy Út (OBOR), vagy ismertebb nevén az Új Selyemút tengeri útvonala. Ezért dollármilliárdokat fektetett be Srí Lankába, ahol a tavalyi év végén egy 99 éves lízingszerződést kötött a Hambantota üzemeltetésére és fejlesztésére. Természetesen Kínának nemcsak a kereskedelmi forgalom miatt fontos a térség: az Indiai-óceánon már egy ideje gyakran járőröznek a kínai hadihajók és tengeralattjárók, ami nem kevés aggodalmat szült az indiai vezetésben. Lényegében Peking a Ceylon szigetén lévő Hambantota és a pakisztáni Gvadar-kikötővel együtt képes „körbezárni” Indiát és szükség esetén katonai nyomás alatt tartani.
Az Indiai-óceánon igencsak sűrű a katonai forgalom.
Ezt India korántsem tűri csendben, ahol a 2014-ben megválasztott Narendra Modi sokkal konfrontatív politikát folytat elődjeinél, mint ahogyan a tavalyi Doklam fennsík hovatartozása körül kialakult bhutáni-kínai határviszály során kiderült, amelybe Új-Delhi szintén „belefolyt”. Miközben a kínaiak a „Gyöngysor-politika” keretében kikötőket „gyűjtenek”, addig az indiaiak szerte a térségben radarokat (Coastal Surveillance Networks, azaz Tengerparti Megfigyelő Hálózat) állítanak fel. Modi 2015-ben még egy körútat is tett, amelynek keretében az Indiával való együttműködés előnyeit ecsetelte, és fegyverszállítmányokról, illetve az indiai haditengerészettel történő közös járőrözésekről állapodott meg. Tehát India korántsem fogja hagyni, hogy Kína pont délen és az India-óceán felől „zárja őt karanténba”.
Harc a szigetekért
Pont ezért aligha meglepő, hogy mind Új-Delhiben, mind Pekingben elég nagy figyelmet szenteltek a Maldívra. Az 1192 szigetből álló ország tökéletesen alkalmas arra, hogy újabb bázisokat, repülőtereket és CSR-állomásokat építsenek ki, hiszen közel fekszenek az indiai partokhoz (de mégsem annyira, mint Ceylon), és innen ellenőrizhető a világ egyik legfontosabb tengeri útvonala.
A Maldív-szigetekért folytatott versenyben 2018 elején Kína állt nyerésre. Ugyanis Gajúm a nyugati országokkal való ellentét miatt elsősorban Pekinghez fordult pénzért és támogatásért, de valójában már a hatalomra kerülése előtt szorosabbra fűződtek a kínai-maldívi kapcsolatok. 2009-ben nagykövetséget nyitottak egymás országában és megjelentek az első nagyobb kínai befektetések. 2014-ben Hszi Csin-ping kínai elnök volt az első kínai államfő, aki a diplomáciai kapcsolatok felvétele (1972) óta a Maldív-szigetekre látogatott.
Hszi Csin-ping kezet fog Jamín Gajúmmal, amikor 2014-ben megérkezett Maléba.
Ez az esemény pedig rendkívül felgyorsította a kínai befolyás növekedését. A kínai turisták száma már meghaladja az európaiakét; nagyszabású projekteket jelentettek be, mint a Malé és Hulhule szigeteket összekötő „Barátság-híd” megépítése vagy az 1000 apartman, valamint több tucat szálloda létrehozása. Elterjedt annak is a híre, hogy a kínaiak egy tengeralattjáró-bázist akarnak építeni Marao szigetén és egy katonai repteret az Akil Atollon, ami közel fekszik India és Srí Lanka partjaihoz. Habár ez nem történt meg, tavaly nyáron három kínai hadihajó kötött ki a fővárosnál, ami nem kevés nyugtalansággal töltötte el az indiai vezetést.
Egyes elemzők rámutatnak arra, hogy korántsem véletlen a válság kitörésének időpontja: 2017. december 8-án Malé és Peking szabadkereskedelmi egyezményt kötött, amikor Gajúm egy négy napos kelet-ázsiai körúton vett részt. Ez azért fontos, mert a Maldív-szigetek lett a második ország a régióban (Pakisztán után), amely ilyen jellegű megállapodást kötött Kínával. Ez, azonkívül, hogy eltörölte a vámok 95 százalékát, valójában kiszolgáltatja és kínai adósságba hajtja a szigetországot, amelynek törlesztéséért cserébe Kína előbb vagy utóbb egy „kikötőt” fog kérni.
Ez a szabadkereskedelmi szerződés pedig minden jel szerint megszólaltatta a vészcsengőket az indiai vezetés fejében. Új-Delhi favoritja Nasíd volt, aki széleskörben ismert az India iránti szimpátiájáról. Igazából már 1965, vagyis a Maldív-szigetek brit gyarmaturalom alól való felszabadulása óta, Malé leginkább Indiára hagyatkozott és őt tartotta a legfontosabb külföldi szövetségesének. Nasíd alatt ez a barátság rendkívül sokrétűvé és erőssé vált: a maldív haditengerészet közös járőrözést tartott az indiaiakkal, az indiai kormány jelentős pénzeket öltött a szigetország biztonsági erőinek felszerelésébe, maldív katonatisztek és rendőrök ösztöndíjakat kaptak az indiai egyetemeken.
Csakhogy Nasíd bukásával egy csapásra megromlott a viszony Indiával, és azóta az ellentét csak növekedett Gajúm és Modi között. Már eleve azzal komoly ellenszenvet vívott ki a maldív elnök az indiaiak körében, hogy törölte a főváros repülőtérének felújítására kötött korábbi megállapodást, és a fejlesztést egy kínai cégnek adták oda. A februári válság kirobbanása után Nasíd azonnal felszólította Új-Delhit, hogy adjon „katonai erőkkel megerősített diplomáciai segélynyújtást”. Az indiai vezetés már eddig is „aggodalmasnak” nevezte a Maldív-szigeteken uralkodó állapotokat (és a Kína-oreintációt), de a szükségállapot bevezetése óta állandóan bírálja a Gajúm-kormányt. Sőt, az indiai lapok értesülései szerint az indiai hadsereg egyes egységeit mozgósították és felkészültek egy esetleges katonai offenzívára is, ami nem lenne szokatlan a két ország kapcsolatának történetében.
1988-ban, a Kaktusz-hadművelet során az indiai hadsereg megakadályozta, hogy a Srí Lanka-i Tamil Tigrisek puccsal döntsék meg az akkori maldív vezetést. A kép forrása: Link
Vihar előtt?
Hamarosan lejár a Maldív-szigeteken bevezetett szükségállapot, de ez korántsem jelenti azt, hogy megnyugodnak a kedélyek a szigetországban, hiszen sokan nem szeretnének visszatérni a 2008 előtti autoriter időszakhoz. Ha Gajúmnak nem sikerül a lemondott miniszterek, letartóztatott bírák és az eltávolított rendőrök helyébe a saját embereit ültetni, azzal csak a saját hatalmát gyengíti. A helyzet rendezetlenségével pedig csökkenhet a külföldi turisták száma, amivel viszont Malé kevesebb bevételre tesz szert, így még inkább csökken Gajúm újraválasztásának esélye. Ám bátran állítható, hogy az elnök szempontjai és a helyiek igényei másodlagosak: a válságnak csak akkor lesz vége, ha Pekingben és Új-Delhiben így döntenek.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
