„Belobbant a kiáramló gáz a nagyhegyesi gáztározóban kedd hajnalban – közölte a Hajdú-Bihar Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság.” Így kezdődik az MTI-nek az a híre, amelyet Holoda Attila, a második Orbán-kormány volt energetikai államtitkár-helyettese kénytelen volt darabokra szedni.
Elolvasva a volt helyettes államtitkár Facebookos behegyzését, mintha az egykori jereváni rádió híreiről szóló viccek valamelyikével találkoznánk: „- Igaz-e, hogy Moszkvában Mercedeseket osztogatnak? – A hír igaz – közli a jereváni rádió -, azzal az apró korrekcióval, hogy nem Moszkvában, hanem Leningrádban, nem Mercedeseket, hanem Zsigulikat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.”
És akkor nézzük, mit írt Holoda Attila az MTI híre kapcsán:
„Így kell egy amúgy is problémás műszaki balesetből lakossági pánikot gerjeszteni, a tények elferdítésével és az abszolút tudatlansággal, kizárólag az újságírói szenzációhajhászás felelőtlen erőltetésével!
Na, szóval!
Gáztároló van Hajdúszoboszló-Nagyhegyes között, nem gáztározó! A gáztároló a föld alatt van, több mint egy kilométer mélyen, ahol nincs oxigén, így az nem tud belobbani és égni sem! Kár ezzel riogatni az embereket! Egyébként pedig vizet, iszapot szoktunk tározónak elhelyezni, nem gázt!
A MOL nem tulajdonosa a hajdúszoboszlói földgáztárolónak, már 2006 óta, mert akkor vette meg az E.On, majd azt követően a magyar állam képviseletében az MVM, így annak semmi köze a MOL-hoz! A Magyar Földgáztároló Zrt. állami tulajdonban lévő vállalat.
A Katasztrófavédelem ostoba nyilatkozataival csak tovább fokozza ezt a pánikot, pedig csak rá kellene bízni a nyilatkozatot arra, aki ért hozzá, mondjuk a gázipari szakemberekre! És akkor nem mondanának ilyet, hogy a „gázszolgáltató már elzárta a gázt”, mert ott nincs semmiféle gázszolgáltató! A TIGÁZ, vagy a DÉGÁZ az gázszolgáltató. A MOL, vagy az MFGT az nem az.
A képen a földalatti földgáztároló fogadórendszere látható (ide érkezik fel a földből visszatermelt gáz, ahol vízmentesítik, majd továbbítják a nagynyomású gázhálózatba), szemmel láthatóan egy felszíni berendezés (szeparátor, vagy tartály gyulladt ki). Amint elfogy a betápláló gáz, mert a kollégák biztosan azonnal elzárták a betáplálást, el fog aludni magától. Ilyenkor jobb is ha elég a gáz és nem a levegőben terjeng tovább, ezért szoktuk hagyni égni. Csak le kell hűteni a felhevült berendezéseket.
Ez nem „hatalmas” gázcsóva. A hatalmas gázcsóva az Zsanán volt, vagy Pusztaszőlősön, ez csak egy tüzecske.
Az egész baleset (havária) túl lett lihegve vélhetően, amihez a Katasztrófavédelem és a Rendőrség is – hozzáértés híján – sajnos asszisztált is.”
Derülátók a hazai energiahatékonysági piac szereplői annak ellenére is, hogy látják a növekedés buktatóit és gátjait. Ez utóbbiak közé sorolható, hogy az állam nem szándékozik visszanem térítendő támogatásokkal ösztönözni a lakossági energiahatékonysági beruházásokat, állítva: arra vannak a kedvezményes hitelek. A piaci potenciál óriási.
„Az épületenergetikai beruházások – az újépítések mellett a felújítások – erőteljesebb kormányzati ösztönzése lenne kívánatos, különösen a háztartások körében. Az energiahatékonysági célok elérését leginkább egy kiszámítható szabályozási környezet és hosszú távú, hatékony ösztönző, támogatási és szemléletformálási programok, a tudatos fogyasztói magatartásra nevelés segítenék” – szögezi le Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) a piai szereplők körében frissen készített felmérésének az összegzésében.
De hogyan is állunk ezzel az „ösztönző” támogatással?
„A legolcsóbb energia az el nem használt energia” – így jellemezte az energiahatékonyság és -megtakarítás jelentőségét Holoda Attila, a második Orbán-kormány energiaipari helyettes államtitkára, az Aurora Energy Kft. ügyvezetője a Független Hírügynökségnek a közelmúltban adott interjújában.
Egy plasztikus példával is igazolta állítása helyességét: energiamegtakarítással az épületenergiának közel a felét meg lehet nyerni. Ehhez persze energiahatékonysági beruházások kellenek, ám a kormány nem szándékozik pénzt adni az uniós támogatásokból ilyen jellegű lakossági korszerűsítésre, az így rendelkezésre álló forrásokat inkább közhivatalok, állami intézmények energiahatékonysági célú korszerűsítésére fordítják. Ahogy korábban például Lázár János kancelláriaminiszter jelezte, a lakosságnak lehet banki kedvezményes hiteleket felvennie a célra. Pedig – mint Holoda rámutatott –
pont a lakosságnak van a legkisebb esélye megfinanszírozni az ilyen jellegű beruházásokat.
És valóban, szavait egy másik felmérés igazolja. Az Energiaklub és a Magyar Energiahatékonysági Intézet 2015 decemberi felmérése szerint
a magyar háztartások mintegy kétharmada nem korszerűsítené otthonát, ha csak saját megtakarításaira és hitelekre támaszkodhatna.
A magyarok 87 százalékának nincs megtakarítása, vagyis ők önerőből nem tudják modernizálni ingatlanjukat, hiába térülne meg később a beruházás. A felújítani szándékozó háztartások mindössze 11 százaléka venne fel hitelt a beruházáshoz, ami – tegyük hozzá – nem véletlen, hiszen sokan pórul jártak a devizahitelekkel, s azok is óvatosabbá váltak, akik a kárvallottak példáján okultak. Nem véletlen, hogy
a megkérdezettek 94 százalék indokoltnak tartja, hogy legyen uniós pályázati támogatás a magyar otthonok energetikai korszerűsítésére.
Az energiahatékonysági piaci szereplők is hiányolják az energiahatékonyság ösztönzésére irányuló kormányzati elhivatottságot – derül ki a MEHI idei felméréséből. Az építőipari élénkítő lépések túlnyomóan az újépítésű ingatlanokat érintik, és az energetikai felújítások továbbra is mostoha helyzetben vannak – róják fel. A pályázati kiírások késlekedése, majd felfüggesztése, az uniós források átirányítása, az ebből fakadó kiszámíthatatlanság és tervezhetetlenség, illetve a kiírt pályázatok túlbonyolítása és túlbürokratizálása visszavetik a beruházási kedvet – állítják a piacot a legjobban ismerő cégek, amelyek szerint az új jogszabályi kötelezettségek – mint a szigorodó energiahatékonysági előírások, a nagyvállalati energiaaudit kötelezővé tétele, energetikai szakreferensek alkalmazása – ugyan az energiahatékonyság javát szolgálják, de a túlzott bürokrácia miatt a cél ellenében hathatnak.
Óriási lehet(ne) a piac
A piaci szereplők tisztán látják a saját üzletüket is az óriási piaci potenciálban, hiszen – ahogy arra a MEHI egy tavalyi piackutatása is rávilágított –
a magyar háztartások 24 százaléka, 920 ezer háztartás készül energetikai felújítást elvégezni a következő öt évben azon a lakóházon, amelyikben él.
A vidéken élő családi házak tulajdonosai az átlagosnál nagyobb mértékben terveznek valamilyen korszerűsítést. Korábbi szakmai becslések szerint egy új építésre legalább 10 felújítás jut, és bár a felújítások volumene kisebb, építőipari hatásuk nagyobb számuk miatt jelentős – különösen a kisebb építőipari KKV-k piaci helyzetének stabilizálásában.
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint egyébként a hazai lakásállomány 4,4 milliósra tehető.
Szerencsére a piac fejlődik – legalábbis erről tanúskodik az energiahatékonysági piac szereplőinek a jó hangulata. A MEHI mostani felmérésében ugyanis kétharmaduk mind a saját, mind az energiahatékonysági piac helyzetét pozitívan ítélte meg az előző évihez képest. Míg tavaly a cégek 40 százaléka számolt be növekedésről a megrendeléseiket tekintve, addig idén ez az arány 68 százalékra nőtt. A cégek teljesítményének alakulása is hasonló arányokat mutat: már 2016-ban 70 százalékuk ért el jobb teljesítményt, és ez a növekedés nagy részüknél (65%) idén is folytatódott2016-ot a cégek 90 százaléka nyereséggel zárta, és mintegy kétharmaduk (65%) növelni is tudta a nyereségét az előző évihez képest. Ezek a számok az előző évhez képset enyhe növekedést mutatnak.
Forrás: MEHI
A jövőt is bizakodóan ítélik meg: közel kétharmad mind a saját jövedelmezőségét, mind az energiahatékonysági piac alakulását illetően folytatódó javulásra számít az év második felében. A vállalatok több mint egyharmada tervezi, hogy a növeli a foglalkoztatottjainak létszámát, és senki nem számolt be arról, hogy csökkenteni kellene a munkaerő-állományát.
Korlátozó tényezők
A jó teljesítmény ellenére több tényező is nehezíti a vállalatok piaci működését – derül ki a MEI felméréséből. Ezeket kiválóan foglalja össze az alábbi ábra.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
