Címke: Hajdú László

Kormánypárti képviselőnek készült, amikor úgy döntött: huszonnyolc év után otthagyja a polgármesterséget. Aztán, hiába egyeztek meg viszonylag gyorsan az ő személyében az ellenzéki pártok, máshol ez nem sikerült, és a civakodásoknak köszönhetően a Fidesz újra kétharmaddal nyert. Hajdú László, a XV. kerület június 7-én leköszönő polgármestere, aki most a Demokratikus Koalíció színeiben nyert országgyűlési mandátumot, most is úgy látja: a Fidesszel szemben csakis összefogással van esély. A Független Hírügynökségnek nyilatkozva azt állítja: a parlament alakuló ülésén a visszafogottság jellemezte a képviselőket; a Fidesz politikusain is azt látta: tudják, hogy nem megérdemelt a parlamenti kétharmaduk. A kerületet annak ellenére jó kondícióban hagyja hátra, hogy állami pénzhez alig-alig jutottak; a Fidesz világában ugyanis zsebből megy a pénzosztás.

Jól van?

Ahogy egy leköszönő polgármester, megválasztott képviselő lehet. Mondhatom, hogy jól vagyok, de le kell magamban tisztázni, miként is készüljek fel az új életemre. Szóval, ebben az életkorban, amiben én vagyok, elértem ugye hetvenedik évemet, fel kell készülnöm erre az utolsó váltásra.

Utolsó?

Igen, végigcsinálom ezt a négy évet a parlamentben, utána egészen biztosan visszavonulok. Tudja, hetven évet betöltve az ember már másként számol, bár az aktivitásom, a fizikai, szellemi állapotom teljesen rendben van.

Miért indult egyáltalán az országgyűlési választásokon?

Mert az én személyem körül rajzolódott ki az a konszenzus, amely ahhoz kellett, hogy biztosan a baloldalé legyen a mandátum. Ha nem vállalom, akkor itt is hónapokig tartott volna a vita. Így aztán elfogadtam, hogy nekem kell itt indulnom. Akkor még azt hittem, reméltem, hogy másutt is lesznek gyorsan megállapodások, mindenhol egy jelölt lesz, vagy egy valóságosan esélyes személy, így én sem tehetem meg, hogy a polgármesterség biztos egzisztenciáján töröm a fejem, hanem hozzájárulok ahhoz, hogy tudjunk kormányt váltani.

Hát ez nem sikerült.

De az én példám éppen azt mutatja, hogy ha megvolt és időben megköttetett az összefogás, akkor igen is lett volna esély a váltásra. Enélkül nem mehetett. Most azt látjuk, hogy a Fidesz a kétharmadát ennek a civakodó ellenzéknek köszönheti.

Az országgyűlési képviselőség, most, a történtek után, nyilvánvalóan sokkal fajsúlytalanabb szerep, mint a polgármesteri poszt. Akkor is elfogadta volna felkérést, ha tudja, hogy így alakul?

Talán igen, mert azt láttam, hogy megegyezés csak az én személyem körül alakul ki. És itt nem az én személyem, egzisztenciám számított. Ha a közösségnek az a véleménye, hogy a Hajdú Lászlóban bíznak meg, akkor nem tehettem volna és nem is tehettem mást, mint elvállaltam a feladatot.

De őszintén megmondom: azzal kevésbé számoltam, hogy ellenzéki képviselő leszek, hittem benne, hogy nyolc év után eljött az a pillanat, hogy leváltható a Fidesz.

Ez egyszerűen benne volt a levegőben, és a szavazati arány is mutatja, hogy nem volt irreális az elképzelés, hiszen az ellenzék több szavazatot kapott, mint a kormánypárti oldal. Így jutott mégis kétharmadhoz újra Orbán. Történelmi hiba történt, úgy gondolom.

De nem először.

Nem sajnos. Ahhoz pedig, hogy valaki a történelmet megértse, szükség van némi felkészültségre is.

Ha ugyanis csak az egyéni ambíciók mozgatják az ellenzék szereplőit, akkor Orbán Viktorék még sok cikluson át fognak ebben az országban kétharmaddal kormányozni.

Lehetséges, hogy nagyobb mértékben kellett volna támaszkodni az olyan emberekre, akik a maguk területén megvívtak már, és sikeresen tették, a Fidesszel szemben.

Minden ellenzéki párt hazardírozott, ez volt a baj. Azt remélték, hátha mégis bejön az elképzelésük, és külön-külön is lehetnek eredményesek. A kétharmad két három, nem túl jelentős megállapodással elkerülhető lett volna. De még a Fidesz megszorítása is elképzelhető lett volna, úgy azonban nem lehet, hogy folyamatosan egymással szembeni feltételeket fogalmaztak meg a pártok.

Április 8-ának most ez az üzenete: ha ezt így folytatják, akár abba is hagyhatják. Ha tehát változatlanul gyanúsítgatják egymást és előítélettel fogadják a másik párt képviselőjét, akkor ez az ellenzék méltatlan arra, hogy hatalmat kapjon ettől a néptől.

Az nem fordult meg a fejében, hogy a kialakult eredmény ismeretében visszaadja a mandátumot?

Nagy nyomást helyeztek rám, e-mailben, telefonon, személyesen, a május  1-i majálisunkon, hogy ne vegyem át a mandátumot. Nézze, egy politikusnak akkor kell dönteni, amikor a helyzet ezt adja. Márpedig a döntést akkor kellett meghoznom, amikor elvállaltam az indulást, és nem akkor, amikor kiderült a végeredmény.

Erkölcsileg nem tehetem meg, hogy miután majd huszonháromezer ember rám szavazott, egyszer csak azt mondom nekik: kösz, de én most hátat fordítok nektek.

Ezt nem lehet megtenni. Nem fér össze az erkölcsi értékrendemmel. Akkor, amikor elvállaltam több párt jelölését, egyszersmind döntöttem is.  Vagyis bármennyire nem számoltam azzal, hogy ellenzéki képviselő leszek, de a lehetőségek között akkor is benne volt ez az eredmény. Ellenzéki lettem, így jártam, eszerint kell dolgoznom. Tehát nem fordult meg a fejemben, hogy polgármester maradok, de kétségkívül nagy nyomás nehezedett rám.

Túl van az első parlamenti napján, amely azért sok bíztatót nem ígért az ellenzéknek…

Nem kezdő országgyűlési képviselő vagyok, tizenhat évig ültem már a parlamentben, kettős szerepben – akkor még lehetett – : polgármesterként és képviselőként. Megéltem tehát már alakuló üléseket, eskütételeket, és azt láttam, hogy ez a mostani rendkívül visszafogott volt. Benne volt a levegőben, hogy a velünk szemben ülők is érzik: baj van az ő legitimitásukkal. Komoly baj van. Nagyon lehetett érezni. Mint ahogy azt is, hogy az ellenzéki pártok ott lévő képviselői mintha egy frakciót alkotnának. Mintha érzenék: egymásra vannak utalva. Az a benyomásom, hogy lesz jobb együttműködés, valamilyen kontrollt tudunk kialakítani a kormány felett. Külön-külön ugyanis erre semmi esélyünk nincs. Ez a visszafogott ünnepi hangulat azt üzente számomra, hogy valamit tanultak ezek a képviselők az elmúlt időszak történéseiből. Ráadásul bent a teremben is jól hallható volt a tömeg tüntetése, a diktátorozás. Amiből muszáj levonni a következtetést: azt ugyanis, hogy itt most nagyon sok ember érzi úgy, hogy be van csapva. Az ellenzék részéről is, de a kormánypárt választási manipulációi miatt is, aminek még lehetségesek rosszabb változatai is. Nagyon erősen fogalmazódik meg az utcán, hogy nem volt tiszta ez a választás, a kétharmad nem valóságos tartalmú támogatottság, hogy más szabályok szerint játszik a Fidesz. És az is, hogy ilyen versenyszabályok mellett nem lehet korrekt eredményre jutni.

Azt mondja, hogy a parlament alakuló ülésén a visszafogottságot érezni lehetett. Ehhez képest egyedül Gyurcsány Ferencet, az ön frakcióvezetőjét nem tapsolták meg. Érez-e-, ennek fényében, olyan törekvést, hogy jobb- és baloldalról egyaránt ki akarják tolni a színpadról a DK elnökét?

Nehéz nekem úgy véleményt mondanom, hogy a Demokratikus Koalíciónak nem vagyok a párttagja. Voltam én párttag, a szocialistáknál, huszonegy éven keresztül, egészen addig, amíg ki nem zártak, ráadásul úgy tették ezt, hogy nem követtem el semmit. A DK-ba engem befogadtak.

Gyurcsány Ferenc közelségében csak pár napja dolgozom, de azt gondolom, hogy akár emberként, akár a párt főnökeként, akár politikusként gondolok rá jól teljesít, és számomra teljesen megalapozatlan az, ami vele szemben zajlik.

Azt kell mondanom az őt érő indokolatlan támadások alapján, hogy a magyar politikai kultúra ilyen. Akit kinéz magának azt le karaktergyilkolja. És sajnos erre van bőven média is, hogy megfelelő segítséget nyújtson. A politikai kultúránkat jól mutatja a migránsozás is; lényegében nem tudjuk megfogalmazni, hogy mit is jelent itt és most Magyarországon a migránsveszély, ennek ellenére egy egész országgal el lehetett hitetni egy sor hazugságot, mint ahogy Gyurcsány Ferenccel szemben is. A forgatókönyv ugyanaz.

Önt is megpróbálták, ha úgy tetszik le karaktergyilkolni, de nem tudták, pedig mindent elkövettek ön ellen itt a kerületben: fegyelmit  indítottak, megvádolták, mégis talpon maradt ön is, meg a kerület is. Van-e ebben valami átemelhető tanulság?

Valóban, 2006 óta, László Tamás fideszes képviselő megjelenése óta egyre agresszívabb Fidesz-csapat működött itt Rákospalotán. Korábban egy csapatot alkottunk, még kirándulni is együtt mentünk a fideszesekkel. Azóta viszont  ez a párt elment a szélsőségek irányába. Nálunk van Jobbik, de az igazi szélsőséget a Fidesz képviseli, bár van közöttük több olyan is, aki szégyelli, ami itt zajlik. A gyűlöletkeltés leckéjét a társaik ugyanis nagyon megtanulták. Tudja az az érdekes, hogy némelyikükkel, ha az utcán találkoztunk, szinte bocsánatkérően mondták: nem tehetnek mást. Az elit elvárja tőlünk, mondják, hogy ezt tegyük, ezeket a kliséket alkalmazzuk. Szóval ezt kell kapnod tőlünk.

Kvázi: ne haragudj, hogy leszúrunk?

Igen, pontosan. Nekem volt két fideszes alpolgármesterem is, láttam rajtuk, hogy szenvednek amikor parancsra kellett olyan dolgokat végrehajtaniuk, amelyekkel egyáltalán nem értenek egyet. Hogy példát is mondjak: az egyik alpolgármesterem terjesztette be, hogy induljon ellenem fegyelmi.

Amikor megkérdeztem tőle, hogy ezt miért teszi, kiváltképp, hogy tudja: amivel vádol, az nem is igaz, azt válaszolta: azért öregem, mert ez a parancs. Hamis, hazug állításokat, a politikai többséggel akartak átnyomni a testületen. Mindegy volt, hogy egy mondat nem volt belőle igaz, egyetlen állításuk sem állta meg a helyét, ha egyszer a feladat az, hogy ezt az embert – azaz engem – le kell járatni, akkor ütni, verni kell. Ezt nem hiszem, hogy demokráciának hívják.

Erre még csak azt sem lehet mondani, hogy ez a politikai kultúra alsó szintje, ezzel a viselkedéssel kapcsolatban ki sem szabad ejteni a kultúra szót. Ez a vásári piac szintje. Szerencsére ezt a rákospalotai emberek is érezték: dugig megtöltötték a termet a testületi ülésekre, de még az utcán is tüntettek mellettem. Ők mentettek meg a legalább ötszöri durva támadástól, nekik köszönhetem, hogy a helyemen maradhattam. Sőt: a mostani választási sikerem egy része is annak köszönhető, hogy a palotai emberek együttérzőek voltak a sok nemtelen és igaztalan támadás után. A számokból érzékelhető, hogy még a Fidesz-szavazók egy része is rám adta a voksát. Egyébként a gyűlöletkeltésre épülő politikában nagyon nehéz túlélni a támadásokat, nekem sikerült.

Milyen állapotban hagyja itt az önkormányzatot?

Nagyon jó pénzügyi pozícióban vagyunk. Közel egymilliárd forint szabadfelhasználású tartalékpénzt hagyok hátra, emellett pedig folyamatban van hárommilliárd értékű beruházás. A lekötött pénzünk összességében több, mint ötmilliárd forint, és ez a kerületekre nem jellemző, még a fideszesekre sem, pedig oda mennek tao-pénzek. Ide nem jönnek. Oda mennek ilyen-olyan pénzek, ide nem jönnek. Ha pályázunk, azt elutasítják. Illetve sokszor még arra sem veszik a fáradtságot, hogy elutasítsák. Mindenhova próbáltunk pályázni, legfeljebb egy-két milliós kérvényeink jártak sikerrel. És tudja, miért van így? Nem azért, mert jó, vagy rossz egy koncepció. Hanem mert az itteni fideszes országgyűlési képviselőnek nincs meg a partjában a kellő respektje, súlya.  Ezen múlik. László Tamás soha nem jutott el oda, ahol osztják a pénzt. Míg mások milliárdokat kaptak – Újpest például négy-hat milliárdot -, nekünk nem adtak pénzt. Vagyis,

ha valakinek nincs meg a megfelelő kapcsolati rendszere a pártjában, akkor nincs pénz. Korábban ez nem így működött, még az első Fidesz-kormány alatt is normatív módon lehetett pénzhez jutni. Most zsebből megy a pénzosztás, ha sok jó kapcsolatod van, sokat kapsz, ellenkező esetben az is lehet, hogy semmit sem kapsz.

Azt mondják: azért nem adnak, mert DK-s a polgármester. De könyörgöm: az itt élők is magyar emberek. Ez a nyolcvanvalahányezer lakos nem választhat mást? Büntetni akarnak? Budapest most mindenesetre elég kemény választ adott. A választók a büntetéseket visszajelezték a fülkében.

És mi van az utódlással?

Próbáltam gondoskodni a megfelelő utánpótlásról. Van itt egy olyan képviselő asszony, aki még csak negyven éves, de már ötödik ciklusában képviselője a XV. kerületnek. Két diplomája van, beszél idegen nyelveket, rendezett a magánélete, és ismeri a kerületet. Németh Angélának hívják, és benne úgy tűnik sikerült is megállapodni az MSZP-vel, a DK-val, és talán nem állít ellenfelet sem a Jobbik, sem az LMP. Egyébként a választásokig ő fogja vinni a polgármesteri jogköröket a választásokig, azaz valamikor szeptember végéig.  Jó esély van tehát arra, hogy megtartsuk ezt a helyet.

Önnek mikor kell lemondania a polgármesterségről?

Az utolsó határidő június 7-e. Azon a napon fogok lemondani, addig viszont nem élhetek a képviselői jogosítványaimmal, fizetést nem kapok, és nincs szavazati jogom sem. Erre a harminc napra szükség is van, hogy úgy tudjam átadni a kerületet, hogy hosszú távú megoldás legyen: Németh Angéla mindenképpen az lenne. Egy önkormányzat működésében ugyanis a legfontosabb a stabilitás.

Ha lesz önkormányzat.

Ha lesz önkormányzat.