Kolinda Grabar-Kitarović sajtótájékoztatón azt állította, hogy a boszniai háborúért kizárólag Szerbia a felelős és szerinte Horvátország senkit sem támadott meg. Az elnökasszonynak pechje van: a történelmi tények ellene szólnak és a hágai törvényszék szerdai legsúlyosabb megállapítása éppen az volt, hogy Horvátország agressziót követett el Bosznia-Hercegovinával szemben. De hát ő nem is a történészekhez és a hágaiakhoz szólt, hanem a választókhoz.
Fotó: MTI/EPA/Valdrin Xhemaj
„A hágai Nemzetközi Törvényszék nem Horvátország és a horvát nép felett ítélkezett; Horvátország nem volt agresszor és éppen ez az ország tette a legtöbbet az egységes Bosznia-Hercegovina megmaradásáért” – mondta Kolinda Grabar-Kitarović horvát államfő zágrábi sajtóértekezletén.
A köztársasági elnök sajtótájékoztatón kommentálta a Horvátország szempontjából kedvezőtlen ítéletet, illetve az egyik elítélt, Slobodan Praljak tábornok tárgyalóteremben elkövetett öngyilkosságát.
A hágai ítélethirdetéskor a horvát elnök Izlandon járt, de megszakította útját és hazautazott. Sajtótájékoztatóján kiemelte, hogy
a horvátok védekeztek elsőként a nagyszerb agresszió ellen.
„Horvátországot Slobodan Milošević volt jugoszláv és szerb elnök »Nagy Szerbiája« és a jugoszláv néphadsereg támadta meg, Horvátország senkit se támadott meg” – hangsúlyozta Grabar-Kitarović. Az államfő úgy látja: „Horvátország (élén Franjo Tudjman akkori elnökkel) az Egyesült Államokkal karöltve tett a legtöbbet Bosznia-Hercegovina területi egységéért és államként való fennmaradásáért, minden tekintetben elismerte az ottani függetlenségi referendumot.”
Elég furcsán értelmezi a horvát államfő egy állam területi egységének támogatását, ha közismert, hogy
Zágráb anyagilag, fegyverekkel és néha saját csapataival segítette a szakadár boszniai horvát bábállamot
(Herceg Bosna), amelynek vezetőit most ítéltek el, másodfokon is, 111 éves börtönbüntetésre. Ezt pontosan olyan badarság, mintha Putyin orosz elnök azt állítaná, hogy Moszkva tett a legtöbbet Ukrajna területi egységéért.
Fotó: MTI/AP/Nemzetközi Törvényszék
A mai sajtóértekezleten a horvát államfő részvétét fejezte ki Slobodan Praljak családjának, hangsúlyozva, hogy a tábornok inkább feláldozta az életét, mint hogy elítéltként élje az életét olyan cselekmények miatt, amelyekről hitte, hogy nem követte el azokat. „Tette mély nyomot hagy a horvát nép szívében, a Hágai Nemzetközi Törvényszéknek pedig örök dilemmát hagyott, hogy teljesítette-e feladatait”.
Mladić, Karadžić és a többi szerb martalóc a szerbek szívében hagy mély nyomokat, Praljak, Gotovina és a többi pedig a horvátok szívében.
Praljak munkásságáról egy bizonyosat el lehet mondani: rendezői teljesítménye előbb a mostari régi Neretva-híd felrobbantásában, majd látványos hágai öngyilkosságában csúcsosodott ki.
Legyünk igazságosak: Kolinda Grabar-Kitarović józanabb hangnemet is megütött: „Nekünk, horvátoknak képeseknek kell lennünk elismerni, hogy egyes boszniai nemzettársaink bűncselekményeket követtek el és hogy azért felelniük kell… mindettől függetlenül Bosznia-Hercegovina minden polgárának, különösen a föderációban élő horvátoknak és bosnyákoknak felül kell emelkedni mindezen.”
Ez még jól is hangzik, ha nem lenne közismert, hogy a boszniai (nacionalista) horvát vezetés éppen ismét egy harmadik, ezúttal horvát entitás megalapítását készítené elő. És náluk Zágráb jóváhagyása nélkül aligha történik valami.
Az akkori boszniai szerb csúcsvezetés két emberből állt: a politikai vezér a költő-gyerekpszichiáter Radovan Karadžić volt (elsőfokú ítélete már megvolt Hágában), a katonai végrehajtó pedig Ratko Mladić, aki titoista katonatisztből vált csetnik tábornokká. Szinte megszállottként hajtatta végre a tömeges kivégzéseket. Ezek közül legtöbben csak a srebrenicai mészárlásra emlékeznek, amikor is a bosnyákok lakta kelet-boszniai városkában állomásozó holland kéksapkások szeme láttára Mladićék kiválogatták a muzulmán férfiakat és a serdülő fiúgyerekeket, majd a közeli hegyekben halomra lőtték őket.
